Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)
1976-09-20 / 224. szám, hétfő
Dag Solstad: Araikor tizenkét éves, anyja eléje áll mindennapi ruhájában, és feléje nyújtja a kezét. A lány látta, hogy ez a kéz mosópor-rágta, durva és kidolgozott, és nem hagyja megölelni magát. Ekkoriban van első angol órája az iskolában. Az angol tanár megtermett ember, és homokszlnű munkaköpenyt visel. A lány beleszeret a szemüveg mögé bújt szempárba és a férfi hangjába. Az könyvet ad neki: „I learn English“, ez a címe, és ő kockás papirossal borítja be. „I am a teacher, you are a pupil“, mondja a férfi. A lány elismétll a szavakat, és úgy érzi tágasabb lett a világ. Az anya a mosogatóasztalhoz van kötve, az apa a szobában til és újságot olvas. A szobaajtó nyitva áll, és a lánynak a konyhán kell áthaladnia, ha ki akar menni. Látja, milyen apatikus az anyja, és bezárkózik a szobájába, hogy elvégezze az angol feladatot. A tükör előtt mormolja: „My name is Mary. I am a girl.“ A fehérneműs fiókban piros szalag után kutat. Az angol nyelvkönyvet egy Carl Knap nevű ember írta, és a lány gyakran eltűnődik azon, milyen is lehet. Megtalálja a piros szalagot, és lófarokba akarja kötni a haját. Az angol szavak másfélék, mint a norvégek, s ő barátnőivel kis szobákba bújik el, lemezeket hallgatnak, és új kifejezésekre bukkannak a szótárakban. Hangosan beszélhetnek, mert nem érti senki, mit mondanak. Az asztal most table, a szék chairs, ilyen módon jelentősebbé válik minden. Lent anyák mosogatnak, olykor-olykor felkiabálnak, hogy halkabbra kellene állítani a lemezjátszót. Ők kuncognak,, kikapcsolják a lemezjátszót, és kimennek együtt a városba, hogy megézzék az illatszerboltok kirakatát. Amikor egy nap az angol tanár öltönyben jelenik meg, a lány kiábrándul belőle. De a kétemeletes busz jobb mint az egyemeletes, a Temze jobb mint a Glomma, és ő többre tartja az angol vendéglőket a piactéri cukrászdánál. Már parfümre spórol. Ha elvégezte az iskolát, elárusító szeretne lenni egy illatszerboltban. Befejezi a népiskolát, és visszaadja a könyveit. Sajnos, mondja, az angol nyelvkönyvet elvesztette. Csekély összeget fizet, illedelmesen kezet nyújt a tanárainak, és jókedvű. Most reáliskolába jár, fiatalemberekkel csókolózik, aztán hazamegy német igéket tanulni. Angol filmeket néz meg, és már sokat tud Ágiiéról. A német kifejezések mulatságosak. Az iskolában cédulákat küldözget a barátnőinek, angolul írja ezeket, később pedig németül. Otthon az anya éppen azt figyeli, angolul írja ezeket, később pedig németül. Otthon az anya éppen azt figyeli, elpárolog-e a szappanhab, mielőtt a poharak megszáradnak. A lemezgyűjtemény meggyarapodott. A lány naponta rúzsozza magát, és ste- wardes szeretne lenni. A ruhásszekrényben hever az angol nyelvkönyv kockás borítójában, amelyet a lány összevissza mázolt és firkált. Olvassa az újságban, hogy Carl Knap meghalt, elszomorodik ezen és fekete szegélyt rajzol a borítóra. A szélén szakadozik már, és ő arra gondol, hogy kíméletesebben kell bánnia vele. .,Billy Boy, Billy Boy“, dúdolja, miközben árnyékot fest a szemhéjára. Egy nap meglátja a testét, és eíálmélkodik. Most van az első francia órája. A francia nyelvkönyv végén szójegyzék található. Kiejtéssel együtt írja ki a szavakat, és könyv nélkül megtanulja őket. Az anya új ruhát kap, írja ki a szavakat, ós könyv nélkül megtanulja őket. Az anya* új ruhát kap, de az is a szekrényben áll. A lány franciául beszélget önmagával szobájában: „Je suis une mademoiselle. Mademoiselle.“ Mindegyre átöltözik, a kezét bámulja, és arra gondol, hogy sohasem akar más kezet. Szakít egy Rolf vagy Rudolf nevű fiatalemberrel, és Oslóba utazik, hogy háom nyelvet tanuljon. Előbb azonban anyja kővé meredt a konyhában, és csak nagy fáradsággal sikerül onnan elmozdítani. A lány észrevétlenül elillan a konyhaajtóból, és letesz egy sereg vizsgát. A nyári szünidőt és néhány szemesztert külföldön tölt- ti. Kölnben egy némettel akad össze, aki Düsseldorfból származik és mérnöknek készül. A férfi másképpen beszél németül mint ő, és a lány titokban utánozza. A férfi azt állítja, hogy a vörös füst és a korom Hannover fölött a legszebb dolog a világon. A lány arra gondol, hogy télen Észak-Ame- rikában sízik majd, és azt szereti, hogyanéin szereti a német fákat. A férfi lakásában barna bőrkarosszékek vannak. Amikor a lány felébred, meztelen és azt mondja: Jő reggelt, kedves Karl.“ Aztán háziköntösben körbebotorkál a lakásban, amíg egy reggel hazautazik. Integet a férfinak a repülőtérről, aztán egy angol poc- ketbookot olvasgat. Ügy fekszik alatta a kis Európa, mint valami babatáj. Télen nagy sítúrákra indul egy Arne vagy Alf nevű lélektan hallgatóval. Az megcsókolja őt, miközben néhány fenyőágon ülnek és narancsot esznek. A lány azt mondja, eljegyezte magát egy némettel, ír haza és bejelenti, hogy hamarosan megszerzi a diplomát. Májusban Angliába hajózik. Londonban száll ki, és megismerkedik egy portsmoulh-i lakástervezővel. A férfinak nyitott tetejű autója van, és a Almási Róbert rajza r udják-e, mi az a zártkörű Lemutató? Ha valaki újságíró, színházi ember vagy közönséges kültúrmunkás, akkor természetesen azt sem tudja, ml fán terem. Újságíró, filmszakember vagy közönséges kul- túrmunkás nemigen kerül olyan szerencsés helyzetbe, hogy új film vagy új színdarab első nézője lehessen. A legnagyobb baj nyilván az, hogy ilyen bemutatóra csak ingyen, meghívóval lehet bejutni. ILF-PETROV: Szélhámosok és szélhámosnők Minden városban akadnak emberek, akik az élet javainak ingyen élvezetét tűzték ki céljukul. Az ilyen emberekkel való beszélgetés mindig egy és ugyanazon jellegű: — Vlagyivosztokba megyek — közli egy elvi nemfizető. — Utazgatok, kiszellőztetem kicsit a fejemet. — De hiszen ez a szellőztetés nem olcsó mulatság. Gondolja meg, csak a vasúti jegy... —- Én ingyen utazom! — Talán vasutas? — Nem vagyok vasutas. Kiderül, hogy az elvi nemfizetőnek a vízi közlekedéshez sincs köze, és semmi joga ingyen utazásra. Általában semmihez sincs joga, mégis mindent ingyen kap. Ügy látszik, ez már így szokás. Elegendő csak akarni, és máris megkapja. Az elvi nemfizetők pedig roppantul makacs emberek. Elérik céljukat. Ily módon abban a teremben, ahol a zártkörű társadalmi bemutató folyik, a társadalom képviselői alig találhatók. Sikeresen helyettesítik őket a ködös foglalkozású ifjú szélhámosok és szélhámosnők. A szélhámosok és szélhámosnők javarészt ismerik egymást (vonaton és ingyen szo.natóriu- mi üdülésen rendkívül könnyen lehet ismeretséget kötni). Vidám kiáltásokkal üdvözlik egymást és elfoglalják helyüket a rejtélyes módon szerzett szabadjegyük szerint vagy egyszerűm anélkül. A társadalom gyér képviselőit a karzatra szorítják. Az elvi nemfizetőkön és az egynéhány társa- dalmi munkáson kívül törtetők tülekednek a teremben. A törtetők rétege ekként alakul ki: A jegyek egy részét (igen csekély részét) szétküldik az intézményeknek. Ott aztán az kaparintja meg, aki a legjobban törtet. Lecsap valamennyire. A törtetők nagylelkűek, és szívesen szétosztják jegyeiket lányismerőseik között, s ennek során a hízásra hajlamos, szép szőkéket részesítik előnyben. Csúnya lányoknak a törtetők sosem adnak jegyet. Ezért a társadalmi bemutató napján van mit nézni, van miben gyönyörködni, van min megpihentetni a szemet a teremben. A bemutatókat néha — nyilván a társadalom csekély számú képviselőinek kényelmére — éjfélkor rendezik, amikor a baglyok ébredeznek, vagy hajnalban, amikor a kakas ébred. A munkától elgyötört, magányos társadalmi munkások természetesen nem lehetnek jelen ezeken a bemutatókon. A törtetőknek és a nemfizetőknek viszont édes mindegy, hány órakor, nappal vagy éjszaka. Csak ingyen legyen. Vannak másfajta bemutatók is. Az ezüstös vászon előtt egymagában ül a filmfőigazgatóság kifejezéstelen arcú tisztviselője, és egy új külföldi filmet néz. — Egészen jó filmecske, ugye? — suttogja magában. — Meg kell vásárolni. És a kifejezéstelen arcú tisztviselő jóvoltából hamarosan a következő filmek jelennek meg a mozik vásznán: 1. Lulu, 2. A lila démon, 3. Strong mérnöK kalandjai, és 4. Stb, stb., piff. pu'ff Az ilyen hivata:nok~oa valóban legszívesebben beleharapna az enber Kétségtelen, hogy egy ilyen ízlésű egyén, mint ez a hivatalnok, a jó filmeket kiselejtezi, mivel mi hitelesen tudjuk, hogy Nyugaton nemcsak rossz filmek vannak. Így hát angol módra a következő kérdést merészeljük feltenni a filmfőigazgatóság tiszteletre méltó munkatársainak: — Tudják-e önök, hogy az utolsó években a legundorítóbb, legsilányabb, legkártékonyabb termékeket vásárolták meg, amelyeket a külföldi filmipar készített? A választ hajlandók vagyunk meghallgatni bárhol és bármikor, szóban vagy írásban. GELLÉRT GYÖRGY, fordítása lánynak gyakran szél és fenyőtű akad a hajába. Rajong Madame Tussaud panoptikumáért, és szeret egyedül eljárni oda. Sokáig azt fontolgatja magában, hogy télire Londonban marad, és hosszú sétákat tesz a ködben, hogy hallja a hajókürtök bőgését a Temze felől. A lakástervező gyereket akar, és ezt megmondja neki. A lány esze halakon és hálókon jár, és új kosztümöt vesz, amit nem engedhet meg magának. Néhány nappal később a kompon ül Dover és Calais között. Fent az Eiffel toronyban elszédül, és azt mondja a barátjának, hogy szereti Párizst. A barát neve Maurice, és szívesen fogja a lány kezét. A lánynak ajándékozza Jacques Prévert összegyűjtött költeményeit. A könyvet piros szalag fogja körül, és az Észak felé robogó vonatban a lány némán mondja a verseket maga elé. Örül, hogy ilyen jól tud franciául. Koppenhágából Oslo felé utazóban esik az eső, a lány a szalonban ül és a düsseldorfi mérnökhallgatónak ír. Egészen fent Hegdehaugs- veinben berendez magának egy mandzárdszobát. Arra gondol, hogy megöregszik majd, és egy nagy tükröt vásárol. Hetenként kétszer Bislet-Bmlba megy. Víz alatt úszik és zöldben látja a világot. Leveleket kap Londonból. Leveleket kap Párizsból. Leveleket kap Düsseldorfból. Ősszel ágakat hoz és vázába állítja őket. Telefont szereltet fel, és most órák hosszat fecseghet. A levélszekrényben gyakran hevernek külföldi bélyeges levelek. A bélyegeket egy kis unokatestvérnek küldi karácsonyra. A válaszokat halványkék pergamenre írja. Névtáblája kint van az ajtón. Düsseldorfi barátja' tüzesebb leveleket ír. Türelmetlenkedik. A lány ugyanúgy válaszol, mint előbb. A férfi géppel írta utolsó levelét. A lány spanyol távtanfolyamon vesz rész*. BENEDEK BÁLINT fordítása VILÉM ZÄVADA: Kiirtott erdő a szívem Odvas fatönkök irtványa az éjszaka mélyen villogó Hová tűnlek sudár fáim égigérő lombjaikkal az ifjúkor álmát suhogók? Lefejezve sorra mind a földön De karjaikkal a gyökerek a földben félig félig a fötd felett Ha le a földbe nem nőhettek állnak kitártan feszesen Kiirtott erdő a szívem Éneklő nők kiirtott ligete A szívem hasadt sziklakő de a hasadéknál kis virág nő s a mélyben a sziklák alatt gyöngéd patak csörgedez KULCSÁR FERENC fordítása VOJTECH MSHÄLIK: Az én szeretem P Az én szerelmem Az én szerelmem - mint a tél; alma, szunnyad a szekrény tetején, félhomályban, szemmel ne is kutasd, letépték ágáról a fának, nem kortyol már illatos mézgát, nem bőrből aranyos napsugarat. Magányosan kemény héjába rejti tüzét, azért oly édes belül, _ ' és azért hallgat fanyar illatával. " Az én szerelmem - mint a téli alma. Gyere hozzám, a sötétben illattal foglak körül, érett vérrel megtörnöm a szád, gyere hozzám, dobd el a kést, vegyél egyszerűen a kezdbe, lélegezd be halálos énekem, harapj belém. DÉNES GYÖRGY, fordítása műfordítóink műhelyéből
