Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)
1976-09-20 / 224. szám, hétfő
Lassan befejeződnek a „szabadtéri" atlétikai versenyek, s a versenyzők majd fedett pályákon folytatják .., Nemrégiben Nové Zámkyn (Érsekújvár) jártam az Elekt- rosvitben, ahol Závodszky József, a SZISZ összüzemi bizottságának elnöke búcsúzáskor megállított: — Ha időd lesz, feltétlenül keresd fel egyszer Juhász Lászlót, aki miután abbahagyta az aktív labdarúgást, edző lett. Ebben még semmi különös sincs, hiszen a volt futballisták jelentős hányada később edző lesz. Az ő esete azonban küiönös, hiszen lejárja a lábát szervezési ügyekben. Most is három csapatra való gyerekkel foglalkozik. Nemcsak edző — több annál, nemcsak labdát rúgni tanítja a gyerekeket, hanem embert is akar faragni belőlük. Ha sok Juhász László lenne, más volna a labdarúgás a városban. Mondom, ha időd lesz, keresd fel! Felkerestem... Fekete, mokány fiú Juhász László. Mozgása elárulja, hogy ízig-vérig sportoló volt. Az aktív sportolást már abbahagyta, de azóta lehet, hogy még jobban szereti. Joggal tartják a futball megszállottjának, pedig kis csapatoknál edzősködni nem túlságosan hálás feladat. A Renokov csapata pedig kis csapat. — Már 1972 óta foglalkozom az ifjúság, a diákok nevelésével. A diákcsapat ugyan ez- idén alakult. Szerződést kötöttünk az Érsekújvári Magyar Kilencéves Alapiskolával, ahonnan a diákcsapat tagjai kerülnek ki elsősorban a jó tanulók, a jó magaviseletűek köréből. Huszonöt gyerek edz a diákcsapattal, a 14—18 éves korosztály, az ifjúsági együttes, 18 tagból áll. — Az ificsapat ennek ellenére eléggé jól szerepel... — Igen. Most már kezd mutatkozni az a 2—3 éves tervszerű munka, amelynek nekiláttunk. A célunk az volt, hogy saját házunk táján neveljünk játékosokat és ők legyenek a felnőttcsapat közvetlen utánpótlása. Jelenleg három ifi játékos is a felnőttek között játszik, hármat pedig a szomszéd egyesületnek, az Elektrosvitnek rendelkezésére bocsátottunk. — Ez a kis csapatoknál működő edző sorsa. Felfedezi, felneveli a tehetségeket, amikor azok elkezdenek jól futballozni, elviszik őket tőle . .. — Meg kell szokni, hogy minden évben vátozik a játé- kosálomány, a legjobbak és kiöregedők helyére az ificsapatból újak'jönnek. Ilyenkor csak egy van hátra: tovább dolgozni az újjakkal és akiket visznek, vagy koruknál fogva mennek, azoknak sok sikert kell kívánni. Ha egy évfolyamból egy vagy két játékos — most például három — szerepel az első csapatban, kellő impulzust ad az edzőnek, hogy mégis érdemes így dolgozni. Örömet lel ebben a munkában. Persze, mindez nem lenne elég ahhoz, hogy valaki ennyire a futball megszállotja legyen, kell valami más is, valami kellemes, valami nagy élmény, és akarni kell, hogy azt mások is megismerjék. Egy pillanatra kinéz az ablakon és még mielőtt firtatni kezdeném ezt a dolgot, magától folytatja: — A sport, konkrétan a futball nemcsak egészséges, kellemes időtötés, dR ember- és A Renokov ifjúsági csapata. Az álló sorban balról az első juhász László. 1876 IX. 20. — Ez csaknem négy teljes csapat. Hogyan lehet ennyi gyerekkel dolgozni éléggé ma- gárahagyatottan, és ráadásul — ahogy hírlik — eléggé kezdetleges körülmények között. — Hát igen, így van. Nincs füves pályánk, csak salakos. Itt a labda is, a futballcipő is jobban kopik, mint általában a füvön. Ezzel a sok gyerekkel, persze nem egyedül foglalkozom, kollégám Kostyák Mihály segít nekem, azelőtt ő is a Renokov csapatában játszott. — Az hogy salakpályánk van, alapjában meghatározza az edzéslehetőségeket, azok jellegét. Mást kell és másképp kell csinálni sok mindent, mint a füves pályán. — Ez természetesen döntően befolyásolja az edzésprogram összeálítását. Hogy a gyerekek ne hiányolják azokat az elemeket sem, amelyeket egyébként füves pályán könnyedén meg tudnánk csinálni, valamiféle „pótgyakorlatokat“ kellett kitalálnunk. Gondolok itt az akrobatikus elemekre, amelyek nélkül modern edzés nem létezik. Ezeket sajnos csak részben lehet pótolni, medicinlabdával, kötéllel vagy egvéb ügyességi gyakorlatokkal. Füvön akkor vagyunk, ha vidékre megyünk játszani, mert már mindenütt van füves pálya ... Néha kimegyünk itt Ér- sekújvárott a Berek alá, egykét órára, hogy a gyerekek hozzászokjanak a fűhöz. jellemformáló hatása is van. Aki megszokta, hogy nemes küzdelemben késztesse az ellenfelet megadásra, vagy elviselje a bármennyire is fájó vereséget, abban olyan emberi tulajdonságok fejlődnek ki, amilyenekre csak az nem tesz szert, aki az ilyesnwt nem ismeri. Ebből a szempontból én is nagyon sokat köszönhetek a spornak, és főleg volt kiváló nevelőimnek, elsősorban Ganz- ner Lászlónak, Jurík Ferencnek, Lábady Lászlónak és másoknak. is. Mint minden fiatal kc^dő, én is csak amolyan kölyök voltam, ők kezdtek irányítani, nevelni és mindig csak a jóra és a becsületes munkára ösztökéltek. Megszerettették velem a labdarúgást, játékostársakat — ellenfeleket, az embereket. Ezáltal más szemmel néztem a társadalmat is. Mint ifjúsági nevelő én is így szeretném ezt végezni, szeretném, ha rólam is olyan emlékei lennének a gyerekeknek, mint nekem egykori mestereimről. Időnként hajlamos vagyok arra, hogy valami ilyesmit véljek fölfedezni. Persze még túl fiatal vagyok, hogy erről meg is győzzem önmagam. Ha ez egyszer majd bekövetkezik, elmondhatom, hogy valóban megérte. Ez a fő magyarázata annak, hogy ezt érdemes csinálni. Úgy érzem, ehhez semmit sem szükséges hozzáfűzni. nUszäros János A labdarúgónak a labda megszerzésére irányuló igyekezet közben is vigyáznia kell mind a maga, mind az ellenfél testi épségére... (Vojtíšek felvétele) Mi történik a labdarúgás bölcsőjében ? A brit futball tökéletes szervezettsége és egyesületi élete hosszú évtizedekig példaképül szolgált szerte a világon. Nem is csoda, a labdarúgás bölcsőjéről van szó. Ez volt. Most az események gyors alakulása közben olyan alapelvek szűnnek meg, amelyeket örök időkre változtat- hatatlanoknak hittek. Itt van például az elszigeteltég, a „splendlid isolation“ kérdése. Az idei nyártól kezdve Ang- , lia kitárta kapuit a külföldi futballisták előtt, mondván, hogy a labdarúgás is ugyanolyan szakma, mint a többi, tehát itt is érvényesülnie kell a nemzetgazdaság, az ipar törvényeinek. Ezt egyenesen kikényszerítette Angiának a Közös Piacba való belépése. Manapság tehát egy külföldi labdarúgó azonnal játszhat angol klubcsapatban, nem kell várnia az előző szabály feltételeire, melynek értelmében csak kétéves angliai tartózkodás után futballozhatott valaki szigetországi együttesben. Ahogy azonban a labdarúgó szövetség szóvivője elmondta, a szabály csak a Közös Piac országainak futballistáira vonatkozik. Más nemzetbeli labdarúgónak munkaengedélyt kell kérnie és ahogy a szóvivő megjegyezte: ezt sohasem kapja meg. De nem is ez a legjellemzőbb dolog, ami az angol futballt kínozza. Egyre gyarkabban jelentkezik ugyanis az anyagi probléma és ezek a financiális nehézségek napról napra mélyülnek, semmi kilátás a javulásra. Don Revie, az angol válogatott edzője — látva a szomorú helyzetet — arra a következtetésre jutott, hogy el kell fogadni az ajánlkozó cégek dotációját, anyagi segítségét. Don Revie érvei: „Egy klub havi kiadása [a játékosok, a vezetők, az edzők fizetése, prémiumok, a pályák karbantartása) eléri az 56 000 fontot. Stíílusosan tanúsítja ezt a legnépszerűbb londoni klub, a Chelsea közleménye: „Adósságunk elérte a kétmillió fontot...“ Don Revie a következőket mondta az újságíróknak: „Realistáknak kell lennünk. A labdarúgásnak szüksége van pénzre és mellékes, hogy ezt milyen formában szerezzük meg, csak a mód legyen becsületes.“ Aztán beismerte: „A Leedsben hetente ilyen módon több mint ezer fontot szereztem. Manapság egy első diví- ziós csapatnak hetente 14 ezer fontba kerül a klubélet. Ezért a válogatott esetében is elfogadtam az Admiral cég ajánlatát, amely vállalta a csapat teljes ellátását.“ Ügy tűnik, az angol válogatott körüli anyagi problémákat sikerült megoldania Don Revie-nek. Azonban egy újabb probléua jelentkezett a szövetségi kapitány előtt: a címeres mez iránti érdektelenség. Ilyesmit eddig nem ismert az angol labdarúgás! És Revie ezzel a kérdéssel ezidáig még nem nagyon tudott megbirkózni. Csapatában ugyanis „lázadók“ akadtak akik nem akarják a tartalékok keserű kenyerét enni és kijelentették: vagy fognak játszani, vagy nem érdekli őket az eset. Először a Queens Park Rangers kapusa, Parkes állt elő ilyen jelszóval és kijelentette: más gondja is van, minthogy válogatott legyen. Öt Shilton kapus követte, aki ok nélkül mondta le a válogatottságot. Angliában, a labdarúgás bölcsőjében tehát soha nem látott és nem tapasztalt dolgok történnék. Mindennek a csúcsa egy hirdetés volt az újságokban: az Arsenal edzőt keres! A hirdetésnek sikere volt és a jelöltek között találhatjuk M. Miljanicsot, a Real moste^i edzőjét is. Ha Miljanicsot szerződtetnék, akkcr *jabb „szentírás“ szűnne meg az angol labdarúgásban: Angliában ugyanis külföldi edző még nem irányított első divíziós csapatot! Ahogy az elmondottakból kitűnik, a labdarúgás bölcsője nagyon-nagyon ringatódzik és talán nincs is más kívánsága Angliának, minthogy jó futballt láthasson — Lármilyen áron. Még anak az árán is, hogy lerombolja a hagyományokat, amelyekre ezidáig oly büszkék voltak a szigetországiak. (T. V.) OSP Galcsnta— Škoda České Budéjovke 12:8 Az országos ökölvívó-liga visszavágó részének első fordulójában az OSP Galanta csapata a Skoda České Budéjovi- ce ökölvívóit fogadta. A zsúfolásig megtelt galántai sportház közönsége mindvégig színvonalas és izgalmas mérkőzéseket láthatott. Annak ellenére, hogy a hazaiak három állandó ökölvívójuk nélkül álltak ki, nagy küzdelemben, de teljesen megérdemelten tartották otthon a két bajnoki pontot. A hazaiak közül Tessényi (51 kg) ellenfél nélkül, Horváth (54 kg), T. Sztojka (57 kg), pontozással J. Boťan- ský (67 kg) az ellenfél leléptetésével, Kovács P. (75 kg) kiütéssel, Karácsony (81 kg) pontozással győzött Válogatott főt mában öklözött a galántai J. Bofanský, T. Sztojka és Kovács P. Az egyes mérkőzéseket Salák és Tajboš bírók vezették, Dr. Holzer és Mitošinka pontozták. CSŐK A ISTVÁN