Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)
1976-09-16 / 221. szám, csütörtök
Kohó- és gépiparunk feilfldése a CSKP XV. kongresszusa után oly tatás a 4. oldalról) azonban az, hogy milyen eredményeket érünk el a beruházott eszközök révén. Erre kell összpontosítanunk figyelmünket. Az egyes ágazatok fejlesztési koncepciójából kiindulva a hatodik ötéves tervidőszakban a korszerűsítés területén a legfontosabb feladatokra kell összpontosítanunk erőnket, s ezeket következetesen meg is kell valósítanunk. A gépipari szakágazatok az állóalapok jobb időbeli kihasználása érdekében bevezetik a gépek kiemelt csoportjának központi tervezését és figyelemmel kísérését, valamint a gépi felszerelés átcsoportosításának irányítását. Azoknak a gépberuházási limiteknek a meghatározásánál is, amelyek nem szerepelnek a költségvetésben, a beszerelt gépek és berendezések elért kihasználási szintjével összefüggésben kell eljárni. A kohászat illesztés A gépipar fejlődése és műszaki-gazdasági színvonala lényeges mértékben fémkohászati bázisunk munkájának eredményeitől függ. A gépipari termelésre használjuk fel az egész hazai hengerelt anyagszükséglet 70 százalékát, a nemesített acél 95 százalékát és a nem vastartalmú fémek 62 százalékát. A gépek és berendezések önsúlyának csökkentése és haszonértékének, valamint megbízhatóságának a növelése bizonyos mértékben a gépipari és a kohóipari dolgozók közös feladata. Ezért a kohászatban a figyelmet egyre inkább a nemesített acél és a kiváló minőségű acél gyártására, főként az atomprogramra, a vegyipari gépek gyártására, kiváló minőségű kazáncsövek és más csövek gyártására összpontosítjuk. Erre nemcsak új termelőhelyek építését kell felhasználni, hanem elsősorban meg kell javítani a kohászatban a hevítés és a hőmegmunkálás technológiáját és más folyamatokat, s megfelelően kell ellátni a vállalatokat ellenőrző és elemző műszerekkel, amelyek biztosítják a termékek minőségének megbízható felülvizsgálását. Nem kisebb jelentőségű az elektrotechnikai fémlemezek gyártásának fejlesztése, olyan technológia alkalmazása, amely csökkenti a villamosenergiaveszteséget, s ezáltal hozzájárul egész népgazdaságunkban az áramfogyasztás csökkentéséhez. Népgazdaságunkban az acélszerkezetek gyártása 1980-ig 45 százalékkal, ezen belül a fémkohászatban 72 százalékkal növekszik. E termékek egy része fokozottan ellenálló- képes lesz a légköri korrózióval szemben. A kohászat termelési bázisának fejlesztése arra irányul, hogy fokozottan koncentrálódjék, főként a koksz- gyártásban. Két új hengersor épül — Sochorovában és a Klement Gottwald Oj Kohóban. E kapacitások felépítésétől függ a hengerelt anyag termelésének növelése, aminek 1980-ban el kell érnie a 11,6 millió tonnát, vagyis 16 százalékkal kell meghaladnia az 1975. évi termelést. Ezért a termelőhelyek idejekoráni üzembe helyezése rendkívül fontos. E feladat teljesítése a Vítkovi- cei Klement Gottwald Vasmű, a Lenin Művek, a Zdári Gépgyár és az építővállalatok dolgozóinak elsőrendű kötelessége. Nem kevésbé fontos probléma a nagyolvasztók intenzifikálása az ostra- vai járásban levő integrált oxigéngyárakban termelt oxigénnel, valamint a Košicei Kelet-szlovákiai Vasmű oxigénüzemének hozzájárulásával, mert a nyersvastermelés növekedését, lényegében a nagyolvasztók térfogatának bővítése nélkül kell elérni. A kohászoktól, akik már gyakran bebizonyították mesteri tudásukat és kezdeményezésüket, elvárjuk, hogy a legjobb kollektívák példamutatása nyomán segítsék feltárni a nyersvastermelés fokozásának további tartalékait. A konvertált acélgyártás további növelését elősegíti a TPineci Vasműben a konvertált acélt gyártó üzem felépítése, ami jelentősen hozzájárul az energiafogyasztás csökkentéséhez is. Valamennyi kohászunk alapvető feladata, hogy közvetlenül a kohókban maximálisan kihasználják a fémeket. Ehhez hozzá kell járulnia a folyamatos acélöntés elterjesztésének, valamint azoknak az intézkedéseknek, amelyek a kohászati termelés valamennyi fázisában a veszteség csökkentésére irányulnak. Kohászatunk intenzív fejlődése és magas fokú hatékonysága kell, hogy teljes mértékben megnyilvánuljon a tüzelőanyag és energiafogyasztás ésszerűsítésében. A kohászok éppen ennek a feladatnak szentelnek nagy figyelmeit és ezen a téren érnek el figyelemre méltó eredményeket. A nyersanyaggazdálkodás szempontjából nagy jelentőségű a fémhulladék gyűjtése is. E téren folytatni kell az eddigi jó eredményeket, amelyekből más szervezetekkel együtt főként a nemzeti bizottságok veszik ki részüket. Tekintettel a jelenlegi nyersanyaghelyzetre intenzíven kell munkálkodni a hazai bázis, főként nem vastartalmú fémeinek nagyobb fokú kihasználási koncepcióján, és távlatilag meg kell tereinteni a feltételeket saját poliineta- likus ércünk fejtéséhez és feldolgozásához. Eredetileg ezzel nem számoltunk. E nyersanyagok világpiaci árainak rohamos emelkedése azonban e szándék megvalósítására késztet bennünket. Komoly figyelmet keli szentelnünk a nturckaeiiő-kérdésnek Elvtársak, a gépipar és a kohászat feltételezett fejlődése megkívánja, hogy komolyan foglalkozzunk a munkaerő-kérdéssel is. Az elmúlt ötéves tervidőszak folyamán a gép- és kohóiparban nem tudtuk biztosítani a dolgozók létszámának olyan arányú növekedését, mint ahogy azt az évi tervekben kitűztük. Ezzel szemben az egész népgazdaság viszonylatában a dolgozók számának tervezett gyarapodását túlléptük. Ez nem egészséges jelenség, s a fő szükségletek elégtelen felbecsüléséről, az állami terv lebecsüléséről, a minisztériumok, a termelési gazdasági egységek, a vállalatok munkájának, de a nemzeti bizottságok tevékenységének is komoly hiányosságairól tanúskodik. Nem tűrhetjük szó nélkül, hogy más szervezetekben, például a helyi iparban és a szövetkezeti vállalatokban a dolgozók tervezett létszámát túllépik, s ugyanakkor a gépipar és a kohászat szakmunkáshiánnyal küzd. Ebben a helyzetben számos vállalatban hiányzanak bizonyos foglalkozási ágikba tartozó dolgozók, nem sikerül biztosítani a munkaerők szükséges stabilitását, csökkent a munkások száma mindenekelőtt a gépi megmunkálásnál és a fémkohászati gépiparban. A legkomolyabb problémák azokon a helyeken merülnek fel, ahol a történelmi fejlődés folytán az ipari kapacitások jelentős koncentrálódására került sor és ahol gyakorlatilag már kimerültek a szabad munkaerőforrások. Mindenekelőtt Prágáról, Plzenről, Brnóról és az ostravai körzetről van szó. Ebben az ötéves tervidőszakban a kohászati és a gépipari ágazatban a foglalkoztatottak számának csaknem 58 ezer személlyel való növelését tervezzük, s ennek a felét a fejlesztési programok céljaira. Ezúttal azonban semmi esetre sem engedhetjük meg, hogy megismétlődjék az elmúlt ötéves tervidőszak gyakorlata. Ezekben az ágazatokban a dolgozók létszámának tervezett növelése az egyik döntő feltétele annak, hogy a gépipar és a fémkohászat teljesíthesse azokat a feladatokat, amelyeket a XV. kongresszus tűzött ki. Kell, hogy e kérdések állandóan a két gépipari minisztérium, a munkaügyi minisztériumok és a valamennyi fokú nemzeti bizottságok figyelmének előterében álljanak. A gépipari szakágazatoknak, a termelési gazdasági egységeknek és vállalatoknak számos esetben át kell értékelniük a munkaerőkkel kapcsolatos eddigi álláspontjukat és hozzáállásukat. Nem lehet, hogy csupán „igényeljenek“ új dolgozókat, hanem meg kell keresniük a lehetőségeket ahhoz is, hogy saját forrásaikból nyerjenek' dolgozókat az elavult részlegek felszámolása, az adminisztratív tevékenység korlátozása és jobb szervezése, az ügyintézés megjavítása és a szakágazaton belüli átcsoportosítások útján. Sokkal nagyobb figyelmet kell szentelniük annak is, hogy megteremtsék a dolgozók stabilitásának feltételeit. Jobban kell gondoskodni az emberekről, nem pedig könnyű szívvel elengedni őket, anélkül, hogy távozásuk okait feltárnák és főleg megoldanák. Ebben az ötéves tervidőszakban a vállalatok és a nemzeti bizottságok a dolgozók stabilizálására és új munkaerők nyerésére a lakáspolitikát is felhasználhatják. Megfontoltan kell gazdálkodni azzal a több mint 71 000 lakással, amelyeket a 6. ötéves tervben ezen ágazatok számára tervezünk. Külön probléma a szükséges munkaerők biztosítása a beruházási egységek szerelésére és a felsőbb szállítók funkciójának betöltésére. Az eddigi gyakorlat mindenekelőtt abból indul ki, hogy a szervezet székhelyén toboroz dolgozókat, ez a terület azonban nem azonos az építkezés helyével. Ez pedig gyakran komolyan gátolja a dolgozók megnyerését. E kérdést minden összefüggésében meg kell vizsgálni, s meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. A termelőágazatok és a fő fejlesztési programok fejlesztését szorosan egybe kell kapcsolni valamennyi dolgozó szakképzettségének növelésével. A szakképzettség növeléséért Szükségleteinkkel ellentétben áll az, hogy erőteljesen csökken a gépészeti szak hallgatóinak száma a főiskolákon és a szakközépiskolákon. Azokban az oktatási tervekben, amelyeket a szakágazatok dolgoznak ki, biztosítani kell, hogy a dolgozók az iskolában nyert ismereteiket szüntelenül kiegészíthessék, és a műszaki dolgozók esetében új formákat is kell alkalmazni, így például áz atesztációs előkészítés és a periodikus továbbképzés formáit. A munkásoknál arra törekszünk, hogy növekedjék a kitanult és az érettségizett munkások száma. Az oktatási terveknek itt is figyelembe kell venniük azt, hogy szakképesítésük állandóan nyomon kövesse a műszaki fejlődést és a gyártmányfejlesztési folyamat növekvő igényeit. Itt főként a szakágazati oktatási rendszernek kell az eddiginél nagyobb szerepet játszania. A tanoncutánpótlás tervszerű toborzása terén is akad javítanivaló. A gépiparban kitanult fiatalemberek 40 százaléka más ágazatba és vállalatba megy át, ahol szakképzettségük gyakran nem érvényesül, vagy nincs teljesen kihasználva. Ez a helyzet megköveteli, hogy fontolóra vegyük azt is, hogyan kell ész- szerűea eljárni a bérpolitika irányítása és gyakorlati megvalósítása során. Mindenekelőtt szükséges, hogy az ágazati bérpolitika a XV. kongresszus határozatai szellemében világos és reális koncepció alapján valósuljon meg. Ennek a koncepciónak a bérrendszerek ésszerűsítése terén nyert tapasztalatokból, valamint célkitűzésekből kell kiindulnia. Emellett számítunk egyes olyan bérproblémák megoldására, amelyek a kiválasztott gépipari szakmákat érintik. Kívánatosnak tartjuk továbbá a termelés előtti szakaszokban dolgozó, alkotómunkát végző műszaki dolgozók és a tPljes szakképzettséget szerzett mesterek képesítési osztályának emelését, és a mozgóbár előnyben részesítését. Javaslatok készülnek egyes szakmák és kiválasztott gépipari vállalatok előnyben részesítésére Prága főváros területén. A szakszervezeti szervekkel szorosan együttműködve még az idén intézkedéseket kell előkészíteni azon dolgozók munkafeltételeinek megjavítására, akik több műszakos üzemben fognak dolgozni. Az állandóan egyműszakos üzemekben célszerű lesz megvizsgálni az eddigi munkaidő csúsztatásának lehetőségét. Mindezek a célkitűzések, amelyeknek az a feladatuk, hogy ösztönözzék a gépipari munka iránti érdeklődést, megkívánják, hogy a dolgozókról való komplex gondoskodás reális programjai és a szociális tervezés szélesebb körű érvényesítése támassza alá őket. Ennek keretében az üzemvezetőségnek és a szakszervezetnek rendkívül nagy súlyt kellene helyeznie a munkakörnyezet és a munkafe4ételek, az üzemi étkezés megjavítására, a lakáspolitikára és az óvodai létesítmények építésére. Jobb szervező és irányító munkát Elvtársak, a gépipar és a kohászati ipar fejlesztésében a kongresszusi irányvonal megvalósításának sikere döntő mértékben attól függ, hogy lényegesen hatékonyabbá váljék mindkét ágazatban a munka irányítása és szervezése. Nem lehetünk elégedettek a két minisztérium és a termelési gazdasági egységek irányító tevékenységének eddigi színvonalával. Jó dolog az, hogy ugyanezen a nézeten vannak az illetékes miniszterek is. Az irányítás minősége az egyes termelési gazdasági egységekben jelentősen eltér egymástól. Számos olyan termelési gazdasági egység van, ahol az irányító munka színvonala távolról sem felel meg az új követelményeknek. A munka és a termelés irányítása és szervezése szükséges tökéletesítéséhez mind a szakágazatok, mind a termelési gazdasági egységek és vállalatok szintjén vonakodva látnak hozzá, az ágazaton belül és azon kívül felmerülő konfliktusos problémák megoldásakor túlságosan sokat haboznak és engedményeket tesznek az egész társadalom érdekeinek rovására. Az irányítással szemben támasztott igények szempontjából a gép- és kohóipar a népgazdaság egyik legbonyolultabb szakasza. Ezért éppen itt rendkívüli jelentőségű a kádermunka, amely a jelenlegi helyzet megjavításának kulcsa. Nyíltan meg kell mondani, hogy az utóbbi időben bekövetkezett pozitív fejlődés ellenére is még bizonyos fogyatékosságok mutatkoznak e téren. A jelenlegi helyzetet meg kell oldani, mert jelentős mértékben korlátozza az irányítás progresszív módszerei elsajátításának lehetőségeit, s ezáltal az igényesebb feladatok teljesítését is. Ezért céltudatosan meg kell javítani a szakképzettségi struktúrát a termelési gazdasági egységekben és mindkét minisztériumban, mégpedig főként fiatalabb és szakképzett kádereknek az üzemekből és a vállalatokból történő áthelyezésével. A jelenlegi feltételek közepette az irányítás egyre sürgetőbben igényel magas fokú politikai és szakmai színvonalat, alapos ismereteket és tapasztalatokat. A párt teljes mértékben támogatni fogja azokat a vezető dolgozókat, akik tökéletesen ismerik dolgukat, a feladatok teljesítéséhez teljes felelősséggel látnak hozzá, harcolnak a kényelmesség és a rutinosság ellen, van bátorságuk megfontolt kockázatot vállalni magukra, nem térnek ki a konfliktusok elől, ha az egész társadalom érdekeinek érvényesítéséről van szó. A XV. kongresszus határozataival összhangban halaszthatatlannak tartjuk a központ, a termelési gazdasági egységek és a vállalatok szintjén hatékony intézkedések összességét kidolgozni a gazdasági eszközök tervezése és tökéletesítése elmélyítésének céljából úgy, hogy a termelés valamennyi összetevője a külkereskedelem és a beruházási építkezés terén is következetesen a minőségi mutatók teljesítésére irányuljon. A kohó- és gépipari termelés jellege, valamint a gépipar rendkívül jelentős helyzete mindkét minisztériumban megköveteli a koncepciós munka elvi megerősítését és e két ágazat fejlesztése hosszú tartamra szóló szervezésének alapos megjavítását mindazon lehetőségek maximális felhasználásával, amelyeket a munkamegosztás, főként a szocialista gazdasági integráció nyújt. Meg kell valósítani a kooperáció célkitűzéseit A csehszlovák gépiparon belül, s nemzetközi színvonalon is a szakosítás és a kooperáció célkitűzéseit a szakágazatok s egyes termelési ágak hosz- szú távú fejlesztési koncepcióiból kell levezetni, a kooperációs kapcsolatokat szervesen kell betagolni az állami tervbe és a külkereskedelmi tervbe is. Ugyancsak feltétlenül szükséges nagymértékben növelni termelésünk és külkereskedelmünk gazdasági érdekeltségét a nemzetközi kooperáció fejlesztésében. s e téren megfelelő gazdasági intézkedéseket foganatosítani. Mindkét minisztériumnak lényegesen növelnie kell a XV. pártkongresszuson kitűzött strukturális politika előkészítéséért és megvalósításáért kifejtett aktivitást és felelősséget, s mielőbb meg kell erősíteniük irányító funkciójukat és meg kell javítaniuk általában a munka szervezését. Az ellenőrzés, amelyet nemrégen végzett a párt Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága az Általános Gépipari Minisztériumban, megmutatta, hogy az egyes alakulatok elégtelen együttműködése nem komplex megoldásokhoz vezet, s hogy a műszaki fejlesztés kérdéseinek nem szentelnek kellő figyelmet a minisztérium összes alakulatai, vezető dolgozói. A miniszterek kollégiumaiban el kell bírálni az alárendelt egységek viszonylatában végzett általános szervező munka és irányítás hatékonyságát, s ugyanakkor tisztázni kell a két minisztérium kapcsolatait az egész kohászati gépipari komplexum keretében. A tervezés és az irányítás terén hangsúlyozni kell a gépiparnak mint ágazatnak a szerepét abból a célból, hogy az eddiginél jobban kihasználjuk nagyarányú potenciálját. A két minisztérium által irányított gépiparon kívül ma még nagy gépipari bázisunk van a többi szakágazatban, a termelőszövetkezetekben és a nemzeti bizottságok(Folytatás a 6. oldalon)
