Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)
1976-08-13 / 192. szám, péntek
1976 VIII. 13 Tettel és ecsettel JAROSLAV GRUS 85 ÉVES Az ipolyhídvégi citerazenekar Az ipolyhídvégiek hamarabb megtudták, hogy Mállk József hnb-elnököt keresem, mint ő maga. — Nemrég itt volt, talán abban az utcában keresse. Ott egy másik asszony tárta szét a karját: — Ma még nem láttuk. Aztán a szaladgáló gyermekekre mutat: — Ott van Tibor, a fia, hátha segít. Megszakadt a focimeccs, szétszéledtek a gyermekek. Kisvártatva éppen Tibor futott vissza: — Jöjjön, abban a házban van az apu. Amikor kezet rázunk, nagyot szusszant: — Beteg az alkalmazottunk. Holnapra le kell adnom a háziállatok számát, ezért járom a házakat. Nem várakoztatom, majd délután befejezem az összeírást. Málik Józsefről egyelőre csak annyit tudok, hogy nemcsak hnb-elnökként, hanem mint jó citerást is ismerik. Szabadkozik, aztán magnót vesz elő: — Hallgassa meg, döntse el, mit tudunk. Nemrég szerepeltek a bratislavai rádióban. Annak a műsornak a felvétele pereg. — Amikor ment a műsor, rákapcsoltuk a helyi hangszóróra Is, hadd hallja mindenki. Hallgatták is sugárzó arccal. Pattogós népdalok hangzanak el, s közben az elnök fényképeket húz elő. — Van egy jó menyecskekórusunk, sok helyen szerepeltek, a tanácsterem fala tele van az ő kitüntetéseikkel, és az elismerő oklevelekkel. Mi, férfiak, sem maradhattunk le. 1972-ben a tévében láttunk citerazeneka- rokat. összenéztünk a komákkal, felcsillant a szemünk: — Ilyet mi is tudunk. A padlásról előkerültek a beporosodott ci- terák. Fiatal korunkban esküvőkön, disznótoron, tollfosztás- kor mi is pengettük vígan. Ketten kezdtük, aztán szépen ösz- szejöttünk. Énekelgettünk, Varga Józsi bácsitól sok szép dalt Tanultunk meg. Aztán azt vettük észre, tudunk annyit, hogy nem kell szégyenkeznünk a közönség előtt. Újabb fényképek kerülnek elő, különböző fellépések emlékei. Jól szerepeltek a Tavaszi szél vizet áraszt járási döntőjén és más kulturális rendezvényeken, legutóbb pedig a íalo- mljal békeünnepségen. — Itt egy kislány kísért ci- terán. — Ez szép élmény volt. Ipolyságon léptünk fel, szabadtéren. Velem volt a kislányom Is, mindenáron énekelni akart. Nem segített a magyarázkodás, hogy ez itt nem gyermekfeszti- vál, beleegyeztem, ha a rendezők Is úgy gondolják, délután a főpróbán énekelhet. Ott meg kiderült, hogy a lányom sok népdalt megtanult azok közül, melyeket otthon gyakoroltam. A vastaps után meg már a rendezők kérleltek, hadd énekeljen este is. Mit ad a sors, mire ml kerültünk sorra, kialudtak a fények. A kislányom azonban nem zavartatta magát, rákezd- te, s a közönség rövidesen veJaroslav Grus: Fák a Labe mentén bulvárok sokszínűsége, Olaszország és Spanyolország, valamint a Balkán napfényes tájai ihletik újabb alkotásokra. A külföldi utak még érzékenyebbé teszik a hazai tájak szépségeinek felfedezésében. — Sokat barangoltam a cseh és szlovákiai tájakon. Hazánk tájai annyira gyönyörűek, hogy mindenütt van mit festeni — vallja egyik nyilatkozatában. F. X. Šaldától származik az alábbi, művészekhez szóló inkedő helyet foglal el a csehszlovákiai haladó képzőművészek sorában. A nyolc évvel ezelőtti politikai és eszmei zűrzavar után, idős kora ellenére vállalja a cseh képzőművész szövetség előkészítő bizottsága elnöki tisztjét, s tevékenyen, példamutatóan bekapcsolódik a kulturális élet konszolidálásába. Meggyőző- déses, elvhű kommunista, aki állásfoglalásainak érettségéről mindig tettekkel bizonyít. SOMOGYI MÁTYÁS KULTURÁLIS HÍREK • Georges Simenon minden kéziratát a liege-i egyetem irodalmi és filozófiai fakultására hagyományozta, amely hamarosan a bűnügyi irodalmat tanulmányozó Intézetet hoz létre. 9 A francia Droz Kiadó gondozásában Verleine-kötet jelent meg, amely a költő 177 eddig kiadatlan, magántárgyú levelét tartalmazza. • George Sand halálának századik évfordulójára a párizsi Hachette Kiadó megjelentette André Maurois George Sand élete című bibliográfiáját. • Nagyszabású Picasso-kiál- lítás nyílt meg Baselben. A tárlat anyagának nagy része a New York-1 Museum of Modern Art tulajdonában van, de magángyűjtők és a svájci múzeumok is felajánlották képeiket bemutatásra. A kiállítás szeptember 12-ig tekinthető meg. • A francia kritikusok díját ez idén Jean Tardieu kapta egy prózavers-kötetéért és a Nappal homálya című esszéjéért, amely a költészet műhelytitkait tárja fel. • A világ első sci-ft múzeuma nyílt meg a svájci Yverdon- ban. A kiállítás anyagához tartozik egy 15 ezer kötetes könyvtár a világ minden részéből származó tudományos-fantasztikus, illetve utópisztikus művekkel, ugyanilyen témájú hanglemezek, magnószalagok, plakátok, festmények és fotók is. A gyűjtemény Pierre Versins ajándéka, aki jelenleg a múzeum gondnoka. • A 34. kötettel befejeződött Winston Churchill valamennyi művének bibliofil kiadása. A sorozat terjedelme 17 000 oldal. A kézikötésű összkiadás ára 1300 font sterling. telem: „Ne utánozzatok másokat, ne fedezzétek fel a már felfedezettet, ne ismételjétek meg a már megismertet, a már kimondottat. Váljatok új, a régibb művészek által még nem érintett területek meghódítóivá. Ne könnyít- setek munkátokon, ne akarjatok mindenáron tetszeni önmagatoknak, sem pedig másoknak!“ Jaroslav Grusról elmondható, hogy megfelel e bölcs intelem igényes követelményének. Mint cseh tájképfestőnek nem volt könnyű dolga, hiszen a cseh tájakat olyan nagyságok vitték vászonra, mint például Mánes, Aleš, Sláviček, Lada, Rabas, Sedlá- ček, Špála. Kitartó munkával Grus is megtalálta saját stílusát, művészi kifejezésmódját. Rájön, hogy a festő tehetségéhez nem elegendő a szép iránti vonzalom. A tehetséghez hozzátartozik az igazság, a társadalmi igazság iránti elkötelezettség. Grus festő kortársai a képzőművészet számára megörökítették a XX. század civilizációjától, idegenforgalmától még érintetlen cseh tájakat. Öt azonban nem az idillikus, érintetlen tájak vonzzák. Érdeklődése a cseh táj reális volta felé irányul. Nem zavarják az emberi munka beavatkozásai. A cseh tájat abban a csodálatos mozgásban, változásaiban akartam megörökíteni, amelyen a szocializmus és -humanizmus nevében dolgozó ember munkája során megy keresztül. Festményeim ezért derűsek, a rajzzal és színekkel történő kifejezés ezért nyújt mai életünknek megfelelő örömteljes összhangot — vallja képeiről. Bohuslav Cer- ný cseh művészettörténész írja róla, hogy „felfedezte az igazi, a jelenünkhöz tartozó tájat... Szemmellátható, hogy Grus tájai merőben eltérnek kortársai cseh táj-felfogásától. Grusnak sikerült e tájat pátosz nélkül, a maga egyszerűségében, de mindenesetre pontosan kifejezni.“ Grus festményeiben gyakran dominálnak az utak. Az út-motívum szinte végigkíséri a művész eddigi alkotását. Dűlőutak, országutak, telefonoszlopokkal, útjelző táblákkal övezett műutak ... Az utakon kívül gyakori nála a híd- és folyo-motívum is. Embereket ritkán fest, de ez képein nem okoz hiányérzetet, nincs a festmény élet- közelségének kárára. Jaroslav Grus nemzeti művész több évtizeden át kiemelKözépületeket építettünk. Most járdákat készítünk és parkosítunk. Sok számot is mondhatnék, melyek a fejlődést igazolják. Ahol nem fog össze a falu vagy más közösség népe, ott ez lehetetlen. Terveinket is erre a nagy erőre alapozzuk. Elhallgatott a magnó, véget ért a műsor. — Néha azért azt mondom magamban, talán sokat vállalok. Hát nem sokat szusszantok, de ha naponta csak a tévé mellett ülnék, akkor meny-, nyi szép élménnyel, leírhatatlan érzéssel lennék szegényebb. Aztán az is nagyon fontos, hogy a feleségem is így gondolkozik. — Mikor van együtt a család? — öt gyermek van. Kisebbek, nagyobbak, ezért túl gyakran nem találkozhatunk. Feleségemmel délben kávé mellett mondjuk el dolgainkat, meg este. A kislányom már majdnem annyi népdalt tud, mint én, Tibor fiam meg már velem játszik a zenekarban. Jobb csattanót el sem képzelhetek, éppen Tibor lép be. — Ipolyságra járok az alapiskolába. Zenét is tanulok. Apu mindig mondta, hogy a muzsika nagyon szép, az éneklés meg a clterázás csodálatos. Mióta próbákra járok, egyre inkább rájövök, hogy így van. — Nem zavar, hogy sokkal fiatalabb vagy a többiektől? — Éneklésben, muzsikálásban csak az a fontos, hogy szeretjük-e. — Szívesen jársz próbára? — Igen. Csak akkor van baj, ha tévében a Colombo megy, vagy focit közvetítenek. Ilyenkor gyorsabban pengetek, mint a többiek. — Melyik dalt szereti legjobban a közönség? — Viszi a víz a hídvégi rétet. Tényleg szép dal. Közben Málik József citerá- kat vesz elő. Tiborral együtt énekelik, hogy Szombaton este nem jó citerázni. A kislány csillogó szemmel mosolyog: — Rossz a szöveg, citerázni mindig jó. SZILVÁSSY JÓZSEF A nyolcvanötödik életévét betöltő Jaroslav Grus nemzeti művész a hagyományokban gazdag cseh tájképfestészet egyik sajátosan eredeti, új művészi meglátásokkal rendelkező egyénisége. Pardubicéban született. A Labe menti napsugaras síkság, a zöld pázsittal borított rétek, nyírfák övezte utak, falvak körvonalaival végződő szántóföldek, a cseh falu jellegzetes vonásai mélyen bevésődtek a fiatal Grus tudatába. Apja, aki maga is szívesen festegetett, örömmel látta fia érdeklődését a rajzolás, a festés iránt. Megértéssel támogatta fia tehetségének kibontakozását. Talán ez a szülői megértés is hozzásegítette ahhoz, hogy Jaroslav Grus már tizenhat éves korában a prágai Képzőművészeti Akadémián Hanuš Schwaigr tanítványa lehetett. Huszonegy éves, amikor befejezi tanulmányait. Befejezi? Inkább mondhatnánk azt, hogy a műtermi munka, a tehetség kibontakozását elősegítő ismeretek elsajátítása után tárul ki teljesen az alkotás kapuja az életbe lépő ifjú művésszé érése előtt. Alig telik el egy-két év. s kitör az első világháború Behívják. A rajzolást a frontokon sem hagyja abba. Rajzol a lövészárokban, a ha- dikórhážban. Rajzai művészi naplóként örökítik meg a háború szomorú eseményeit. Huszonhét éves, amikor 1918-ban a neves Mánes képzőművészeti egyesület tagjává választják. Az önkifejezés keresésének időszakát éli... A háború szörnyűségei után Grus ösztönösen az élet szépségeinek, az ember kikapcsolódása pillanatainak és a természeti szépségek művészi megjelentítése felé fordul. A húszas években többször Jár külföldön. Útjáról mély élményekkel tér haza. A párizsi Mázik József is. Most éppen szemináriumra ment Nagykürtösre. Délután én nyitom ki a boltot. Látja, erre is kell időt találnom. Érzi, hogy arra a bizonyos miértre szeretnék választ kérni. — Én azt tartom, a vezető bármilyen fokon akkor dolgozhat jól, ha együtt munkálkodik a társaival, a szó legszebb értelmében együtt él velük. Jóban, rosszban egyaránt. Erről nehéz szavakban beszélni, tettekkel könnyebb. I.inéz az ablakon: — Sokat fejlődött ez a falu. le együtt énekelt. Kell-e mondanom, mennyire jó érzés volt? — Jut elég ideje a citerázás- ra? — Ezt még sosem kérdeztem önmagámtól. Úgy vagyok vele, amit szeretek csinálni, s érzem, hogy szükséges, arra mindenképpen szakítok időt. Hatvantól dolgozom ebben a tisztségben, tagja vagyok a jnb plé- nűmának. A citerázáson kívül a helyi sportegyesület vezetőségében is dolgozom. Elmosolyodik: — Lépést kell tartanom, mert a feleségem Is nagyon aktív. Üzletvezető, tagja a helyi menyecskekórusnak, az itteni agitációs központ vezetője Hnlbelnök ciUrávai
