Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-13 / 192. szám, péntek

1976 VIII. 13 Tettel és ecsettel JAROSLAV GRUS 85 ÉVES Az ipolyhídvégi citerazenekar Az ipolyhídvégiek hamarabb megtudták, hogy Mállk József hnb-elnököt keresem, mint ő maga. — Nemrég itt volt, talán ab­ban az utcában keresse. Ott egy másik asszony tárta szét a karját: — Ma még nem láttuk. Aztán a szaladgáló gyerme­kekre mutat: — Ott van Tibor, a fia, hátha segít. Megszakadt a focimeccs, szét­széledtek a gyermekek. Kisvár­tatva éppen Tibor futott vissza: — Jöjjön, abban a házban van az apu. Amikor kezet rázunk, nagyot szusszant: — Beteg az alkalmazottunk. Holnapra le kell adnom a há­ziállatok számát, ezért járom a házakat. Nem várakoztatom, majd délután befejezem az összeírást. Málik Józsefről egyelőre csak annyit tudok, hogy nemcsak hnb-elnökként, hanem mint jó citerást is ismerik. Szabadkozik, aztán magnót vesz elő: — Hallgassa meg, döntse el, mit tudunk. Nemrég szerepeltek a bratis­lavai rádióban. Annak a műsor­nak a felvétele pereg. — Amikor ment a műsor, rá­kapcsoltuk a helyi hangszóróra Is, hadd hallja mindenki. Hall­gatták is sugárzó arccal. Pattogós népdalok hangzanak el, s közben az elnök fényké­peket húz elő. — Van egy jó menyecskekó­rusunk, sok helyen szerepeltek, a tanácsterem fala tele van az ő kitüntetéseikkel, és az elis­merő oklevelekkel. Mi, férfiak, sem maradhattunk le. 1972-ben a tévében láttunk citerazeneka- rokat. összenéztünk a komák­kal, felcsillant a szemünk: — Ilyet mi is tudunk. A padlásról előkerültek a beporosodott ci- terák. Fiatal korunkban eskü­vőkön, disznótoron, tollfosztás- kor mi is pengettük vígan. Ket­ten kezdtük, aztán szépen ösz- szejöttünk. Énekelgettünk, Var­ga Józsi bácsitól sok szép dalt Tanultunk meg. Aztán azt vet­tük észre, tudunk annyit, hogy nem kell szégyenkeznünk a kö­zönség előtt. Újabb fényképek kerülnek elő, különböző fellépések em­lékei. Jól szerepeltek a Tavaszi szél vizet áraszt járási döntő­jén és más kulturális rendezvé­nyeken, legutóbb pedig a íalo- mljal békeünnepségen. — Itt egy kislány kísért ci- terán. — Ez szép élmény volt. Ipolyságon léptünk fel, szabad­téren. Velem volt a kislányom Is, mindenáron énekelni akart. Nem segített a magyarázkodás, hogy ez itt nem gyermekfeszti- vál, beleegyeztem, ha a rende­zők Is úgy gondolják, délután a főpróbán énekelhet. Ott meg kiderült, hogy a lányom sok népdalt megtanult azok közül, melyeket otthon gyakoroltam. A vastaps után meg már a ren­dezők kérleltek, hadd énekel­jen este is. Mit ad a sors, mire ml kerültünk sorra, kialudtak a fények. A kislányom azonban nem zavartatta magát, rákezd- te, s a közönség rövidesen ve­Jaroslav Grus: Fák a Labe mentén bulvárok sokszínűsége, Olasz­ország és Spanyolország, va­lamint a Balkán napfényes tá­jai ihletik újabb alkotásokra. A külföldi utak még érzé­kenyebbé teszik a hazai tájak szépségeinek felfedezésében. — Sokat barangoltam a cseh és szlovákiai tájakon. Hazánk tájai annyira gyönyörűek, hogy mindenütt van mit fes­teni — vallja egyik nyilatko­zatában. F. X. Šaldától származik az alábbi, művészekhez szóló in­kedő helyet foglal el a cseh­szlovákiai haladó képzőművé­szek sorában. A nyolc évvel ezelőtti politikai és eszmei zűrzavar után, idős kora el­lenére vállalja a cseh képző­művész szövetség előkészítő bi­zottsága elnöki tisztjét, s te­vékenyen, példamutatóan be­kapcsolódik a kulturális élet konszolidálásába. Meggyőző- déses, elvhű kommunista, aki állásfoglalásainak érettségé­ről mindig tettekkel bizonyít. SOMOGYI MÁTYÁS KULTURÁLIS HÍREK • Georges Simenon minden kéziratát a liege-i egyetem iro­dalmi és filozófiai fakultására hagyományozta, amely hamaro­san a bűnügyi irodalmat tanul­mányozó Intézetet hoz létre. 9 A francia Droz Kiadó gon­dozásában Verleine-kötet jelent meg, amely a költő 177 eddig kiadatlan, magántárgyú levelét tartalmazza. • George Sand halálának századik évfordulójára a pári­zsi Hachette Kiadó megjelentet­te André Maurois George Sand élete című bibliográfiáját. • Nagyszabású Picasso-kiál- lítás nyílt meg Baselben. A tár­lat anyagának nagy része a New York-1 Museum of Modern Art tulajdonában van, de ma­gángyűjtők és a svájci múzeu­mok is felajánlották képeiket bemutatásra. A kiállítás szep­tember 12-ig tekinthető meg. • A francia kritikusok díját ez idén Jean Tardieu kapta egy prózavers-kötetéért és a Nap­pal homálya című esszéjéért, amely a költészet műhelytitkait tárja fel. • A világ első sci-ft múzeu­ma nyílt meg a svájci Yverdon- ban. A kiállítás anyagához tar­tozik egy 15 ezer kötetes könyvtár a világ minden részé­ből származó tudományos-fan­tasztikus, illetve utópisztikus művekkel, ugyanilyen témájú hanglemezek, magnószalagok, plakátok, festmények és fotók is. A gyűjtemény Pierre Versins ajándéka, aki jelenleg a mú­zeum gondnoka. • A 34. kötettel befejeződött Winston Churchill valamennyi művének bibliofil kiadása. A sorozat terjedelme 17 000 ol­dal. A kézikötésű összkiadás ára 1300 font sterling. telem: „Ne utánozzatok má­sokat, ne fedezzétek fel a már felfedezettet, ne ismétel­jétek meg a már megismer­tet, a már kimondottat. Vál­jatok új, a régibb művészek által még nem érintett terüle­tek meghódítóivá. Ne könnyít- setek munkátokon, ne akar­jatok mindenáron tetszeni ön­magatoknak, sem pedig mások­nak!“ Jaroslav Grusról elmondha­tó, hogy megfelel e bölcs in­telem igényes követelményé­nek. Mint cseh tájképfestő­nek nem volt könnyű dolga, hiszen a cseh tájakat olyan nagyságok vitték vászonra, mint például Mánes, Aleš, Sláviček, Lada, Rabas, Sedlá- ček, Špála. Kitartó munkával Grus is megtalálta saját stílu­sát, művészi kifejezésmódját. Rájön, hogy a festő tehetsé­géhez nem elegendő a szép iránti vonzalom. A tehetség­hez hozzátartozik az igazság, a társadalmi igazság iránti elkötelezettség. Grus festő kortársai a kép­zőművészet számára megörö­kítették a XX. század civilizá­ciójától, idegenforgalmától még érintetlen cseh tájakat. Öt azonban nem az idillikus, érintetlen tájak vonzzák. Ér­deklődése a cseh táj reális volta felé irányul. Nem zavar­ják az emberi munka beavat­kozásai. A cseh tájat abban a csodálatos mozgásban, válto­zásaiban akartam megörökíte­ni, amelyen a szocializmus és -humanizmus nevében dolgozó ember munkája során megy keresztül. Festményeim ezért derűsek, a rajzzal és színek­kel történő kifejezés ezért nyújt mai életünknek megfe­lelő örömteljes összhangot — vallja képeiről. Bohuslav Cer- ný cseh művészettörténész ír­ja róla, hogy „felfedezte az igazi, a jelenünkhöz tartozó tájat... Szemmellátható, hogy Grus tájai merőben eltérnek kortársai cseh táj-felfogásá­tól. Grusnak sikerült e tájat pátosz nélkül, a maga egysze­rűségében, de mindenesetre pontosan kifejezni.“ Grus festményeiben gyak­ran dominálnak az utak. Az út-motívum szinte végigkíséri a művész eddigi alkotását. Dűlőutak, országutak, telefon­oszlopokkal, útjelző táblák­kal övezett műutak ... Az uta­kon kívül gyakori nála a híd- és folyo-motívum is. Embere­ket ritkán fest, de ez képein nem okoz hiányérzetet, nincs a festmény élet- közelségének kárára. Jaroslav Grus nemzeti mű­vész több évtizeden át kiemel­Középületeket építettünk. Most járdákat készítünk és parkosí­tunk. Sok számot is mondhat­nék, melyek a fejlődést iga­zolják. Ahol nem fog össze a falu vagy más közösség népe, ott ez lehetetlen. Terveinket is erre a nagy erőre alapozzuk. Elhallgatott a magnó, véget ért a műsor. — Néha azért azt mondom magamban, talán sokat válla­lok. Hát nem sokat szusszan­tok, de ha naponta csak a té­vé mellett ülnék, akkor meny-, nyi szép élménnyel, leírhatatlan érzéssel lennék szegényebb. Az­tán az is nagyon fontos, hogy a feleségem is így gondolkozik. — Mikor van együtt a csa­lád? — öt gyermek van. Kiseb­bek, nagyobbak, ezért túl gyak­ran nem találkozhatunk. Fele­ségemmel délben kávé mellett mondjuk el dolgainkat, meg es­te. A kislányom már majdnem annyi népdalt tud, mint én, Ti­bor fiam meg már velem ját­szik a zenekarban. Jobb csattanót el sem kép­zelhetek, éppen Tibor lép be. — Ipolyságra járok az alap­iskolába. Zenét is tanulok. Apu mindig mondta, hogy a muzsi­ka nagyon szép, az éneklés meg a clterázás csodálatos. Mióta próbákra járok, egyre inkább rájövök, hogy így van. — Nem zavar, hogy sokkal fiatalabb vagy a többiektől? — Éneklésben, muzsikálásban csak az a fontos, hogy szeret­jük-e. — Szívesen jársz próbára? — Igen. Csak akkor van baj, ha tévében a Colombo megy, vagy focit közvetítenek. Ilyen­kor gyorsabban pengetek, mint a többiek. — Melyik dalt szereti legjob­ban a közönség? — Viszi a víz a hídvégi ré­tet. Tényleg szép dal. Közben Málik József citerá- kat vesz elő. Tiborral együtt énekelik, hogy Szombaton este nem jó citerázni. A kislány csillogó szemmel mosolyog: — Rossz a szöveg, citerázni mindig jó. SZILVÁSSY JÓZSEF A nyolcvanötödik életévét betöltő Jaroslav Grus nemzeti művész a hagyományokban gazdag cseh tájképfestészet egyik sajátosan eredeti, új művészi meglátásokkal ren­delkező egyénisége. Pardubicéban született. A Labe menti napsugaras síkság, a zöld pázsittal borított ré­tek, nyírfák övezte utak, fal­vak körvonalaival végződő szántóföldek, a cseh falu jel­legzetes vonásai mélyen be­vésődtek a fiatal Grus tuda­tába. Apja, aki maga is szí­vesen festegetett, örömmel látta fia érdeklődését a rajzo­lás, a festés iránt. Megértés­sel támogatta fia tehetségé­nek kibontakozását. Talán ez a szülői megértés is hozzáse­gítette ahhoz, hogy Jaroslav Grus már tizenhat éves korá­ban a prágai Képzőművészeti Akadémián Hanuš Schwaigr tanítványa lehetett. Huszon­egy éves, amikor befejezi ta­nulmányait. Befejezi? Inkább mondhatnánk azt, hogy a mű­termi munka, a tehetség ki­bontakozását elősegítő isme­retek elsajátítása után tárul ki teljesen az alkotás kapuja az életbe lépő ifjú művésszé éré­se előtt. Alig telik el egy-két év. s kitör az első világhábo­rú Behívják. A rajzolást a frontokon sem hagyja abba. Rajzol a lövészárokban, a ha- dikórhážban. Rajzai művészi naplóként örökítik meg a há­ború szomorú eseményeit. Huszonhét éves, amikor 1918-ban a neves Mánes kép­zőművészeti egyesület tagjá­vá választják. Az önkifejezés keresésének időszakát éli... A háború szörnyűségei után Grus ösztönösen az élet szép­ségeinek, az ember kikapcso­lódása pillanatainak és a ter­mészeti szépségek művészi megjelentítése felé fordul. A húszas években többször Jár külföldön. Útjáról mély él­ményekkel tér haza. A párizsi Mázik József is. Most éppen szemináriumra ment Nagykürtösre. Délután én nyitom ki a boltot. Látja, erre is kell időt találnom. Érzi, hogy arra a bizonyos miértre szeretnék választ kérni. — Én azt tartom, a vezető bármilyen fokon akkor dolgoz­hat jól, ha együtt munkálkodik a társaival, a szó legszebb ér­telmében együtt él velük. Jó­ban, rosszban egyaránt. Erről nehéz szavakban beszélni, tet­tekkel könnyebb. I.inéz az ablakon: — Sokat fejlődött ez a falu. le együtt énekelt. Kell-e mon­danom, mennyire jó érzés volt? — Jut elég ideje a citerázás- ra? — Ezt még sosem kérdeztem önmagámtól. Úgy vagyok vele, amit szeretek csinálni, s ér­zem, hogy szükséges, arra min­denképpen szakítok időt. Hat­vantól dolgozom ebben a tiszt­ségben, tagja vagyok a jnb plé- nűmának. A citerázáson kívül a helyi sportegyesület vezető­ségében is dolgozom. Elmosolyodik: — Lépést kell tartanom, mert a feleségem Is nagyon aktív. Üzletvezető, tagja a he­lyi menyecskekórusnak, az it­teni agitációs központ vezetője Hnlbelnök ciUrávai

Next

/
Thumbnails
Contents