Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-13 / 192. szám, péntek

Hagyományosan az élvonalban

Teljesítették félévi tervüket @ Csökken o panaszok

száma

Nem tartozik azon vállalatok közé, melyekről gyakran írnak a sajtóban. S ha igen, akkor is leginkább bírálóan. Sokszor okkal, gyakran ok nélkül, mint mindazokról, akik a szolgáltatásokat végzik.

A Kassai Városi Építővállalat ezerszáz dolgozójának nem könnyű a helyzete, hiszen a város lakásállományának 90 százalékát ők tartják karban.

— Sok panasz érkezik a munkájukra? — kérdezem Balta István mérnöktől, a vállalat igazgatójától.

— Vártam ezt a kérdést, őszintén felelek rá: nem. A panaszok száma az utóbbi években egyre csökken. Pedig nem könnyű a munkások helyzete, nem üres lakásokban dolgoznak, vigyázni kell a berendezésre, a háziasszony szőnyegére, és sok egyébre. A munkák jellege pedig ritkán egyeztethető össze a tisztaság fogalmával, akár a kőművesekről, akár a vízvezetékszerelőkről stb. van szó.

A helyi építővállalatok szlovákiai versenyében a kassaiak az utóbbi három évben mindig az elsők között szerepeltek, s az idei év első felében is csak a galántaiak előzték meg őket. A vállalat dolgozói megérdemelten kapták a Munkaérdemrendet, hiszen az elmúlt öt évre szóló, 442 millió korona értékű megemelt tervüket 16 millióval teljesítették túl.

— Az elkövetkező időszakban milyen jeladatok várnak a vállalatra?

— Csak egyet tudunk biztosan: növekvőek. Kelet-Szlovákia metropolisában évente átlag két ts fél ezer lakást adnak át, melyek mind a ml hatáskörünkbe tartoznak majd. Tavaly 105 millió értékű javítást végeztünk, 7 millió értékben pedig családi házakat építettünk. Idei tervünk ösz- szesen 126 500 000 korona értéket ír elő.

A vállalat nem tartozik azon építőipari üzemek I zé, melyekben sok gondot okoz a munkaerőkérdés. Dolgozóiknak csupán 40 százaléka jár be a környező falvakból. Nagy előnyt jelent s. mukra, hogy c~ak a város területén végeznek javításokat. Tanonciskolájukban 300 fiatal 16-fé- le mesterséget sajátíthat el. Egyedüli, már évek óta megoldásra váró gondjuk a kőművesek hiánya. Kevés fiatal választja ezt a szakmát, s akik kitanultak, azok kihasználva előnyös helyzetüket, más vállalatokhoz mennek.

(-—nák)

A barométereket és az orvosi műszereket a Chira- ua vállalat brati slavai szerviz- szolgálata javít ja. A központ Iolgozói első fél ívi (ervfeladatai .at 100,4 száza ókra teljesítet ék, miközben e kiadások terve ’.ett összegét csal«

3 százalékban nerítették ki lindezt főlej, anyagmegtakarí issal értek el dolgozók az el ő félévben 40 OOii tarométeit javí uttak meg. Fel /ételünkön: Ru

iolf Bačík, a szer Jizközpont egyik dolgozója.

(Felvétel:

J. Lofaj — ČSTK)

I) sééH ideje gftt»szMeiei a gütasti

Példás kezdeményezés a púchovi Május 1. Gumigyárban Politikailag, szakmailag fejlett fiatalok a termelés élén @ Programjuk: a hatékonyság

A púchovi Május 1. Gumigyár dolgozói közül sokan megérdemelt szabadságukat töltik, ám ennek ellenére teljes kapacitással dolgoznak az emberek és a gépek az üzemegységekben.

— Hogy ezt milyen úton-mó- don csináljuk? — adja vissza a feleletet kérdéssel Bielik Vladimír elvtárs, a 9. részleg üzemi pártalapszervezetének elnöke. — Hát úgy, hogy mindnyájan ráhajtunk ... Persze, ehhez semmi köze a hajrázásnak, az idegeskedésnek. Mert úgy szerveztük meg szabadságok idejére a munkát, hogy „meleg váltással'* üzemeltetjük a gépi berendezéseket.

A meleg váltás azt jelenti, hogy a soron következő műszakosok valamivel korábban érkeznek és menetközben veszik át a gépek kezelését.

Az előzetes tájékoztatás birtokában tudomást szereztem arról is, hogy munkaerővel nem bővelkednek az üzemben. Éppen ezért, most a szabadságolások ideje alatt próbálták ki kísérletképpen ezt a munkaszervezést. Ha beválik, szeptember elsejétől a gyár valamennyi termelő csarnokában bevezetik.

— Ezzel, egyébként — magyarázta később Cekul Btejan elvtárs, az üzemi pártbizottság elnöke — a XV. kongresszus tiszteletére vállalt felajánlásunkat igyekszünk teljesíteni. Mivel a munkaerők szerzésében nálunk is korlátozottak a lehetőségek, jobban ki kell használni a rendelkezésünkre álló időt a gépek teljesítményének maximális kihasználására. Ily módon egyik legnagyobb tartalékunkat mozgósítjuk a tervidőszak felemelt feladatainak maradéktalan teljesítésére.

A gyár termékei népgazdasági szempontból igen jelentősek. A púchovi gumigyár dolgozói keze alól kikerülő termékek nélkülözhetetlen kellékei az autó-, az építő-, valamint a bá- nyeiparnak. A „Május 1.“ védjeggyel ellátott radiál autógumik, anyagszállító gumiszalagok és a különféle közszükségleti cikkek nemcsak nálunk, hanem a külföldi piagokon is igen keresettek, s minőségben állják a versenyt.

— Természetesen — mondta Chovanec jozef, a 2. számú üzemrészleg kiváló dolgozója — ez nem a véletlen műve. A párt taggyűlésein, a termelési értekezleteken és a pártcsoport tanácskozásain mindig beszélünk a minőség kérdéséről. Innen ered, hogy az üzemrészlegek közötti együttműködésben is egyre igényesebbek vagyunk egymással szemben. Például csak kifogástalan minőségű télkészárut vagyunk hajlandók átvenni az előkészítőrészleg dolgozóitól. így aztán nincs anyagpazarlás és minimális a selejt.

A Május 1. Gumigyár még húszéves múltra sem tekint vissza. E rövid idő alatt lelke törzsgárdát sikerült kialakíta nia. A munkások többségének életkora 30—40 év között mo zog, a környék falvaiból, távol eső tanyáiról verbuválódott, közvetlen a gyárban, a munka- padoknál és a gépek kezelési' közben szerzett szakmai képe sťtést.

— Ez csak az indulás éveim érvényes — magyarázta Kubi- nec Ondrej fiatal szakmunkás. — Több mint tíz év óta a gyár saját szaktanintézetében intézményesen gondoskodik a gumi- szakmát választó fiatalok kép zéséről. Én is itt tanultam a szakmát, s nem bántam meg, hogy ezt a pályát választottam.

Ahogy a gyár fiataljai munkáját megtekintettem és velük hosszabb-rövidebb ideig beszéltem, az az érzésem támadt, hogy ezek a dolgozók valahogy többek az alkalmazottaknál. Úgy beszéltek a gyárról, a termelésről és a termékeikről, mint a gazda tulajdonáról. Ez azt is jelenti, hogy a szaktanintézet és a közösség ereje nemcsak a termelés műveleteinek elvégzésére, hanem nagy becsvágyra, a munkahely tiszteletére és szeretetére is nevelte a fiatalokat.

Helmut Rapka ácscsoportja, amely az orenburgi gázvezeték csehszlovák szakaszán már harmadizben elnyerte a legjobb munka- közösség címét. (Felvétel: ČSTK — J. Šourek)

Miután végigjártam az üzem- részlegeket — Ondruš Alojz pártbizottsági taggal és Cekul elvtárssal az üzemi pártmunkáról beszélgettünk.

— Minél lendületesebb a tevékenységünk, minél bonyolultabbak megoldandó problémáink — vette át a szót az elnök —, annál nagyobb a tömegek élén haladó pártszervezetünk szerepe. Más szóval: az üzem és a gyártmányok fejlesztése nem csökkenti, hanem növeli a pártszervezet feladatait és felelősségét. Mi itt az üzemben következetesen érvényt szerzünk annak az elvnek, hogy a gazdasági tevékenység minden területén pártszerű legyen a megközelítés módja. Ez a kommunisták számára pártügy, politikai ügy, s meghatározója pártalapszervezeteink munkájának.

SZOMBATH AMBRUS

1978

VIII. 13.

Nem volt még hét óra sem, de Bielik Gyulát, a Vrbovkai (Ipolyvarbói) Helyi Nemzeti Bizottság elnökét már a hivatalában találtam. A járási székhelyre készült, s beugrott néhány fontos ügyet elintézni. Érkezésem ebben minden bizonnyal megzavarta, de ennek ellenére házigazdához illő mosollyal fogadott. Amikor pedig a választási program teljesítése felől érdeklődtem, készségesen “tájékoztatott.

— A szomszédságunkban lévő épületnél a munkálatokat 1971-ben kezdtük el, de két évvel később már át is adtuk rendeltetésének. Nagy szükségük volt rá és ezért a falu apraja-nagyja segített építeni.

Az említett épületben élelmiszer- és iparcikk, textil-, cipő- és hentesüzlet, vendéglátóipari létesítmény, az alagsorban pedig 23 raktárhelyiség kapott helyet. Sőt, rakodóteret is építettek hozzá. Rengeteg társadalmi munkaórát kellett ledolgozniuk, amíg az épület elkészült. Az ipolyvarbóiak azonban már régen megszokták, hogy mindenért keményen megdolgozzanak. Amíg például a maguk erejéből meg nem építették a betonutat — egészen 1958-ig — gyalogolni kellett az autóbuszra legalább üt kilométert. Akkor kapott villanyt és természetesen autóbuszjáratot is a község.

— Amikor az üzletközpont úgy-ahogy tető alá került, újabb munkába fogtunk — mondja az elnök. — A már korábban „Z“-akcióban felépült alapfokú iskola mellett tornaterem, napközi és iskolai konyha építését kezdtük el. Három év alatt ezt is rendbetettük. Az itt létrehozott érték 3 300 000 koronát tett ki.

Bár sietett, de addig nem nyugodott, míg mindent meg nem mutatott. Az iskola kapujában hívta fel a figyelmemet a választási programon kívül épült sportpályái öltözőre. Elmondotta, hogy

SZiiOfiLIHK KlSZSNIEIIK

mintegy 1,5 kilométer járdát építettek és rendbetették a vízlevezető árkokat, amelyeket betonkockákkal raktak ki. Az anyagot a hnb szerezte be. mindenki a saját háza előtt maga végezte el a munkát. A hnb székházával szemben levő teret is betonlapokkal rakták ki. Ma parkolóhelyként szolgál, itt van az autóbuszmegálló is.

Több tízezer korona tehát a falu lakosai által ledolgozott társadalmi munka értéke. Nem sajnálják a fáradságot, hiszen — amint mondják — maguknak építették. Minden családból évente 8—10 munkanapot dolgoznak le a különböző munkálatoknál. Hogy milyen önfeláldozó, céltudatos munkát végeztek, azt a legjobban az bizonyítja, hogy 1972-ben, 1973-ban és 1974- ben a nemzeti bizottságok versenyében járási elsőbbségre tettek szert, amiért az SZSZK kormányától 100—100 000 korona jutalmat kaptak. Tavaly a kerületben a megtisztelő második helyre küzdötték fel magukat.

— Bár községünknek csupán 870 lakosa van, központi fekvése miatt a jövőben is fejleszteni akarjuk — mondja Bielik elvtárs. — Az új választási programjavaslat ezt méltóan visszatükrözi.

A „Z“-akcióban 2,5 millió korona költséggel művelődési központot, továbbá óvodát, tűzoltószertárat, ravatalozót és állami beruházással utat építenek. Bekerítik a temetőt, folytatják a járdák építését.

— A múlt évek tanulságai alapján elmondhatom, hogy ezek a munkálatok is időben elkészülnek majd. Bízom "abban, hogy az ifjúsági szövetség, a sportegyesület tagjai úgy, mint a múltban, a jövőben is aktívan kiveszik részüket a társadalmi munkából. A párt

tagjai és a képviselők minden bizony nyal jó példával szolgálnak majd. A szövetkezetünk segítségével Is mindig számolhatunk.

Az, amit Ipolyvarbón megvalósítót tak, felépítettek, az egész község ér deme. Ám a szervezés, az utánajárás Bielik Gyula hnb elnökre hárult. Tiszt ségét 1953-tól tölti be, 1954-től a járási nemzeti bizottság képviselője. Jó mun kájáért 1971-ben „A kiváló munkáért“ állami kitüntetést kapta meg. A válasz tások után nyugdíjba vonul, 63. élet évét tapossa.

— Azért a jövőben sem fogok tétlen kednl — mondja búcsúzóul. — Bár a tisztségemtől megválók, ám — amint tudom — továbbra is számolnak képvi selői jelölésemmel, aminek — mi ta gadás — örülök. Ami csak tőlem telik, a jövőben is megteszem.

Amikor a kocsi eltűnik a kanyar mögött, benyitok a szövetkezet irodá jába. Nagy László mérnöktől, a szövet kezet elnökétől afelől érdeklődöm, ho gyan segítenek majd a Nemzeti Front új választási programjavaslata teljesítő sében.

— A múltban szakemberekkel, jár művekkel segítettük községünk építke zéseit — mondja. — Kavicsot is mi biztosítottunk, természetesen díjtala nul. Nos hát így lesz ez a jövőben is, szeretném azonban megemlíteni, hogy ezeket a feladatokat Kovácsiban és Kéren is magunkra vállaljuk, mivel a szövetkezeteink egyesültek, de a faluk közigazgatásilag önállóak maradtak. Probléma az, hogy orvoshoz a 20 kilométerre fekvő Busára kell bejárni. Ha állandóan nem is, de legalább hetente kétszer kijárhatna hozzánk rendelni az orvos. A helyiségkérdést megoldanánk.

A községben takaros családi házakat és két hatlakásos emeletes házat látunk, amelyben a szövetkezet tagjai laknak. Átadás előtt áll a szövetkezet új székháza is, amelyben a szociális berendezések is helyet kapnak majd. A kazánház mellett pedig 24 ágyas munkásszállást építenek az idénymunkások számára.

Nézelődöm, körüljárom a községet. Eltűntek a sáros utak, személygépkocsikat látok a házak udvarán. „Legalább ötven autó van a községünkben“, jutnak eszembe Bielik elvtárs szavai. Az ipolyvarbóiak jogosan büszkék arra, hogy nagyot léptek a fejlődés útján. Az eredményeket szorgalmukkal érték el.

NÉMETH JÁNOS