Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-12 / 191. szám, csütörtök

EU 1978. III. 12. 5 V .vo-P cr, x 'SU Csak modern gépeket a mezőgazdaságnak A Prostéjovl Agroslro] válla­lat termékeit sokan ismerik, különösen a mezőgazdasági dolgozók. Kiváló minőségük miatt nagy az érdeklődés e gyártmányok iránt. Ezt bizo­nyítja az a sok kitüntetés és diploma is, amelyeket a válla­lat kapott dolgozóinak céltuda­tos és lelkiismeretes munkájá­éi’. Az Agrostrojt a Munkaér­demrenddel és „Az építésben szerzett érdemekért“ kitünte­téssel jutalmazták meg. Ezenkí­vül megszerezte ,,A CSKP XII. kongresszusának vállalata“, ,,A CSKP megalakulása 50. évfor­dulójának vállalata“ és a Cseh­szlovák-Szovjet Barátság Vál­lalata nevet is. Mezőgazdasági gépeket Pro- stéjovban . 1878-ban kezdtek gyártani. Földmunkagépeket, vontatókat, cséplőgépeket és motorokat gyártottak itt. Innen kerültek ki az első csehszlovák traktorok és egész sor más me­zőgazdasági gép. Ezekre a ha­gyományokra épül a vállalat munkája. Az Agrostroj minden erejével a. szocialista mezőgaz­daságunk gépesítését szolgáló gépek és berendezések gyártá­sának fejlesztésére törekszik. Külön ki kell emelnünk, hogy a Prostéjovl Agrostroj gyártmá­nyai nemcsak itthon, hanem a többi szocialista országban Is nagyon jól beválnak, sőt a bur­gonyaültetőgépet kiváló minő­sége miatt nagyobb mennyiség­ben Japán, Franciaország és több más tőkésországok is vá­sárolják. Tehát most, a hatodik ötéves tervidőszak kezdetén a vállalat dolgozói tudják, hogy igényes feladatokat kell telje­síteniük: hozzá kell járulniuk a mezőgazdasági termelés, min­denekelőtt a növénytermesztés fejlesztéséhez, hogy élelmisze­rekből minél rövidebb időn be­lül teljes mértékben önellátók legyünk. Ehhez tökéletes gépek és berendezések kellenek. Ezért a mezőgazdasági dolgozók el­várják, hogy a mezőgazdasági gépeket gyártó valamennyi gépipari vállalat, főleg a Pro­stéjovi Agrostroj olyan termelő marad, amely az efsz-eket, az állami gazdaságokat az idén és a jövőben is zökkenőmentesen és a megfelelő mennyiségben ellátja kiváló gépekkel. A napokban a vállalatban jár­tunk, hogy meggyőződjünk ró­la, milyen termelési program­mal indult a vállalat a hazai és a külföldi piacon, hogyan teljesítette az ötödik ötéves terv feladatait, és mit gyárt az Idén és a jövőben. Ahogy Bo­humil Rokos, a vállalat keres­kedelmi-műszaki szolgálatának vezetője elmondotta, a jelenle­gi termelési programban bur­gonyaülte tőgépek, komlófésülő­gépek, szedőgépek pótkocsijai, kistraktorok, csuklós tengelyek, önjáró takarmány vágógépek szerepelnek, a vállalat komár- nói (komáromiJ üzeme pedig egyebek között gépeket gyárt a burgonyafeldolgozó nagyüze­mek számára. — Termelési programunk ke­retében — mondotta Bojiumil Rokos elvtárs — főleg olyan gépeket gyáriunk, amelyekkel itthon, sőt külföldön sem kon- kurrálnak velünk. Figyelmün­ket elsősorban az SPS 420-as járvaszecskázóra összpontosít­juk. Ez a termékünk a tavalyi nltral Agrokomplex kiállításon aranyérmet kapott, ugyancsak aranyérmet szerzett az 1975-ös budapesti mezőgazdasági kiállí­táson, „Az éltető föld“ kiállí­táson pedig — szintén tavaly — elnyerte az Aranykalászt. Al­kalmas a magas és az alacsony szárú zöldtakarmány, a széna és a szalma, sőt a silókukorica begyűjtéséhez is, mégpedig bármely területen. A gépet ta­valy vettük be termelési prog­ramunkba és megkezdtük soro­zatgyártását. Eddig 260-at gyár­tottunk belőle a hazai és a ma­gyarországi piacra. Az általunk gyártott komlószedő- és fésü­lőgép is párját ritkítja. Mi gyártjuk a KGST minden tagál­lama számára. A világszínvona­lat elért gép az 1972-es brnói nemzetközi vásáron aranyérmet nyert. Gyártását 1959-ben kezd­tük meg, évente átlagosan 70— 80 hagyja el a gyárat. A hazai vállalatokon kívül a szovjet, az NDK-beli, a magyar, a bolgár, a román és a jugoszláv komló- termesztők számára is szállít­juk. Elárulhatom, hogy éppen egy új típusú komlófésülőgép kifejlesztésén fáradozunk. A TZ—4K—14 típusú kistraktorok gyártása terén is monopolhely­zetet foglalunk el. Évente mint­egy 1800-at gyártunk belőlük. Lengyelországba, Magyarország­ra, az NDK-ba, Vietnamba és a Szovjetunióba exportáljuk őket. A burgonyaültetőgépek gyár­tására Is nagy gondot fordí­tunk. Űjdonságszámban megy a négysoros burgonyaültetőgép, amely e gépek új korosztályá­hoz tartozik. A burgonyaültető­gépek általunk gyártott három típusából évente mintegy 5000- ret készítünk. Rendszeresen szállítjuk ezeket a gépeket Lengyelországba, az NDK-ba, Finnországba, Írországba, Fran­ciaországba és más országokba. Ez annak a bizonyítéka, hogy gépeink progresszívak. Ennek ellenére már új típusú, az eddi­gieknél tökéletesebb burgonya­ültetőgép kifejlesztésén fára­dozunk. Erre a mezőgazdaság dinamikus fejlődése miatt van szükség. Az érdekesség kedvé­ért a csuklós hajtótengelyekről is említést teszek. A mezőgaz­dasági gépek minden fajtája számára gyártjuk, évente kb. 59 millió korona értékben. — Milyen ér lékben qy ártanak mezőgazdasági gépeket az idén és a hatodik ötéves tervidő­szakban? — Először talán inkább arról beszélek, amit az ötödik ötéves tervidőszakban sikerült elér­nünk. A terv szerint 2370 mil­lió korona értékben kellett vol­na gépeket és pótalkatrészeket gyártanunk, de 2429 millió korona értékben termeltünk, tehát a tervet 2 és fél százalék­kal túlszárnyaltuk. És még va­lamit. Vállalatunk tavaly 52,5 százalékkal több terméket ál­lított elő, mint 1970-ben. Ez el­sősorban annak köszönhető, hogy a termelés az 1971—74-es időszakban dinamikusan fejlő­dött. Ezt azért tartottam fontos­nak megemlíteni, mert épp az előző időszakban elért sikerek teremtették meg a kedvező fel­tételeket az árutermelés lénye­ges növeléséhez. Arra számí­tunk, hogy termelésünk a mos­tani ötéves tervidőszakban a tavalyi évhez képest eléri a 155,4 százalékot, a munkater­melékenység pedig a 154,5 szá­zalékot. A termelés növelését tehát a jelenlegi munkaerővel biztosítjuk. Már ebben az évben 13,5 százalékkal növeljük a termelést. — Hogyan alakul a pótalkat­részek gyártása? — Ezt a problémát progresz- szív módon oldjuk meg. Ezt bi­zonyítja az is, hogy a pótalkat­részek gyártása tavaly 96,5 szá­zalékkal haladta meg az ötö­dik ötéves tervidőszak első évé­nek indexét. A pótalkatrészek gyártásának tervét az utóbbi időszakban 100 százalékra tel­jesítettük. Az Idén több mint 50 millió korona értékben gyár­tunk pótalkatrészeket, tehát kö­rülbelül annyit, mint tavaly, és ha a mezőgazdasági vállalatok ésszerűen bánnak a gépekkel és a berendezésekkel, ez a mennyiség elég lesz. JOZEF SLUKA AKIKRE MINDIG SZÁMÍTANI LEHET Gyökeresen megváltozott az életük Fülek (Fiľakovo) központjá­ban, ahol az út Sátoros (Šiato- ros), illetve a Magyar Népköz- társaság felé kanyarodik, jó időben szinte mindennap áll­dogál néhány nyugdíjas. Szem­lélik a főúton zajló forgalmat, közben cigarettáznak, beszélget­nek. Az említett nyugdíjasok egyike már régen felkeltette a figyelmemet. Arcán kiegyensú­lyozottság és elégedettség tűk- zörődik. Múltja felől nem na­gyon érdeklődtem, hiszen mind­annyian tudjuk, milyen volt a sorsuk a falu szélén lakó cigá­nyoknak. Népünk életében a felszabadulás óta végbement fejlődést leginkább az ő gyöke­resen megváltozott életükön le­het lemérni. Danyi Géza emlé­kezetében a sivár és kilátásta­lan múlt már csak rossz emlék­ként kísért. Ez az egyszerű, munkában és becsületben megöregedett em­ber már a Breznói Hídgyár munkásaként ment nyugdíjba. Példás életével, gyermekei ne­velésével megcáfolt mindenkit, aki a cigány állampolgárok fö­lött kivétel nélkül pálcát tör. Bebizonyította, hogy nem a bőr színe, nem a nyelv teszi az em­bert emberré, hanem a munká­hoz, szocialista társadalmunk­hoz és embertársaihoz való vi­szonya. Idősebb Danyl Gézának tíz gyermeke van. Négy fiú és hat lány. Már mind felnőttek, nő­sek, illetve férjezettek. Munka­helyeiken mindannyian szor­galmasan dolgoznak, a rájuk bízott feladatokat lelkiismere­tesen teljesítik. Állami lakások­ban, megfelelő körülmények között rendezett és példás csa­ládi életet élnek. Ifjabb Danyi Géza a Tomašovcei Kerámia- gyárban dolgozik, László a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat gépkocsivezetője, János a KOVOSMALT n. v. munkása, Arpád, a legfiatalabb fiú jelen­leg tényleges katonai szolgála­tát teljesíti. A két vő, Horváth László és Horváth István is be­illeszkedett a családba. Ezekre az emberekre mindig lehet szá­mítani. A Danyi családnak a társa­dalomhoz, a társadalmi tulaj­donhoz való viszonya is példás. Erről egyebek között leginkább az tanúskodik, hogy a Füleken lakó négy fiú, valamint a két vő a városi önkéntes tűzoltó- szervezet egyik rajának törzs­tagja. Nemegyszer láttam őket akció közben, tűzoltásnál, árvíz­nél, a bajba jutottak és azok vagyonának mentésénél. 1974 októberének egyik éjjelén a Csík és a Pelle családot men­tették. A hideg vízben hónaljig járva mentették az embereket és vagyonukat olyan odaadás­sal, amilyen csak magas fokú öntudatból fakadhat. Azért, amit tettek, köszönetét sem várlak. Úgy érezték, hogy em­ber az embertársának legalább ennyivel tartozik. Mint tűzoltók mindent elkö­vetnek, hogy szaktudásukat nö­veljék. A Caniovcén (Csornán) rendezett körzeti versenyen mindannyian megszerezték a III. teljesítményi osztály jelvé­nyét, a téli időszakban pedig a „Példás Tűzoltó“ jelvény III. fokozatát. A Danyi fiúk a rájuk bízott egyéb feladatokat is példásan teljesítik. A fűtési idény előtt részt vesznek a kémények el­lenőrzésében, az aratás és a cséplés idején szabad idejükben tűzvédelmi szolgálatot teljesíte­nek. Ezenkívül a város szépíté­sére is gondolnak. Jelenleg a városban folyó nagyarányú építkezés keretében a tűzoltószertár környéke is rendezésre szorul. Vállalták, hogy az elhanyagolt területet a közelgő választások tiszteletére rendbe hozzák. A városi önkéntes tűzoltó­szervezet akcióképessége egyre magasabb szintet ér el, amiben nem kis része van Varga Pál elvtársnak, a szervezet elnöké­nek és Kurunczi Ábelnak, a túlnyomórészt Danyl fiúkból ál­ló tűzöl tóraj parancsnokának is. GERI ZOLTÁN, a Füleki Vnb titkára A legjobb kombájnos adja át az aratási I<pv elnöknek. ■. János TALÁLKOZÁS A KRVESM KAIMAN A KERÜLET EGYIK LEGJOBB KOMBÄJNOSA Hepehupás mezei úton ringat a Zsiguli. A kormánykeréknél Juhász János mérnök, a köves- di „Szabad élet“ Efsz elnöke ül. Jól ismeri az utat, minden gödröt, tócsát, ami a kiszáradt keréknyomban az öntözéskor képződött, vigyázva kikerül. Itt-ott megcsúszik az autó, de tapasztalt kezek irányítják s egyhamar célhoz érünk. Á csehszlovák—magyar or­szághatártól alig kétszáz mé­terre vagyunk, Karos község házait jól látni a „másik“ ol­dalról. Juhász elnök távolról jelezte, hogy a búza aratását már befejezték a furcsa nevű, „Közepes igényelt“ dűlőben. Kanda Vince és a másik kom­bájnos az utolsó 34 hektár zab learatásához készül a „Bekeré“ és „Répató“ dűlőkben. — No, az egyik kombájn sze­rencsésen átjutott a vizesárok keskeny hídján — szól elége­detten az elnök. Mire odaér­tünk, már a második gabona­kombájn is beállt a zabot vág­ni. Alig szálltunk ki a kocsiból, az elnök észrevette, hogy itt valami készül. Igaza volt. Kan­da Vince leugrott az E—512-es- ről, kezébe kapta a parcella Néhány szó erejéig még a „földön“ maradt Kanda Vince, aki azon a napon teljesítményé­vel az első helyet tartotta, a kombájnosok kerületi versenyé- ben. Elmondta, hogy közel ti­zenegy éve kombájnos. A Ki- rályhelmeci Gép- és Traktorál­lomáson kezdett ismerkedni a szakmával. Ezzel az E^-512-es gépével ötödik éve dolgozik, elégedett vele. Jó teljesítmé­nyeket értek el együtt. Már 1971-ben első volt a kerületben,, egy évvel később a harmadik helyezést érte el a kelet-szlo­vákiai kombájnosok versenyé­ben. S az idén? — Majd meglátjuk — mond­ta. — Ha itt befejezem, hét­főn megyek északabbra, segíte­ni. Nem titkolom, szeretnék az idén is az elsők között végezni a kerületi versenyben. Nem tarthattuk vissza tovább a kerület egyik legjobb kombáj- nosát, várt rá a munka. Ügye­sen felugrott a gép „nyergé­be". Követte Parajos Sándor is, aki vasutas, de aratáskor ve­szi ki a szabadságát, már évek óta segédkombájnos. Felbúgott a gép, s engedelmesen fejet hajtottak előtte a zabkalászok. Amint a távozó gépeket néz­Kanda Vince, Parajos Sándor társaságában irányítja kedv«H gépét. szélén elrejtett búzából font ko­szorút s Juhász elvtárshoz lé­pett. — Elnök elvtárs, befejeztük a búza aratását, már csak ez a kis zab van hátra, engedje meg, hogy az aratók nevében át­nyújtsam az aratási koszorút . . . Erőt, egészséget, bort, búzát, békességet ... — Köszönöm elvtársak, — szólt az elnök — az áldomást majd bent isszuk meg, ha a za­bot is learatták. Az asszonyok, úgy láttam, a gulyáshoz való húst már kondérba rakták. Kanda elvtárs, magának meg gratulálok a nyolcvanadik va­gonhoz. Ennyit csépelt ki ed­dig — szól felém. tem, mellém szegődött Máié Zoltán traktoros, aki — mint hallottam — a szalmagyűjtés- nél tüntette ki magát. — Szor­galmas fiúk ezek a kombájno­sok — jegyezte meg. — Kanda Vince, Gaboda László, Szabó Sándor, Nagy Gyula kora reg­geltől késő estig arattak. Alig győztük utánuk betakarítani a szalmát, amiből ma már egyet­len báláravalót se találnak a mezon. Erről valóban meggyőződhet­tünk, amikor a falu felé menet a termésétől „megfosztott", ga­bonaföldek közt haladtunk. Tá­volabb már a jövő évi termés magáguát készítették. KULIK GELLÉRT

Next

/
Thumbnails
Contents