Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)
1976-08-12 / 191. szám, csütörtök
A Umačei (tolmácsi) Sz. M. Kirov Szlovák Energetikai Gépgyár dolgozói 51 százalékra teljesítették első félévi árutermelési tervfeladataikat. A gyárban elsősorban gőzkazánokat gyártottak az energetikai ipar részére. Az utóbbi időben megkezdték a gőzturbinák és az atomerőműberendezések alkatrészeinek gyártását. Eddig hat szeparátort gyártottak az atomerőművek számára, s még az idén további nyolcat gyártanak. Felvételünkön: Ondrej Nádaši a membránfalakat hegeszti. (Felvétel: S. Petráš — CSTK) AZ ESZMEI-POLITIKAI FEJLETTSÉGÉRT EREDMÉNYESEN ZÄRTÄK AZ ELMÚLT TANÉVET # SZERVEZETT PÄRTOKTATÄS - NÖVEKVŐ SZÍNVONAL # FIATALOK AKTÍV RÉSZVÉTELE Q TÖBB GONDOT A HALLGATÓK KIVÄLASZTÄSÄRA A pártoktatás háromfokozatos rendszere nemcsak széles körű lehetősége, de hatásos eszköze ts a kommunisták és a pártonkívültek eszmei-politikai művelődésének. A Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban az 1975—76-os pártoktatási év előkészítése során a Járási pártbizottság ideológiai osztályának és politikai nevelési házának számos politikaiszervezési Jeladatot kellett megoldania, hogy az oktatási év az egyre igényesebb követelményeknek megjelelő eredményeket hozza. A pártoktatás legutóbbi évfolyamának jellemző adatairól, tapasztalatairól, valamint a közelmúltban megvalósított értékelés számszerű eredményeiről JÄN MAfO elvtárstól, az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Bizottsága politikai nevelési házának vezetőiétől érdeklődtünk. Arra a kérdésünkre, hogy milyen szempontok szerint sorolták be a hallgató-jelölteket a pártművelődés egyes alakulataiba, a következőket mondotta: Á pártszervezetek és szerveik fokozott gondoskodása járásunkban nemcsak a pártoktatás háromfokozatú rendszerének további elmélyítésében nyilvánult meg, hanem a hallgatók differenciált Besorolásában is. Az elmúlt tanévben a pártoktatás különböző alakulataiba összesen 4861 párttag, Illetve tagjelölt jelentkezett. Az alapfokon 2577, középfokon 1799, s végül a felsőfokon 275 párttag és tagjelölt képezte magát. Érdekes képet mutat az egyes fokozatokon a hallgatók szociális összetétele. Középfokú oktatásban például 487 ipari és 459 mezőgazdasági dolgozó részesült, de jelentős volt itt az értelmiségiek száma is: 134 tanító, 84 műszaki értelmiségi, 45 vezető gazdasági dolgozó stb. Az elmúlt tanítási évben jelentősen javult a felsőfokú pártművelődés, vagyis a marxizmus—leninizmus esti egyeteme hallgatóinak szociális összetétele. A hallgatók legnépesebb csoportja, szám szerint 128, az efsz-ekből és az állami gazdaságokból került ki, de található volt közöttük 76 alap- szervezeti pártfunkcionárius, 26 nómenklatúrás káder, 17 SZISZ- funkcionárius és 30 nő is. Végezetül ejtsünk szót a pár- tonkívüliekről is, hiszen az egyes alakulatokba a pártszervezetek összesen 1005 ilyen hallgatót soroltak be: az alapfokra 608, a középfokra 356, a marxizmus—leninizmus esti egyetemére pedig 41 pártonkívüli dolgozót. A szociális összetétel mérlege természetesen a pártonkívüliek esetében is az ipari és a mezőgazdasági dolgozók Javára billent. A pártoktatás legutóbbi évfolyama milyen tapasztalatokhoz juttatta a politikai nevelési házat, s milyen eredménnyel zárultak a rendszeres ellenőrzések? — Mindenütt jól, szervezetten zajlott le a pártoktatási év, ahol a pártalapszervezetek megfelelő figyelmet szenteltek neki. Így volt ez — hogy néhány példát is említsek — a Slovllk dunaszerdahelyi üzemében és a Járási építővállalatban, a Hro- boftovói (Alistáli) Efsz-ben, a Šamoríni (Somorjai) Kék Duna Efsz-ben stb. Folyamatos és magas színvonalú volt továbbá a járás csaknem minden alapiskolájában és gimnáziumában. A hallgatók tanulmányi aktivitása általában elérte a kellő szintet, de távolról sem volt teljesen hiánytalan, főleg az előadásokon és a szemináriumokon való részvételben mutatkoztak fogyatékosságok. Az alapfokon körülbelül 75, a középfokon pedig 80 százalékos volt a megjelenés. A továbbiakban Majo elvtárs elmondotta, a rendszeres ellenőrzések arra is fényt derítettek, hogy néhány pártalapszervezet- ben még mindig nem fordítanak kellő gondot a pártoktatásra, nem tekintik ezt a párttagok művelődése állandó folyamatának. A Járási pártbizottság ideológiai osztályának külön terve alapján 58 kiválasztott pártalapszervezetben végeztek ellenőrzést. Ezek minden esetben segítő szándékúak voltak. A politikai nevelés házának lektorai például nagyon sok helyen mintaelőadást tartottak. — Milyen eredménnyel zárták az évet a marxizmus—leninizmus esti egyetemén? — A hallgatók valamennyi évfolyamban nagyon jó tanulmányi eredményeket értek el. A végzősök például 1,65 százalékos átlagot a záróvizsgákon; harminc volt kitüntetett. Az előadásokon való megjelenés évfolyamonként különböző volt; legjobb az első és a harmadik évfolyam osztályaiban. — Szót kell ejtenem még arról az egyéves tanfolyamról is —• folytatta a politikai nevelés házának vezetője —, melynek keretében a pártalapszervezetek által kiválasztott hallgatók, lektorok és propagandisták a pártművelődés módszertanával ismerkedtek. A záróbeszélgetésre április végén került sor, melyen 45 hallgató vett részt. Ez mindössze 65 százalék, de a többiek olyan sokat hiányoztak az előadásokról, hogy értelmetlen lett volna meghívni őket a záróbeszélgetésre. Mindezt csak azért említem meg, mert a jövőt illetően nagyobb gondot kell fordítani a hallgatók kiválasztására. A pártoktatás módszertanának elsajátítása nem könnyű feladat, ezért felelősségteljes hozzáállást követel mind a hallgatóktól, mind az őket kiválasztó szervezetektől. A Járási politikai Iskola tevékenysége a dunaszerdahelyi járásban az elmúlt tanévben két fő területre irányul: a fiatal párttagok és tagjelöltek, valamint a Járási pártbizottság nomenklatúrájába tartozó káderek iskolázására. Ezzel kapcsolatosan Majo elvtárs elmondotta, hogy az előbbi iskolázás keretében az első és a második évfolyamban összesen 430-an sajátították el a politikai alapismereteket. A második évfolyam számára megtartott záróbeszélgetésen 134 fiatal párttag és tagjelölt vett részt. A járási politikai iskola további fontos feladata a nómenklatúrás káderek és az alapszervezetek funkcionáriusi aktívájának iskolázása volt. Ezt különböző két- és háromnapos iskolázások keretében oldotta meg. Nem hallgatható el például a funkcionáriusi aktíva fegyelmezetlensége, hiszen a meghívott 699 funkcionárius közül csupán 461 vett részt az iskolázáson. — Hogyan érlékeli a lektor- csoportok munkáját, milyen konkrét felei mutatkoznak a párt ok tat ás hatékonyságának a Járás életében?. Az elmúlt iskolaévben a járási pártbizottság politikai nevelési háza mellett 210 taggal 11 lektorcsoport tevékenykedett. Teljes mértékben biztosították az oktatás folyamatosságát a marxizmus—leninizmus esti egyetemén, a járási politikai iskolában, s a pártalapszervezetek igényei alapján segítettek az alap- és a középfokú pártoktatásban is. Az oktatás valamennyi formájában összesen 919 előadást tartottak 1829 óraszámmal. A kérdés második részére válaszolva a politikai nevelés házának vezetője elmondotta, hogy a pártoktatás helyes tartalma lehetővé tette minden résztvevő számára, hogy az oktatás folyamán elsajátított elméleti ismereteit a párt gyakorlati politikájának szerves részeként, konkrét feladatok teljesítése közben, kl-ki saját munkahelyén érvényesítse. Ezúttal is beigazolódott, hogy a hallgatók döntő többsége a legkülönbözőbb eszmei-politikai kérdéseket előszeretettel vizsgálja saját munkahelyi és közéleti problémáinak tükrében. BERECK JÓZSEF A Počeradyi II. Villanyerőmű nagy erőműveink egyike. A kormány határozata értelmében jövőre két 200 megawattos termelési blokkot adnak át. Az építő és a szerelőmunkák oroszlánrészét lengyel dolgozók végzik. A képen a Budimex elektromos szerelővállalat dolgozói a gőzelőmelegítő négy részének egyikét szállítják. Az igényességről Nagyon gyakran emlegetjük ezt a szót mindennapi életünkkel, munkánkkal és pihenésünkkel kapcsolatban egyaránt. Miért baj ez? — kérdezhetné valaki. Bajnak egyáltalán nem baj, viszont fennáll annak a veszélye, bogy megfeledkezünk igazi értelméről. Csak megszokásból mondjuk ki, a lényegre nem is gondolunk. Igényes feladatainkat csak akkor teljesítjük jól, ha elsősorban önmagunkkal szemben vagyunk igényesek. A tervezésben, szervezésben, megvalósításban és ellenőrzésben is igényesek vagyunk. Legalább is kellene, hogy azok legyünk. Engedtessék meg nekem, hogy az utóbbi években elért sikereink méltatása, eredményeink taglalása helyett ez alkalommal arról szóljak, ami nem ment mindig úgy, ahogyan kellett volna. Az újságíró sok helyen megfordul, sokat lát és hall. Az emberekkel folytatott beszélgetések után csak azt írja meg, amibe beleegyeznek, hogy nyilvánosságra hozza. A „kényesebb“ kérdéseknél gyakran ilyen a válasz: „Megmondom, hogyan is van ez, de csak magának.“, „Kettőnk közt maradjon, hogy...“, és így tovább. Miért? Lehet ez indokolt és indokolatlan félelem: hátha bajom származik belőle. A kérdés bonyolultsága mfott tekintsünk most el annak a firtatásától, hogy a gondok elhallgatása, illetve a kimondott szóért nem vállalt felelősség miért helytelen. Éppen ezért a példa, melyet említek, „címzett“ nélkül marad, abban a reményben (lehet hogy ellentmondásosnak látszik) mégiscsak eljut ahhoz, akinek szól, azon az alapon, hogy akinek inge, talán magára veszi. Az ország különböző részein beszélgettem vezető beosztású emberekkel a választási előkészületekről. Szívesen ecsetelték az öt év alatt elért valóban szép eredményeket, számoszlopok, kimutatások halmazát tették elém, végigvezettek a községeken stb., hogy saját szememmel is meggyőződhessek mindenről. Elmondták: értékelték a képviselők munkáját, s ennyi és ennyi százalékukat javasolták újraválasztani. Mikor rákérdeztem, hogy hogyan értékeltek, előjöttek a problémák. Sok kommunistával is beszéltem, akik elégedetlenek voltak ezzel a kérdéssel. Az általános séma: X képviselő minden gyűlésen megjelent, ötször felszólalt, tehát jó képviselő. Arról elég nehéz kimutatást készíteni, hogy hányszor ment ki körzetébe, beszélgetett-e az emberekkel, milyen gondokat oldott meg, vagy legalább is kezdeményezte-e a megoldást. A vélemény az, hogy ezen az alapon jobb értékelést is kaphat az, aki ténylegesen kevesebbet tett a közügyekért. Sok kérdés merül fel ezzel kapcsolatban: Ha tudják, hogy helytelen, miért egyeznek bele az értékelés ilyen „ellaposodott“ formájába? Nem lehet megtalálni a mérlegelések helyes módját? Dehogynem. Több munkába, utánajárásba kerülne. Egy községben az volt az „ellenérv“, hogy „felülről“ megszabják: fiatal, ilyen és ilyen káderű képviselőnek is „kell“ lennie. Az ő esetükben pedig éppen ezzel a káderrel szemben merült fel a legtöbb kifogás. El kellene gondolkodni azon, a „felülről“ jött javaslatokat nem értelmezik-e túl mereven, a rugalmatlanságnak nein bürokratizmus-e, esetleg érdektelenség a következménye. Sokan gondolhatják, hogy kákán keresek csomót, hiszen az értélelések már megtörténtek. Remélem, nem így van. Tudjuk, hogy a képviselők döntő többsége jól teljesíti feladatát, megfalelt a lakosság bizalmának. Azokat pedig, akik nem így cselekednek, menet közben is le lehet és le is kell váltani. Mindnyájunk érdeke ez, hiszen tisztában vagyunk azzal, milyen fontos feladatot végeznek a képviselők, milyen nagy szerepük van a társadalmi munkák stb. megszervezésében, hogy milyen fontos láncszemei az államirányítás és a dolgozók jó kapcsolatának. Ha mindennapi munkánkból kiküszöböljük a merevséget, őszintén és nyíltan beszélünk eredményeinkről és hibáinkról, csakis akkor teljesíthetjük a XV. pártkongresszus szellemében a kitűzött feladatokat. Ne felejtsük el a régi mondást: csak az meri bevallani saját hibáit, akiben van erő leküzdésükhöz. MALINAK ISTVÁN 1976. VIII. 12.
