Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)
1976-08-11 / 190. szám, szerda
A kisgyermekkel szemben még Igen határozott szülői elvárások érvényesülnek, de a serdülő iránt a szülő engedékenysége olykor parttalan. „Egykés“ családban jobban, mint a többgyermekesben. Ismeretesek a következmények. Ezért szólunk most inkáb olyan példáról, amikor a serdülőkkel szemben jól és hatásosan érvényesültek a szülői és a pedagógusi elvárások. A szocialista erkölcsiség jegyében megformál éj kialakított elvárások. Hosszas, többéves előkészítés után másfél évvel ezelőtt a Rožňavai (Rozsnyói] Magyar Tannyelvű Kilencéves Alapiskolában megszervezték az ifjú fiteisták körét. Vezetője Simon Zoltán tanító. A körnek 27 tagja van: 15 fiú, 12 leány. Nyolcadikosok, kilencedikesek. Illetve az utóbbiak már ipari tanulók, középiskolások. Akár tanulmányt is lehetne írni arról, hogy miként, milyen elgondolások alapján válogatták ki a pionírok közül a kör tagjait, milyen módszereket alkalmaztak a foglalkozásokon, hányszor kellett meghitt, egyéni beszélgetéskor, családlátogatáskor a serdülőkor problémáival foglalkozni. Bizonyára külön fejezet szólna a szülők és a pedagógusok közötti együttműködésről, a felnőttek személyes példaadá sáról, a serdülök iránti okos, igényes szeretetről. Erre azonban most nincs mód. A körrel nemcsak a körvezető pedagógus foglalkozott, hanem mások is: György Béla iskolaigazgató, Dobránszky Zoltán, a helyettese, Gordon Béla tanító, és még sokan mások, akik szívügyüknek tartják az ifjúság helyes nevelését, s nem rettennek vissza az igényes, Életérzésük: helyes EGY ATEISTA KÖR TAGJAIRÓL Orbán Erzsébet rendkívüli feladatoktól sem. A „sokan mások“ névsorából nem hiányzik Koreň Árpád, a járási pártbizottság ideológiai titkára és Strauss Gizella, a pionírcsapat vezetője, ök igazán sokat tettek. Méltatás helyett azonban inkább a példáról szóljunk. A kör tagjai megbeszéléseken, szervezett foglalkozásokon, közös tanulmányi kirándulásokon, különféle formák közepette foglalkoztak a tudományos világnézet alapelveivel. Vitadélutánokon vettek részt, melyeken megbeszélték az őket érdeklő kérdéseket, olvasmányaikat. Fáradozásuk nem maradt eredmény nélkül. Néhány héttel ezelőtt a kör tagjai úgynevezett hűségfogadalmat tettek. Azért nevezik hűségfogadalomnak, mert a város vezetői, a szülők, a tanítók és meghívott vendégek előtt ünnepélyéül sen megfogadták egész életük re a tanult, elsajátított néze tekhez való ragaszkodást. Egyébként az ünnepséget a vnb polgári ügyek testületi szervezte. Példásan követésre váró módon. Az ígéret, vagyis a hűségfogadalom szövege tömören, rövid öt mondatban foglalta össze a fiatalok életelvét. Kiemelésre érdemes az utolsó mondat szövege: Tetteink, cse lekedeteink mindig összhangban lesznek elveinkkel, hangoz tatott szavainkkal. Az ünnepség méltó keretet adott annak az érzékeltetésé hez, hogy a tegnapi gyermekek, pionírok mára ifjakká serdültek. Nem is akármilyen ifjakká, hanem olyanokká, akik tudatosan vallják a szocialista életelveket, akik vállalják az előző nemzedékek forradalmi hagyományait, akik küzdeni fognak eszménk győzelméért. Máskor, máshol elég gyakran tapasztaltam, hogy azok, akik ateistának vallották magukat, csupán tagadták a vallási és babonás ítéleteket, de a tagadásnál még nem jutottak tovább. Amikor a hűségfogadalmat tett fiatalokkal találkoz tam, eleinte úgy gondoltam, hogy ők is hasonló nézeteket alakítottak ki önmagukban. Tévedtem. Már tovább jutottak. Nézetük nem csupán tagadás. Megkérdeztem az egyiktől- Hány isten van? Válasz: Mi is olvastuk a bibliát, a katekiz must, onnan való ez a kérdés, nem lehet rá egyetlen mondat tál válaszolni, de tesssék csak figyelni... És okos érvekkel megalapozott magyarázatot hal lottam az istenhit kialakulásé ról. Olvasmányaik felől kérdezősködtem. Soroljam fel, hogy mit olvastak? Felesleges. Hasonló életkoromban alig negyedét ismertem azoknak az olvasmányoknak. Kiegészítésül azonban kötelességem megemlíteni, hogy nemcsak könyvcímeket emlegettek, bizonyságát adták annak, hogy valóban olvasták az említett könyveket. Azután másról beszéltünk; mindenféléről, iskoláról, tervek ről, elképzelésekről, mert élet Petrft Éva érzésükről akartam képet kapni. Teltek az órák, s egyre érdekesebb, közvetlenebb volt a beszélgetés. Közülük négyet jól megismertem. ORBÁN ERZSÉBET kitüntetett tanuló volt az alapiskolában. Gimnáziumban folytatja tanulmányait. Édesapja üzletvezető, édesanyja óvónő. Három testvére van. — A tudás nagy érték. A papok mindig művelt emberek voltak. Ha erre gondolok, akkor csak még erősebb az elhatározásom: tanulni kell. Véleményem szerint csak művelt ember lehet igazi ateista. PETRÖ ÉVA hozzá hasonlóan gimnáziumban folytatja majd tanulmányait. Édesapja már meghalt, édesanyja tanítónő. Egy öccse van. — Hiszek az emberben. Ezt egyik költőnk mondta, de vele együtt vallom. Szeretem a szép verseket, de nemcsak szépségüket figyelem, hanem mondanivalójukat is. Egyébként érdekes tudomány az örökléstan, el is határoztam,' hogy foglalkozni fogok vele, mert akárcsak édesanyám, én is pedagógus szeretnék lenni. Nem magamért, másokért élek .. égek... Ezt is költő mondta ... KLÁRIK GÁBOR édesapja vas- ' úti munkás, édesanyja háztartásbeli, a családot neveli, hiszen Gábornak három testvére van. Gépipari szakközépiskolá ban szeretné folytatni tanulmá nyait. — Akkor kezdtem komolyab ban foglalkozni a tudományos világnézet problémáival, amikor a Kopernikusz-évfordulót ünne peltük. Rácsodálkoztam a kiál lítás rajzaira, illetve Koperni kusz rajzaira, számításaira. Az óta is érdekel a csillagászat. És persze a technika. gondolom, hogy aki babonás, aki észokok nélkül vakon hisz, nem is foglalkozhat sikeresen a technikával. Kontár lesz. Én mester szeretnék lenni... MIHÖK JÖZSEF édesapja kő műves, édesanyja háztartásbeli Két testvére van. Kedvenc tan tárgya a kémia. Vegyész sze retne lenni. — Idézzem a költőt? Az em bér ezt ellesi, s vegykonyhájá 197B diákok vagy a főiskolai hallgatók nevelésiével kapcsolatos felelősségről beszélünk, nem feledkezhetünk meg azokról a tantárgyakról sem, amelyek lé nyegét az eszmei-politikai tartalom alkotja. Itt olyan tantár gyakra gondolunk, mint pl. a polgári neveléstan a közép iskolákban vagy a marxizmus —leninizmus oktatása a főiskolákon. Vegyünk szemügyre csak egyetlen szempontot — egész sor más összefüggéstől eltekintve —, a diák viszonyát az adott tantárgyhoz, és vizs gáljuk meg, milyen az össze függés e tantárgy elsajátítása nak foka és a tantárgyhoz fű ződő viszony között. Ha a marxizmus—leninizmus egyes szakterületeit vetjük ősz sze a többi tantárggyal, ame Jyek az iskola jellegével függ nek össze, egész sor egyező de bizonyos eltérő jellemvonásokat is felfedezhetünk. Egészen természetes, hogy a hallgatóktól meg kell követel nünk bizonyos szakismeretek elsajátítását, amelyek a tantervben szerepelnek. Ami a marxizmus—leninizmust illeti, kevésnek tűnik, ha a hallgatóktól csak tudást és ismereteket követelünk meg. Tehát ami más tantárgyak esetében elég séges, itt csak kiindulási alap lehet. Ha abból indulunk ki, hogy a marxizmus—leninizmus elsa játításába az iskola befejezése után a további tevékenységben és a gyakorlatban e tanításnak konkrét felhasználása és alko tó alkalmazása elválaszthatatlan részként beletartozik, meg kell követelnünk, hogy az oktató ne csak elsajátíttatni tudja az Ismereteket a hallgatók kai, hanem a marxizmus—leni nizmushoz és szocialista társa dalműnkhöz való pozitív hozzáállásra tudja őket ösztönözni. Ezért a többiekhez képest a marxizmus—leninizmus tanárának feladata nehezebb és igényesebb. A megfelelő mennyiségű ismeretek átadásán kívül meg kell nyerni a hallgatókat, pozitív viszonyt kell bennük kialakítani a marxizmus—leni nizmushoz, meg kell velük értetni a társadalom fejlődésének törvényszerűségeit, hogy megértsék a kommunista párt politikáját, egyszersmind meg kell őket nyerni a szocialista haza öntudatos, aktív építésének. Az elmondottakból következik: nem elegendő^ hogy e tárgyak előadói csak az adott szakmai körben közvetítenek ismereteket, ugyanúgy ahogy nekünk sem elegendő, hogy kialakítsák a pozitív viszonyt jelenünkhöz, ha azt ugyanakkor nem támogatják azzal, hogy a hallgatókat megismertetik a marxizmus—leninizmus alapél veivel, a marxista-leninista filozófia, a politikai gazdaság tan, a tudományos kommuniz mus, a nemzetközi munkásmozgalom és a CSKP történetének lényegével. A szocialista jelenünkhöz való pozitív viszony és a konkrét ismeretek nem szerepelhetnek elkülönítve, hanem csak egységben. Ezt az egységet hangsúlyozni kell, nem engedni különválasztani egyik összetevőt a másiktól, hanem ezek kölcsönös kapcsolatára törekedni — ez jelenle gi feladatunk. Nem elég a marxizmus—leninizmust a főiskolákon csalj előadni, hanem eszmei-nevelő ráhatását érvényesíteni kell a szaktantárgyakban is, ahol az előadó nem maradhat meg csak olyan szakembernek, akinek idegen a politikai történés, a szocializmus ügye. Mélyreható társadalmi váltó zások korát éljük. A szocializmus pozíciói továbbszílárdul nak és bővülnek. Ez önmagában megkívánja minden egyén tői, hogy ő maga is egyike le gyen azoknak, akiknek erőfeszítései révén, akiknek munkájával a szocialista társadalom továbbfejlődik és erősödik. A CSKP XV. kongresszusa aláhúzta azt a tényt, hogy csak a fogyatékosságokkal való energikus leszámolás, kiküszöbölése mindannak, ami fékezi további fejlődésünket, hoz közelebb a párt által kitűzött me nesz célok eléréséhez. A gátló, tényezők felszámo lásának első fázisa lehet ezek felfedése és pontos meghatáro zása. A fogyatékosságok felszá molásának módját nem bonyo lult elméleti formulációkban kell keresni, hanem a pártnak azon határozataiban, amelyek a feladatok teljesítése, az al kotó, az aktív és kezdeménye ző hozzáállás terén megkövete ük a felelősséget, a követke zetességet. Gustáv Husák elv társ több alkalommal kiemelte a személyes helytállás fontos ságát, amely leginkább vethet gátat a szocialista társadalom további fejlődését fékező té nyezőknek. Arról sem lenne szabad meg feledkeznünk, hogy a felelős ség mindenekelőtt a munkafolyamatban alakul ki. Káros a dolgok olyan leegysze rűsítése, amely eleve feltételezi például a diák jó viszonyát a tananyaghoz, és a jó tanulmányi előmenetelt teljes egészében a hallgató pozitív viszonyával azonosítja, sőt magához a munkához és ezzel a politikai nevelés területén folyó munkához való «viszonyt is. Másrészt viszont az a diák, akinek pozitív a viszonya a kétkezi munkához, aligha tartozik azok közé, akik nem becsülik meg kellőképpen a tanulmány elméleti és szakmai részéi ugyanúgy, mint a társadalom érdekében végzett politikai é közhasznú munka fontosságát A felelősség nem egykiterje désű, vonatkozik egyrészt ; nevelőkre, akik egyszersminc felelősek az oktató-nevelő fo lyamat eredményességéért, d> ugyanígy feltételezi azok akti magatartását is, akiket neve1 nek. Ez azt jelenti, hogy a fiat« nemzedék is felelősséggel tar tozik azért, hogy elsajátíts mindazt a pozitívumot, amit a idősebbek kínálnak fel neki, é hogy ezen az alapon képes les: ■éghez vinni a szocialista tár adalom még mélyrehatób áltozásait, közelebb hozva a/ i kommunizmushoz. A kommunisták felkészülést a párt XV. kongresszusán; megnövekedett aktivitás és a/ arra irányuló törekvés jelle mezte, hogy megvalósítana!' mindent, ami erősíti a szocia llzmust és elősegíti további fej lődését. Gondolkodjunk el azon. hogyan lehet a társadalomban érvényre juttatni a munka új hatékonyabb módszereit. Ez tel jes mértékben érvényes az ok tató-nevelő folyamat tovább fejlesztésére is, minthogy a ne velői ráhatás célja az új szó cialista ember elengedhetetlen erkölcsi tulajdonságainak ki alakítása és a szükséges isme retek közvetítése. LUISA KORÍNKOVÁ Mihók józsei ban egyszer megteszi... Hiszem, hogy a kémia a jövő tudománya. Tudományos problémákkal szeretnék foglalkozni. Szerintem elképzelhetetlen vakon hinni. Nem, ez nem az én formám ... Életérzések. Hozzájuk hasonló mindegyik ifjú ateista életérzése. Serdülők. Tegnapi pionírok. Nem volna helyes, ha dicsfénybe állítanánk őket, mert az misztifikálás, s annak a hatása egészségtelen. Annyit azonban kötelességünk kimondani, hogy életérzésük helyes. Ennyivel tartozunk nekik é.; nevelőiknek. A töbi rajtuk múlik. Helytállásukon, a hűségfogadalom megtartásán. HAJDÚ ANDRÁS Újfajta tetofeáslemez (ČSTK) — Csaknem 40 000 négyzetméter kryzolit típusú szigetelt tetőfedőlemezt gyártottak az utóbbi egy évben egy ésszerűsítési akció keretében a Nitramentl Téglagyárak želle- zovcei (zselízi) üzemének dolgozói. A lemezek sorozatgyártásának bevezetésével az üzemek termelése négy és fél millió korona értékkel növekedett, és nyolcszázezer korona költségmegtakarítás vált lehetővé. A kryzolitlemez hossza 900, szélessége 800, vastagsága pedig 50 milliméter. Nagyszerűen bevált a lakóházak, a középületek és az Ipari üzemek tető- szerkezetének hőszigetelése terén. Az újfajta lemez nem engedi át a nedvességet, és kitűnően ellenáll a tűznek. /. fedőlemezekhez hidroizolációs szalagot rögzítenek, amely tíz centiméterrel túljut a fedőlemez felületén, és a két fedálemez közti térség áthidalására szolgál. A kryzolit széle 45 fokos szögben'hajlik, s biztosítja a szellőzést. Az újfajta szigetelt tetőfedőlemez elviseli a forró aszfalt hatását, ezért jól aszfaltozható. * 'larmadszor rendezte meg az •dén Vrbno pod Pradédetnben a Testvériség nemzetközi pionírtábort a CSSZBSZ korvinái járási bizottsága a járási nem zeti bizottság oktatásügyi főosztályával. A táborbon 70 gyermek nyaral, köztük sok moszk vai pionír is. A gyermekek délelőtt orosz nyelvtanfolyamon nesznek részt csehszlovák és írolovi szovjet tanítók vezetésével. Szabad idejükben sportjátékokon és érdekes műsorokon vesznek részt. Ott-tartózkodá- suk alatt néhány közeli üzemet is megtekintenek. A tábor célja, hogy a gyermekek növeljék orosz nyelvtudásukat, és elmélyüljön a csehszlovák és a szovjet pionírok barátsága. Felvételünkön: A pionírok a vrbnóí S. K. Neumann üzemben. (ČSTK — F. GabCan felvétele) Klárik Gábor
