Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-11 / 190. szám, szerda

A kisgyermekkel szemben még Igen határozott szülői el­várások érvényesülnek, de a serdülő iránt a szülő engedé­kenysége olykor parttalan. „Egykés“ családban jobban, mint a többgyermekesben. Is­meretesek a következmények. Ezért szólunk most inkáb olyan példáról, amikor a serdülőkkel szemben jól és hatásosan ér­vényesültek a szülői és a pe­dagógusi elvárások. A szocialis­ta erkölcsiség jegyében megfor­mál éj kialakított elvárások. Hosszas, többéves előkészítés után másfél évvel ezelőtt a Rožňavai (Rozsnyói] Magyar Tannyelvű Kilencéves Alapisko­lában megszervezték az ifjú fiteisták körét. Vezetője Simon Zoltán tanító. A körnek 27 tag­ja van: 15 fiú, 12 leány. Nyol­cadikosok, kilencedikesek. Il­letve az utóbbiak már ipari ta­nulók, középiskolások. Akár ta­nulmányt is lehetne írni arról, hogy miként, milyen elgondolá­sok alapján válogatták ki a pio­nírok közül a kör tagjait, mi­lyen módszereket alkalmaztak a foglalkozásokon, hányszor kellett meghitt, egyéni beszél­getéskor, családlátogatáskor a serdülőkor problémáival foglal­kozni. Bizonyára külön fejezet szólna a szülők és a pedagógu­sok közötti együttműködésről, a felnőttek személyes példaadá sáról, a serdülök iránti okos, igényes szeretetről. Erre azon­ban most nincs mód. A körrel nemcsak a körveze­tő pedagógus foglalkozott, ha­nem mások is: György Béla is­kolaigazgató, Dobránszky Zol­tán, a helyettese, Gordon Béla tanító, és még sokan mások, akik szívügyüknek tartják az if­júság helyes nevelését, s nem rettennek vissza az igényes, Életérzésük: helyes EGY ATEISTA KÖR TAGJAIRÓL Orbán Erzsébet rendkívüli feladatoktól sem. A „sokan mások“ névsorából nem hiányzik Koreň Árpád, a járási pártbizottság ideológiai titkára és Strauss Gizella, a pionírcsa­pat vezetője, ök igazán sokat tettek. Méltatás helyett azon­ban inkább a példáról szóljunk. A kör tagjai megbeszélése­ken, szervezett foglalkozáso­kon, közös tanulmányi kirándu­lásokon, különféle formák kö­zepette foglalkoztak a tudomá­nyos világnézet alapelveivel. Vitadélutánokon vettek részt, melyeken megbeszélték az őket érdeklő kérdéseket, olvasmá­nyaikat. Fáradozásuk nem ma­radt eredmény nélkül. Néhány héttel ezelőtt a kör tagjai úgy­nevezett hűségfogadalmat tet­tek. Azért nevezik hűségfoga­dalomnak, mert a város vezetői, a szülők, a tanítók és meghí­vott vendégek előtt ünnepélyé­ül sen megfogadták egész életük re a tanult, elsajátított néze tekhez való ragaszkodást. Egyébként az ünnepséget a vnb polgári ügyek testületi szervezte. Példásan követésre váró módon. Az ígéret, vagyis a hűségfogadalom szövege tö­mören, rövid öt mondatban fog­lalta össze a fiatalok életelvét. Kiemelésre érdemes az utolsó mondat szövege: Tetteink, cse lekedeteink mindig összhang­ban lesznek elveinkkel, hangoz tatott szavainkkal. Az ünnepség méltó keretet adott annak az érzékeltetésé hez, hogy a tegnapi gyermekek, pionírok mára ifjakká serdül­tek. Nem is akármilyen ifjakká, hanem olyanokká, akik tudato­san vallják a szocialista élet­elveket, akik vállalják az elő­ző nemzedékek forradalmi ha­gyományait, akik küzdeni fog­nak eszménk győzelméért. Máskor, máshol elég gyakran tapasztaltam, hogy azok, akik ateistának vallották magukat, csupán tagadták a vallási és babonás ítéleteket, de a taga­dásnál még nem jutottak to­vább. Amikor a hűségfogadal­mat tett fiatalokkal találkoz tam, eleinte úgy gondoltam, hogy ők is hasonló nézeteket alakítottak ki önmagukban. Té­vedtem. Már tovább jutottak. Nézetük nem csupán tagadás. Megkérdeztem az egyiktől- Hány isten van? Válasz: Mi is olvastuk a bibliát, a katekiz must, onnan való ez a kérdés, nem lehet rá egyetlen mondat tál válaszolni, de tesssék csak figyelni... És okos érvekkel megalapozott magyarázatot hal lottam az istenhit kialakulásé ról. Olvasmányaik felől kérdezős­ködtem. Soroljam fel, hogy mit olvastak? Felesleges. Hasonló életkoromban alig negyedét is­mertem azoknak az olvasmá­nyoknak. Kiegészítésül azonban kötelességem megemlíteni, hogy nemcsak könyvcímeket emle­gettek, bizonyságát adták an­nak, hogy valóban olvasták az említett könyveket. Azután másról beszéltünk; mindenféléről, iskoláról, tervek ről, elképzelésekről, mert élet Petrft Éva érzésükről akartam képet kap­ni. Teltek az órák, s egyre ér­dekesebb, közvetlenebb volt a beszélgetés. Közülük négyet jól megismertem. ORBÁN ERZSÉBET kitüntetett tanuló volt az alapiskolában. Gimnáziumban folytatja tanul­mányait. Édesapja üzletvezető, édesanyja óvónő. Három testvé­re van. — A tudás nagy érték. A pa­pok mindig művelt emberek voltak. Ha erre gondolok, ak­kor csak még erősebb az el­határozásom: tanulni kell. Vé­leményem szerint csak művelt ember lehet igazi ateista. PETRÖ ÉVA hozzá hasonlóan gimnáziumban folytatja majd tanulmányait. Édesapja már meghalt, édesanyja tanítónő. Egy öccse van. — Hiszek az emberben. Ezt egyik költőnk mondta, de vele együtt vallom. Szeretem a szép verseket, de nemcsak szépségü­ket figyelem, hanem mondani­valójukat is. Egyébként érdekes tudomány az örökléstan, el is határoztam,' hogy foglalkozni fogok vele, mert akárcsak édesanyám, én is pedagógus szeretnék lenni. Nem magamért, másokért élek .. égek... Ezt is költő mondta ... KLÁRIK GÁBOR édesapja vas- ' úti munkás, édesanyja háztar­tásbeli, a családot neveli, hi­szen Gábornak három testvére van. Gépipari szakközépiskolá ban szeretné folytatni tanulmá nyait. — Akkor kezdtem komolyab ban foglalkozni a tudományos világnézet problémáival, amikor a Kopernikusz-évfordulót ünne peltük. Rácsodálkoztam a kiál lítás rajzaira, illetve Koperni kusz rajzaira, számításaira. Az óta is érdekel a csillagászat. És persze a technika. gon­dolom, hogy aki babonás, aki észokok nélkül vakon hisz, nem is foglalkozhat sikeresen a technikával. Kontár lesz. Én mester szeretnék lenni... MIHÖK JÖZSEF édesapja kő műves, édesanyja háztartásbeli Két testvére van. Kedvenc tan tárgya a kémia. Vegyész sze retne lenni. — Idézzem a költőt? Az em bér ezt ellesi, s vegykonyhájá 197B diákok vagy a főiskolai hall­gatók nevelésiével kapcsolatos felelősségről beszélünk, nem feledkezhetünk meg azokról a tantárgyakról sem, amelyek lé nyegét az eszmei-politikai tar­talom alkotja. Itt olyan tantár gyakra gondolunk, mint pl. a polgári neveléstan a közép iskolákban vagy a marxizmus —leninizmus oktatása a főis­kolákon. Vegyünk szemügyre csak egyetlen szempontot — egész sor más összefüggéstől eltekintve —, a diák viszonyát az adott tantárgyhoz, és vizs gáljuk meg, milyen az össze függés e tantárgy elsajátítása nak foka és a tantárgyhoz fű ződő viszony között. Ha a marxizmus—leninizmus egyes szakterületeit vetjük ősz sze a többi tantárggyal, ame Jyek az iskola jellegével függ nek össze, egész sor egyező de bizonyos eltérő jellemvoná­sokat is felfedezhetünk. Egészen természetes, hogy a hallgatóktól meg kell követel nünk bizonyos szakismeretek elsajátítását, amelyek a tan­tervben szerepelnek. Ami a marxizmus—leninizmust illeti, kevésnek tűnik, ha a hallga­tóktól csak tudást és ismerete­ket követelünk meg. Tehát ami más tantárgyak esetében elég séges, itt csak kiindulási alap lehet. Ha abból indulunk ki, hogy a marxizmus—leninizmus elsa játításába az iskola befejezése után a további tevékenységben és a gyakorlatban e tanításnak konkrét felhasználása és alko tó alkalmazása elválaszthatat­lan részként beletartozik, meg kell követelnünk, hogy az ok­tató ne csak elsajátíttatni tud­ja az Ismereteket a hallgatók kai, hanem a marxizmus—leni nizmushoz és szocialista társa dalműnkhöz való pozitív hoz­záállásra tudja őket ösztönöz­ni. Ezért a többiekhez képest a marxizmus—leninizmus tanárá­nak feladata nehezebb és igé­nyesebb. A megfelelő mennyi­ségű ismeretek átadásán kívül meg kell nyerni a hallgatókat, pozitív viszonyt kell bennük kialakítani a marxizmus—leni nizmushoz, meg kell velük ér­tetni a társadalom fejlődésé­nek törvényszerűségeit, hogy megértsék a kommunista párt politikáját, egyszersmind meg kell őket nyerni a szocialista haza öntudatos, aktív építésé­nek. Az elmondottakból követ­kezik: nem elegendő^ hogy e tárgyak előadói csak az adott szakmai körben közvetítenek ismereteket, ugyanúgy ahogy nekünk sem elegendő, hogy ki­alakítsák a pozitív viszonyt je­lenünkhöz, ha azt ugyanakkor nem támogatják azzal, hogy a hallgatókat megismertetik a marxizmus—leninizmus alapél veivel, a marxista-leninista fi­lozófia, a politikai gazdaság tan, a tudományos kommuniz mus, a nemzetközi munkásmoz­galom és a CSKP történetének lényegével. A szocialista jelenünkhöz va­ló pozitív viszony és a konkrét ismeretek nem szerepelhetnek elkülönítve, hanem csak egységben. Ezt az egységet hangsúlyozni kell, nem engedni különválasztani egyik összetevőt a másiktól, hanem ezek kölcsönös kapcso­latára törekedni — ez jelenle gi feladatunk. Nem elég a mar­xizmus—leninizmust a főisko­lákon csalj előadni, hanem esz­mei-nevelő ráhatását érvénye­síteni kell a szaktantárgyakban is, ahol az előadó nem marad­hat meg csak olyan szakem­bernek, akinek idegen a politi­kai történés, a szocializmus ügye. Mélyreható társadalmi váltó zások korát éljük. A szocializ­mus pozíciói továbbszílárdul nak és bővülnek. Ez önmagá­ban megkívánja minden egyén tői, hogy ő maga is egyike le gyen azoknak, akiknek erőfe­szítései révén, akiknek munká­jával a szocialista társadalom továbbfejlődik és erősödik. A CSKP XV. kongresszusa aláhúzta azt a tényt, hogy csak a fogyatékosságokkal való energikus leszámolás, kiküszö­bölése mindannak, ami fékezi további fejlődésünket, hoz kö­zelebb a párt által kitűzött me nesz célok eléréséhez. A gátló, tényezők felszámo lásának első fázisa lehet ezek felfedése és pontos meghatáro zása. A fogyatékosságok felszá molásának módját nem bonyo lult elméleti formulációkban kell keresni, hanem a pártnak azon határozataiban, amelyek a feladatok teljesítése, az al kotó, az aktív és kezdeménye ző hozzáállás terén megkövete ük a felelősséget, a követke zetességet. Gustáv Husák elv társ több alkalommal kiemelte a személyes helytállás fontos ságát, amely leginkább vethet gátat a szocialista társadalom további fejlődését fékező té nyezőknek. Arról sem lenne szabad meg feledkeznünk, hogy a felelős ség mindenekelőtt a munkafolyamatban alakul ki. Káros a dolgok olyan leegysze rűsítése, amely eleve feltétele­zi például a diák jó viszonyát a tananyaghoz, és a jó tanul­mányi előmenetelt teljes egé­szében a hallgató pozitív vi­szonyával azonosítja, sőt magá­hoz a munkához és ezzel a po­litikai nevelés területén folyó munkához való «viszonyt is. Másrészt viszont az a diák, aki­nek pozitív a viszonya a két­kezi munkához, aligha tartozik azok közé, akik nem becsülik meg kellőképpen a tanulmány elméleti és szakmai részéi ugyanúgy, mint a társadalom érdekében végzett politikai é közhasznú munka fontosságát A felelősség nem egykiterje désű, vonatkozik egyrészt ; nevelőkre, akik egyszersminc felelősek az oktató-nevelő fo lyamat eredményességéért, d> ugyanígy feltételezi azok akti magatartását is, akiket neve1 nek. Ez azt jelenti, hogy a fiat« nemzedék is felelősséggel tar tozik azért, hogy elsajátíts mindazt a pozitívumot, amit a idősebbek kínálnak fel neki, é hogy ezen az alapon képes les: ■éghez vinni a szocialista tár adalom még mélyrehatób áltozásait, közelebb hozva a/ i kommunizmushoz. A kommunisták felkészülést a párt XV. kongresszusán; megnövekedett aktivitás és a/ arra irányuló törekvés jelle mezte, hogy megvalósítana!' mindent, ami erősíti a szocia llzmust és elősegíti további fej lődését. Gondolkodjunk el azon. hogyan lehet a társadalomban érvényre juttatni a munka új hatékonyabb módszereit. Ez tel jes mértékben érvényes az ok tató-nevelő folyamat tovább fejlesztésére is, minthogy a ne velői ráhatás célja az új szó cialista ember elengedhetetlen erkölcsi tulajdonságainak ki alakítása és a szükséges isme retek közvetítése. LUISA KORÍNKOVÁ Mihók józsei ban egyszer megteszi... Hi­szem, hogy a kémia a jövő tu­dománya. Tudományos problé­mákkal szeretnék foglalkozni. Szerintem elképzelhetetlen va­kon hinni. Nem, ez nem az én formám ... Életérzések. Hozzájuk hason­ló mindegyik ifjú ateista élet­érzése. Serdülők. Tegnapi pio­nírok. Nem volna helyes, ha dicsfénybe állítanánk őket, mert az misztifikálás, s annak a hatása egészségtelen. Annyit azonban kötelességünk kimon­dani, hogy életérzésük helyes. Ennyivel tartozunk nekik é.; nevelőiknek. A töbi rajtuk mú­lik. Helytállásukon, a hűség­fogadalom megtartásán. HAJDÚ ANDRÁS Újfajta tetofeáslemez (ČSTK) — Csaknem 40 000 négyzetméter kryzolit típusú szigetelt tetőfedőlemezt gyár­tottak az utóbbi egy évben egy ésszerűsítési akció keretében a Nitramentl Téglagyárak želle- zovcei (zselízi) üzemének dol­gozói. A lemezek sorozatgyár­tásának bevezetésével az üze­mek termelése négy és fél mil­lió korona értékkel növekedett, és nyolcszázezer korona költ­ségmegtakarítás vált lehetővé. A kryzolitlemez hossza 900, szélessége 800, vastagsága pe­dig 50 milliméter. Nagyszerűen bevált a lakóházak, a középüle­tek és az Ipari üzemek tető- szerkezetének hőszigetelése te­rén. Az újfajta lemez nem en­gedi át a nedvességet, és kitű­nően ellenáll a tűznek. /. fedő­lemezekhez hidroizolációs sza­lagot rögzítenek, amely tíz cen­timéterrel túljut a fedőlemez felületén, és a két fedálemez közti térség áthidalására szol­gál. A kryzolit széle 45 fokos szögben'hajlik, s biztosítja a szellőzést. Az újfajta szigetelt tetőfedőlemez elviseli a for­ró aszfalt hatását, ezért jól aszfaltozható. * 'larmadszor rendezte meg az •dén Vrbno pod Pradédetnben a Testvériség nemzetközi pio­nírtábort a CSSZBSZ korvinái járási bizottsága a járási nem zeti bizottság oktatásügyi fő­osztályával. A táborbon 70 gyer­mek nyaral, köztük sok moszk vai pionír is. A gyermekek dél­előtt orosz nyelvtanfolyamon nesznek részt csehszlovák és írolovi szovjet tanítók vezetésé­vel. Szabad idejükben sportjá­tékokon és érdekes műsorokon vesznek részt. Ott-tartózkodá- suk alatt néhány közeli üzemet is megtekintenek. A tábor cél­ja, hogy a gyermekek növeljék orosz nyelvtudásukat, és elmé­lyüljön a csehszlovák és a szov­jet pionírok barátsága. Felvéte­lünkön: A pionírok a vrbnóí S. K. Neumann üzemben. (ČSTK — F. GabCan felvétele) Klárik Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents