Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-10 / 189. szám, kedd

A TÁJKÉPEK MESTERE DEZIDER MILLY SZÜLETÉSÉNEK 70. ÉVFORDULÓJÁRA ÚJ Fi LM EK ÖZÖNVÍZ (lengyel) Dezider Milly, a kelet-szlová­kiai származású grafikus és fes­tőművész az úgynevezett 1909- es generáció azon ritka tagjai közé tartozott, akiknek alkotó- tevékenységében a tájképfestés elsődleges szerepet töltött be. Ezen kívül mint illusztrátor, grafikus, csendélet- és figurális festő is jelentős eredményeket ért el. Kezdetben — prágai tanulmá­nyai, majd hazatérve rajztaní- tóskodása idején — a festett táj arculatát szinte portrékészí­tői hűséggel örökítette meg. De képein már akkoriban ébrede­zett az a lírai, kisssé melankó- likus hangnem, mely később az alkotások jellegzetes kísérőjévé vált. A háború éveiben a természet Milly számára saját érzés- és gondolatvilágának szimbolikus kifejezőeszközévé vált. A ka­tasztrófák nyomasztó légköré­ben a kelet-szlovákiai táj álta­Ajándékcsomagot tett elém múltkoriban a postás, s amikor kibontottam, vaskos kötet ke­rült elő a csomagból: az 1225 oldalas ERDÉLYI MAGYAR SZÓ­TÖRTÉNETI TÁR. Érdeklődés­sel vettem kézbe a bukaresti KRITERION KÖNYVKIADÓ gon­dozásában, az Idén megjelente­tett lexikográfiai munkát, nyelv- törtérfeti szótárt, hiszen már a 60-as évek végén hírt kaptunk a romániai IGAZ SZŐ „Egy er­délyi szótörténeti tár szerkesz­tése közben“ című cikkéből Szabó T. Aitila vállalkozásáról. Tény, hogy óriási feladatra vál­lalkozott. Kelemen Lajos mú­zeumi és levéltári főigazgató ösztönzése és útmutatása alap­ján már évtizedekkel ezelőtt megkezdte a munkát: az erdé­lyi magyar nyelvű írásbeliség­nek köznyelvi szókincsét össze­gyűjteni, adalékokkal bemutat­ni. Az óriási feladat teljesíté­sének első sikeréről ad bi­zonyságot a vaskos kötet. Első sikeréről, mert az 1225 oldalas kötetbe csak az A, A, B, C, kezdőbetűs szavak kerültek be. Egyébként említésre méltó, hogy a feladat óriás mivoltát helyesen érzékeli a kiadó, s a TÁJÉKOZTATÓ szövegében jel­zi: „...a II. kötettől kezdve a szerkesztőnek szakítania kell az egy ember munkaerejét messze meghaladód magános szerkesztői munkálkodással.“ Ez egyben ígéret is arra, hogy további kötetek követik majd az elsőt. Az érdeklődés azonban most orra irányul, hogy miként ol­dotta meg feladatát a szerző. Elsősorban: Honnan vette, me­lyik területről a szómagyaráza­tokat? A kötet anyagát tanul- mánfozva kitűnik, hogy a tör­la felfedezett szépségében ke­resett biztonságot, megnyug­vást. Így Martin Benkához ha­sonlóan a hazai táj motívumait ő is jelképpé formálta. Tájképeinek érdekessége, hogy ha nem is ábrázolnak em- 'beralakot, akkor Is az ember szüntelen jelenlétét sugározzák. Tévelygő nő című olajfestmé­nye 1943-ból (melyet néhány változatban készített) az ember és a természet tökéletes egybe­olvadását, az elégikus hangulat­képek tetőfokát jelenti. Ebből az időből származó litográfiái (A szerencsétlen, Akt — mind­kettő 1943-ból) művészi énjé­nek egyre nagyobb felszabadu­lásáról tanúskodnak. Mindez végül a 40-es években a monu­mentális figurális- és tájképei­hez vezetett, melyekben .szinte a norvég expresszionista Mun- chot idéző deformációkhoz fo­lyamodott [Emberek című olaj­képe 1941—42-ből J. téneti Erdély területéről, vala­mint a Részek (Partium) közül Kővár, vidékének a régi Szat- már megye területére eső ré­széből, s Máramarosból. Má­sodsorban: Miből merített? A szótörténeti adalékok bizonyít­ják, hogy érdekes, változatos forrásokból. A múlt iratterme­lésének levéltári anyagából: birtok- és szolgálat összeírások­ból, végrendeletekből, osztály­levelekből, kelengye- és tárgy- lajstromokból, vallatás! jegyző­könyvekből, csere- és adásvéte­li iratokból, nyugtákból, széki Jegyzőkönyvekből, anyaköny­vekből, jobbágy kezeslevelekből, naplókból. Nem kevesebbb mint 270 forrásból merített. Harma­dik — de nem kevésbé fonto­sabb kérdés az előzőkhöz vi­szonyítva: Milyen a szótár anyagának időbeli határa, mi­lyen korból származnak az ada­lékok? Meglepő és örvendetes tény, hogy az erdélyi fejede­lemség megalakulásának évti­zedét (XVI. század ötödik év­tizede) megelőző korból is* me­rített. Nagyon értékes XVI. század eleji, sőt néhány XV. század közepéről, második fe­léből származó, magyar nyelvű szórványokból is. Ez az alsó határ. A felső időbeli határba­rázda a múlt század vége. Óriási tömegű adatot dolgo­zott fel. Az A, A 'kezdőbetűs szavaknál 52 000 adat, a B kez­dőbetűs szavaknál 53 000 cédu­laanyag, a C kezdőbetűs sza­vaknál 9000 adalék, tehát a kötetben 114 000 gondosan vá­logatott szóadat áll az olvasó rendelkezésére. \ Ez a szótár nyelvtörténeti bi­zonyság. Ugyanakkor történeti anyagot ad minden olyan tu­domány számára, amely a tör­A háború befejeztével Milly Bratislavába költözött, ami ma­gánéletében és művészi fejlő­désében egyaránt lényeges vál­tozásokat hozott. Belépett a kommunista pártba, folytatta pedagógiai munkásságát. Az új környezet hatása elsősorban vá­rosábrázoló képein jelentkezett. Látásmódjában egyre inkább a valósághoz való kötődés érzőz- dött. A „művészi igazságot“, a „szépet“ saját szavai szerint továbbra is a természetben va­ló elmélyülés útján kereste. Tájképein az ötvenes évek­ben egyre gyakrabban ember­alakok is feltűntek. Egyszerű dolgozók, földművesek, de sok­szor háborús események részt­vevői is, mint azt Tokajik ke­let-szlovákiai falu tragédiáját ábrázoló képei bizonyítják. Ez utóbbi témát néhány változat­ban dolgozta fel, s többször nyert díjat is értük. A következő évtizedben taná­ri és művészeti tevékenységéért érdemes, majd nemzeti művész kitüntetést kapott. Milly fokozatosan rájött ar­ra, hogy a természet folytonos alakulása szükségszerűen meg­kívánja az ábrázolás változását is. Az új, „ember-alkotta“ táj szerves egységei ma már nem­csak a fa, felhő, virág, állat, hanem a gyár, szmog, hulladék, autó stb. Valódi jellegét csak leglényegesebb elemekre való összpontosítással, tehát re­dukcióval, absztrahálással lehet kifejezni. Ez a nézet körülbelül megegyezik Barta Gyula festő­művész gyakorlati természet­megfogalmazásával, aki hűvös, konstruktív „gyár-tájakat“ fest. Milly itt azonban megtorpant, a néha rideg valóságtól vissza­menekült a» képeit kezdettől fogva fémjelző hangulati ele­mekhez [Furcsa álom című ké­pe 1966-ból). A formák és szí­nek, az ész, a képzelet és az érzelem összjátéka igyekezett művészien ötvözni. A tájmotívu­mokat most már végérvényesen és világosan életszemlélete ki­fejezésének eszközeként hasz­nálta. A vízszintes síkok ural­kodása — a képek benső ösz- szetételében és a külső érté­keinek arányaiban — nyu- ‘gďlmat, kiegyensúlyozottságot biztosít nekik. Az öt évvel ezelőtt elhunyt művész legsike­rültebb alkotásai szocialista kultúránk értékei közé tartoz­nak. L. GÁLY TAMARA ténetiség igényével vizsgálja az érdeklődési körébe került kér­déseket. Figyelemre méltó nyel­vi és szokásismereti anyagot szolgáltat a történettudomány, valamint a történeti néprajz művelői számára. Egyetlen, egészen véletlenül, önkényesen kiválasztott példa a „bemorcg“ címszónál: morog­va beszól, bemordul, 1629: hal­iam hogj szidgjak vala onnét beleöl ezt az Andrást, ezis mo­rog vala be az Ablakon, s mondgja vala az Uranak hogy jeöy ici czak úgymond sok bosz- szusagot tettei rajtafm) te. Egyébként a román és a ro­mániai német kutatókat és ér­deklődőket is segíti ez a kötet, hiszen háromnyelvű (magyar, román, német) jelentés, illető­leg értelmezés követi a címszó­kat, előzi meg a régiségbeli adalékok felsorolását. A kötet anyagának ismereté­ben ijlő még erre a kérdésre is válszt adni: A szaktudomá­nyi érdekeken kívül kiknek se gít, kiknek szolgál ez a kötet? Kétségtelen, hogy a levéltári kutatók számára nagyjelentősé­gű segítséget ad, de a szókincs és nyelv gazdagítására törekvő írók, újságírók, pedagógusok és népművelők is meríthetnek be­lőle. Egyébként a kiadó tájékoz­tatása szerint a következő kö­tet anyagának összeállításához az adatok, a cédulaszámok — kerek számokban — már fel­dolgozásra, rendezésre várva így határozhatók meg: Cs: 15 000, D: 18 500, E, É: 90 000, F: 53 500, G: 12 000, Gy: 12 500. Érdeklődve várjuk tehát a méltó folytatást, a II. kötetet, Illetve a további köteteket. HAJDÜ ANDRÁS A lengyel filmművészet eddi­gi legnagyobb szabású s leg­költségesebb vállalkozása az Özönvíz, amely monumentális tömegjeleneteivel, hadseregeket mozgató statisztériájával, csa­tajeleneteinek kavargó dina­mizmusával, parádés szereposz­tásával a műfaj kiemelkedő al­kotásai közé tartozik. Az Özönvíz Henryk Sienkis^ wicz történelmi regénytrilógiá jának a második része (Tűzzel- vassal, Özönvíz, Wolodyjowski úr — A kis lovag). Hatalmas történelmi freskó, amelynek kö­zéppontjában a nemzeti sors egyik nagy kérdése, az 1655. évi — özönvíznek nevezett — svéd támadás áll. Ekkor tör­tént, hogy a lengyel főurak bel­ső marakodása, a folytonosan árulásra kész arisztokrácia egy csoportja — hatalomvágyból, kapzsiságból — eladta az or­szágot Károly Gusztáv svéd ki­rálynak. A svéd seregek be­özönlöttek Lengyelországba: a helyzet reménytelennek lát­szott. A mű a svédek ellen vívott nemzeti háború eseményeit áb­rázolja, bár a történet Adrzej Kmicic ifjú nemes egyéni drá­májára épül. Az ő viszontagsá­gos sorsán keresztül rajzolódik ki előttünk a történelem leg­nehezebb és legválságosabb óráit élő nemzet sorsa, azé a nemzeté, melynek létét a svéd támadás veszélyeztette. Andrzej Kmičic igazi romantikus re­gényalak, izzó szenvedélyektől fűtött hazafi, tiszta szívű, ne­mes érzelmű egyéniség. Jerzy Hojfman rendező szin­te a lehetetlent kísérelte meg: megpróbálta visszaadni a fil­men a regénynek nemcsak a cselekményét, hanem a hangu­latát, az atmoszféráját is. A csata valóban grandiózus látvá­nyában sikerült az író gondo­latát is tolmácsolnia. S ez nem csekélység, hiszen a történel­mi szuperfilmek legtöbbjében ez sikkad el. Bár már közhelyként hang­zik, hogy a sikerkönyveket igen nehéz megfilmesíteni, ez a megállapítás az Özönvíz eseté­ben nagyon is helytálló. Hiszen a nézők általában minden re­gényadaptációtól a teljességet követelik meg. Az Özönvíz pe­dig terjedelmes mű, lehetetlen teljes egészében, minden rész­letében filmszalagra rögzíteni (a teljes regény filmváltozatá­nak vetítése kb. húsz órát igé­nyelne). A rendezőnek tehát tömöríte- nie és vizuális eszközökkel kel­lett érzékeltetnie azt, amit a regény anyagából mellőzött. Az alkotó megőrizve Sienkiewicz kalandos-romantikus meseszö­vését és stílusát, korszerű film- <"'-xközökkel juttatta kifejezésre ' ~'r'~ ^ füzetesen ügyelt arra, hogy a történetet ne higítsa szupergiccsé, KmlČic pedig ne laposodjon triviális comics-hőssé. Ezt az óriási filmvállalkozást kiváló lengyel történészek vi­gyázták, hogy a történelmi hű­ségen csorba ne essék, jerzy Hoffman azonban nemcsak a külsőségek tekintetében — kel­lékek, öltözékek, helyszínek, korabeli szokások — törekedett hitelességre, hanem igyekezett a történelmi és költött figurák jellemét és tetteit is a realitás határán belül tartani. ötévi nehéz munka eredmé­nye a kétrészes, ötórás film. A rendező a svéd—lengyel ösz- szecsapások megjelenítésében remekel. Az áttekinthetőség, a logikai rendezettség a huszadik századi történelemfelfogásnak megfelelő, hiteles légkört te­remt. A regény egy-egy részét jó rendezői érzékkel megnyir­bálta, hogy nagyobb teret kap­jon a féktelen, mégis vonzó Kmidlc és szerelme, Olenka tör­ténete. * Kmiőtc vérbeli hős. Daniel Olbrychski alakításában a len­gyel filmművészet egyik leg­szebb romantikus alakja. Ol- brychski vonzó egyéniség, ra­gyogó tehetségével kifejezésre tudja juttatni a rendező művé­szetének gazdagságát, ‘ember- ábrázolásának sokoldalúságát. Jelesen látták el feladatukat a többiek is, köztük a szép Mál- gorzata Braunek (Olenka), Ta­deusz Lomnickí, Piotr Pawlow- skí. Szép, hatásos film az Özön­víz. jerzy Hoffman kiválóan vizsgázott. A rendkívül nagy erejű tömegjelenetek és a bra­vúros, finom képmontázsok a mozgások és a ritmusok csodá­latos szimfóniáját nyújtják. S ennek a szimfóniának kitűnő karmestere Jerzy Hoffman, el­ső hegedűse pedig Daniel Ol­brychski. -ym­Hetek óta nagy sikerrel játsszák mozijainkban a Pacho, a betyár című szlovák filmparódiát. A képen: az alkotás egyik jelenete Érdekes nyelvtörténeti szótár Daniel Olbrychski és Malgorzata Braunek az Özönvíz főszerepében Dezider Milly: Melankólia (litográfia, 1934)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents