Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-20 / 198. szám, péntek

H ogyan Is kezdődhetne másként egy olyan be­számoló, amelyet augusztus má­sodik felében fogalmaznak Ma­gyarországon, mint azzal: az aratás lényegében befejeződött, az ország kenyere már a rak­tárakban van. Különösen fon­tos ez a szűkszavú jelentés, ha „az európai háttér“ előtt vil­lantjuk fel a magyar mezőkön zúgó-dohogó arató-cséplőgépek képét — hiszen Franciaország­ból, Olaszországból, a Rhône és a Pó völgyéből egyaránt keserű beszámolók érkeztek az aszály­okozta károkról. A magyar me­zőgazdaság eredménye pedig ebben az esztendőben is tisztes, jó volt, és ha egyelőre még nincsenek is végleges számada­tok, egy dolog biztos. S ez az egy dolog: ha az aszályos idő­járás okozott is bizonyos kiesé­seket, az aratás valóban példa­mutató megszervezése, a szállí­tás és a termény átvétele kö­rűit. rend és jegyelem sokat megmentett abból, amit az idő­járás viszontagságai miatt már elveszettnek láttak. Azt mondhatná bárki, aki Budapest felé tekint: vajon mi­ért éppen a mezőgazdaság eredményeivel kezdődik egy 1976 augusztusi beszámoló an­nak az országnak a mindennap­jairól, amely éppen az elmúlt évtizedek szocialista építőmun­kájának eredményeként lett fej­lett mezőgazdasággal rendelke­ző ipari ország. Való igaz, 1938-hoz képest jóval több mint tízszeresére növekedett az ipa­ri termelés indexe, és ha csak egynéhány iparcikk termelését vetjük össze a második világ­háború előtti esztendők terme­lési adataival, olyan tényekre bukkanunk, amelyek azt mutat­ják, hogy manapság háromszor annyi szenet, tizenötször any- nyi villamosenergiát, hatszor annyi bauxitot, ötször annyi acélt, huszonötször annyi mű­trágyát, hússzor annyi cipőt, hatszor annyi kötöttárut termel a magyar ipar, mint 1938-ban. S alighanem a legtöbbet mon­dó adatok egyike az, hogy az egy foglalkoztatottra jutó ter­melés indexe az iparban az 1938-as százról 1976-ra ötszáz­ra emelkedett. Mégis indokoltnak tűnik, hogy a magyar közvélemény augusztusban a falu, a szocia­lista mezőgazdaság felé fordul. Jól tudjuk, hogy az orszzág ke­nyerének megtermelése milyen fontos dolog. A magyar nyelv­ben nem véletlenül lett a búza, a gabona közkeletű elnevezésé­re használatos szó az élet. A közgondolkodás mai figyelme a Budapesti levél A REGI MEG AZ Űf — Debrecen egyik új negyedének központjá­ban ott áll még egynéhány múlt századi ház is. jezve azt jelenti, hogy a lakos­ság egy főre jutó reáljövedel­me — amely magában foglalja a béreket, a bér jellegű jövedel­meket, a pénzbeli juttatásokat, és az árak változtatásainak ha­tását is — tervben előirányzott 3,5 százaléknál jobban, négy százalékkal nőtt. A munkások és az alkalmazottak reálbéré­nek 2,5 százaléka szerepelt az évi tervben, de végülís itt is. 4% volt a növekedés; a mező- gazdaságból származó jövedel­mek is növekedtek, pedig az 1975-ös eredmények elmaradtak a várakozástól. 1975-ben egyéb­ként a munkások és alkalma­zottak nominális havi átlagke­resete 3100 forint volt. A la­kosság jövedelmét ebben az esztendőben 17—18 százalékkal növekedett pénzbeni, társadal­mi juttatások emelték. Augusztus elején a televízió esti híradója megmutatta a né­zőknek, miként élnek a debre­ceni úgynevezett „agrártábor“ lakói. Az egyetem ugyanis meg­hívta három-négyhetes előkészí­tő-táborozásra azokat a- mun­Az ország kenyere, egy tv-riport és az alkotmány által kiszabott tennivalók felől. Nem véletlen — akár középis­kolai, akár egyetemi szinten — ez a nagy érdeklődés a tanulás Iránt. A tíz és félmillió lakosú Magyarországon ugyanis esz­tendőnként a legkülönbözőbb oktatási fokozatokon közel két- millióan tanulnak. Augusztus 20-a Magyarorszá­gon az Alkotmány ünnepé; az Országgyűlés 1949 augusztus 20- án fogadta el a Magyar Nép- köztársaság Alkotmányát. Sok­szor megtévesztő, hogy a teg­nap — az úri Magyarország —• politikusai gyakorta emleget­ték ,,az ezeréves magyar alkot­mányt“. Pedig Magyarország­nak soha nem volt írott alkot­mánya — az elsőt, az első ál­lami alaptörvényt 1919. júivus 28-án alkotta meg az első ma­gyar munkáshatalom, a Magyar Tanácsköztársaság. És miután ezt a Horthy-ellenforradalom széttépte és sárbataposta, 1949- ig megint csak nem volt alkot­mánya Magyarországnak. Né­hány esztendővel ezelőtt, ami­kor az 1949-es alkotmány né­hány paragrafusát módosítot­ták, a parlamenti vitában fel­szólalt Kádár fános is, és azt mondotta: „Az Alkotmány a tör­vények törvénye, az állam fun­damentuma, a társadalom jogi felépítményének alapja ... Meg­győződésünk szerint az Alkot­mány híd, amely a megpróbál- tatásokkal terhes, több mint ezer esztendős múltból a jele­nen át a szebb, boldogabb jövő felé vezet... Pártunk, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, az Alkotmány megtartása fölött mezőgazdaság iránt ennek a széles körben elterjedt szóhasz­nálatnak a kivetítődése is. S ha már szó esett ebben az össze­függésben is a mezőgazdaság­ról, illő dolog megemlíteni, hogy szemben az 1950-es 2 mil­lió 135 ezer mezőgazdaságban tevékenykedő aktív keresővel jelenleg alig valamivel több mint egymillió a mezőgazdaság­ban foglalkoztatottak száma. És ha arra gondolunk, hogy miként dolgozik ez, a döntő többségében a termelőszövetke­zetekben és az állami gazdasá­gokban tevékenykedő sok-sok férfi és nő, elegendő megint csak néhány számmal felvillan­tani a tegnap és a ma különb­ségeit. Néhány fontos növény másfél évtizeddel ezelőtti tér mésátlagát kell itt összehason­lítani a mostanival. A búza hek­táronkénti átlagtermése 1951 és 1960 között 14,8 mázsa volt, most közel jár a 39 mázsához. A kukoricáé 21,9-ről 42,5-re, a cukorrépáé 199,4-ről 372,5-re, a burgonyáé 96,5-ről 125,9-re, a vöröshagymáé 103,4-ről 180,5-re, a paradicsomé pedig 130,2-ről 234,7-re növekedett... Sokszor esik szó arról-, hogy az ipar és a mezőgazdaság, a kereskedelem és a közlekedés munkája mellett mindig a leg­fontosabb mutatók első sorában kell emlegetni az életszínvonal alakulásának kérdéseit. A ma­gyar parlament nyári üléssza­kán, amikor a múlt esztendő költségvetésének végrehajtásá­ról szóló törvényjavaslatot tár­gyalták, a pénzügyminiszteri expozéban Faluvégi Lajos mi­niszter azt mondotta, hogy „összességükben a lakosság jö­vedelmei valamivel nagyobbak lettek, mint amekkorát gazda­sági helyzetünk megengedett volna.“ Ez más szavakkal kife­ABC-ÁRUHÁZAK — az elsősorban élelmiszert és háztartási cikke­ket árusító önkiszolgáló boltok a vásárlók gyors, kulturált kiszol­gálását szolgál jk. az egész évi tervek teljesíté­sét. Minisztériumunk tanácskozá­sain és a munkaértekezlete­ken már foglalkoztunk ezekkel a problémákkal, és meggyő­ződtünk arról, hogy a határo­zatokat teljesítve a vállalatok és az üzemek a mostaniaknál kedvezőbb eredhiényeket is el tudnak érni. Az említett célok megvalósí­tása azt jelenti, hogy a nehéz­ségek ellenére is több mint 18 milliárd koronát kell beruház­ni, ebből az építőipari terme­lésre több mint 5,6 milliárd ko­rona jut. A megkezdett építke­zések határértéke 13,3 milliárd korona. SzUkséges, hogy a be­ruházók, a tervezők, a kivite­lezők, komolyan vegyék az új kapacitások beruházási, próba- üzemeltetési és más határ­időit. A figyelmet elsősorban azok­ra a beruházásokra kell össz­pontosítani, amelyeket még az idén,'vagy jövőre be kell fejezni, s azokra, amelyekben rövidesen meg kell kezdeni a termelést. így lehet leginkább elősegíteni a hatodik ötéves terv feladatainak teljesítését. Egyúttal a befejezetlen beruhá­zások számának csökkentését is előmozdítjuk, amely a vegy­iparban magas. Csak a mosta­ni ötéves időszakban 20 nagy beruházást kell befejezni. Minisztériumunk tudatosítja, ml mindent kell tenni annak érdekében, hogy megvalósulja­nak a hatodik ötéves terv idő­szakában vegyiparunkra háruló igényes feladatok. Mélyreható elemzések alap­ján már tavaly hozáláttunk a trösztök, vezérigazgatóságok irányítási rendszerének tökéle­tesítéséhez. Az elemzéseket a vezérigazgatósagok végezték. A helyzet ^vitása érdekében fel-: adatokat tűztek ki és intézke­déseket foganatosítottak. Ezek- kel a kérdésekkel minisztériu­munk is folgalkozott. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a minisztérium dolgozói szá­mának állandósítása mellett elkerülhetetlenül szUkséges megoldásokat keresni a felada­tokkal való megbirkózás érde­kében. Július elsején több vál­toztatást hajtottunk végre a belső szervezésben. A hatékonyság növeléséért, a minőség javításáért * Feladataink nagyon igénye­sek, különösen ami a minőségi mutatókat illeti. Állandóan ja­vítani kell a termékek minősé­gét, hogy versenyképesek le­gyünk a külföldi piacokon, meg azért is, hogy jól kielé­gítsük a belföldi piac növekvő igényeit. Ezért mozgalmakat szervezünk, amelyek a minőség javítását célozzák. Továbbra is ebbe az irányba kívánjuk te­relni a dolgozók kezdeménye­zését. A trösztök és a vállala­tok az utóbbi Időben számos konkrét intézkedést foganatosí­tottak a minőség javítására, a szaratovi mozgalom bevezetésé­re, s a Mladá fíoleslav-i Autó­gyár dolgozói kezdeményező felhívásának követésére. Különösen a termelési folya­matok gazdaságossága növelé­sének terén igényesek a fela­datok. Ezt a nyereség növelé­sének követelménye szinte ki­kényszeríti. Továbbra is meg kell állapítanunk a nyers­anyag, az energiafogyasztás, a munkaigényesség műszakilag Indokolt normáit, és ezeket meg kell tartani. Vegyiparunk bonyolult volta és igényes feladatai megköve­telik, hogy az irányítás pontos és rugalmas legyen. Ezért az irányítás terén fokozott mér­tékben alkalmazzuk a számító­gépeket. A számítógépek nem­csak a rutinfeladatokat tudják kiválóan elvégezni, hanem a jövőben fokozatosan egyes ter­melési szakaszok, sőt egész termelési folyamatok irányítá­sára is alkalmasak lesznek. Az Üzemirányítási Mérnöki Kuta­tóintézet ebben hasznos segít­séget tud nyújtani. Az alapos elemzéseket, ta­nácskozásokat követően leg­fontosabb feladatainkról ok­mányt dolgoztunk ki, melynek címe: „A CSKP XV. és az SZLKP legutóbbi kongresszu­sán elfogadott hatrozatokból adódó intézkedések az 1976-os évre és a hatodik ötéves terv­időszak további éveire.“ A KGST július 7-e és 9. e köpött Berlinben megtartott 30. ülésszaka megállapította, hogy az utóbbi ötéves időszakban komoly eredmények születtek, azonban arra is rámutatott, hogy tovább kell fejleszteni az egyes tagállamok népgazdasá­gát, méghozzá az átfogó szo­cialista integrációs programok megvalósításával. Ez lehetővé teszi azon legnehezebb felada­tok megoldását is, amelyeket a kisebb tagállamok — köztük hazánk — egyedül nem tudná­nak megoldani. Igen, további fejlődésünk biztositékát — a vegyiparban is — a KGST-tag­államokkal, különösen a Szov­jetunióval való együttműkö­désben látjuk, hiszen a Szovjet­unióval bonyolítjuk le a legna­gyobb külkereskedelmi forgal­mat. Ezen együttműködés nél­kül lehetetlen népgazdaságunk további fejlődésének és stabi­litásának biztosítása. kás- és par ászt származású fia­talembereket, akik a mezőgaz­daság magasképzettségű veze­tőiként akarnak dolgozni majd — és most a középiskolai ta­nulmányok befejezésének hó­napjai után ott, az egyetem épületeiben, a tangazdaság földjein és épületeiben akarnak megismerkedni a következő esztendők munkájával. Nagyon sok, a televízióhoz és a sajtó­hoz érkezett levél helyeselte ezt az előkészítőhónapot. Az a kialakult vélemény, hogy az életre készülő, a pályát válasz­tó fiatalembereknek minden le­hetőséget meg kell adni; hogy jóelőre tájékozódjanak a vá­lasztott pálya örömei és gond­jai, az előttük álló tanuló-évek mindig Őrködött, betűinek és szellemének feltétlen tisztelet­ben tartásával tevékenykedett eddig is; ezt fogja tenni a Jö­vőben is.“ Az az alkotmány, amelynek megtartásán a párt őrködik, azt mondja ki: a Magyar Népköz- társaság szocialista állam, ahol a társadalom vezető osztálya a munkásosztály, amely a ha­talmat a szövetkezetekbe tömö­rült parasztsággal szövetségben, az értelmiséggel és a társada­lom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja. Úgy gyako­rolja, hogy mindig jobb, gaz- dagabb, szebb legyen a dolgo­zó milliók élete. GÄRDOS miklös AZ ARATÁS MÁSNAfJiÁN — vizsgálják a termést a mosonszent- miklósi Oj Élet Termelőszövetkezetben.

Next

/
Thumbnails
Contents