Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-20 / 198. szám, péntek

A Járási székhely pere- mén szerényen meghú­zódva kis családi villa áll. A magai kerítés Irgalmatlanul közrefogja, harapófogóként szo­rítja. Az út éppen a villánál ér vé­get. Azután már csak a rétre, « közeli erdőbe vezet egy me­zei út. Akf közelebbről szem* ügyre vette a kacskaringós utat, csúszómászé kígyó jutott az eszébe. A néptelen utcán egy férfi halad. Hatalmas sárga aktatás­kát cipel, dideregve zöld ló- denkabátjába bugyolálja magát. Meg-megáll, visszanéz, a kör­nyéket figyeli. Néhány perc múlva megáll a magános villá­nál, majd a vasrácsos kapuhoz lép. Lassú, vonakodó mozdulattal nyomja meg a csengő gombját. egyetlen szó sem Jön ki a szá- ján. A dráma tetőzni kezd. A fér- fi addig fojtogatja, amíg el­veszti eszméletét. „Munkájá­ban“ bebiztosította magát. Ki­rántja a falból a villanyveze­téket, az asszony kezét hátra köti, és a magatehetetlen nőt becipeli a hálószobába és az ágyba fekteti. Az egész lakást felforgatja. Mindent szanaszét hány, a padlóra halmoz. Az Ismeretlen nem nagyon elégedett a zsákmánnyal. Nem talált pénzt, zsebében néhány ékszer csilingel. Értékük „szakértelemmel“ 2000 koro­nára becsülhető. Csalódottan és lassan hagyja el a felforgatott házat. Néhány lépés után azonban megáll, felfigyel. Igen, nem GYANÚS ELLENŐR A csengetést néhányszor meg­ismétli* a házból azonban sen­ki sem jön ki. Végül, amikor visszatér biz­tonságérzete, óvatosan körül­néz. Szeme felcsillan, arca pe­dig szembetűnően elsápad. Az úton egy asszony közeledik, minden lépésével egyre köze­lebb és közelebb kerül hozzá. Pontosan 12 óra, 15 perc. „Jó napot“ — mondja az is­meretlen férfi — „A villany* szerelőktől jöttem, meg kell néznem, vajon nem feketén fo­gyasztják* az áramot". Az asszony elvörösödik. Az ismeretlen eat azonnal észre­veszi, s rögtön magyarázkodni kezd. — Kérem, én semmi rosszra nem gondoltam, az egész lakónegyedben ellenőri zést végzünk. Ez a mondat meggyőzőleg hatott. Az asszony kinyitja a kiskaput, és betessékeli az is­meretlen férfit. ' A tágas, világos konyhában az asszony leveszi télikabátját, majd táskájával együtt a heve- rőre teszi. A férfi közben figyelmesen körülnéz, majd szemtelenül „átellenőrzi“ a lakó- és háló­szobát. Ezzel biztonságérzetet nyer. Á lakásban valóban nincs sen­ki, tehát „szabad az út“. Azonnal visszatér és pisz* tolyt rántva az asszonyhoz lép. „Nem hülyéskedünk, min» den pénzt és ékszert idei" A nagy riadalom megteszi á magáét. Az asszony remeg, tévedett. A hálószobából sírást hall. Egy percre mintha gyö­keret vert volna a lába. Gyorsan visszamegy a háló­szobába. Az asszony az ágyon ül és sír. Az ismeretlen hozzá­lép és újra fojtogatni kezdi. Néhány másodperc múlva az asszony ismét tehetetlen. Az ismeretlen drasztikus tét-* te azonban még nem ért a vé­géhez. Az asszony visszanyeri esz­méletét. Az Ismeretlenen páni félelem tör ki. Agya a legbor­zalmasabbat találta ki. „Igen, meg kell szabadulnom a tanú­tól, agyonütöm őt“. És a gon­dolatot tett követi. A fojtogatáshoz egy törülkö­zőt használ. A fiatal nő nyaka köré tekeri, majd kegyetlenül összeszorítja. Amikor a nő el­veszti eszméletét, csomót köt a törülközőn. Az élet jeleit nem mutató testet ágyneművel és szőnyeggel takarja le. A dráma véget ér, az isme­retlen férfi gyors léptekkel el­hagyja a bűncselekmény szín­helyét. A lakásban félelmetes csönd uralkodik. A ház verandáján az isme­retlen szinte kapkod a friss, jéghideg levegő után. „Ez is megvan“ — mondja csak úgy magának, majd a lépcsőkön le­szalad az udvarra. De nem volt igaza. A kapuban egy is­meretlen, kb. 35 éves asszony­nyal találkozik. „Mit csinált?“ kiáltott rá a felháborodott asszony, majd megragadja az ismeretlen fér­fi gallérját. „Szerencsétlenség történt“ — válaszolja azonnal a férfi, majd folytatja. „Valaki kira­bolta a lakásunkat, s én most a rendőrségre szaladok.“ Az asszony elengedi őt és berohan a lakásba. A férfi közben kirohan a me­zei útra, s néhány perc múlva eltűnik az erdőben. Az asszony a konyhában egy percre megtántorodik, majd a heverőre rogy. Homlokát kive­ri a hideg veríték. Pár perc múlva felugrik, és a leányát szólítja. Választ azonban nem kap. Riadtan átszalad a szobán, és megáll a hálószobában. Ösz­tönösen megérzi, hogy leánya a szőnyeg és az ágynemű alatt fekszik. Azonnal odalép, s mindent szétdobál. Szemét könnyek öntik el. Hihetetlen gyorsasággal feloldja a meg­kötött törülközőt, majd a ke­zét szabadítja, ki. öt percnyi mesterséges lélegzés után a leány felnyitja a szemét. Az anya megremeg, majd kitör rajta a sírás. A rendőrségen mindkét asz- szony nyugodtan beszél, igye­keznek a lehető legpontosabb személyleírást adni a tettesről. A bűnügyi csoport vezetőjé­nek irodájában nagy a forga­lom. Mindnyájan megegyeznek abban, hogy a személy leírás és a bűncselekmény módja sze­rint csakis Juraj Popolka lehe­tett a tettes. Az ajtóban megjelennek a tanúk, a két asszony. Az egyik fiatal, a másik közepes korú. A rövid, udvarias formalitások után megkezdődik a fényké­pek bemutatása alapján törté­nő azonosítás. Előbb az anyát szólítják be a szomszédos irodába. Harminc különböző fényképet raknak szét az asztalon. Az asszony a képek fölé ha­jol. Mindnyájan feszülten fi­gyelik az arcát. Síri csend. Egy fényképet vesz a kezébe, majd figyelmesen megnézi. „ö az“, mondja remegő han­gon, majd a többi fényképet nézi. „Tudja a haját talán más­képp viseli, de a hasonlatos­ság, igen, biztosan ő az“ — kiált az asszony, majd hálából megragadja a mellette álló rendőr kezét. Mindnyájan elé­gedetten mosolyognak. A leá­nya is ugyanazt a képet vá­lasztotta. „Most már nem kerüli el a sorsát“ — gondolja az egyik rendőr, és nyugodtan cigaret­tára gyújt. KAROL TONKA, alezredes Nagymama a brigád élén A kollektíva minden tagján sok múlik A gottwaldovi Svit cipőgyár­ban hat munkakollektívát ne­veztek el A XV. PÁRTKONG­RESSZUS BRIGÁDJÁ-nak. A hat közül egynek — a felsőrész ké­szítők 1073-as osztályán — Ja­roslava GajdoSikovő a vezetője, így beszél a brigádról: — Kollektívánk 18-tagú, eb­ből 7 férfi. Brigádunkban min­den korosztály képviselve van, de leginkább a középkorúak. Mi főleg gyerekcipőt gyártunk. A kongresszus tiszteletére kö­telezettséget vállaltunk, hogy anyagot [devizáért vásárolt bőrt) takarítunk meg. Ez sike­rült Is: 230 000 korona értékű bőrt takarítottunk meg. Termé­szetesen a minőség követelmé­nyét is teljesítjük. — Mit követel a brigád tag­jaitól a feladatok teljesítése? — kérdem. — Következetes helytállást — válaszolja. — Feladataink tel­jesítése érdekében majdnem minden szombaton is dolgo­zunk. Azoknak a munkáját is el kell végeznünk, akik megbe­tegednek és hiányoznak. Előbb azonban meg kell értetni az emberekkel feladataink fontos­ságát. Olykor bosszankodunk is, hiszen munka közben bizo­nyos problémák is akadnak, például az anyagellátás terén. Ennek ellenére igen jó közös­ség vagyunk. Nemcsak a min­dennapi munkában, hanem a munkaidő után is gyakran együtt vagyunk. Megtekintettük a harci hagyományok kiállítá­sát a közeli Napajedlában. Gyermeknapkor brigádunk tag­jai közül tízen ellátogattak egy gyermekotthonba. Most ép­pen tanulmányi kirándulást ter­vezünk az otrokovieei gumi­gyárba. A közeljövőben közös esti összejövetelen is szeret­nénk részt venni. Brigádunkat eddig önként senki sem hagyta el, csupán átszervezés követ­keztében váltak ki belőle. A munkaidőn kívüli akciók szer­vezését nehezíti, hogy két mű­szakban dolgozunk. Továbbá az, hogy brigádunk tagjai a kör­nyékről járnak be. Én Gottwal- dovban lakom. — Párttagok is vannak a bri­gádban? — Heten vagyunk párttagok. Ebből öt nő. Ha nem tudnám, hogy kik a kommunisták, a munkájukról akkor is rájönnék. Pedig a pártonkívüliekrői is csak jót mondhatok. Gajdošíková elvtársnő 1958- tól tagja a pártnak. Két gyer­meke és két unokája van. A vállalatban húsz éve dolgozik. A bronzfokozatot elért brigád élén két éve áll. A kollektíva előző vezetője és egyben alapí­tója megrokkant, s kivált a brigádból. — ön szerint milyen tulaj­donságot nem szabad nélkülöz­nie a brigádvezetőnek? — kér­dem. Nem soká kell gondolkodnia a válaszon: — Az a legfontosabb, hogy a brigádvezető mindig újabb és újabb ötlettel álljon elő — mondja, majd kis szünet után hozzáteszi: — Ám jó lenne, ha minden egyes brigártagnak egy­re több saját ötlete lenne, hi­szen a kollektíva minden egyes tagján múlik, milyen eredmé­nyeket érünk el. FÜLÖP IMRE A trenčíni Merina n. v. dolgozói első félévi tervüket 100,4 száza­lékra teljesítették. Annak ellenére, hogy a tervfeladatok értékét 2,5 millió koronával növelték, 830 ezer korona értékű textiláru- val termeltek többet. Különösen Jó eredményeket értek el a mun­ka minőségének javítása terén. Felvételünkön: Helena Jeííková a szövőgépet kezeli. (Felvétel: A. Zagar — ČSTK) LEGFONTOSABB NYERSANYAGUNK A SZOVJET KŐOLAJ DINAMIKUSAN FEJLŐDIK A VEGYIPAR írta: MICHAL BRÖSKA mérnök, a szlovák iparügyi miniszter első helyettese A CSKP XV. kongresszusa, amely elfogadta Csehszlovákia 1976—80-as gazdaság és szo­ciális fejlesztésének irányel­vét, kitűzte az ipari fejlődés feladatait, szem előtt tartva a népgazdaság fejlődésének ten­denciáit és a lakosság szük­ségleteinek kielégítését. Esze­rint hazánk ipari termelése a következő öt évben 32—34 szá­zalékkal növekszik. Ezenkívül azonban növekednie kell a ter­mékek minőségének és emel­kednie műszaki színvonalának is, ugyanis az a feladat, hogy az export 47—49 százalékkal, a piaci alapokba irányuló szál­lításokat 22—24 százalékkal, a beruházási célokat szolgáló gé­pek és gépi berendezések ter­melését pedig csaknem 20 szá­zalékkal növeljük. Az iparfejlesztés keretében előtérbe helyezték a gép- és a vegyipart, tehát azt a két Ipar­ágat, amely a legnagyobb méri tékben teszi lehetővé a haté­konyság növelését és az ex­portfeladatok teljesítését. A vegy- és gumiiparban, va­lamint a cellulóz- és papír- gyártásban országos viszonylat­ban 36—39 százalékaki kell nö­velni a termelést. Abból kell kiindulnunk, hogy a legfonto­sabb nyersanyag a szovjet kő­olaj és az itthon kitermelt fa. Azokat a termelési ágazatokat kell tehát fejleszteni, amelyek fontos szerkezeti átalakulások végrehajtását teszik lehetővé. Ide tartozik a kőolajfeldolgo­zás, a petrolkémia, á műszál­gyártás, a cellulóz?, a papír-, á lakkgyártás, a polimer-adalék­anyagok, a szerves festékek és más termékek gyártása. A tervek szerint hazánk 1980-ban 20—21 millió tonna kőolajat fog feldolgozni, eb­ből Szlovákiára évi 10,3 millió tonna jut. A mostani ötéves tervidőszak végén a bratislavai Slovnaft 260 000 tonna etilént fog évente gyártani. Addigra befejezik a zálužiei új üzem építését is. Ennek kapacitása évente eléri majd a 450 000 tonná etilént. Az üzemet a tervek szerint 1979 ben próba-' üzembe helyezik, 1980-ban pe­dig teljesen átadják. Az említett kőolajmennyiség feldolgozásával 1980-ban Szlo- vákai 750 000 tonna benzint, 2110 000 tonna gázolajat, 192 000 tonna petróleumot, 3 155 000 tonna nehéz fűtőola­jat és más termékeket gyárt. A petrolkémia fejlesztését elsősorban hazánk és az NDK kormányközi megállapodása te* szí lehetővé. Ez a megállapo­dás az olefinkémia terén való együttműködést szabályozza. Ennek köszönhető, hogy 1980- ban Csehszlovákia 950 000 ton­na műanyagot fog gyártani, ezen belül rendkívül gyorsan fog növekedni Szlovákia mű­anyaggyártása. A tavalyi év­hez viszonyítva Szlovákiában a a tervezett növekedés e téren 100 százalék lesz. Gyártunk 152 000 tonna nagynyomású polyetilént, 30 ezer tonna poli­propilént és áj 000 tonna poll- vinllkloridot. 1980-ig Csehszlovákia mű­szálgyártása 29,4 százalékkal nő. Jelentős lesz e növekedés Szlovákiában, ahol a műszál- gyártás megduplázódik, első­sorban azért, mert gyors ütem­ben fejlesztik a polipropilén­fonalak gyártását a Dimitrov Vegyipari Művek és a Chemo- svit, a poliészterfonalak gyár­tását a senicai műanyaggyár, valamint a poliészter- és a po- liamidf onalak gyártását a Chemlon. Csehország műszál­gyártása a tavalyi évhez ké­pest csak kis mértékben, 3—4 százalékkal növekszik . A műtrágyagyártásban terve­zett 14,8 százalékos termelés- növelés oroszlánrészét Is a szlovákiai üzemek biztosítják. Csehországban a nitrogén-, a foszfor- és káliumműtrágya gyártása a tavalyihoz képest 1980-ban 2,3 százalékkal, Szlo­vákiában pedig 20,9 százalék­kal emelkedik. A gumiiparban a mostani öt­éves tervidőszak utolsó évében 1975-höz képest 28 százalék­kal nő a teherautók gumiab­roncsainak, 29 százalékkal pe­dig a személyautók és a furgo­nok gumiabroncsainak gyártá­sa. Ez azt Jelenti, hogy Szlo­vákiában a mostaninál 215 ezerrel több gumiabroncsot gyártanak személyautókra, és 131 ezerrel többet a teherau­tókra. A műszaki gumigyártás terjedelme Csehországban 27, Szlovákiában 38,4 százalékkal bővül. Ehhez fokozni kell a meglevő kapacitások termelé­sét, s át kell adni a hnúst’ai és a vranovi új üzemet. A cellulózgyártás növekedése 40 százalékos lesz, ebből Cseh­országra 33, Szlovákiára 47 százalék jut. Hogy e tervet meg tudjuk valósítani, teljes mértékben ki kell használni Csehországban a štétíi új gyár, Szlovákiában pedig a štúrovói (párkányi) Dél-szlovákiai Cel­lulóz és Papíripari Vállalat ka­pacitását. Ezenkívül az eddi­ginél többet kell termelnie a žilinai Chemicellulóz és a vra­novi Bukóza vállalatnak, ame­lyeket kibővítenék. A hatodik ötéves terv időszakában hazánk papír- és kartonpapír-termelé- se is nő, körülbelül 26 száza­lékkal. Csehországban 16,6, Szlovákiában pedig 52,7 száza­lékos lesz a növekedés. Tovább tökéletesedik a csomagolás- technika, bővül a csomagoló­anyagok választéka. A fejlődés a lakkgyárlásban is folytatódik. A könnyűsúlyú vegyipari termékek gyártása a mostani 9,2 százalékkal szem­ben 1980-ban már 10,3 száza­lékban részesül az egész vegy­ipari termelésből. Hazánknak a KGST-tagállamokba irányuló vegyipari kivitelében a köny- nyűsúlyú vegyipari termékek részesedése 50, a behoza­talban pedig mintegy 20 százalék lesz. Ehhez szük­séges, hogy a Slovchémia tröszt intenzíven tovább foly­tassa e termékek gyártásának fejlesztését, sőt fokozza az együttműködést a KGST többi tagállamával. Teljesíteni kell az évi feladatokat Hazánk vegyipari termelése a hatodik ötéves tervidőszak­ban 37,1 százalékkal növekszik. A Szlovák Iparügyi Miniszté­rium hatáskörébe tartozó vál­lalatoknak a bruttó termelést 43.8 az árutermelést pedig 41,8 százalékkal kell növelniük. Ezek rendkívül igényes felada­tok, teljesítésükhöz a vegy- és a papíripari dolgozóknak min­den erejüket latba kell vet­niük. A mostani nagykereske­delmi árakat véve alapul a ta­valyi évhez képest Szlovákia bruttó vegyipari termelése 1980-ban mintegy 10 és fél milliárd koronával nő. A feladat csak úgy teljesít­hető, ha minden évre Igényes célkitűzéseket tartalmazó ter­veket dolgozunk ki, és ezeket rendszeresen teljesítjük. Közben letelt az első félév. A vállalatok 49 és fél százalékra teljesítették az évi tervet. A Slovchémia tröszt minden vál­lalata teljesítette a félévi ter­vet, kivéve a smolenicei Che- molakot, amely több mint 2,1 millió koronával lemaradt. A Slovcepa tröszt vállalatai jól megállták helyüket. A tavalyi első félévhez képest a termelés 7.8 százalékkal nőtt. Ügy tűnik, mintha az elért eredmények teljes mértékben kielégítőek lennének, figyelembe véve, hogy a közelmúltban több új kapacitást adtak át, s ezek­ben gyors ütemben nő a ter­melés. De mégsem lehetünk elégedettek. Ha belelapozunk a Slovchémia és a Slovcepa tröszt harmadik negyedévi ter­veibe, megállapíthat juk, hogy az év elejétől a harmadik negyed­év végéig az első tröszt eseté­ben 74,3 a második esetében pedig csak 73,5 százalék a mu­tató, ez pedig nem biztosítja 1971*. VIII. 20.

Next

/
Thumbnails
Contents