Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-03 / 183. szám, kedd

„Fáradtságot nem ismerve...“

Jól működő agitációs központ ® Készülnek a választásokra • Előadások az ifjúságnak

Csorosz józsef

Nemrégiben a városi pártbizottságon az agitációs központok munkája felől érdeklődtem. Akkor sokat emlegették a Košicei Építővállalatot, melyet gazdasági eredményei alapján szlovákiai viszonylatban is az elsők között tartanak számon. Agitációs központjuk szintén a legjobbak közé tartozik.

Az új, korszerű irodaház egyik földszinti helyiségében találtam rá Csorosz József elv- társra, uz agitációs központ vezetőjére. Az első pillanatban

megállapítom, mozgékony, céltudatos ember. Ezzel ellentétben lassan, megfontoltan beszél, helyenként talán erősebben ejti ki a kettőshangzókat. Rákérdezek, mire elmondja, hogy Királyhelmec mellől, Pó- lyányról származik, az iskoláit pedig Budapesten végezte. Hu- szoifhat éve dolgozik pedagógusként, s az idén megkapta „A példás tanító“ kitüntetést.

— Eleinte a bodrogközi falvakban tanítottam. A munkás- fiatalok nevelésével tizennyolc éve foglalkozom, amióta családommal felkölöztem Kassára. Az első években a Magasépítő Vállalatnál voltam alkalmazásban. Hat esztendeje vagyok jelenlegi munkahelyemen a ta- noncközpont vezetője.

A közel 1100 dolgozót foglalkoztató vállalatnál több mint 300 fiatal 16 féle szakmát tanul. Minden mesterség képviselve van a központban, ami az építőiparral kapcsolatos. Szükség Is van erre, hiszen fő feladatuk a lakások karbantartása és kisebb családi házak építése.

— A pedagógusnak, ha nálunk jó munkát akar végezni, tudnia kell, hogy a tanulók miként állják meg helyüket a gyakorlatban, a mesterek keze alatt. Ez nem könnyű feladat, hiszen a fiatalok az egész váesemények margója ra?

Nincsenek vesztesek

Érdekes beszélgetésre leltein a minap Martinban figyelmes. Két ember arról folytatott eszmecserét, ki is győzött a „tejligában“. Figyelmemet annál is Inkább felkeltette, mivel szövetkezetek neve is szóba került. Amíg a járási nemzeti bizottságra igyekeztem, egyre a hallottak jártak az eszemben. Ott azonban szégyelltem szóba hozni a két ember eszmecseréjét, azt gondolva, hogy nem jól értettem, s esetleg kinevetnek. Nagy volt a meglepetésem, amikor az eszpresszóban a „Život Turca“ című járási hetilapba belelapoztam, s ott is tejligáról olvastam, amelyhez még táblázatot is közöltek. Eszerint a 6. forduló után (vagyis az első félévben) az „első ligában" a Turčiansky Jasenov-i szövetkezet vezet, amely egy tehéntől átlagban 1439 liter tejet adott a közellátás részére. A „második ligában“ 1135 literrel a turanyi, a „divízióban“ pedig 953 literre] a martini szövetkezet áll a tabella élén. Amint a martini csapatok „edzői“, azaz az állattenyésztések vezetői mondják, ez idei tervfeladatukat 184 257 literrel túlszárnyalják. S ez azt jelenti, hogy minden csapat győztesen került ki a ..bajnokság“ tavaszi és őszi fordulójából. (németh)

ros területén kisebb csoportokban dolgoznak. A tanulmányi eredményekkel elégedettek lehetünk, s gondolom, a fiatalok is a vállalattal, mivel az oklevél átvétele után Is itt ma; radnak. Azon kevesek közé tartozunk, akik nem küldenek munkaerőhiánnyal.

Az irányítás mellett régi hivatását, a tanítást sem hagyta abba Csorosz elvtárs. Ezenkívül ő az üzemi pártbizottság lektorcsoportjának vezetője, s a CSSZBSZ üzemi szervezetének elnöki tisztét is betölti. Az agitációs központ vezetőjeként szintén kiváló eredményeket ért el.

— Mi ennek a titka? — kérdezem.

— Nincs szó titokról. Nem akarok nagy szavakat használni, de a 26 év alatt rájöttem, hogy ha fáradságot nem ismerve szolgáljuk az ügyet, akkor az eredmény sem maradhat el.

Az agitációs központ munkájáról szólva a tanulókról és a vállalatról is beszélt. A sok tennivaló között nem húzza meg a határokat, számára egyaránt fontds mindegyik, legyen az tanítási óra az Iskolában, pártoktatás, vagy agitációs és propagandamunka.

A központ egy nagy teremből és három klubhelyiségből áll. Szépen szerkesztett faliújságokat, propagációs táblákat látok. Az egyiken a legjobb dolgozókat mutatják be, a másikon az SZNF résztvevőit.

— így akarunk példaképeket állítani a fiatalok elé — mondja. — S hogy nem eredménytelenül, azt az azokon az építkezéseken elért eredmények igazolják, melyek felett az ifjúsági szervezet tagjai vállaltak védnökséget.

Nincs olyan nap, hogy az agitációs központ helyiségei üresek lennének. A társadalmi és a tömegszervezetek*— nemcsak a vállalat mellett működők — náluk tartják összejöveteleiket. A klubhelyiségekben

folynak a pártiskolázások. A fiatalok részére külön csoportokban tartják őket.

— Azoknak a tanulóknak — folytatja —, akik a rendszeres politikai iskolázásokon a legjobb eredményeket érik el, külön előadásokat, tanfolyamokat rendezünk, felkészítjük őket a párttagságra. Ebben sok segítséget kapunk a városi pártbizottságtól, főleg módszertani téren.

Arra törekednek, hogy érdekes, tartalmas rendezvényekkel kössék le a fiatalok figyelmét. Ebből a munkából az agitációs központ öttagú vezetősége egy emberként veszi ki részét. Közkedveltek a kvízversenyek, például legutóbb a „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ vetélkedő győzteseit jutalomüdülésre küldték. Számos szakkör is működik a központban. A sportolók közül a sakkozók és a labdarúgók vitték a legtöbbre. A helyi építővállalatok versenyében szlovákiai bajnokságot nyertek.

—A legutóbbi akcióink közül a fitatalokkal való beszélgetéseket és a lakosok számára tartott nyilvános gyűléseket említem meg. A vállalati rendezvényekkel nincsen gondunk, a jelenlevők zsúfolásig megtöltik a termet. Sajnos, a lakosok közül sokkal kevesebben jelennek meg. Ez figyelmeztetett bennünket á fogyatékosságokra, s a következőkben az agit- kettősöknek e téren eredményesebb munkát kell majd kifejteniük.

Lelkes ember Csorosz elvtárs. Elmondta, hogy nagyon fontosnak tartja a jó gazdasági propaganda megszervezését. Legközelebb a képviselőjelölteket mutatják be a választóknak, a fiataloknak pedig előadást szerveznek a választások jelentőségéről. M. I.

Felelősséggel

A fejlett szocialista társadalom építése igényes és összetett feladat. Gustáv Husák elvtársnak a CSKP XV. kongresszusán mondott szavaival; egyre növekszik az igény a párt egysége, valamint a párt politikai, szervezői és eszmei munkájának a színvonala iránt.

A CSKP XV. kongresszusának a dokumentumai nemcsak a politikai, a társadalmi és a gazdasági feladatokat határozzák meg, hanem meghatározzák azt is, hogy milyen feladatok várnak elvégzésre a helyi, a járási és a kerületi szervekben annak érdekében, hogy javuljon a párt szociális összetétele és a tagság munkájának a színvonala. Jogaikkal, kötelességeikkel és felelősségükkel az említett szervek állnak legközelebb az élethez. Ismerik a tagok és a jelöltek munka és politikai elkötelezettségének mértékéi, a párt politikai irányvonala megvalósításának lehetőségeit. Garanciát nyújthatnak ahhoz, hogy a kommunisták példaképül szolgáljanak a munkában és az életben, hogy a párt politikájának meggyőző harcosai legyenek. Kötelességük mindent megtenni azért, hogy a fiatal tagokból és a jelöltekből szocialista hazánk kiváló építői, a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus eszméinek odaadó hirdetői és követői legyenek.

Ahhoz, hogy a párt, mint a szocialista társadalom vezető ereje, még eredményesebben vezethessen, szervezhessen és irányíthasson — az irányvonal értelmében — kizárólag a párt forradalmi jellegét szilárdító, népszerűségét és befolyását a pártonkívüliek körében növelő tagokat vehet fel soraiba. Emellett nem törekszik az egyszerű számbeli növekedésre.

A termelésben dolgozó kezdeményező és jellemes tagjelöltek felvételével lehetőség nyílik a munkahelyeken a párt vezető erejének javítására. Pozitív ji/ensé^, hogy egyre több fiatal elvtárs — képletesen mondva — az egész kollektívája jelöltje. Az új tag megfelelő kiválasztása és felkészítése ügy, hogy az valóban pártcsoportjának és szervezetének erőssége legyen, sok esetben a pártmunka, az igényesség, az elvtársi segítség és az együttműködés színvonalától fiigg.

Nagy felelősséggel kell végezni a fiatal jelöltek és párttagok nevelését, akik az egész pártnak mintegy a negyedét képezik. A legfontosabb az, hogy a fiatal tagot bevezessék a politikai és a szervező munkába, és mindenkit a képességeinek megfelelő feladatokkal lássanak el. A párt fiatal tagja számára a legjobb iskola a munka, a kollektív élet, a helytállás, a példamutatás.

A CSKP XV. kongresszusa határozatának a teljesítésével tovább nő a párt egysége, ereje és munkájának a színvonala.

A párt a felvételkor — a XV. kongresszus irányvonalának megfelelően — továbbra is a fiatal munkás- és pa- rasztszármazású fiatalokat, valamint a kommunista családok gyermekeit részesíti előnyben.

(ki)

KÜZDELMES ÉLET

Egy vöröskatona visszaemlékezése

Csaknem véletlenül találkoztam Ipeľské Uľanyban (Ipoly- födémesen) a hetvenkilenc éves Kollár János bácsival, az egykori vöröskatonával. Régi népszokások után kutattam a faluban, s egy középkorú asz- szony hívta fel figyelmemet idős szomszédjára.

— Én már csak néhány dologra emlékezem — mondta Miskó Jánosné —, de Jani-bácsi, a szomszéd, még sok mindent fel tudna eleveníteni, ö még a Tanácsköztársaságról is beszélne magának. Nemrégiben jártak nála az iskolások, nekik is sok mindent elbeszélt. Megyek, és áthívom őt. Biztos szívesen eljön.

Néhány perc múlva jött is a szomszéd. Fürge mozgása, egyenes testtartása, derűs kedve és friss emlékezete meghazudtolt.i életkorát. Hosszabb ideig beszélt a régi lakodalmi szokásokról meg a népi gyógyászatról. Végül rfiügani kértem, mondjon valamit a? rVetéről.

Egy -erőmű teljesítményét — 800 megawatt villamos energiát takarítanak meg a közeljövőben népgazdaságunknak a vrchlabíi Tesla üzemben gyártott tirisztorok és triákok. E miniatűr félvezetők lehetővé teszik a váltakozó áramjeszültség és az áram folyamatos szabályozását és átkapcsolását. Felvételünkön: Éva Farská és Kvéta Slavíková, az üzem dolgozói.

Felvétel: CSTK — L. Hajský

— Életemből bizony néhány évet elvett a katonáskodás — kezdte János bácsi. — Itthon meg külföldön eltöltött katonaéveim alatt sok mindent átéltem, sokat láttam és tapasztaltam. 1915-ben vonultam be Szombathelyre. Tizenhattól tizennyolcig a Kaukázus alatt voltam fogságban. Itt hallottam először az Októberi Forradalomról. Leninról sokat beszéltek a táborban. Akkor még keveset értettem a politikához, az oroszországi viszonyokat sem ismertem. Valamit azonban töb bi társammal együtt megtanultam. Azt, hogy ellenségeinket nem az orosz nép között kellett keresni. A mi ellenségeink az ottani grófok és bárók voltak.

— A Szovjetunióból 1918-ban jöttem haza. Sokat kellett munka után járni. így kerültem fel Pestre. Albertfalván embertelen körülmények között dolgoztam, ezért 1919 márciusában otthagytam a munkát. Haza akartam jönni a szülőfalumba, Ke- lenyébe, de Drégelypalánknál már lezárták a határt. Elkeseredetten várakoztam a vasútállomáson. Egyszercsak megpillantottam a lévai Árvái Józsefet, volt szombathelyi főhadnagyomat. ö már tudta, mi történt Magyarországon. Tőle kértem hát tanácsot. Elmondta, hogy a munkásság szervezkedik, s rövidesen kikiáltják a Tanácsköztársaságot, ö akkoriban Drégelypalánkon szolgált a határőrségnél.

— Rövidesen én is jelentkeztem önkéntes katonának. Jó leit volna megvalósítani azt, ami a Szovjetunióban már sikerült. Palánkról Nagyorosziba kerültem a tüzérséghez, majd Pesten teljesítettem szolgálatot a Pálmai-csoportnál. Kún Béla elvtársat is itt láttam először. 1919 áprilisában beszélt a katonákhoz, egyszerűen és meggyőzően. önfeláldozásra, kitartásra buzdított bennünket. Később átjöttünk Lévára, hogy majd a

Kollár Jánua

szlovák vöröskatonákkal együtt indulunk Kelet-Szlovákiába, s egyesülünk a szovjetekkel. Erre azonban, sajnos, már nem kerülhetett sor. Ma mégis örülök annak, hogy azok közt lehettem, akik már 1919-ben harcoltak azért, amit csak 1945 után sikerült kivívni.

— Mit csinált Kollár bácsi 1919 után?

— Sokáig önállóan „gazdálkodtam“, nyaranta pedig részes arató voltam. 1936-tól a Palást és Ipolyfödémes közötti útszakasz építésén dolgoztam. Harminchétben az útépítő munkásokkal magasabb bérért sztrájkoltunk. Steiner Gábor elvtárs is felkeresett minket. 1941-ben újra katona lettem. A Bécs melletti fogolytáborból 1945-ben szabadultam, pontosabban a szovjet hadsereg szabadított ki. Végre elérkezett az az idő, amelyre oly régóta vártunk.

Födőmesen 1950-ben alapítottuk meg a szövetkezetei. A vezetőségben is benne voltam. Nyugdíjas koromig a közösben dolgoztam, de még most is szívesen megyek segíteni, ha a munka úgy kívánja. Még ma is szeretek dolgozni, mert tudom, megéri. CSÄKY KÄROLY