Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-17 / 195. szám, kedd

Matis Pavel felvétele VÄLASZ OLVASÓINKNAK NYUGDÍJÜGYEKBEN Garam jeligére: Mindhárman hatvanadik életévük betöltése után az addig ledolgozott 31 beszámítható évük alapján már Jogosultak voltak az öregségi nyugdíjra. Ezt azonban még nem Igényelték és tovább dol­goztak, hogy nyugdíjuk minden így ledolgozott év után az öregségi nyugdíj megnyílása­kor redukált átlagkeresetnek 4 százalékával, 1976. január 1- től, egy év után, 7 százalékkal emelkedjék. Mivel nyugdíjigé­nyük megnyílása ellenére meg­szakítás nélkül tovább dolgoz­tak a nyugdíj folyósítása nél­kül és csak most, 5 így ledol­gozott év után kívánnak nyug­díjba lépni, azon az alapon, hogy átlagkeresetük a tényle­ges nyugdíjba lépésük előtti öt év alatt lesz kedvezőbb, az 1975/121 sz. törvény 3. bek. ér­telmében igényük lesz arra, hogy a nyugdíjuk kiszámítása szempontjából döntő redukált átlagkeresetüket a tényleges nyugdíjba lépésüket megelőző naptári évtől visszafelé számí­tott 5 év átlagából számítsák ki. Mivel Önök 1977. március 31-ével akarnak nyugdíjba lép- ni, a redukált havi átlagkere­setüket az 1972. január 1. és 1976. december 31. közti őt évben elért keresetükből fog­ják majd megállapítani. Az így megállapított redukált átlag­keresetük (azaz a havi 2000 koronán felüli összeg csak 1/3 arányban számítható be) 4 %-ával, azaz négy év után 16 %-kal, az 1976-os év után 7 %-kal emelekdik majd nyugdí­juk. Ha 1977. január 1-től 1977. március 31-lg három hónapot ledolgoznak, ezért még 1,75 %-os emelésre lesz igényük, így összesen 24,75 °/o-kal fog emelkedni nyugdíjuk. B. H.: Édesanyja, aki már hosszabb ideje elvált, most tölti be 55 életévét. Több he­lyen dolgozott, azonban főként csak rövidebb ideig tartó mun­kaviszonyokban, összesen 5—6 évet dolgozhatott így le. Édes­anyjának 56. életéve betöltése­kor csak akkor keletkezhetne öregségi nyugdíjra Igénye, ha meglenne már a 25 beszámít­ható nyugdíjévé munkaviszo­nyok és az esetleg beszámítha­tó pótidők alapján, s teljesíte­né az öregségi nyugdíj további feltételét is, hogy a nyugdíj- igény megnyíltakor még dol­gozna, vagy legfeljebb két éve nem dolgozott az igény meg­nyílta előtt. Édesanyja az 56. éle+éve betöltésekor az életko­ron kívül a másik két döntő feltételt sem teljesíti s így nem lesz igénye öregségi nyugdíjra, ön, vagy férje, azon az alapon, hogy havonta több mint 100 koronával járulnak hozzá eltartásához, adókedvez­ményt Igényelhetne a Járási Pénzügyigazgatóságon (okres­ná finančná správa). Ez a ked­vezmény azonban csak az em­lített hivatal által kiadott iga­zolás utáni időre jár s vissza­menőleg nem Igényelhető. Ha édesanyja gyengébb egészségi állapota miatt nem tud mun­kaviszonyba lépni és az így szerzett keresetből gondoskod­ni magáról, akkor a családi törvénykönyv 92. §-a alapján volt férjétől igényelhetne hoz­zájárulást eltartásához. Ha rossz egészségügyi állapota alapján egyébként teljesítené a rokkantság egészségügyi fel­tételeit, a járási nemzeti bi­zottság járadékosztályán szo­ciális segély iránt folyamod­hatna. Ez önkéntes juttatás, amelyre senkinek sincs perel­hető igénye. Fiatal rokkantjáradékos: Az 1957/121 sz. törvény 63. §­ának 3. bek. szerint a nőtlen, hajadon, özvegy, vagy elvált nyugdíjas, ha nincs senkivel szemben eltartási kötelezettsé­ge, és nem elmegyógyintézet­ben van, 4 hónapos kórházi (intézeti) kezelés után az ötö­dik hónaptól csak nyugdíjának a felét kapja, legkevesebbet havi 300, legtöbbet havi 500 koronát. Az említett 4 hónapot minden egyes kórházi kezelés esetében külön kell számítani. L. Gy.: Az ellenállási tevé­kenységét a felszabadulás dá­tumáig, azaz 1945. május 9-ig ismerhetik el, így az összidő az ön esetében legfeljebb 23 hónap. Mivel ebből több mint 6 hónapon át fegyveres alaku­latban harcolt, így az 1975/121 sz. törvény 51. §-ának 1. bek. 2/ pontja alapján a II. kategó­riába kell beosztani. Az idé­zett törvény 53. §-a alapján minden ellenállói tevékenysé­gének megkezdett egy évéért egy évvel rövidül nyugdíjkor­határa, így feltehetően önnek 58 éves korában keletkezik majd igénye öregségi nyugdíj­ra. Az idézett törvény értelmé­ben a legkisebb öregségi nyugdíj havi 1300 korona, egyébként minden megkezdett ellenállási évért a II. kategó riában 100-100 korona emelés jár. T. K.: Az ön alacsony nyug­díját havi 1100 koronára azon az alapon emelték, hogy még további családtagról is gondos­kodik. Mivel ön még nem 70 éves, ez az emelés csak akkor jár, ha egy-egy naptári évben nem dolgozik többet 60 mun­kanapnál. Az alacsony nyugdí­jak emelése havi 600 koronáig az egyedül élő nyugdíjasok esetében, és havi 1100 koroná­ig, ha további családtagról is gondoskodik, csak abban az esetben jár, ha a nyugdíj a nyugdíjas egyetlen megélhetési forrása é$ saját munkatevé­kenységével sem saját maga, sem családtagja nem tud élet- színvonalukon javítani. Dr. F. J. AZ ÉRZÉKSZERVEK CSERÉJE Az űrkutatás ismét egy nagy lépéssel vitte előre az emberiséget azon az úton, melynek célja a világ ésszerű megváltoztatása. Az ember mindinkább úrrá válik a természet legyőzhetet- lennek vélt erői felett. Megváltoztatja a folyók irányát, életet varázsol a sivatag homokjába, energiaforrássá változtatja a vad, évmilliárdok során megzabolázatlan erőket. Miközben új ar­cot ölt körülötte a világ, kibővül egyéni képes­ségeinek területe is. Mintegy három évtized telt el azóta, hogy a hihetetlennek tűnő sebességgel működő elekt­ronikus számítógépek megoldják a megfejthe- tetleneknek tartott feladatokat. Ma már olyan korszak küszöbén állunk, mely a szellemi ké­pesség soha nem remélt távlatait villantja fel és oldja meg. Bemutatunk néhány ragyogó el­képzelést, ami a kibernetika új útjáról számol be. BIOLÓGIAI KÉPLETEK Stephan Heyin német szerző az „Ogonyok“ cimű szovjet lap hasábjain azt a kérdést bon­colgatta: vajon az emberi szervezetet nem te­kinthetnénk-e egy tökéletes kibernetikai beren­dezésnek? Aztán mindjárt tovább fűzi a gondo­latot: vajon képesek vagyunk-e elektronikus ké­szülékeinkkel olyan rendszereket létrehozni, amiben van már valami „emberi“? Vajon az ilyenfajta gépek segítségével megfejthetjük e a szerves élet rejtélyét? ... A kisgyermek forró lábashoz ér. Ujjainak me­legérző idegvégződései agyába továbbítják az érzést és ott fájdalommá tudatosul. Sok millió­nyi agysejtjeinek némelyike elraktározza ezt az emléket és legközelebb, amikor a kisgyermek meglátja a lábast, vagy csak gondolatban meg­jelenti előtte a képe, mindjárt kapcsolódik hozzá a másik fogalom: forró és fáj. A köz­ponti szabályozó szerv óva inti, nehogy újra a forró lábashoz érjen. Az elektronikus gép működése is hasonló, a tapasztalatokat adatok alakjában raktározza el és a megszabott program alapján a szükséges adatot a rendelkezésünkre bocsátja. Az olyan­fajta „gépben“, mint az ember, tökéletesen sza­bályozott, meghatározott, törvényszerűségekre épülő akciók zajlanak le. Minden biológiai tör­vényszerűség lényegében matematikailag ki fej - jezhető, egyáltalán nem utópisztikus. Tehát a cél: az emberi szervezet meghatározott funk­cióit gépi úton szabályozni. Csak a képlet meg­határozása nem olyan egyszerű, ahogy az az első hallásra tűnik! De nem is olyan megold­hatatlan, ahogy azt az örökkévaló világ meg- változtathatatlanságának egyre kisebb táborral rendelkező hívei állítják. AUTOMATIKUS VÉRNYQMÄSSZABÄLYOZÄS V. Parin professzor, a Szovjet Orvostudomá­nyi Akadémia tagja és D. Melnyickij, a Kísér­leti Orvostudományi Intézet rádióelektronikai és kibernetikai laboratóriumának vezetője, kí­sérletileg is igazolták az elektronikus szabályo­zás fiziológiailag hasznosítható lehetőségét. \ híres szovjet kutatók már évekkel ezelőtt egy kutya combjának verőerébe morzsányi elektro* nlkus berendezést szereltek, amely meghatáro­zott elektromos impulzusok kibocsátásával az állat egyik idegének ingerlése útján a véredé­nyek kitágulását váltotta ki, és ezzel csökken­tették az állat vérnyomását. A következő lépés az le3Z, hogy a vér össze­tételének elemzése alapján még pontosabban határozzák meg például azokat a tényezőket, amelyek jelzik a vérnyomás természetellenes emelkedését. Ez egy elektronikus értékelő gép hálózatán keresztül a magas vérnyomásban szenvedők vérnyomását mindig megfelelő szin­ten tarthatja. Vagy vegyünk egy másik példát, azokat a nagyszerű kísérleteket, amelyeket ugyancsak szovjet kutatók végeztek. Egy karját vesztett embernek olyan műkezet alkottak, amely az agyban keletkezett bioáramok felhasználásával a viselője akaratának megfelelően automatiku­san működött. A műkezű ember is le akarja írni a nevét, és a készülék engedelmesen rója a betűket a papírra. Nem fantasztikus regény- részlet ez ma már, hanem valóság! Ezek után az sem meglepő, ha olyan gépet konstruálnak, amely az emberi agy gondolatait nem a gégefőhöz küldi hogy ott érthető beszéd­dé változzanak, hanem valahova messzebb, mondjuk egy másik szobába, ahol aztán emberi hangon megszólal a dróton továbbított gondo­lat. HALLÓ KESZTYŰ Norbert Wiener amerikai tudós és munkatár­sai azzal a gondolattal foglalkoztak, hogyan lehetne az egyik emberi szervvel helyettesíteni a másikat. Módszerük megértésére képzeljünk el egy olyan elektronikus kesztyűt,' amely szo­rosan tapad a kézhez, érinti annak érzőideg- ződéselt. Ez a kesztyű egy olyan bonyolult be­rendezés, amely felfogja a hanghullámokat, szétbontja elektromos impulzusokká és — a szovjet tudósok előbb leírt kísérlete során a ku­tya lába verőerének Idegéhez közvetített jelzé­sekhez hasonlóan — most ezek az átalakított hangrezgések a kéz érzőidegvégeihez kerülnek. Az ingereknek az értelmezését megtanulja a kesztyű viselője, és bármilyen furcsán is hang­zik a megállapítás, a kezével hall, azaz érteni tudja a hangjelenségeket. Ilyen halló kesztyű már van! Most abban az irányban folynak a kísérletek, hogy olyan mű­szereket szerkesszenek, amelyek a látási benyo­másokat alakítják át és továbbítják az ember más érzékszerveire, és ott a látás érzetét kel­tik. A süketek hallanak, a vakok látnak, a némák beszélnek majd! Ehhez pedig nem szükséges semmiféle biblikus „csoda“, csupán a tudomány nagyszerű haladása, egy olyan társadalom, amely céljának az emberiség boldogabb életét tekinti, ahol a tudóskollektívák együttműköd­nek a közös program megvalósításán. PÓTOLHATÓ-E Ä VÍZ? Nincs 'annyi víz, amennyi az emberiségnek elegendő lenne. A kultúrához, a modern élethez hovatovább több víz kell, de szomjasan issza a termőföld is a vizet. Legszomjasabb mégis az ipar. Feneketlen torkán végtelen mennyiségű víz folyik le. A papírgyárak például folyókat hörpintenek fel, hiszen 1 kg papír előállításá­hoz 100 liter vizet használnak fel. A fát ugyan­is, a papír alapanyagát, megfelelő gépi be­rendezéssel rostjaira bontják, a rostok a szük­séges adalékanyagokkal vízbe kerülnek, hogy ott egyenletesen oszoljanak el. A „rostleves“ szitára kerül, hogy a víz lecsurogjon és elpá­rologjon, a szitán pedig egyenletes, vékony cellulózlap maradjon. Külön gond — a víz elő­teremtésén kívül — az elhasznált víz, a szenny­víz. Nem csoda, hogy a szakemberek szüntele­nül azon törik a fejüket, miként lehetne csök­kenteni a papírgyártáshoz szükséges vízmeny- nyiséget. Most végre azt mondja egy merész újító: nem kell víz. Igen ám! Csakhogy a szitán csak akkor fil­celődnek összefüggő lappá a cellulózrostok, ha egyenletesen terítik rá. Márpedig éppen a víz az a közeg, amelyben egyenletesen eloszolva lebegnek a rostok. Papírgyártás víz nélkül? He­lyes. De akkor mivel? A válasz, mármint az újító válasza: levegővel. Valóban, ha sűrített le­vegőben lebegnek a pehelykönnyű cellulózros- tocskák, a levegővel együtt szép egyenletesen a szítára fújhatók. A levegő áthalad a szitán, a rostok ott maradnak. De mitől filcelődnek, mi­től alkotnak összefüggő réteget? Az elektro­sztatikus töltéstől, amit a fémszita kap. Az elektrosztatikusán feltöltött szita nemcsak hogy magához rántja a rostokat, de szép szabályo­san rendezi Is őket: a papír még rugalmasabb is, mint vizes eljárással készítet^ „testvére“. ★ A víztakarékosság lebegett-e a másik szakem­ber előtt, vagy a háziasszonyokon esett meg a szíve? Tény az, hogy létrehozta azt a tányért, melyet nem kell elmosni. Megetted a levest? Egyetlen mozdulat és máris beteheted a konyhaszekrénybe. A hagyo­mányos tányértól csak annyiban különbözik, hogy nem porcelánból, hanem műanyagból ké­szül és a tizenegyedik alkalommal el kell dob­ni. Hogy mi a titka? Tíz egymásra tapadó, egy­más után lefejthető polisztirol fólia a merev, alsó tányéron: vízhatlanok, vágástállók és szag­talanok. Mély és lapos tányér egyaránt készül belőle. ★ Még érdekesebb technikai újdonság az a hő­erőmű, amelyet Kamcsatka-félszigeten, a Para- tunka-folyó mellett létesítettek. Itt ugyanis van víz, a föld mélyéből tör elő, s 70—80 fokos. Ez a víz szolgál fűtőanyagul és a 30 atmoszféra nyomású gőz pörgeti a turbinákat, azok meg az áramfejlesztő generátorokat. Lehetetlen? Aki nem tud megszabadulni a régi sémáktól, nem is mondhat egyebet. A szovjet szakemberek azt mondták: ne használjuk a vizet, mert az 103 fokon forr, más anyag is van a világon. Ez a „más anyag“, ami ott (ahol 70—80 fokos fűtő­anyag áll rendelkezésre), nem egyéb, mint a hűtőgépek egyik régi folyadéka: a freon. Tulaj­donsága, hogy normál nyomáson — 30 foknál forr, 70—80 fokra hevítve gőze megközelíti a 30 légkörnyomást. A freon zárt csőrendszerben kering: egyik szakaszon felmelegíti és elpáro­logtatja a hőforrások vize, majd amikor magas nyomású gőze keresztülhaladt a turbinákon, le­hűlve és csepfolyósítva megint visszatér a me­legített szakaszba. ★ Tudjuk, hogy minden tonna kibányászott olaj­ra két tonna „döglött olaj“ jut. Ennyi marad lenn a sok száz, nemegyszer több ezer méteres mélységben. Eleinte bőven és gyorsan tör fel a vízzel és gázzal kevert olaj a föld rétegeinek irtózatos nyomása következtében. Mivel azonban a gáz Is, a víz . is, mozgékonyabb, az olaj oda­lenn, a lyukacsos homokkőrétegben mind sű­rűbb lesz, végül is megreked. Akkor aztán szi­vattyúzzák, illetve nagy nyomású gázzal vagy vízzel Igyekeznek mozgásba hozni. Mindez drá­ga és nem túl eredményes. A tűz hasznosabb­nak bizonyult. Csak magas nyomású levegő kell hozzá. A többit elvégzi az olaj. Meggyújtani a homokkőrétegben maradt ola­jat, a mai fejlett robbanástechnika segítségével, Igazán nem okoz gondot. Az égést aztán a 30 légkör nyomással lefújt levegő táplálja, s egy­ben hajtja előre az égés következtében felme­legedett, folyékonnyá vált olajat. A közelben levő olajkutak csövén keresztül felszökken az olaj. (di)

Next

/
Thumbnails
Contents