Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-10 / 163. szám, szombat

Válaszuk a CSKP KB és a Kormány felivására SZÍVÓS KÜZDELEM MINDEN GABONASZEMÉRT Teljes mértékben kihasználják az öntözőberendezéseket # Kommunisták példamutatása Rendhagyó nyári reggel. Hi­szen még hétre sem fordult ez óra mutatója, és a Dolný Bar-i (albári) Béke efsz betakarító­gépei már ]ó néhányat fordul­tak a széles gabonatáblán. A sor élén, mint mindig, most is Bartalos Géza, a szö­vetkezet többszörösen kitünte­tett kommunista kombájnveze­tője halad. A fordulónál ki kell ürítenie a tartályt, ez jó alka­lom, hogy ilyen sürgős dolog­időben szóra bírjam. — Hogy ilyen korán meg­kezdtük a munkát? Nézze csak meg, egy harmatcsepp sincs a búzakalászokon. A betakarítás­sal pedig várni nem lehet, mert a kánikulai hőség amúgyis töl- érlelte a gabonát. A CSKP KB és a kormány is azért fordult felhívással a mezőgazdasági dolgozókhoz, hogy gondos mun­kaszervezéssel, a betakarítógé­pek folyamatos üzemeltetésével vegyék elejét a további veszte­ségeknek ... Közben a tartály tartalmát kiürítette a pótkocsira, befejez­te rövidre szabott tájékoztató­ját, és kombájnjával további»- dúlt a gabonatáblán. Míg társai a parcella szélé­hez érkeztek, Bogyai Ignác efsz-elnökkel a szalmarendek alatt igyekeztünk megállapítani a szemveszteséget. De haszta­lan kutattunk. Egy sz>em gabo­nát sem találtunk kiperegve a tarlón. — Ezek a Nyiva kombájnok — jegyezte meg Bogyai elvtárs —- megbízhatóan dolgoznak. Gé­za jól előkészítette gépét az aratásra. Ahol pedig ő dolgo­zik, a többi kombájn sem szór­hatja el a gabonát. A bárányfelhők közül kiszű­rődő napsugarak mind forrób­ban égetnek. A telt kalászok azonban hősiesen állják a sa­rat. Bogyai Ignác, az efsz elnöke Bartalos Géza kombájnvezető tár­saságában szemléli az új termés minőségét (Gyökeres J. felvétele) — Igen — bizonyítja az el­nök —, mert ez a Száva bú­zafajta. Korai, jól tűri a szá­razságot és a pergésre sem ér­zékeny. Ha meg a viaszérés ide­jén kapott volna legalább egy kis esőt, akkor most rekordter­mésre számíthatnánk ... — És ilyen körülmények kö­zött, milyen hozamokra van ki­látás? — Természetesen a nagy szárazság ellenére én optimis­ta vagyok. Eddig több mint harminc vagon gabonát szállí­tottunk a felvásárlási üzembe. Megítélésem szerint a Száva fajta hektárja megadja az ötven mázsát... A kombájnok egyenletes se­bességgel haladnak a bűzaten- gerben. Eddig nem fordult elő üzemzavar, noha az első napon több kisebb hibát kellett kijaví­taniuk. De a kombájnvezetők leleményessége, hozzáértése túlsegíti őket a bajokon. Miközben jóleső érzéssel fi­gyeljük az emberek és a gépek összehangolt munkáját, a szö­vetkezet elnöke egy távoli zöl­dellő táblára mutat, ahol az ön­tözőcsövekből szóródik szapo­rán a víz a növényekre. — Az ottan a kukoricásunk! Hetenként legalább 30—40 mil­liméteres csapadéknak megfe­lelő vízzel pótoljuk az esőt. A párt és a kormány felhívása az öntözés folytatására is figyel­meztetett. Ez az egyedüli útja annak, hogy állattenyésztésünk fejlesztéséhez megteremtsük a takarmányalapot. A szövetkezet kommunistái, vezetői és pártonkívüli dolgo­zói minden termelési szakaszon odaadóan végzik munkájukat, hogy ezzel is csökkentsék a hosszan tartó szárazság hatá­sát, elérjék a tervezett hektár* hozamokat. Ez a méltó vála­szuk a párt és a kormány ara­tási felhívására. SZOMBATH AMBRUS A KOMMUNISTA BRIGÁDVEZETŐ Felkészültek az aratásra © Ki a jó közéleti ember? A választások előkészítése Amióta a szövetkezeti mozga­lom gyökeret vert hazánkban, új paraszti tisztség alakult ki falun. Ogy nevezik ezt a be­osztást, hogy brigádvezető. Kuna Pál elvtárs a hatezer hektáros ZOBOR efsz vicsápa- páti üzemrészlegén a gépesítők- nél tölti be ezt a tisztséget. Kilencven ember és még több gép munkájáért felelős, mert a gépjavítók, szerelők is a keze alá tartoznak. Milyen lehet egy ilyen beosztású ember élete? — Milyen? Azt nem nehéz elképzelni. Naponta együtt él a traktorosokkal, kombájnveze- tőkkel. Ezek pedig rendszerint jobbára fiatalok, sok problémá­val, persze teli kezdeményezés­sel is. De szeretem és meghall­gatom őket. Hiszen itt alakul ki legtöbbnek a közösségi szemlélete. Vendéglátóm egyúttal a szö­vetkezeti pártalapszervezet el­nöke is. Ezért nem könnyű a feladata. — Az attól függ, mit vesz alapul az ember. Az igaz, hogy külön-külön mind a két funk­ció egy egész ember ereiét kö­vetelné ... Nem marad más hátra, minthogy mind a kettőt el kell végezni becsületesen. Ehhez nem fér semmi kétség. Kuna elvtárs mind a két posz­ton derekasan megállja a he­lyét. — Most azonban egyre job­ban sürget az idő. Mert napok kérdése csak és megkezdjük az aratást. Mindenesetre az októ­beri választásokra Is 161 fel kell készíteni a falu lakosait, kommunistáit. Ám a pártmun­kásnak, bárhol dolgozzon, min­denütt elkötelezetten kell tel]*» üítenie feladatát. A brigádvezető nem ismar le­hetetlent. Az áldozatvállalás­tól soha sem riad vissza. — Sok gondot okozott példá­ul a betakarító gépek előkészí­tése az aratásra. Kevés az al­katrész, de javítóink, traktoro­saink nem vallottak szégyent. Sok pótalkatrészt magunk ké­szítettünk. Nálunk még nem fordult elő, hogy a gépek üzemzavar vagy valamilyen anyaghiány miatt álltak volna. Most az aratás folyamán sem lesz ez másképpen. Olyan ütem­ben és folyamatosan elvégez­zük a nyári munkákat, hogy nem is fogják tudni a faluban. Az aratást persze jól meg kell szervezni, főleg a gépesítők munkáját, mivel ők a betakarí­tás legütőképesebb osztagai. Bárhol kezdjük szőni a be­szélgetés fonalát és közelítjük meg a kérdést, rendszerint min­dig egy pontnál, a munkánál kötünk ki. — Az emberek éltető eleme a munka, a termelés. Mi esze­rint osztjuk az érdemeket is. Közéleti funkciókban sem le­hetnek mások, mint azok, akik derekasan helytálltak a megbí­zatásukban. Nálunk a képvise­lők kiválasztásakor tekintetbe vesszük a korösszetételt is. Az a nézetünk, hogy a fiatalok lendülete, akaratereje ötvöződ­jön az idősebbek tapasztalatai­val. Vezetőségi ülésen előzetesen már foglalkoztunk ezzel a kér­déssel. Nem lehet halogatni az időt, mert egyszer csak azt vesszük észre, hogy ránk kö­szöntött az október.., A brigádvezető pártelnök nemcsak megköveteli, de ő ma­ga is betartja a pontosságot. Azért nem érti, hogy sok he­lyen szép számmal akadnak gondok, problémák a hozzá ha­sonló funkciót viselők körében. Több helyen gyakran cserélge­tik, váltogatják őket: másutt viszont azt hallani, belefárad* tak a munkába, az emberekkel való törődésbe. Sajnos, jó né­hány közös gazdaságban ta­pasztalható, hogy a gépesített brigádok vezetői nem érzik ma­gukat vezetőknek: ők postások vagy küldöncök, akiknek az az egyedüli feladatuk, hogy „levi­gyék“ azokat a „szempontokat“ a brigád tagjai közé, amelye­ket „fenn“ az irodán elhatároz­tak. — Nálunk a brigádvezető tagja az efsz választmányának, és eredeti forrásokból értesül a dolgokról, tehát közvetlenül tájékoztathatja társait, beosz­tottjait. Persze a brigád tagjai előtt csak annak a vezetőnek lehet tekintélye, aki pontos a munkában, és szavai nem válnak el a tettektől, minde­nütt képviseli érdekeiket. Jó. dolog, hogy Kuna Pálhoz hasonló brigádvezető sok talál­ható az efsz-ekben. Becsülendő bennük, hogy a reájuk bízott feladatokat nem sógor-koma alapon intézik, hanem az em­berek megítélésében az az ér­tékmérő náluk: ki mit végez, ki mennyit ér a közösség számára. Munkájuk középpontjában az emberséges bánásmód, a biza­lom megteremtése, az emberek felnőttként való kezelése áll, amely párosul a szakmai ta­pasztalattal, hozzáértéssel, po­litikai éleslátással. A vicsápapáti traktorosok, kombájnvezetők jó hírnévnek örvendenek a nyitrai járásban. Gazdag tapasztalataikat, kezde­ményezésüket most az egye­sült szövetkezeiben is kamatoz­tatják, érvényesítik. S ebben nem kis része van Kuna Pál elvtársnak, a brlgádvezetőnek, aki kommunista hozzáállással viszonyul társaihoz és a mun­kához. Ez a magatartása érvé­nyesül a szövetkezet pártalap- szervezetében s a falu jő poli­tikai légkörének kialakulásá­ban, ami kedvező feltételeket teremt az aratás sikeres elvég­zéséhez csakúgy, mint a válasz­tások előkészítéséhez. Sz. A. Áramkimaradás A munkaruhás fiatalemberen látszott — nagyon siet. De azért annyit még megengedett magának, hogy rámosolyog- ton az igazán kellemes küllemű lánykára, miközben az át­nyújtotta a 90 deka szalámi számláját. Még szót is váltot­tak, s a szőkeség viszonozta is a fiú félreérthetetlen köze­ledését, már amennyire megengedhette magának — szol­gálatban. Mert azt azért egy szolgálati szabályzat sem tilt­ja, hogy egy jóvágású fiú néhány másodpercre ne ragadjon benn egy másik nemből való szépség szemében. A másik pultnál egy — mondjuk — nagymama, szintén átvette a cédulát és indult a pénztár felé. A fiú valamivel hamarabb ért oda, de előzékenyen tessékelte a nagymamát, s miközben a kedves néni köszöngette a figyelmességét, és előkotorta a pénztárcáját, kialudt a villany. Minket ez ugyan nem zavart, mert délelőtt tíz órakor az üvegfalú üzletben a világítás teljesen felesleges volt. De a „gépek“ másképp „gondolkodtak“. Leálltak. Hiába mondta a nagy­mama, hogy itt a pénz meg a számla aranyoskám, a pénz­tárosnő szenvtelen arccal adta tudtára: nincs áram. — De hiszen — kezdte a nagymama — a hús már ott van becsomagolva. A pénz meg itt van kiszámolva. — Pénztári blokk nélkül nem adják ki. Én meg nem blokkolhatok, amíg nem lesz áram. — Nekem ebédet kell főznöm. — Engem meg vár a brigád — mondta a fiú. Helyettem is dolgozniuk kell. Ebéd csak délután fél háromkor lesz. Addig kopogjon a szemük? A pénztárosnő egyetlen arcizma sem mozdult. Ojabb ve­vők jöttek az üzletbe. Egy jó mozgású, alig 20 éves hölgy lépett a pult elé. — Egy csirkét kérek. — Nem működik a mérleg — mondta az elárusító és rá- mosolygott. — Nem a mérleget kértem, hanem egy csirkét. — Nem tudom lemérni, és a kassza is áramra működik. Fiatalasszonyunk nem így látta a helyzetet. Odapillantott a kijáratnál levő ellenőrző mérlegre. Kiválasztott egy arány­lag sárga csirkét és odavitte a mérleghez. Nem volt szeren­cséje. A csirke több egy kilónál, a mérleg meg csak száz dekáig mér. Súly nincs a mérlegnél. A hölgy nem jött zavar­ba. — Kérnék egy félkilós vagy kilós súlyt. — Majd rendelek egy űrrakétát, és lehozom kegyednek valamelyik csillagot. A cinikus hang sem borította ki a nőt. Higgadtan mondta: — Legyenek szívesek ketten idejönni. — Többen is mentek. Ő meg előhúzott a táskájából egy csomag rizst, fél kilót. Rá­tette a mérlegre. Csakugyan fél kiló volt. A másik oldalra a csirke került. A 62. dekánál állt meg a mérleq nyelve. — Tehát felkerekítve 30 korona — mondta a fiatalasszony. Visszament a pulthoz és letette a harminc koronát. — Ha csaltam, jelentsen fel, engem itt néhányan névről is ismer­nek. De a négyhónapos fiamat nem hagyhatom tovább őri­zet nélkül — mondta és ment. — Maga nem csalt, hanem egyenesen lopott. Érti? A magas hangra az alfőnök is előjött. Hallotta, hogy lo­pott, itt rendet teremteni mar funkció kell. Rendelkezett is azonnal: — Fuss utána, vedd el tőle. Az elárusítónő ugrott. Nem jutott messzire. Embersövény allta el az útját, pedig nem vezényelte őket senki, hogy sor­falat álljanak. Az alfőnök kiabált: — Lopott! — Az a nő nem lopott — vágta vissza a kékruhás. — Ma­guk lopják a mi időnket. Közömbösségből. — Maga részeg, rendőrt hívok — kiáltotta és indult. A munkaruhás is kiállt a sorból. Most már röpködtek a szebb­nél szebb szavak az alfőnök „fejére“. Vissza is tért pár má­sodperc múlva. A fiú éppen akkor tette le a blokkot és az 54 koronát a lány elé a pultra: — Itt a pénz. A szalámit meg adja oda a főnökének. Amíg eszik, addig talán nem ordít a vásárlókra — mondja és ment. Kellemetlen nézni, amikor egy babaarcú lányka remeg. Akkor még kellemetlenebb, amikor elcsukló hangon kiáltja: — Várjon, fiatalember. — Majd kezébe kapta az árut és ro­hant a fiú után. Az alfőnök szinte üvölt: — Álljon meg. — A lány szófoga­dó, rögtön megáll, amikor a kékruhás elé kerül. — Bocsásson meg. Nagyon gyáva voltam. Nem olyan mint az a fiatalasszony ... A fiú arcán oldódik a morcosság, a szemébe belopakodik a mosoly. — Maga nagyszerű lány — mondja, miközben a két kéz összeér. Sejtettük, itt nem lesz egyhamar „áramkimaradás“. A kíváncsiabbak kedvéért: a lány arra a hónapra nem kapott prémiumot, de maradt. Az alfőnököt „közös meg­egyezéssel“ áthelyezték. Rendhagyó eset. HARASZTI GYULA Időszerű nyári intelmek A jelenlegi száraz időjárás a szokásosnál időszerűbbé te­szi a tűzvédelmi intézkedések egész sorát. A CSSZK Belügy­minisztériuma tűzoltófőparancs­nokságának adatai szerint az elmúlt hetekben a CSSZK egyes területein több erdőtűz, illetve gabonatűz keletkezett. Az erdőtüzek során keletkezett anyagi kár eléri a félmillió koronát. A CSSZK-ban tavaly, csupán a mezőgazdaságban, összesen 841 tűzeset volt, s az anyagi kár összege meghaladta a húszmillió koronát. Tavaly az aratás idején a CSSZK-ban 312 esetben keletkezett tűz. Az utólagos elemzésekből kitűnt, hogy a tűzesetek többségét meg lehetett volna előzni, fő­leg a tűzvédelmi előírások megtartásával. A nyári hónapokra azonban nemcsak a tüzesetek gyakori­sága a Jellemző. A szabadság­idényben az átlagosnál na­gyobb a betörések és a lopá­sok száma. Helyénvaló tehát a rendőrség intelme, amikor ar­ra figyelmezteti a lakosságot, hogy szabadságuk idején ne hagyják nyitva lakásuk ajtaját és ablakait, s ne tegyenek kulcsot a lábtörlő alá vagy a villanyórához. Különösen idő­szerű az autótulajdonosok fi­gyelmeztetése: ne hagyják nyitva kocsijuk ajtaját, sem ablakait, értékes holmijaikat ne tegyék ki közszemlére a kocsiülésre, mert az ilyen „kirakat“ szinte vonzza “a tol­vajokat. |sm/ 1976. VII. 10 4

Next

/
Thumbnails
Contents