Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-08 / 161. szám, csütörtök

A KULCS: A MARXIZMUS —LENINIZMUS A NŐKÉRDÉS SZOCIÁLIS PROBLÉMA J a szocialista országok példája Korunk egyik legjellegzete­sebb vonása, hogy egyre több no kapcsolódik be a társadal­mi, a politikai, a gazdasági és a kulturális életbe. Ezt Lenin haladó jelenségnek minősítette, s azon a véleményen volt, hogy a nők bekapcsolódása a társa- daimi termelésbe, felszabadítá­suk a társadalmi haladás egyik alapvető feltétele. A nők többsége nem él szocialista államokban. Az utób­bi két évtizedben a fejlett ka­pitalista országokban is meg­növekedett a dolgozó nők ará­nya. Ám a tőkés rendszerben a nők diszkriminációja tovább tart, sőt régi formái mellett újabb, még rafináltabb formá­kat alkalmaznak. Olaszország­ban például a nők 8 százaléka a legrosszabbul fizetett kategó­riákba tartozik. Franciaország­ban ötmillió bérszerződéses nő 60 százalékának nincs szakkép­zettsége. Nagy-Britanniában ez a probléma még bonyolultabb, ami a nem koedukált tanításból ered. A lányok tanulmányi programja ugyanis nem tartal­mazza a szakmai fejlődéshez szükséges elméleti alapokat. Más adatok: a 800 millió írás- tudatlannak hozzávetőlegesen 70 százaléka nő. Dél-Afrikában 3970-ben 15 millió bennszülött lakos közül csak 110 leány szerzett szakmát. A kapitalista világ jelenlegi válságában a nők helyzete még súlyosabb. Azonkívül, hogy bérük 40 szá­zalékkal alacsonyabb a férfia­kénál, ők az elsők, akik elve­szítik munkájukat a nagyará­nyú elbocsátások során. Az itt felsorolt adatokból lát­ható, milyen a nők helyzete a kapitalista rendszerben. Vilá­gos, hogy a megkülönböztetés gátolja a nők részvételét ko­runk legégetőbb problémáinak megoldásában. A nők diszkriminációjának teljes eltörlése a demokratikus, haladó és antiimperialista moz­galmak jelentős feladata. A gyarmati sorban vagy az új- gyarmati iga.alatt élő orszá­gokban a nők millióit nem védi a tövény. Azokban az orszá­gokban azonban, ahol a függet­lenség kivívása után a fejlődés útjára léptek, a nők előtt szé­les lehetőségek nyíltak az élet minden területén. Például Tu­néziában választási joguk van, egyetemeken tanulhatnak, tár­sadalmi és politikai funkciókat tölthetnek be, A nőkérdés — szokták mon­dani — olyan régi mint maga az emberiség. Megoldásához azonban csak a marxizmus-leni- nizmus találta meg a kulcsot. Azt tanítja, hogy a nők teljes egyenjogúsága a társadalomban csakis a szocializmus felépíté­sével kapcsolható össze. Ez annyit jelent, hogy a nőkérdést egyedül a kapitalista társadal­mi-gazdasági rendszer felszá­molásával lehet megoldani. A munkásosztály felszabadítása kölcsönösen összefügg és dia­lektikus egységet alkot a nők felszabadításával. Általánosan ismert a nők helyzete a szocialista országok­ban. Az állam lehetővé teszi al­kotó részvételüket az új élet építésében, kedvező feltételeket teremt szellemi fejlődésükhöz. Tetsvérpártunknak, a Szovet- unió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusán is elismerő szavakkal illették a nőket: ,,Amikor népünk nagy tetteiről beszélünk, el kell mondanunk, milyen szelepet játszik bennük a szovjet nő. Hazánk sikereit és győzelmeit jelentős mérték­ben áldozatkészségének és rá­termettségének köszönheti.* L. I. Brezsnyev szavait idéztük, s hogy ezek nem csak szavak, azt bizonyítják a következő adatok is: a Szovjetunióban a nők 92,5 százaléka dolgozik a népgazdaságban, vagy tanul. Az A Plzeňi Škoda Művekben a napokban megkezdték az els;í V—1- cs reaktor nyomútartályának próbagyártását. (Fölvétel: ČSTK — J. Vlach) összes dolgozó 51 százaléka nő. A nők részvétele a politikai életben a Szovjetunióban a leg­nagyobb arányú és így sorol­hatnánk tovább. Hazánk a nők foglalkozta­tottságát tekintve a világon az elsők között helyezkedik el: a termelésben résztvevők 47,8 százaléka nő. Egyre több nő kapcsolódik a politikai életbe. A Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájában 25, a Népi Kama­rában 26,5 százalék a nő. A he­lyi, járási, kerületi stb. nemzeti bizottságokban a nők képvise­lete körülbelül egyharmados. Ez a tendencia felfelé ívelő, úgyhogy az idei októberi vá­lasztásokon valószínűleg még több nő kerül majd a képvise­lő-testületekbe. A nő, azonkívül, hogy egyre nagyobb teret kap a társadalmi életben, családanya is. Ebből a szempontból nagy figyelmet szentel nekik szocialista álla­munk. Megnövekedett a gyer­mekgondozási segély, a családi pótlék stb. A CSKP XV. kong­resszusán hangsúlyozták, hogy továbbra is úgy kell törődni a nők munka- és életkörülmé­nyeinek javításával, hogy a családról való gondoskodás mellett sokoldalúan érvényesül­jenek a társadalmi és politikai életben. Elmondhatjuk tehát — s ez lé­nyegében minden szocialista országban így van — hogy a nők egyre aktívabbak az élet minden területén, ami egyenjo­gúságuk kivívásának alapja, s egyben eredménye is. Azok a nagy változások, amelyek az utóbbi években a nemeztközi életben tapasztalha­tók, meggyőzően bizonyítják, hogy a nők többségének érde­kei megegyeznek a demokrá­ciáért, az igazságért és a béké­ért folytatott harc céljaival. Évről évre nyilvánvalóbb, hogy a nők helyzetének javításáért kifejtett törekvés a társadalmi viszonyok mély, haladó megvál­toztatásáért folytatott harc ré­sze. A nők egyetlen nemzetközi szervezete, a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség (1945- ben alakult, székhelye Berlin) 103 ország, 120 nőszervezetét tömöríti magába. Igen széles körű tevékenységet fejt ki, nagy tekintélyt és elismerést szerzett szerte a világon. A dolgozó nők első nemzetközi konferenciáját húsz évvel ez­előtt, 1956 júliusában hívták össze Budapesten. Azóta több nemzetközi fórumon tárgyaltak a nőmozgalom aktuális problé­máiról. Ezek közül a legjelen­tősebb a nők nemzetközi évé­ben megrendezett mexikói és berlini konferencia volt. Mexi­kóban kimondták: a nőproblé­ma szociális probléma. A berli­ni világkongresszus a nők nem­zetközi évének csúcspontja volt. Itt hangsúlyozták, hogy a nőmozgalom jelentős nemzetkö­zi erő, amelyet nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. A Cseh­szlovákiai Nőrzövetség a többi nőszervezettel együtt jelentős szerepet tölt be a haladásért, a nemzetek közti kölcsönös meg­értésért és a világbékéért foly­tatott harcban, mert — Tyeres- kova szavaival élve — akik az életet adják, meg is kell hogy azt védjék. PAPUCSEK GERGELY EGY IPARAG FEJLESZTÉSE A kelet szlovákiai kerület Baromfi-feldolgozó Vállalatával már az ötödik ötéves tervidőszak során is sok jót olvashattunk, illetve hallhat­tunk, s tegyük hozzá nem is véletlenül. Nem ti­tok, hogy a vállalat kiváló készítményei a ke­rület, sőt az ország határain túl is közkedvelt­ségre tettek szert. A vállalat dolgozói ez évi tervfeladataik telje­sítéséhez is öntudatosan, jó munkaszervezéssel láttak hozzá. Amint azt ottjártamkor elmon­dották, ez év első öt hónapjában a bruttó ter­melést 101,1, az árutermelést 103,6, a munka­termelékenységet pedig 101.4 százalékra sikerült teljesíteniük. Külön örömmel újságolták, hogy ebben az időszakban az exporttermelés tervét is 143 százalékra teljesítették. Az üzem vezetői céltudatosan, körültekintően tervezgetik az iparág továbbfejlesztését. Törek­véseik eredményeként Kežmarokon ötvenmillió koronás beruházással modern baromfifeldolgozó üzemet építettek. Ebben a hazai és külföldi au­tomatikus gépsorokkal felszerelt gyárban egy műszak alatt húszezer darab baromfi feldolgo­zására nyílik lehetőség. A tojásosztályozó gép­sor egy műszak alatt több mint 200 ezer darab tojás osztályozását végzi. Az illetékesek arra is nagy gondot fordítottak, hogy kiváló minőségű hűtőberendezésekkel szereljék fel ezt az új üze­met. A próbaüzemeltetést már néhány héttel ez­előtt megkezdték, s pár napon belül a teljes kapacitású termelésre is áttérnek. Ahhoz, hogy eredményesen működjön egy ba­romfi-feldolgozó üzem, elsősorban színvonalas baromfitenyésztésre van szükség. A kelet-szlová­kiai kerületben több olyan szüvetkezet és ál­lami gazdaság is van, ahol a baromfitenyésztés az állattenyésztés egyik leggazdaságosabb ága­zata. A Vyšné Sebastovce-i telepen például egy­szerre 270 ezer baromfi tenyésztésére van lehe­tőség. (szaszák) A szocialista társadalom előnyei A szocialista társadalom elő­nye abban rejlik, hogy a ka­pitalista társadalomnál jobb, tökéletesebb, és igazságosabb mert valamennyi dolgozó szá­mára megteremti a lehető leg­jobb élet- és munkafeltétele­ket, a szocialista termelés pe­dig a nép egyre növekvő anya­gi és kulturális szükségletei­nek maximális kielégítése cél­jával fejlődik. „Oj, jobb társadalom“ címen Stanislav Adam foglalkozik e témával. Többek között megál­lapítja, a szocializmus legjelen­tősebb előnye az, hogy nem létezik kizsákmányolás; vala­mennyi ember :képessége sze­rint dolgozik, a díjazás pedig a munka minősége és mennyi­sége szerint történik. Marx és Engels nem egyszer hangsú­lyozta, hogy a javak elosztását, a termelés határozza meg, vagyis a termelőerők fejlődési színvonala és a meglevő ter­melési viszonyok jellege. Meg­jósolták, hogy a kommunizmus első fázisában a javak elosztá­sa csak az elvégzett munka mennyisége és minősége sze­rint történhet. Lenin is sokat foglalkozott a munka termelékenysége emelé­sének jelentőségével. Ezt a fel­adatot az új társadalmi rend­szer győzelme szempontjából döntő fontosságúnak tekintette. Rámutatott, hogy a munka ter­melékenységének emelése azon gazdasági törvények egyike, amelyek minden társadalmi* gazdasági formációban érvé­nyesek. A szerző továbbá megjegyzi, hogy a termelőerők fejlődésé­nek következtében- a társada­lom csökkenti az egyes áruk elkészítéséhez szükséges tár­sadalmi munka mennyiségét. A munka társadalmi és indi­viduális produktivitásának eme­lésében minden dolgozó érde­kelt, mert ettől függnek a szo­cialista termelés további sike­rei, a nép kulturális és anyagi színvonalának emelése, a mun­kaidő csökkentésének lehető­ségei és a személyiség sokol­dalú fejlődése. Ezenkívül a szo­cialista gazdaság kiküszöböli a túltermelésből adódó válság le­hetőségét. A munka termelékenységének emelése reális lehetőségeket teremt a munkatermelékenység tartós növekedésére. Ahhoz, hogy a lehetőségből valóság váljon, szükséges a szocialista gazdaság tartalékainak helyes és ésszerű kihasználása, fejezi be a cikk írója Peking és a háború NOVÉ SLOVO „A háború jó dolog“ — állít­ja Mao Cetung. A feszültség feladata —a maoista nézetek szerint — Peking ellenségeinek meggyengítése. „Peking és a feszült ség enyhülés“ című cik­kében G. Apaiin rámutat, hogy a pekingi vezetők spekulációi szerint a szocialista és a ka­pitalista rendszer között a ka­tonai-politikai feszültség kirob­banthatja a harmadik világhá­borút, amely a nagyszámú la­kosságra való tekintettel Kínát viszonylag kismértékben érinti, csökkentheti a Szovjetunió és az USA, valamint Nyugat-Euró- pa hatalmát és ezzel megnyílna az út Peking számára a világ­uralom felé. Az utóbbi időben a maoisták rendkívüli szorgalom­mal hangsúlyozzák, hogy a nemzetközi problémák békés rendezésére lelt igyekezet fö­lösleges időveszteség, mert a megoldás legfőbb eszköze a há­ború. Peking békeellenes politikája eddig eredménytelen. A világ közvéleménye a nehézségek el­lenére is megelégedéssel fogad­ta a Szovjetunió és az USA kap­csolatainak fejlődését. Az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet sikere a maoista irányzat egyik legfontosabb tö­rekvésének csődjét jelentette. Kína háborúra való előkészü­leteit a fiatalság soviniszta és militarista szellemben való ne­velése is bizonyítja. A hadse­reg állandóan növekszik s csu­pán egy év alatt 250 000 kato­nával gyarapszik. Rendkívüli figyelmet szentelnek a támadó rakéta- és nukleáris erők ki­építésének Természetes, hogy ez a politika a feszültség eny­hülésének folyamatában nem népszerű. Peking terveibe nem illik a feszültségenyhülés, állapítja meg végül a szerző, mert út­jában áll a nagyobb katonai potenciál kiépítésének, ami vi­szont a maoisták agresszív ter­veinek célja. Korunk és a fajiilizés Az emberiség ellenszenve a fajüldözés iránt ma már olyan jelentős, hogy a fajüldöző rendszereket kizárólag ellensé­geik megsemmisítése tartja életben. A Dél-afrikai Köztársa­ságban lezajlott események vi­lágszerte általános felháboro­dást váltottak ki. „A fajüldözés — korunk szé­gyene“ című írásában Vladimír Ďrábek így folytatja: A dél-afrikai kommunisták és hazafiak, akik a nemzeti felszabadítási mozgalom élén állnak, a véres események után kijelentették, hogy az ország felszabadító mozgalma a jövő­ben fokozódni fog. A Dél-afri­kai Kommunista Párt által ki­adott közlemény felfedi a faj­üldözés nemzetközi szövetsége­seit. a kapitalista államokat — az USA-val az élen — és elé­gedetlenségét fejezi ki. amiért az USA, Franciaország és Iz­rael bizonyos körei az atom­fegyverek gyártásához szüksé­ges berendezésekkel szerelik fel a Dél-afrikai Köztársasá­got. Mindez veszélyezteti az afrikai nemzetek biztonságát és a világbékét. A kapitalista államok munká­sai hatalmas tüntetéseket és tiltakozó akciókat szerveznek kormányaik politikája ellen. A megmozdulásokon követelik a fajüldöző rezsim támogatásának azonnali beszüntetését — álla­pítja meg a szerző. A szocialista tábor nemzetei a fajüldözés ellenségeinek leg­következetesebb szövetségesei. Hazánk következetesen betart­ja az ENSZ határozatait és a fajüldöző rendszerrel a kapcso­latokat visszautasítja. A cseh­szlovák nép — mélyen felhábo­rodva a dél-afrikai lakosság lemészárlása felett — elítéli a szégyenletes apartheidpolitikát, valamint a militarista körök politikáját, amely a dél-afrikai fajüldöző rendszert támogatja. fkli

Next

/
Thumbnails
Contents