Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)
1976-07-08 / 161. szám, csütörtök
Felvételi Ezekben a napokban sokezren felvételiznek az ország egyetemein és főiskoláin. Mi a Nyitmi Pedagógiai Fakultásra látogattunk el, azok közé a diákok közé, akik ezen az iskolán szeretnének továbbtanulni. Idestova egy hét telt el nyitrai látogatásunk, illetve vizsgák óta, valameny- nyien bizonyára türelmetlenül várják, mit hoz a postás. Amíg a levél megérkezik, alábbi jegyzeteinkben felidézünk néhány képet a jelvételi napjáról. Legtöbbjük nem reggelizett, többen már nem is vacsoráztak, nem tudtak lenyelni egyetlen falatot sem. Van, aki csak két órát aludt, van, aki egész éjjel tanult, mert úgy érezte — hiába vett át minden kérdést többször is — nem tud semmit. Tizennyolc- tizenkilenc éves lányok, fiúk újra Izgalomban, az érettségi forró napjai után. Izgulnak, drukkolnak, milyen kérdése- két Tcapnak, vajon meg tudnak-e rájuk felelni. Átérzik, tudják, jövőjükről van szó. Nincs közöttük egy sem, akinek mindegy, megfelel-e a felvételi vizsgán vagy sem. Régóta készültek már erre a pillanatra, sokan gyermekkoruk óta, amikor először álmodlak arról, hogy tanítók lesznek, nemzedékek oktatói, nevelői, hasznos tagjai a társadalomnak és természetesen annak a szükebb közösségnek, amelyben emberré serdültek, amely felelősen gondolkodó emberré nevelte őket. Őket, akiket most az előadóterembe szólítanak, a közös írásbeli vizsgára. Életük első igazán komoly lépései, a folyosóról a terembe, ahol feladatokat kell megoldaniuk, önállóan, segítség nélkül. # Szülők, rokonok'az előcsarnokban és az iskola épülete előtt, nem kisebb izgalomban mint gyermekeik, akiket nemcsak a messzi Bodrogközből kísértek el, hanem Érsekújvárból, Ekecsről, Somorjáról is. A szülők is régóta készültek ezekre a pillanatokra, hiszen, ha teljesül, közös álom teljesül. Nézem az édesapákat és édesanyákat. Dolgos kezükből még a tegnapi munka illata árad, arcukból azonban az olvasható ki, hogy most itt vannak testben, lélekben, gondolatban, minden szavukban — lányaikkal, fiaikkal. És ez így természetes, így szép. — Te mit válaszoltál az utolsó kérdésre? Mit írtál irodalomelméletből? Hogy ez nekem nem jutott eszembe?! — pedig tanultuk. Nem is volt olyan nehéz. Ezeket a mondatokat kaptam el az írásbeli vizsga után. Akik még soha nem találkoztak, most úgy beszélgetnek egymással, mint régi ismerősök, jóbarátok. így ellenőrzik mit írtak jól, mit nem. Meg aztán belül is enyhül az izgalom, bátrabban mennek a szóbelire, vagy diákosabban: szóbelizni. « Több tanszéken felvételiznek egyidőben. A nagy sürgés-forgásban, ha nehezen is, de találunk dr. Révész Bertalannal, a magyar tanszék vezetőjével néhány percet, hogy elmondja, mi a véleménye az utóbbi két-három esztendőben a magyar szakra jelentkező diákok felkészültségéről. — Amióta négyosztályos a gimnázium, a diákok többet tudnak nyelvtanból, sokkal jobb a helyesírásuk, mint a korábbi években. Ugyanez már kevésbé mondható el irodalmi ismereteikről, irodalomelméletből például csak hellyel- közzel tapasztaltunk javulást, egy-egy lelkes tanárnak köszönhetően, Komáromban, Du- naszerdahelyen, Tornaiján. Kicsit keveseljük azt is, amit a klasszikus magyar irodalomból, a felvilágosodás és a reformkor irodalmából tudnak. Közös erőfeszítéssel azt kell elérnünk, hogy az irodalom oktatásában is, rövid idő alatt, olyan szép eredményeket érjünk el, mint a nyelvtan tanításának folyamatában. (bodnár) Táborozni jő Ismét benépesült az Ala- csony-Tátra, a Szlovák Érchegység, a Kis-Kárpátok hegyvidéke, hogy megfizethetetlen felfrissülést, a tanulás feszültségét feloldó zavartalan pihenést nyújtson a gyerekeknek. A vakáció elején hazánk legszebb tájain pionírtáborok zászlói emelkedtek magasba, gyermekkacajtól és zsibongás- tói hangosak az üdülőhelyek. Szinte naponta indulnak zajos gyermekcsoportokkal, jókedvű fiatalokkal zsúfolt vonatok a pályaudvarokról. A kicsinyeket jól felszerelt, kényelmes gyermeküdülők és pionírtáborok várják. A nagyobbakat, a tizenöt éven felüli fiatalokat szintén változatos nyaralási, szórakozási lehetőségek fogadják az építőtáborokban. Szlovákiában az idei nyáron csaknem 90 000 gyermek tölti vakációjának egy részét szakszervezeti üdülőben, mintegy 25 000 pedig pionírtáborban. Ez mindenképpen rekordnak számít, hiszen a hatvanas évek végén csak 55 000 gyermek üdült táborban. S ha a gyermeküdültetés két közismert formája — a pionírtáborozás és a szakszervezeti gyermeküdülők kínálta lehetőségekhez soroljuk a városi és járási pionírházak nyári táborait is, kiderül, hogy hazánkban minden ötödik gyermek vesz részt szervezett üdülésen. Ez azt jelenti, hogy mintegy 120 000 gyermek tölt el két, legfeljebb három hetet szervezetten. Sok ez vagy kevés? Vitathatatlan, hogy a gyermekek nyári üdültetésében is szép eredményeket értünk el. Ám ha figyelembe vesszük, hogy az alapiskolák többsége, azaz csaknem 500 000 gyermek a megszokott környezetben, tehát többnyire füstös, poros helyen tölti a szünidőt — az adatok nem a legkedvezőbbek. S bár a tanulók nyári üdültetésének megszervezéséből példásan kivették részüket a szakszervezetek, az iskolák, a pionír- és ifjúsági s egyéb társadalmi szervezetek, a jövőben szükséges lesz, hogy még több pionírtábort és gyermeküdülőt építsenek, annál is inkább, mert évről évre nagyobb az érdeklődés a szervezett üdülés iránt. Kis- és nagydiákok számára rendkívül fontos a pionírtábor, az üdülés; célja, hogy a gyermekeket kikapcsolja a megszokott környezetből és kellemes helyen az aktív pihenés számos szervezett formája segítségével testi és lelki felüdülést nyújtson számukra. A környezetváltozás, a megváltozott életforma és napirend pedig pihentet. A tábort azonban nem szabad gyermekmegőrzőnek tekinteni, hiszen a tanulók az iskolai év alatt végzett tevékenységüket folytatják itt — változatosabban, játékosan, sokféle színnel gazdagítva. S ilyen nyári együttlét jó kollektívát kovácsol és lehetővé teszi a közösségi szellem, a szocialista haza iránti szeretet, az internacionalizmus érzésének kialakítását is. A táborokban nem semmittevéssel, henyéléssel töltik a szabad időt, hanem aktív pihenéssel: sporttal, turisztikával, játékokkal, munkával, szórakozással és nem utolsósorban ismeretszerzéssel. S nyújthatunk-e a gyermekeknek vonzóbbat, romantiku- satybat — ami a nevelés szempontjából is hatékonyan kihasználható —, mint a nyári táborozás megálmodott örömét? Nem mindegy tehát, hol nyaralnak a gyerekek, s milyen élményekkel térnek haza, hiszen a jól eltöltött szünidő érleli, izmosítja személyiségüket is. TÖLGYESSY MÁRIA JÓ KEZEKBEN EGY ALAPISKOLA EREDMÉNYEI Amikor Komáromban elkészült az új hajógyár, akkor létesültek a város peremén az első lakótelepek, ahol többnyire a hajógyári munkások családjai kaptak lakást. A II. lakótelepen két új iskola is épült. Az egyikben a szlovák, a másikban a magyar anyanyelvű tanulók találtak otthonra. A városban azóta több lakótelep is épült, ennek ellenére rendszerint csak az első kettőt nevezik lakótelepnek, az alapiskolát pedig lakótelepi iskolának. Az iskola igazgatója Bartha Vilmos, akit az idén Példás tanító megtisztelő címmel tüntettek ki. Néhány nappal a tanév befejezése után vele beszélgettem a Komáromi II. Lakótelepi Alapiskola tevékenységéről Beszélgetésünk során megtudtam, hogy az iskola vezetősége a közelmúltban vette át a Nyugat-szlovákiai Knb oktatásügyi osztályának és az Oktatásügyi Dolgozók Szakszervereti Szövetsége Kerületi Bizottságának elismerő oklevelét a Mindenki szocialista módon mozgalom keretében elért kimagasló eredményekért. A szocialista munkaverseny e formájába az iskola valamennyi (52} alkalmazottja bekapcsolódott, mégpedig nagyon értékes felajánlásokkal. A Z-akció keretében többek között kézilabda pályát létesítettek 140 000 korona értékben, nagy területet fásítottak, parkosították az iskola környékét. Az iskola pedagógusai kap- csolaiot tartanak fenn a budapesti Váci úti általános iskolával. Tapasztalatot cserélnek, a korszerűbb tanítási módszerek bevezetésének lehetőségeit beszélik meg. — A pedagógiai kutatóintézet irányításával feladatlapos, más szóval rávezető módszerrel magyarázzuk a diákoknak az új tananyagot — mondotta az igazgató. — így tanítjuk például az irodalmat az 5., a halmazelméletet az 1., á szlovák nyelvet a 2. osztályban. Az oktatás jó színvonaláról tanúskodik az a tény is, hogy űz 1975—76-os tanévben azok a tanulók, akik ebből az iskolából felvételi vizsgán vettek részt, valamennyien helytálltak. Az elmúlt években több növendékük sikeresen felvételizett szlovák nyelvű középiskolában is. Egyébként az Iskola igazgatósága és tantestülete különös figyelmet fordít a pálya- választás helyes Irányítására; nem feledkeznek meg a népgazdaság szempontjából fontos szakágazatokról sem. így ez évben Is két tanuló jelentkezett bá.iyác-nak, többen pedig a gépiparban helyezkedtek el. Magas színvonalú itt az iskolán kívüli munka is. Valamennyi pedagógusnak szívügye az iskolán kívüli tevékenység, s az eredmények nem is maradnak el. Egy-'egy szakkör tagjai országos viszonylatban is öregbítik az Iskola hírnevét. Említést érdemel a természetrajzi, a képzőművészeti, az irodalmi, a kulturális és a sport szakkör. Gerhát Aranka tanítványai például igen ízléses kézimunkákat, faliszőnyegeket, hímzéseket készítenek, amelyek a hazánkban rendezett kiállításokon kívül Moszkvában és Varsóban is sikert aratlak. Az iskola szavalói és prózamondói többször is országos elsőséget szereztek. Az utóbbi tíz évben nem volt járási alkotóverseny, amelyen a második lakótelepi magyar iskola tanulói ne kerültek volna az első helyre. A tanulók körében egyre nagyobb népszerűségnek örvend a szlovák, a magyar és az orosz nyelvi kiejtési verseny. A járási döntők dobogóján (sok esetben a kerületin is) mindig ott látjuk a lakótelepi iskola tanulóit is. Szándékosan hagytam utoljára azt a két szakkört. amelyre már évek óta a legbüszkébbek mindazok, akik az iskolában tanítanak, vagy tanulnak. A nagyszerű sikerek sokévi céltudatos, önfeláldozó munka gyümölcseként születtek. /jvodáné Soós Janka a sport- és testnevelési szakkörök tevékenységét irányítja már évek óta. ő az egyetlen tornaszakos az iskolában, s annak ellenére, hogy kétgyermekes anya, csaknem minden délután ott látjuk a tornateremben, vagy az iskolai sportpályán. Az iskola igazgatósága jó feltételeket teremtett a sporttevékenységhez. Az iskola udvarán szép sportpálya áll a fiatalok rendelkezésére. Nem kívánom felsorolni az elért eredményeket, csupán any- nyit jegyzek meg, hogy a járási ifjúsági olimpián az utóbbi tíz évben az iskola sportol ói mindig a dobogóra kerültek; az atléták, kosarazok, kézilabdázók számos kerületi, illetve szlovákiai bajnokságon képviselték a komáromi járás színeit, kisebb-nagyobb sikerrel. Zvodáné nagy fontosságot tulajdonít a tömegsport fejlesztésének. Az iskola testnevelő szakosáról meg annyit: az évek során nagyon sok jó sportolót nevelt akik közül néhányan kiváló sportolókká váltak. Állandó kapcsolatot tart fenn a testvéri szlovák iskola sportolóival. Az énekkar még a sportolóknál is több elismerést szerzett az iskolának. Krónikájában olyan neves egyéniségek nyilatkoztak elismerően a komáromi gyerekekről, mint Kodály Zoltán, Vass Lajos, Francisci, Bárdos Lajos és mások. Az énekkar až 1960—61-es tanévben alakult meg Pálinkás Zsuzsa vezetésével. Később újabb jó karvezetők kerültek a tantestületbe. Előbb Stirber Lajos, majd később Kaszás fánosné. Így jött létre a kicsinyek kórusa és az ún. nagy énekkar. A kicsinyek kórusát Kaszás Jánosné irányítja. Az alsó tagozatos gyerekek csengő, tiszta éneklésükkel nagyon sok helyen meghódították a közönséget. A kicsinyek kórusában nagyszerűen készítik fel a gyerekeket a nagy énekkarba, ahol Pálinkás Zsuzsa és Stirber Lajos továbbfejlesztik éneklésüket. A nngy énekkar már évek óta tartja az elsőséget a járásban. Az oktató-nevelő munkában elért eredmények és az iskolán kívül aratott sikerek azt bizonyítják, hogy a Komáromi II. Lakótelepi Magyar Tannyelvű Alapiskolában jó kezekben van az ifjú nemzedék nevelése. KOLOZSI ERNŐ
