Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-05 / 158. szám, hétfő

Az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciája A küldöttségek vezetőinek felszólalásai Mae Ceausescu, a Román Kommunista Párt KB főtitkára A Román Kommunista Párt küldöttsége attól az óhajtól in­díttatva vett részt az európai kommunista és munkáspártok értekezletén, hogy ennek a ta­nácskozásnak a munkája siker­rel záruljon, hozzájáruljon pártjaink szolidaritásának és együttműködésének erősítéshez, a munkásosztálynak és a széles néptömegeknek a társadalmi haladásért, a biztonságért és a békéért való fokozott harcá­hoz az európai kontinensen és szerte a világon. A Román Kommunista Párt úgy ítéli meg, hogy a demok­ratikusan előkészített konferen­cia konkrét bizonyítéka annak, hogy biztosítani lehet a kom­munista és a munkáspártok megértését és forradalmi szoli­daritásának megszilárdítását. A dialektikus és történelmi materialista világnézet tanul­mányozása arra enged követ­keztetni, hogy a világ állandó forradalmi, szociális és nemzeti átalakulás folyamatában van, hogy a kapitalizmusból a szo­cializmusba való átmenet mind gyorsabban valósul meg. Egyre világosabb, hogy az imperializ­mus „hatósugara“ és befolyási övezete csökken. Nyíltan meg kell mondani, hogy azok a remények, amelye­ket a népek a Helsinkiben alá­írt dokumentumokhoz fűztek, mindmáig nem teljesültek. Az a véleményünk, hogy az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet okmányai egy­séges egészet alkotnak, hogy minden erőt mozgósítani kell azok hiánytalan, teljes megva­lósítására. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk, azt a tényt, hogy az enyhülés területén elért ered­mények is csupán a kezdetet jelentik. A világon léteznek még erők, amelyek veszélyezte­tik az enyhülés és a béke Josip Broz Tito, a JKSZ kül­döttségének vezetője felszólalá­sában többek között kijelentet­te: a demokrácia, a haladás, a szocializmus erői és a függet­lenségükért harcoló népek ma folytatják harcukat az európai béke és biztonság megszilárdí­tásáért, a független és szabad nemzeti fejlődésért, a politikai és a gazdasági egyenlőségért. Véleménye szerint a berlini konferencia nyílt és szabad esz­mecseréje jelentősen hozzájá­rult ahhoz, hogy megvalósul­hassanak az értekezlet oéljai: a kommunisták és munkáspártok még erőteljesebben járulhassa­nak hozzá az európai béke és biztonság megszilárdulásához, az európai általános, sokoldalú együttműködés fejlesztéséhez és az európai társadalmi hala­dáshoz. A JKSZ elnöke a továbbiak­ban rámutatott, hogy amennyi­ben Jugoszlávia munkásosztá­lya, nemzetei és nemzetiségei aktívan bekapcsolódnak a nem­zetközi életbe és az el nem kö­telezett országok mozgalmaiba, irányvonalát, veszélyeztetik a népek biztonságát. Továbbra is bizalmatlanságot tapasztal­hatunk az államok között, né­ha még éleződik is, és ez újabb akadályokat gördít a tényleges biztonság megteremtésének fo­lyamata elé. Véleményünk sze­rint addig nem lehet beszélni az európai biztonság létrejötté­ről, míg nem tesznek határo­zott lépéseket a leszerelés, — elsősorban a nukleáris leszere­lés — irányában. Mi, román kommunisták, abból indulunk ki, hogy minden egyes párt közvetlenül felelős saját mun­kásosztályának és saját népé­nek, s ha ennek a felelősség­nek eleget tesz, nagy nemzet­közi kötelességének egyikét is teljesíti. Pártunk úgy véli, hogy a forradalmi hazafiasság, saját népének szeretete, létér­dekének megvédelmezése a kommunisták egyik alapvető, meghatározó, lényeges vonása. Tekintettel a különböző felté­telekre, amelyekben az egyes pártok tevékenykednek, lehet­séges, hogy a kommunista és munkásmozgalomban előfordul­nak eltérő álláspontok is. Ter­mészetesen ezekről az elvhűség szellemében és a másik fél né­zetei tiszteletben tartása mel­lett tárgyalunk. Abból a tényből indulunk ki, hogy az új történelmi korszak­ban, amikor a kommunista és munkáspártok az országok egész sorában a vezető párto­kat vagy legalábbis erős poli­tikai erőket képviselnek, egyre jelentősebb szerepet játszanak a nemzeti életben. A Román Kommunista Párt a jövőben is teljesíti kötelességét, s mint a nemzetközi és kommunista munkásmozgalom aktív tagja a jövőben is munkálkodni fog az együttműködés és a szolidari­tás erősítésén Európa és az egész világ összes kommunista és munkáspártjai között. teljesítik a világ társadalmával és az emberi haladással szem­beni internacionalista kötele­zettségeiket. Földrészünkön, amely századunkban és az em­beriség történelmében a legbor­zasztóbb fegyveres konfliktusok színtere volt, ma már az euró­pai országok közös igyekezeté­nek köszönhetően jelentős hala­dást értünk el a béke megerő­sítése és az együttműködés fej­lesztése területén. Ennek a po­zitív fejlődésnek egyik fontos eredménye az európai biztonsá­gi és együttműködési értekezlet összehívása. A helsinki konferencia széles körű feladatainak a teljesítésé­ben elért eredmények felméré­séhez az eltelt egy év rövid idő, mégis állíthatjuk, hogy sok mindent teljesítettünk a konfe­rencia határozataiból és javas­lataiból. Valóság az, hogy a kétoldalú kapcsolatok fejlődése értelmében az egyes országok között megkötött egyezmények nagy jelentőségűek, nagy jelen­tőségű például Jugoszlávia és Olaszország, Lengyelország és az NSZK közötti megállapodás. Josip Btoz Tito leszögezte, hogy a feszültség enyhülésének, amely ma leginkább Európára jellemző, a többi földrészre is ki kell terjednie és egyetemes Jellemzőjévé kell válnia a nem­zetközi kapcsolatoknak. A béke legnagyobb veszélyeztetője Európában is és mindenütt a világon a más országok ügyeibe való beavatkozás, mert a be­avatkozás mindig összeütközés­hez vezet, ezért a JKSZ annak bármilyen formáját elítéli. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége a nemzetek közötti együttműködés területén to­vábbra is a függetlenség, az egyenjogúság, az önállóság és a be nem avatkozás elvéhez fog igazodni, mert a haladó és a demokratikus erőknek csakis az ilyen elveken alapuló együtt­működése szolgálhatja sikere­sen a szocializmus további fej­lődését. A konferencia előkészítésé­nek keretén belüli vélemény- csere rendkívüli alkalmat nyúj­tott a haladó erőknek a béké­ért, a biztonságért, az együtt­működésért és a társadalmi haladásért folytatott harc érté­keléséhez. Egyben megmutat­kozott, hogy a munkásmozga­lom különböző feltételek közt végzi tevékenységét, ezért szük­séges a kommunista és munkás­pártok, valamint a többi haladó országok és haladó mozgalmak együttműködésének különböző és új munkaformáinak a reali­zálása, annál is inkább, mert az eddigi történelmi tapasztalatok egyértelműen bebizonyították, hogy nem'lehel általános érvé­nyű recepteket előírni a jelen­legi bonyolult feladatok meg­oldására. Enrico Beilinguor, az Olasz Kommunista Párt főtitkára Találkozónkat nagy érdeklő­déssel és reménnyel figyelik világszerte. A kommunisták, a dolgozók és a demokraták mil­liói azzal a tudattal tekintenek a konferenciára, hogy az eu­rópai kommunista és munkás­pártok találkozója hozzájárul kontinensünk nemzeteinek együttműködéséhez és a béke megszilárdításához. A találkozó nem egy nem­zetközi kommunista szervezet ülése, amely nem létezik és nem is létezhet, sem nemzet­közi, sem pedig európai szín­vonalon. A konferencia önálló és egyenjogú pártok szabad ta­lálkozója, olyan találkozó, amely egyik pártnak sem szab meg kötelezettségeket. A dokumentum tartalma ter­mészetesen nem tükrözi az egyes pártok specifikus állás­pontját. Minden kommunista párt lé­nyeges vonása az internaciona­lizmus. Ez azt jelenti, hogy el­kötelezetten részt vesz abban az akcióban, amely hazájában és nemzetközi méretekben ki­bontakozik, részt vesz a dolgo­zók, a népek közös mozgalmá­ban, akik illetve amelyek saját társadalmi és politikai felsza­badulásukért, a nemzeti függet­lenségért, az egész emberiség békéjéért és haladásáért küzde­nek. Ez a mozgalom már túlnő a kommunista pártokon, s a legkülönbözőbb eszmei irányza­tú politikai és társadalmi erő­ket foglalja magába. Ebben a széles és differenciált mozga­lomban uralkodó tendencia a mai társadalom problémáinak megoldását olyan úton keresni, amely a szocializmushoz vezet. A szociáldemokraták által kö­vetett út ugyan a dolgozók élet- feltételeinek bizonyos fokú ja­vulását eredményezte, a kapi­talizmust mégsem tudlak kikü­szöbölni. Számunkra jelenleg nagyon fontos egy elvi lény megállapí­tása. Az új keresése mást je­lent, mint a vezető körökkel való kompromisszum: ez a leg­hatékonyabb mód a munkásosz­tály és szövetségesei vezető szerepének kiharcolására. Ami ürülünk az alkalomnak, hogy kicserélhetjük nézeteinket a többi európai kommunista párt­tal. Vitafelszólalásunk néhány pontra korlátozódik. Pártunk tevékenysége az ország válsá­gának alapos analíziséhez és értékeléséhez igazodik. Vélemé­nyünk szerint globális válság­ról van szó, amelynek külön­leges jellege van. A gazdasági életen kívül a társadalmi élet területeit is sújtja. A szocializmus, amelyért har­colunk, mélyen demokratikus szocializmus lesz, mert a ter­melőeszközök társadalmi tulaj­donán, a dolgozó néptöinegek politikai hatalmán alapszik majd, ahol a munkásosztály döntő szerepet játszik. Mélyen demokratikus lesz nemcsak azért, mert a kizsák­mányolás kiküszöbölése bizto­sítja a dolgozóknak a szabad­sághoz szükséges feltételeket, de azért is, mert garanciát nyújt a szabadság kiszélesítésé­hez. A dolgozóknak kijelentjük; ahhoz, hogy az országban de­mokratikus változások történ­jenek, hogy a dolgozók min­dennapi követelései teljesülje­nek, hogy az általános válasz­tások eredményeit tiszteletben tartsák, hogy a reakció kísérle­Ermenegildo Gasperonl fel­szólalásában örömmel nyugtáz­ta. hogy a több hónapos véle­ménycsere eredményeként ösz- szehívták az európai kommu­nista és munkáspártok konfe­renciáját egy olyan dokumen­tum alapján, amellyel vala­mennyi résztvevő egyetért. A kommunisták, a munkás- osztály és a különböző politi­kai beállítottságú dolgozók nagy érdeklődéssel figyelik a találkozót, amelyet nyílt esz­mecsere jellemez. A reakciós és konzervatív erők ugyanakkor arra törekednek, hogy a konfe­renciával kapcsolatban egyrészt valamiféle világszervezet léte­zésének látszatát keltsék, ami minket illet, európai kezdemé­nyezésünket továbbra is külön­féle Irányokban fogjuk fejlesz­teni: európai szinten, hogy ez­zel hozzájáruljunk a haladás­hoz, a feszültség enyhüléséhez és az együttműködéshez, nyu­gat-európai szinten, hogy a baloldal, a demokrácia és a ha­ladás többi erőivel közös neve­zőre jussunk, a Közös Piac szintjén. Ezzel kívánunk hoz­zájárulni ahhoz, hogy az integ­rációs folyamat demokratikus jelleget kapjon és megfeleljen a munkásosztály érdekeinek. Fontosnak tartjuk, hogy a szerkesztő bizottsági ülések so­rán, amelyeken a konferenciát előkészítették, közös nevezőre jutottunk, és a záródokumen­tumnak a pártjaink közötti kap­csolatokra vonatkozó szövegé­ben megegyeztünk, s azt he­lyesnek és konkrétnak tartjuk* teit visszaverjük, harcolni kell, ami azt jelenti, hogy hosszan tartó harcokat kell vívni, me­lyeknek fő ereje a. munkásosz­tály. Harc nélkül nem létezik semmilyen haladás. Pártunk XXII. kongresszusán kijelentettük: nemzetközi szin­ten új erőviszonyok alakultak ki, s ez már nem teszi lehető­vé az imperializmus számára, hogy saját akarata szerint tár­gyaljon. Georges Marchais foglalko­zott továbbá Franciaország nem- nemzetközi politikájának bírá­latával. Pártunk igyekszik együttmű­ködni minden demokratikus erővel, amely az imperializmus ellen, a függetlenségért és bé­kéért, a demokráciáért és a szocializmusért harcol. Ebben a vonatkozásban természetesen különösen szorosak a kapcso­latok pártunk és a többi kom­munista párt között, amelyeket a haladásért vívott harcban nemzeti élcsapatnak tekintünk. Minél jobban bíznak a néptö­megek a mély társadalmi vál­tozásokban, minél közelebb ke­rül hozzánk a szocializmus, annál jobban érdekel bennün­ket az a kép, amely a szocia­lizmust mutatja be, habár min­den esetben nemzeti specifikus vonásai lesznek. egyáltalán nem felel meg a valóságnak, másrészt pedig, hogy ócsárolják e találkozó po­litikai horderejét. Az imperialistaellenes és bé­keerők fő feladata abban rej­lik, hogy a kapitalista rendszer általános válságának leküzdé­sével összefüggésben megaka­dályozzák Európa és a világ visszatérését a hidegháború sö­tét korszakába. Ügy véljük, hogy ennek megakadályozásá­ra fokozni kell a békéért, a katonai tömbök megszüntetésé­ért és a különböző társadalmi rendszerű országok együttmű­ködéséért vívott harcot — fe­jezte be a San Marino-i Kom­munista Párt elnöke. Josip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára Ermenegiido Gasperoni, a San Marino-i Kommunista Párt elnöke Ú) szó 1978. VII. 5. 3 A huszonkilenc európai kommunista és munkáspárt képviselői aberlini konferencián

Next

/
Thumbnails
Contents