Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)
1976-07-05 / 158. szám, hétfő
tSZAAK BABEL: A tartalék lóállomany parancsnoka Jajveszékel az egész falu. A lovasság letapossa a gabonát, és lovakat cserél. A kozákok elcsigázott gebéi helyébe elszedik az jgásállatot. De nincs kire haragudni. Ló nélkül nem lehet el a hadsereg. Hiába tudja ezt a paraszt, ettől még nem könnyebb. Az emberek ott tolonganak a törzs épülete előtt. Kötőféken vonszolják a gyengeségtől botladozó, vánszorgó, kimustrált méneket. A kenyéradó állatuktól megfosztott parasztok érzik, hogyan gyülemlik bennük a keserű bátorság, de tudják, hogy ez a bátorság rövid lélegzetű, s bár a beszéd Is hasztalan, sietnek mégis, hogy odamondjanak a parancsnokoknak, az Istennek. no meg a nyomorúságos sorsnak. Zs., a törzsparancsnok, ott áll teljes díszben a tornácon. Kezével elfedi a gyulladt szemhéját, és látható figyelemmel hallgatja a parasztok panaszát De ez a figyelem nem egyéb ügyes fogásnál. Mint minden fáradt vezetőember, aki kijárta a tapasztalat iskoláját, Zs.-ben is megvan az a képesség, hogy üres percekben teljesen kikapcsolja agyműködését. A gondolatmentes boldogság e röpke pillanataiban rázza fel elhasznált agymasináját. Most is ezt teszi a parasztokkal. Az összefüggéstelen és elkeseredett zajongás csillapító muzsikájának kíséretére Zs. mintegy kívülről figyeli agya csendes morcogását, a tiszta és erélyes gondolatok előhírnökét. A két zajhullám közti szélcsend alkalmas pillanatát megragadva még elkapja az utolsó paraszt- könnycseppet, parancsnoki fölénnyel hárít el mindent, aztán visszavonul a törzs helyiségébe. hogy folytassa munkáját. De ez alkalommal az elhárításra nem került sor. Lángszínű angol—arab ménen Gya- kov — valaha cirkuszi atléta, Jelenleg pedig a tartalék lóállomány parancsnoka — ügetett a tornác felé. Pirospozsgás, deres bajuszú férfi, vállán fekete köpeny, lábán ezüstsávos, piros lovaglónadrág. — Főpapi áldásom a tisztességes szajhákra! — kiállította, és lovát futtában lefékezte. Ezekben a pillantokban egy vedlett lovacska — a kozákok által cserébe adott lovak egyike — ott rogyott össze a lába előtt. — Itt van, lal parancsnok elvtársi — visított a paraszt, és sopánkodva csapkodta a nadrágszárát. — Itt van, la! Milyen lovakat ad a magunkfajta a mi PAJO KANIZSAJ: fajtánknak! Látod, mit adnak? Hát aztán hogyan gazdálkodjunk ilyen lóval? — Pedig ezért a lóért — szólt oda erre tagoltan, nyomatékkai Gyakov —, kedves komám, ezért a lóért megkaphatod a tizenötezer rubelt is a lótartalék csoportnál, de ha ez a ló egy kissé fürgébben szedné a lábát, ebben az esetben, édes komám, a húszezret is megkapnád. Az nem számít semmit, hogy a ló elesett. Ha egy ló elesik és feláll, az mép mindig ló, de ha netalán nem állna fel, akkor már nem ló. De mellékesen megjegyzem, hogy ez a ióvágású kanca szépen talpra áll • — Ó, uram isten, mindenható Szűzanyám! — 'hadonászott a paraszt. — Már hogyan állana fel ez a szegény jószág? Itt adja ki a páráját... — Ne sértegesd a lovat, komám — szólt rá Gyakov mélységes meggyőződéssel —, hiszen ez már egyenesen isten- káromlás, amit művelsz egyko- mám! — Sudár atlétatermetét kiemelte a nyeregből, remekbe szabott lábát kiszabadította a kengyelből, kecses, fürge mozdulatokkal, mintha csak a cirkusz porondján libegne, körüllépdelte a páráját kiadni készülő állatot. A ló csüggedten emelte rá mélyen ülő, kerek szemét: Gyakov vörös tenyeréből mintegy titokzatos jeladás sugárzott; az ernyedt állat friss erőt érzett ömleni tagjaiba, amely ebből az egészségtől kicsattanó, deresedő, hetyke Rómeóból áradt. Fejét jobbra balra ingatta, rogyadozó lábával ide-oda kaszált, de hasa alatt érezte az ostor parancsoló és elviselhetetlen csiklandozását, mire a gebe végül is lassan, óvatosan lábra állt. Valameny- nyien szemtanúi voltunk, hogyan simogatja végig a kabát bő újjából előnyúló finom csukló a ló mocskos sörényét, hogyan simul nyögve a korbács vérző szügyéhez. Ott állt a saját lábán az egész testében remegő gebe, s le nem vette Gya- kovról félénk, szerető, kutyahű szemét. — Így hát, ló ez — szólt Gyakov a paraszthoz, és lágyabb hangon még hozzátette: —, te meg panaszkodsz Itt, édes komám ... A tartalék lóállomány parancsnoka a kantárszárat odadobta a lovásznak, egy ugrással fenn termett a négy lépcsőfokon. és palástszerű köpenyét megbillentve, eltűnt a törzs helyiségében. WESSELY LÁSZLÓ fordítása Vadászko/and Hát igen, nem könnyű az egyszerű embernek közel kerülni a tűzhöz ... Pláne, ha még szerencséje sincs. Vegyük csak az én esetemet. Felhív egyszer egy felelős beosztású elvtárs titkárnője. „Vadászat készül — mondja jelen lesz az összes megyei vezető". No, qondoltam, most az egyszer rám mosolygott a szerencse! ... Annál is inkább, mivel nagyon szeretek vadászni, és a célzásban sem vagyok az utolsó ... A helyi vadásztársaságban a legjobb lövőként tartanak számon! Ezt komolyan mondom — nemcsak a szokásos vadászmese. Gondosan jelkészültem, ahogy dukál: háromszor is megtisztítottam a puskát, s beszereztem a legjobb töltényeket. Végre eljött a nagy nap. Kitűnő helyre kerültem — éppen a felelős beosztású elvtárs mellé. „Ha most sem kapok jobb munkakört (értsd: magasabb fizetést!), nem egyhamar adódik megint ilyen jó alkalom!" — gondoltam. És máris felröppent egy fd• cán. Egyenesen felénk tart/... Kaptam a puskát — durrl A gyönyörű madár éppen a lábam elé pottyant. A felelős beosztású elvtárs csak akkor lőtt. De azt ts elhibázta. és mindenki látta: az összes vezető állású dolgozó ... Hű, micsoda balhé lett!... Én vagyok az oka mindennek, mondták, minek kellett elsőnek lőnöm ___ Te lt-múlt az idő, a felelős beosztású vezető helyére új főnök került. Lassan-lassan feledésbe merült az eset, s egyszer újból meghívtak egy vadászatra. Megint csak a főnök mellé kerültem. No, qondoltam, most vagy soha! ... A leqfontosabb, hoqy ne én lőjek elsőnek! Legyen az övé a zsákmány!... így is történt. Mint a nyíl, közeledett felénk a vad! A főnők rettenetesen izgatott lett. Torkaszakadtáből kiabál: „Lőj már, mit tátod a szád> Lőj, te ördög!“ Jól van, jól, tudom én, barátom, hogy mit csináljak! Nyuqodtan leeresztettem a puskát, eszem áqában sem volt lőni... Hanem meqint nem volt szerencsém: ahelyett, hoqy maga- sabb beosztásba kerültem volna, leváltottak. De ez méq csak haqyján — nagyon valószínűnek látszik, hogy sittre is vágnak ... Ja igen; majdnem elfelejtettem mondani, hoqy ezúttal vadkanra vadásztunk. ZAHEMSZKY LÄSZLÖ fordítása I lát kérem szépen, / J először is: ez még nem végleges bizonyítvány — ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítvány nap, az nem jelent semmit. A többiek tényleg kikapták a bizonyítványt, de az enyémet fői kellett küldeni a minisztériumba, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgősen orvosolni kell. Igen. Különben a bizonyítvány-ellenőrző és -kiegészítő konferencia foglalkozni fog az esettel, tanfelügyelői középülésen. Az osztályfőnök úr, mikor ideadta nekem a bizonyítványt, beszédet tartott: kicsit zavarban volt, t?s tiszteli ette a papát. Kérlek, kedves Bauer, mondta, légy szíves, közöld szüléiddél, miszerint KARINTHY FRIGYES: Könozsi István felvétele vétség, Untam, mikor oeina az egyKettedet, de akkor elvesztette a noteszt. Fizikából. Hát fizikából már novemberben jeleltem, kerdezte, hogy a Nap körül, mondtam, hogy ellipszis alakú pályán, melynek egyik gyújtópontjában a Nap van, és ez a Newton érdeme. De akkor a mellettem ülő jiúval összetévesztett, akinek háromnegyede van fizikából, és nekem írta be véletlenül. Akkor szóltam, a tanári kar megnézte a noteszt, mondta, hoqy tényleg a Csekonics helyett írta be véletlenül, de ezt most már nem lehet kiigazítani, mert ebből neki a kormánynál kellemetlenségei támadnak, nagyon kért, hogy ne firtassam a dolqot, most egyelőre, és tegyem meg neki, hogy most Magyarázom a bizonyítványom sajnálatos tévedés történt bizonyítványoddal, hibás tételek csúsztak bele. A bélyeghatósáqi szabályrendelet szerint, sajnos, így is ki kell adni a bizonyítványt, de kérnelek kell, kedves Bauer, közöld a szülővel, miszerint ez csak olyan ideiglenes okirat, aminek az adatai nem jelentenek semmit. Kérd meg kedves szüléidét, ne haragudjanak ezért, az igazi bizonyítványt csakhamar kiállítjuk — egyelőre kéretem őket, hogy írják alá ezt, mert az összes iratokat átküldtük a rendőrségre, ahol a nyomozás miatt szükség van erre az aláírásra: de hangsúlyozd, kérlek, hogy ez csak formaság. A főkapitány személyesen átírt a fiumei tengerészeti gimnáziumba, derítenék ki, hoqy került bele a bizonyítványodba történelemből ez a ... ez a ... szám itten, ami ugyan csak eqn közönséges szám, azt jelenti, hoqy négyszer feleltem történelemből — de esetleg félreértésekre ad alkalmat. Tudniillik Mangold, a történelemtanár, az csak helyettes tanár nálunk, még nem is osztályozhat, mert előbb vizsgáznia kell osztályzástanból a főegyetemen. Ö csak helyettes osztályzatot adhat, amit másképpen kell érteni — egyes helyett kettest, kettes helyett négyest —, majd ha letette a vizsgát, akkor az összes bizonyítványokban kiigazítják az osztályzatokat igazi osztályzatokra. Most egyelőre kéreti a papát, ne tessék haragudni egyelőre, és üzeni, hogy én négyszer feleltem történelemből, egyszer aláhúzott kétharmadra, egyszer egyesre, egyszer háromnegyed kettesre, tessék ezt összeadni, mértani kö- záparányost venni, kijön a háromnegyed egyes, aláhúzva. Először a Második Józsefből feleltem, de akkor csengettek; másodszor kérdezte az örökösödési jogot, mondtam: schmalkaldeni szöegyezzem bele a hármasba, év végére kijavítja jelesre, és nem is kell jelelni a következő félévben. A jelest mindjárt be is vezette a születési bizonyítványomba, főigazgató-aláírással. Fröhliclinek pikkje van rám algebrából, arról nem tehetek. A határozatlan együtthatóval kellett megoldani az egyenletet, és akkormikor kihívott, akkormikor megmondtam, hogy akkor beszorzok lambdával, erre kiesik a második egyenlet, de akkor nem esett ki a második egyenlet, persze azért nem, mert iksszel is be kellett volna szorozni, csakhogy ezt Fröhlich nem vette észre, mire megmondtam, hogy be kellett volna, akkormikor észrevette, hogy ő nem tudta, szégyellte magát, és azt mondta, hogy menjek helyre, és azóta pikkje van rám, mert jobban tudtam az algebrát, és nem akart kihívni javítani, pedig a törvényszékben benne van, hogy januárig ki kell hívni a jiút javítani, mert másképpen nem érvényes az osztályzat, és a Steinmann, a legjobb tanuló is mondta, hogy föl lehet jelenteni Fröhlicliet, de nem akartam, mert úgyis pikkje van rám, pedig a dolgozatba nekem ugyan az jött ki, mint Steinmann-nak. Magaviseletből azért van kettes, mert ha van három hármas, akkor nem lehet magaviseletből se egyes, hanem akkor külön bizonyítványt adnak magaviseletből, amit postán küldenek el a szülőknek. F.z?!... Ez nem hármas, ez kettes, csakhogy az osztályfőnök úr olyan furcsán írja a kettest, véletlenül felül írja a végét a kettesnek. Csak a vezetéknevet tessék aláírni... de mostanában ne tessék bemenni az iskolába... a kaput kiemelték ... most átalakítják ... nincs kapu ... nem lehet bemenni... majd egy két hét múlva. .. 1976. VII. 5. OZSVAI.D ÁRPÁD: CSAK k SZELLŐ... Még vár valakit: Sarkig tárva az ajtó. A széket naponta letörli. Egy légy zümmög, mint távoli ventilátor. Vonatok dübörgését érzi az asztal lapján. Csak a szellő játszik a függönyön .. . Nem jött senki: pedig sarkig tárva az ajtó. DÉNES GYÖRGY: ŔB0TT A NAP TERMO frGliT Adott a nap termő ágat, <ifeslö, formás életet, szabadságot az elmúlásnak, borúra buggyant éneket, a létre hamvazó szerelmet, mely mint a téli nap — derengő, s míg szívhang szövi be a mellet, köröskörül csak nő az erdő, és elborít a lombok éje, már fu Idők lom a zöld hínárban: ki voltam ifjú láng kevélye, pokol-kürtőbe leng az árnyam.
