Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)
1976-07-31 / 181. szám, szombat
Támadási felület — Miért hagysz magadon annyi támadási felületet? — kérdi a barátom. Hangjában őszinte jóindulat, féltés, óvás, intelem. Ezen érdemes elgondolkozni. Való igaz, túl sok rajtam a támadási felület: emberi gyengeségeim, esendőségeim, hol itt, hol ott bukkannak elő a szűk és repedezett páncélzat alól, mellvértem rozsdás, pajzsom likacsos, sisakrostélyomat szétmarták a szenvedélyek. Akad itt bizony támadási felület: a soknál is több. Továbbá a vívóállást is elfelejtettem, vagy meg sem tanultam. Nem tudok és főleg nem szeretek riposztozni. „Támadási felületeimen“ így könnyen belémhatolhatnak tőrök, kések, jatagánok. Lemetszhetik a fülem, az orrom, átdöfhetik a májam, a vesém, egyszóval kizsigerelhetnek, ha akarnak. Dehát miért akarnak? Kik és miért támadnak, vagy támadhatnak? Hiszen tehetne támadási felületem bármekkora, vértezetem lehetne sokkal hiányosabb, ha nem lennének támadó kedvű ellenfeleim. Akikről alig-alig tudok valamit. Nem is értem, miből tápálkozik ez a harci kedv és agresszió. A génjeikben örökölték, ilyenekké nevelték magukat? Vagy talán a barátom túlozza el a dolgot? Mindegy: sem kardot, sem pajzsot nem vásárolok: nem hiszek ellenfeleimben! ZS. NAGY LAJOS Csárdái jelenet Halászcsárda áll az út szélén. Takaros, hangulatos, érdekes. Speciális halételek. Halászlé, rántott ponty, apró kancsókban fehér bor. A sarokban nagy akvárium, kövér halak úszkálnak benne, egy csőből — közvetlenül a halastóból — friss víz csörgedezik. A falat is halak borítják: sokszínű lemezből vágott csukák, keszegek. A helyiség teli van kirándulókkal, szolgálati úton megéhezett utasokkal és helybeliekkel. Az asztalok között csinos pincérnő futkos. Mindenki jól érzi magát. Nyílik az ajtó, két fiatalember lép be. Részegek. Nagy zajjal csörtetnek, s hercegi mozdulatokkal elvetik magukat. Egy ideig élvezettel nézegetik a ,.pofákat“ maguk körül, majd elkezdik műsorszámukat. Míg az egyikük sört rendel, a másik a zenegéphez tántorog, a teljes hangerőre kapcsolja. Az emberek felkapják fejüket, talán még a potykák is megmerevednek egy pillanatra. Mint aki jól végezte dolgát, visszakacsázik haverjához, s együtt röhögnek a vendégekre. Láthatóan jól szórakoznak, a világért sem zavartatnák magukat. A pincérnő lehalkítja a zenét. Az aranyifjú ismét oda- billeg, felerősíti. A pincérnő lehalkítja. Felerősíti. Lehalkítja. Borzasztóan élvezik műsorukat, s a „közönség“ szenvedő arccal feszeng. A légkör már-már robbanásig feszül, amikor kijön a vezető, s határozott mozdulattal kikapcsolja a zenegépet. A két titán egy darabig bambán ücsörög. Ilyen fordulatra nem számítottak. Aztán nagy robajjal kimennek. Kimennek, de valami ott marad utánuk. Vagy inkább elvittek valamit. S ez a hiány ott lóg a levegőben,, az asztalok között. És egy nő pillantásában, amikor izmos élettársára pillant. A pincérnő újra bekapcsolja a gépet, s a zene halkan, de most már tolakodóan ömlik szét a helyiségben. KÖVESDI KAROLY MILYEN ElffiOPAERT HARCOLNAK A KOMMUNISTÁK? ' (Folytatás a 3. oldalról) szilárdítja minden egyes párt erejét és befolyását, valamint azt a képességét, hogy a közös internacionalista feladatok megoldásának leghatékonyabb útjait határozza meg. A berlini konferencia küldöttségeinek többsége hangsúlyozta, hogy a háború ellen, a békéért ős biztonságért vívott harc sikereinek nélkülözhetetlen feltétele, hogy megszilárduljon Európa szocialista és tőkésországai kommunista és munkáspártjainak az együttműködése, szorosan egybehangolják közös akcióikat a nemzetközi küzdőtéren. Kifejezték elszánt akaratukat, hogy továbbra is mindent megtesznek az európai kommunista pártok felzárkózottsága érdekében, kétoldalú és többoldalú találkozókat tartanak a kommunista pártok kölcsönös kapcsolatai általánosan elfogadott normáinak és elveinek alapján. A konferencia jellegzetessége volt, hogy az európai kommunista és munkáspártok a kommunista világmozgalom oszthatatlan részének tartják magukat. A békés, demokratikus, szocialista Európáért vívott harcukat a kommunisták azon egyetemes harc szerves részének tekintik, amelyet a nemzetközi munkásosztály eszményeiért vívnak. Iránytű az európai országok népei számára f.. A berlini konferencia 08 a Jóváhagyott záródokumentum marxlita—leninista elvek alap« Ián értékel számos olyan időszerű kérdést, amelyek nagy jelentőségűek Európa és az egész világ népei számára. A munkásosztály az európai országok dolgozó tömegei és népei útmutatót nyertek, amely hozzájárul a lázas fegyverkezés megszüntetéséért, a leszerelésért, a létérdekeikért vívott harcuk aktivizálásához. A konferencia résztvevői hangsúlyozták mindazt az újat, amit a Jelertlegl helyzet hozott, az osztályharc azon új lehetőségeit és útjait, amelyek az európai és a világerőviszonyok megváltozása következtében nyílnak meg. A konferencián részt vett pártok képviselői nem csak saját pártjuk álláspontját fejtették ki korunk kulcsfontosságú problémáiról, hanem kidolgozták a marxizmus—leninizmus elvei alapján a testvérpártok közös állásfoglalását összefoglaló közös platformot, valamint a kitűzött célokért vívott harc egységes irányvonalát is. Ily módon bebizonyították, hogy a kommunisták a népek és a néptömegek alapvető érdekeiért folyó harc első soraiban küzdenek. A konferencia az egész világot meggyőzte arról, hogy az európai kommunista mozgalom nem egymástól egyre inkább elidegenedő nemzeti pártok számának összessége, amelyeknek a kölcsönös kapcsolatai „zsákutcába“ kerültek, amint ezt az antikommunista propaganda akarta elhitetni a közvéleménnyel. A konferencia a kommunista pártok közötti kölcsönös kapcsolatok általánosan elismert normái alapján a testvérpártok fejlődő internacionalista együttműködése elmélyítésének tényezőjévé vált. Az egész világ meggyőződhet arról, hogy az európai kommunisták és pártjaik alapvető céljainak és feladatainak egysége, harci szolidaritásuk és kölcsönös támogatásuk, a testvérpártok konkrét tapasztalatai alapján a forradalmi elmélet és gyakorlat alapvető kérdéseinek konkrét kidolgozása az európai mozgalom és minden egyes párt erejének forrása. A haladás élén Az értekezlet megmutatta azt a tényt, hogy az európai kommunista mozgalom olyan vívmányokat ért el, amelyek meghatározzák az egész kontinens és az egész világ történelmi haladását. Az európai kommunisták stratégiai célja az osztályerőviszonyok megváltoztatásának elérése a forradalmi harc javára. És ez lényegesen megkülönbözteti a kontinens összes többi politikai pártjától és mozgalmától. Röviden: az európai kommunista mozgalom a marxista— leninista tanok nagy eszményeitől vezérelve, tiszteletben tartva korunk jellegzetes sajátosságait és az osztályharc frontjain nyert forradalmi tapasztalatokat, alkotó módon kidolgozta kontinensünkön a háború ellen a békéért, a biztonságért, az együttműködésért és a társadalmi haladásért vívott harc jövőbeni politikai irányvonalát. Ennek az irányvonalnak a következetes megvalósítása, megvédeimezése az antl- kommunisták és mindenfajta opportunisták hamisításaival szemben szavatolja majd e célok elérését. IVAN HLIVKA j Ifjúsági építkeIfjúsági építkezés nf0"?ákk vardon (Dvory nad Zitavoii-ban) épülő, 1200 fejőstehén elhelyezésére alkalmas tenyésztelepet. Az építkezésen most a nitrai Mezőgazda- sági Főiskola és a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola hallgatói dolgoznak. Részt vesz a munkában a kijevi Építőipari Főiskola 20 hallgatója is. Képünkön: Irina Prokopjenkova kijevi főiskolás munka közben. (A. Zagar felvétele — CSTK) SAJÓ MENTI TALÁLKOZÁS ÜJ ÉPÜLETEKKEL GYARAPODOTT A FALU % TORNATERMES ISKOLA ÉPÜL kai. A falu apraja-nagyja ott volt az építésnél. Szajkó Elemér például este jött haza a néphadseregből, de másnap már részt vett a társadalmi munkában. Bodollo Géza is a ház körüli munka helyett, a közös segítségére sietett. —- Mikorra készül el az iskola? — kérdezem kíváncsian. — A tervek szerint 1978-ban, de lehet, hogy korábban is — válaszolja magabiztosan a hnb- titkár. — Ha ezzel elkészülünk, a régi iskolát óvodának alakítjuk át. — Többre nem futja erőtökből... — Azt nem mondanám. Rendbe tesszük a művelődési otthon környékét, a sportpályát, a temetőt, a már említett pincesorban a fényképészeti szakkörnek egy helyiséget alakítunk át. Tatarozzuk a hnb székhazát. Ezek a főbb feladataink, amelyek a választási programjavaslatban is szerepelnek. A parkosítást is tovább folytatjuk. Ebben sokat segít a nyugdíjas György Sándor bácsi, aki maga neveli a rózsabokrokat, kiülteti és gondozza őket. Be akarjuk vezetni a nyugdíjasok étkeztetését is. A végszónál összetalálkozunk Gyiire Margit nénivel, aki éppen afelől érdeklődik, felvették-e a kosztosok névsorába. Amikor megtudja, hogy igen hálálkodni kezd: —• Köszönöm, fiam a szenet is, amit küldtetek ... — Szóra sem érdemes, mondja a titkár. —- Ez is a feladataink közé tartozik. Jóleső érzés jár át, de hogy másfelé tereljem a beszélgetést, megkérdem a titkártól. — Az emberek nem idegenkednek a társadalmi munkától? — Nem. Községünknek 807 lakosa van, de volt olyan vasárnap, amikor társadalmi munkát 420-an végeztek. Molnár István képviselő a szervező munkából Is kiveszi a részét. Aktív segítséget nyújt Asztalos Elemér és Molnár Zoltán is. S hogy el ne felejtsem, a hnb elnöke, Turisz Pál is mindig ott van a munkálatoknál. No persze, a titkár sem hiányzik sohasem, de amint mondja, ez e^yüttjár a hivatásával. NÉMETH JÁNOS Társadalmi munka az úf Iskola alapozásánál Ha két ismerős találkozik, mindig felhangzik a megszokott kérdés: mi újság nálatok? Amikor a közelmúltban Hanván összefutottam Czokoly Alberttal, én is ezt a kérdést tettem fel. Ismerősöm először mosolygott, majd elnevette magát: — Amint látod, a bányászból hnb-titkár lett. A múlt év januárjában foglaltam el ezt a hivatalt. Többet nem mondott. Belém karolt, és Invitált, hogy menjek vele szétnézni a községben. — Ha a Rimaszombati Mező- gazdasági Építővállalat nem késik három évet a vízvezetékhálózat építésével, akkor most azt mondhatnám, hogy teljes egészében teljesítettük a Nemzeti Front választási programját — mondja. — Csak ez hiányzik a teljesítéshez? — Igen. — Mivel lett a község gazdagabb? — Elkészült a tűzoltószertár, átalakítással kenyér- és tejüzletet létesítettünk, tataroztuk az iskolát és az óvodát, rendbe tettük az utakat, amelyeket azonban a vízvezeték építésének késése miatt újra felásták. A művelődési otthont kétszer Is körüljártuk. Az egykori régi kastélyt Jól Ismerem, még aßböl az időből, amikor új tetőt tettek rá. Voltam is már benne, ezért nem értettem, miért Járjuk körbe, mit is akar a titkár megmutatni. — Amikor átépítettük a kastélyt, a pincehelyiségekhez nem nyúltunk. — Rájöttünk, hogy fel lehet őket használni. Mintegy 70 000 korona ráfordítással a pince egy részéből ifjúsági klubot létesítettünk. Ugyanennyibe került a berendezés is, de megérte. A régi klubhelyiséget pedig agitációs központtá rendeztük át. Az ifjúsági klubon kívül a hnb ülésterme is itt kapott helyet. Tovább haladva a „kert alatti“ úton ismerősöm elárulja, hogy ebben a választási időszakban négy autóbusz-várótermet építettek. Amikor pedig egy nagyobb épület már elkészült alapjához érünk, büszkén újságolja: — Itt egy négy tantermes iskola lesz majd napközivel, konyhával és tornateremmel. Amikor úgy láttuk, hogy a víz- és a csatorna-hálózat építésével bajok lesznek, nem készülnek el Idejében, a felsőbb szervek egyetértésével ennek építéséhez fogtunk. Megtudom, hogy bár kétszáz köbméter földet kellett meg mozgatni, és az alapozáshoz 350 köbméter betonra volt szükség, egy hónap alatt elkészültek az alapozási munkálatok-
