Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)
1976-07-31 / 181. szám, szombat
Leonyid Brezsnyev nyilatkozata a moszkvai Pravdának Helsinki szenemében tevékenykedünk Moszkva — Leonyid Brezs* nyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára válaszolt a Pravda munkatársának kérdéseire. Kérdés — Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet befejezésének és a záródokumentum aláírásának első évfordulójával összefüggésben az Ön véleménye szerint hogyan lehet értékelni ennek a tanácskozásnak a jelentőségét? Válasz — A tanácskozás hatalmas jelentőségű eseménnyé vált. Véleményünk szerint fő jelentősége abban áll, hogy ki tudja fejezni minden résztvevő ország népeinek békeakaratát. A Helsinkihez vezető út nem volt egyszerű. Ezen az úton sok bonyodalom merült fel. A tárgyalóasztalnál különböző társadalmi rendszerű és világnézetű államok találkoztak, mindazonáltal az a törekvés volt túlsúlyban, hogy általános egyetértésre jussanak az európai biztonság és együttműködés alapvető problémáival kapcsolatban s ez biztosította a sikert. Az eltelt évben többször kísérleteket, tettek arra, hogy egyes kérdések vonatkozásában beárnyékolják a tanácskozáson elért megállapodásokat. Az eddig elvégzettek és a küszöbön álló teendők értékelésekor azonban a mérleg serpenyőjébe nem egyes részleteket kell helyezni, hanem azt a nagy ügyet, amely egyesítette a 33 európai államot, az Egyesült Államokat és Kanadát. Ez a megközelítés vitt mindnyájunkat Helsinkibe és késztetett bennünket arra, hogy aláírjuk a záródokumentumot. Ez a kollektíván kidolgozott okmány, miközben megerősítette az európai politikai légkör javításában elért eredményeket, kijelölte az államközi ügyek realista felelős vitelének hosszútávú perspektíváját. Mindenekelőtt Európa vonatkozásában és jelentős mértékben az egész világot érintő problémák rendezésének potenciális lehetőségei szempontjából is. Kétségtelen, hogy az egy évvel ezelőtt Helsinkiben elért eredményeknek nagy jövője van és senkinek sem sikerül azokat megingatni, eltompítani. Bízvást elmondhatjuk, hogy a biztonsági és együttműködési értekezlet eredményeképpen Európa jelentősen magasabb szintre emelkedett, mint amilyenen annak előtte volt. Megtanulta, hogy állhatatossabban és méginkább törekedjen az égető nemzetközi problémák megoldására, nagyobb gyakorlati hajlékonysággal tevékenykedjen az enyhülés, az államok közötti együttműködés és a népek közötti béke elmélyítése érdekében. Azt mondhatjuk, hogy ezekben a szavakban derűlátás van túlsúlyban. Igen, ez valóban így van. Kérdés — Sok országban éles reagálást váltott ki az Egyesült Államok, az NSZK, Franciaország és Anglia megállapodása arról, hogy gazdasági nyomást gyakorolnak Olaszországra, ha az Olasz Kommunista Párt képviselői bekerülnek ennek az országnak a kormányába. Ml az ön véleménye ezzel kapcsolatban? Válasz — Az NSZK kancellárjának, az Egyesült Államok elnökének és egyes más nyugati államférfiaknak a nyilatkozataiból az állapítható meg, hogy magát ezt a tényt nem cáfolják. Igaz, hogy a hivatalos nyilatkozatokban és sajtó- közleményekben vannak árnyalatok, a dolog lényege azonban világos — Olaszország ellen gazdasági szankciókat szándékoznak foganatosítani, ha kormányába bekerülnek a kommunisták. Természetesen a szovjet emberek nem kívánnak az olasz kommunisták nevében beszélni. Az Olasz Kommunista Párt már kifejtette saját véleményét. Tudjuk azt is, hogy nemcsak Olaszországban tapasztalható a társadalmi felháborodás hulláma, általában ez az egész kérdés túlnőtte a pusztán olasz kereteket. Nézzük a kérdésnek a következő oldalát. A kapitalista országok politikai személyiségei gyakran magasztalják, többek között különböző nemzetközi fórumokon, a demokrácia kutatójaként a szavazatok számát az urnákban. A jelen esetben pedig mi történik a valóságban? Hiszen éppen a szavazás útján fejezte ki bizalmát az olasz választók több mint egyharmada a kommunista párt iránt, az olasz nép akaratát nem akarják figyelembe venni. Kiderül, hogy azoknak a szemében, akiknek nem tetszenek az olaszországi választások eredményei, olcsó az ilyen demokrácia. Vajon nem ezt tanúsítja-e, a különbség a bizonyos demokratikus normák betartásával kapcsolatos ünnepélyes nyilatkozataik és az Olaszországgal kapcsolatban meghirdetett politikai vonaluk között? Van szorosan vett nemzetközi vonatkozása is annak, hogy egyes hatalmak készek torkon ragadni Olaszországot, csupán csak azért, hogy ne engedjék a kommunistákat részt venni kormányában. Bizonyos köröknek, melyeknek szerepük van ezen hatalmak külpolitikájának meghatározásában, szemmel láthatólag nincs ínyére az a békével, a fegyverkezési hajsza beszüntetésével, az enyhüléssel kapcsolatos irányvonal, amelyet a berlini értekezleten meghirdettek az európai kommunista és munkáspártok, köztük az Olasz Kommunista Párt. Egyes nyugati hatalmak beavatkozása az olasz kormány megalakításának folyamatába nem az erejük jele, hanem a társadalmi haladás hatalmas hullámával szembeni félelmük megnyilvánulása. Aligha szükséges külön kitérni arra, hogy az ilyen beavatkozás éles ellentétben áll a Helsinki záróokmánnyal. A külső diktátumra irányuló kísérletek korunkban ellenkező eredményekkel járnak. Újra meggyőzik a kommunista és munkáspártokat a nemzeti felszabadítási mozgalmakat, az összes békeszerető erőket arról, hogy még nagyobb energiával és összeforrottsággal védelmezzék a béke, a népek függetlensége és szabadsága' nagy ügyét. Az első szovjet—kubai ifjúsági fesztivál tovább erősítette a két ország fiataljainak megbonthatatlan barátságát. (Foto: ČSTK — TASZSZ) Egyeztették álláspontjukat Moszkva — A Szovjetunió Külügyminisztériumának meghívása alapján július 27—29 között Moszkvában konzultációs értekezletet tartottak, amelyen részt vettek a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztár- taság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjetunió és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság külügyminiszterhe- lyettesel, és külügyminisztériumainak más vezető munkatársai, valamint a KGST titkárságának képviselői. Az értekezleten a Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériuma képviseletében megfigyelőként résztvett a VSZK Szovjetunióban akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövete . Az értekezlet résztvevői véleménycserét folytattak az ENSZ tevékenységének kulturális problémáiról és az ENSZ 31. közgyűlésének kérdéseiről. A találkozó szívélyes és baráti légkörben zajlott le. Kinek használ a kenyai—ugandai viszály? Moszkva — Afrika déli részén döntő szakaszába lépett a felszabadító harc — állapítja meg a moszkvai Pravda kommentárja. Az izraeli légierő Uganda ellen végrehajtott ka- lózakciója jelzi azt, hogy az imperialista körök kísérleteket tesznek korábbi pozícióik megőrzésére, s nem kívánnak pasz- szív szemlélői lenni a dél-afrikai fejleményeknek. Az Entebbe repülőtér elleni támadás Uganda védelmi képességének megrendítését, légi- erejének megsemmisítését, végső soron pedig az ország de- moralizálását célozta. Az a tény, hogy Izrael a szomszédos Kenya repülőterét használta fel ehhez az akcióhoz, bonyolulttá tette a két afrikai ország kapcsolatait. Kenya lezárta Ugandával közös határát, s ezzel megfosztotta szomszédját az üzemanyagtól és más fontos áruktól. A Jelenlegi helyzetben bármely határincidens az ugandai—kenyai határon komoly konfliktust vonhat maga után. A két afrikai ország kísérleteket tett a helyzet normalizálására. Bizonyos nyugati köröknek azonban ez nincs Ínyére. Minden eszközzel Igyekezned fenntartani a bizalmatlanság és ellenségeskedés légkörét, s Kenyát az Uganda elleni blokád további szigorítására ösztönzik. Mindezek a cselekmények a független afrikai országok im- perialistaellenes egységének’ bomlasztását célozzák. Afrika népe ebben a helyzetben erői* két és energiáikat a faji megkülönböztetés és a gyarmatosítás elleni küzdelemre összpontosítja — írja a szovjet kommentátor. Amint a berlini konferencián jóváhagyott „Az európai békéért, biztonságért együttműködésért és a társadalmi haladásért“ című dokumentumból kitűnik, a kommunisták készek továbbra is következetesen harcolni a demokráciáért és a szocializmusért, tekintetbe véve a különböző országok helyzetét és nemzeti sajátosságait, valamint a történelmi fejlődés általános törvényszerűségeit. Az értekezlet tartalmával elutasította a burzsoá és opportun nista propagandának a forradalmi folyamat, a béke és a társadalmi haladás általános törvényszerűségeit, valamint a proletár internacionalizmus tartalmát és elveit érintő spekulál cióit. Az értekezlet résztvevői a szocialista forradalom általános törvényszerűségeinek antl- kommunista és revizionista hamis értelmezésétől eltérően — aminek célja az „uniformitás- ról szóló koholmányok szolgálata és a marxista—leninista pártoknak a konkrét feltételek között és helyzetekben való al-> kotó fellépésének tagadása — az általános törvényszerűségeken a forradalmi haladás fő, történelmileg megalapozott vonásait és irányzatait értik. Mindenekelőtt olyan minőségi és alapvető vonásokról, általános irányzatokról van szó, amelyek az egész forradalmi folyamatra jellemzőek. Brezsnyev elvtárs e kérdés-» sei kapcsolatban az értekezleten azt mondta: „ ... minden egyes testvérpárt tapasztalatai a nemzeti sajátosságokkal ösz- szefüggő megismételhetetlen specifikus vonások kivételével szükségszerűen tartalmazzák azokat a közös vonásokat is, amelyek egész mozgalmunkra vonatkoznak A nemzetközi feszültség eny^ hülése, a háborús veszély elhá»i rítása a nemzetközi együttműAz európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciájának eredményei Milyen Európáért harcolnak a kommunisták? 4. A marxizmus—leninizmus — a kommunista pártok egységének alapja ködés kibontakozása Európában egyaránt megfelel valamennyi ország dolgozói osztályérdekeinek, minden nép nemzeti érdekeinek, és az emberiség egyetemes érdekeinek is. A békeharc és a társadalmi haladás dialektikus egysége Az értekezlet záróokmánya elutasítja azt a koncepciót, amely a békés egymás mellett élés politikájának az osztályharc fejlődésével való össze- egyeztethetetlenségét hirdeti, és kifejezi az európai kommunisták elszánt akaratát, hogy mindent megtegyenek azért, hogy az enyhülés kézzelfogható eredményeket hozzon a dolgozók életének megjavulásában, a munkásmozgalom végső céljainak megközelítésében. A kommunisták azt a nézetet vallják, hogy a béke és az enyhülés olyan nemzetközi feltételeket alakít ki, amelyek kedvezőek a társadalmi és a nemzetiségi elnyomás megdöntésére és arra, hogy minden nemzet megvalósíthassa oszthatatlan jogát, hogy maga oldhassa meg jelenének és jövőjének a kérdéseit. A jelenlegi nemzetközi élet tapasztalatai igen meggyőzően bizonyítják, hogy a népek egyre inkább aszerint ítélik meg egyik vagy másik rendszer előnyeit, hogyan képes elősegíteni a béke megszilárdítását, milyen lehetőségeket tud teremteni a tömegek jóléte és kultúrája állandó növeléséhez, a társadalmi haladás (meggyorsításához. A béke és a békés egymás mellett élés korszakában élesebben domborodnak ki a szocializmus előnyei, a kapitalizmus válságaival szemben. A népek figyelemmel kísérhetik, hogy a szocialista és a tőkés világban végbemenő hasonló objektív folyamatok — mint amilyenek a gazdasági Integráció, a termelés összpontosítása, a tudományos-technikai forradalom — ellentétes társadalmi és politikai következményekkel járnak a dolgozók, az egész társadalom számára. Az európai népek mindebből szükségszerűen kell, hogy levonják a megfelelő következtetéseket. A kommunista és munkáspártok kijelentik, hogy a Jelenlegi helyzetben a béke biztosításáért és a nemzetközi együttműködés fejlesztéséért, a fegyverkezési verseny és a kontinens tömbökre való osztása ellen vívott harca egyúttal küzdelmet jelent az infláció, a munkanélküliség, a drágaság, a társadalmi igazságtalanság ellen. Másrészt a dolgozók e harca a tőkés rendszer ezen rákfenéje ellen, küzdelmük demokráciáért és a társadalmi átalakulásukért korlátozza a burzsoázia legreakciósabb militarista csoportjainak mesterkedé- sl lehetőségeit, s Ily módon egyúttal harcot Jelent a tartós békéért, és a népek kölcsönös együttműködéséért. Az enyhülés feltételei között egyre szélesebb néptömegek tudatosítják a fegyverkezési verseny esztelenségét, a háborús előkészületekben az anyagi és a szellemi értékek elpazarlását. Ezért a tömegek saját tapasztalataik alapján győződhetnek meg annak a kommunista meggyőződésnek a helyességéről, hogy az enyhülés feltételei között sikeresebben lehet harcolni a munkanélküliség növekedése ellen, enyhíteni a dolgozók vállára nehezedő terheket, amelyeket a növekvő infláció, a rohamosan emelkedő árak okoznak. Ennek útja a hadicélokra tervezett óriási eszközök csökkentése. A néptömegek egyre inkább meggyőződnek arról, hogy csupán ilyen feltételek között lehet előrehaladni az egészségügy, a művelődés, a lakásépítés és az életkörnyezet égető problémáinak megoldása során. Az éles osztályharc tovább fejlődik Az európai kommunista és munkáspártok értekezletének résztvevői abból Indulnak ki, hogy nincs olyan nagy lehetőség, amely önmagában megvalósulna. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a monopolista és reakciós erők ellencsapásokat kísérelnek szervezni és megvalósítani. Ezért keresnek egyre újabb módszereket és folyamodnak széles körű politikai és Ideológiai mesterkedésekhez. A tapasztalatok azt is megerősítik, hogy. minden egyes lépést, amely a dolgozók jogainak kibővítésére, az egyes problémák megoldására irányul és a monopóliumok vagy a burzsoázia politikai pozícióit érinti, éles osztályharc kísért. A kommunista és munkáspártok tudatában vannak annak, hogy a kitűzött feladatok és javaslatok megvalósítása mindenekelőtt saját aktivitásukat és akcióegységüket, egységüknek és felzárkózottságuknak a marxizmus—leninizmus elvi alapján való megszilárdU tását követeli meg. Az európai kommunisták, amint ezt a konferencia záró* okmánya tartalmazza, elutasítanak minden olyan politikát és világnézetet, amely lényegében a munkásosztálynak a tőkés rendszer alá való rendelését Jelentené. A konferencia újból megerősítette, hogy a kommunista pártok internacionalista együttműködésüket és a szolidaritásukat Marx, Engels és Lenin nagy eszméi alapján fogják továbbfejleszteni. A proletár initerinacioinalizmus alkotóereje Maga az élet, az európai országok valós fejlődése igazolja a marxi—lenini forradalmi elmélet és gyakorlat helyességét és nagy átformáló, alkotóerejét. A proletár egység — a forradalmi pártok megbízható fegyvere. Az internacionalizmus — a szocialista országok népeinek és a nem szocialista világ dolgozóinak megbonthatatlan harci szövetsége. A testvérpártok közös fő kérdéseiben az általános törvényszerűségeié mélyreható ismeretén alapuló egybehangolt tevékenység meg (Folytatás a 4. oldalon)'
