Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-30 / 180. szám, péntek

JEGYZETEK A XX. KARLOVY VARY-i NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁLRÓL Ügy mondják, a nemzetközi fesztiválok a filmművészet olimpiai játékai, csakhogy eze­ken a seregszemléken az em­berek nem az erejüket mérik össze, hanem a világ különbö­ző tálain élő és munkálkodó alkotók művei versengenek. Két héten át mi is ilyen ver­senyen vettünk részt Karlovy Varyban, s ha a rendezvény ke vésbé volt izgalmas, azért nem a fesztivál hibáztatható, hiszen a vendéglátók mindent megtet­tek a siker érdekében. Snkan tűnődve találgatták, mi lehet az oka annak, hogy a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon nem láthattunk remekműveket, s a mesterség­beli tudás és a művészi igé­nyesség találkozásának is csak ritkán lehettünk tanúi? A fesz­tivál rendezőit emiatt semmi esetre sem lehet elmarasztalni, sőt azért is bajos nekik szem­rehányást tenni, hogy a sereg­szemlén sok volt a könnyű kéz­zel készült alkotás, amely fe­ból felszabadult országok mű­veivel, azokéival, melyek igye­keznek létrehozni saját nem­zeti filmgyártásukat. A verseny keretében az idén harminc ország harminckét filmjét tűzték műsorra. S ha ezek után felvetődik a kérdés, van-e közös vonása, jellegze­tessége a látott filmeknek, azt kell mondanunk: általában igen. Bármennyire is más-más kultúra, ízlés, műfaj megnyil­vánulásai, valamiféle egységes irányzatot különbözőségük el­lenére is mutatnak. Ez pedig a gondolatébresztés. A hagyo­mányos értelemben vett mese, történet helyét egyre inkább az elemzés, az elmélkedés fog­lalja el, a kérdés, a vallatás, a vallomás és vizsgálódás ke­rül előtérbe. Múltunk, jelenünk problémáit, az ember lelkiis­meretét, a cselekvés és az em­beri akarat hatalmát és erejét ábrázolják, erkölcsi-etikai il­letve társadalmi kérdéseket boncolgatnak. A békéért és barátságért - a filmvásznán lületesen átsiklott az emberi, a társadalmi problémákon. Azt is csak a fesztivál javára lehet írni, hogy az embertelenség, az erőszak, az öncélú szex nem kapott itt teret. S ha a kiemel-» kedő alkotások az idén elma­radtak, az csupán azzal ma­gyarázható, hogy a haladó gondolatot képviselő filmművé­szet még keresi az új kifejező- eszközöket. A filmfesztivál azonban nem­csak verseny, hanem komoly viták, eszmecserék színtere is. A különféle or­szágok küldötteinek tapaszta­latcseréje, a kötetlen beszélge­tések azonos célt követtek: se­gítették az együvé tartozás, a népek közti béke és barátság ügyének ápolását, a seregszem­le jelszavának — A népek kö­zötti nemes kapcsolatokért, a nemzetek tartós barátságáért — valóra váltását. A Karlovy Vary-i fesztivál e cél elérését tartotta legfőbb küldetésének, ezt az eszmét tűzte zászlajára, s a huszadszor megrendezett szemle is ennek a jegyében zajlott le. Karlovy Varyt mindig Is 'az a sajátosság különböztette meg a nyugati filmszemléktől, hogy Ha az elmondottak után mér­leget próbálnának készíteni, az eredmény azt mutatja, hogy a díjnyertes filmek is csak a középszert képviselték. Tény azonban, hogy évente ke­vés jó film készül a világon. Ezért ha egy filmversenyen a bemutatott produkciók mind nem is kitűnők, de egynéhány igényesebb az átlagnál, akkor nincs különösebb ok panaszra. Ilyen vonatkozásban a XX. nemzetközi filmfesztivál érté­kelése viszonylagos, hiszen meggyőződésünk, hogy a ver­seny színvonala nem emelke­dett a korábbi szemle szintje fölé. A bíráló bizottság rang­sorolása azonban kifejezésre juttatta azokat a valós értéke­ket, amelyek az idén Karlovy Varyban a világ filmművészetét képviselték. A zsűri azokat a filméket igyekezett kiemelni, amelyek arra késztetik a né­zőt, hogy elgondolkodjék a je­lenkor komoly , kérdésein, vagy művészi megoidásban hoztak újat. Ezeket a szempontokat figyelembe véve a rangsoro­lás a bíráló bizottság megfon­tolt ítéletéről tanúskodik. Az igazán szép, nemes gon­dolatokban gazdag, igényes film az idén „hiánycikk“ volt a fesztiválon. Az eredeti téma, Informatív vetítésen láthattuk a Csíngiz Ajtmanov regényéből ké­szült költői szépségű fehér hajót, Bolot Samsijev alkotását. A ké­pen a film egyik jelenete. rendkívüli figyelmet szentelt a haladó, a szocialista filmművészetnek. Á nyugatról érkezett filmesek itt egy újfajta, értő, a haladó áramlatok fejlődésében érde­kelt közönséggel találták ma­gukat szemben, s a látott fil­mek alapján jobban megismer­hették a szocialista művészetet és az általa képviselt világot. Itt találkozhattak a fejlődő af­rikai, ázsiai és latin-amerikai filmművészettel, azaz a „har­madik világot“ reprezentáló al­kotásokkal, a gyarmati rabság­az egyéni szemlélet és a sajá­tos alkotói stílus csak elvétve mutatkozott meg, az új utak keresését ritkán követhettük nyomon. Pedig sok filmet mu­tattak be Karlovy Varyoan, kö­vetkezésképp sokfélét is. Talán épp a művészet sokoldalúságá­nak a bizonyítéka ez, annak a jele, hogy a humanista tarta­lom sokféleképpen megformál­va mutatkozhat meg a filme­ken. Ez a sokféleség tükröződ dik a díjazásban is. Nemcsak az egyéni útkere­sés szempontjából, hanem mon­danivalójánál fogva Is a szem­le egyik legérdekesebb alkotá­sa a Chilei kantáta volt, mely a fesztivál nagydíját nyerte. A rendező a pantomim, a zene, a világítási effektusok, a hatal­mas tömegjelenetek, a víziós erősségű, stilizált csataképek eszközeivel dolgozik — a brechti hagyományokon nevel­kedett színházi stílus megjele­nítésével. A film Chile forradal­mi mozgalmainak a története, az avantgarde színház filmre ültetett formanyelvén. Ugyancsak figyelemre méltó mű a szovjet versenyfilm, a Szót kérek, mely a fesztivál egyik jubileumi díját nyerte. Gleb Panfilov rendezői fantá­ziáját a szovjet nő jellemének művészi megformálása izgatja. Művének hőse egy iparváros tanácselnöke, aki a közösség­ért vállalt önfeláldozó munká­ban találja meg élete értelmét. E tömör s óhatatlanul leegy­szerűsített megfogalmazás ba­nálisnak tűnhet, a rendező a történetet azonban művészi él­ménnyé emeli. A másik jubi­leumi díjat a csehszlovák ver­senyfilm, a Pezsgő bor kapta. Nagy visszhangot és tetszést keltett a különdíjjal kitünte­tett Villanegyed című bolgár film is, melynek legnagyobb pozitívuma az őszinte, bátor mondanivaló. Különdíjjal jutal­mazták a Xala című szenegáli alkotást is. A film azt sugall­ja, hogy a fejlődő országoknak a saját útjukon kell haladniuk, ■nem pedig az európai konven­ciókat és ízlést utánozva. Nincs szándékunkban ele­mezni az egyes díjnyertes al­kotásokat, hiszen a figyelemre méltó művekkel napi tudósítá­sainkban foglalkoztunk már. Ám mindenképpen szót kell ejtenünk a ,,harmadik világ" filmjeiről annál is inkább, mert a fiatal filmművészetek csaknem mind­egyike az utóbbi években a vi­lág filmgyártásában mind na­gyobb súllyal, mind nagyobb számmal jelentkezik. Alkotá­saikban nyomon követhető a nemzeti sajátosság és a forma- nyelv iránti igény: ezek a fil­mek azonban nyersebbek, köz­vetlenebbek, célratörőbbek és a küzdelem közvetlen ábrázolá­sára törekszenek, hőseiket le­egyszerűsítve jellemzik. Egyik- másik film nem is annyira a téma alapos, elmélyült kibon­takoztatására törekszik, mint inkább a mozgósító, meggyőző hatásra. Céljuk, hogy világgá kiáltsák, milyen kétségbeejtő viszonyok közepette élt a nép a gyar­mati uralom alatt, hogyan döb­bentették rá a szenvedések, a megaláztatás az egyszerű em­bereket, hogy csatlakozniuk kell a felszabadító mozgalom­hoz, vállalniuk kell a harcot. Ezek az alkotások a forradal­mi cselekvés, a harc vállalásá­nak szükségességét bizonyít­ják /Üjfasizmus, Szégyen, Cip­rus a gyermekek szemével, Sá­tán). A nyugati országokban az utóbbi években egyre több aktuálpolitikal film készül, me­lyek kíméletlenül leleplezik a kapitalista rendszer igazságta­lanságát és visszásságait, az egyre jobban elhatalmasodó korrupciót, s betekintést en­gednek a kulisszák mögé. Ez a közéleti hang, az idén nem kért szót a filmművészet emel-’ vényén. Versenyen kívül ugyan láthattuk A Parallax társaság és Az elnök emberei című ame­rikai filmeket, valamint a Kat­harina Blum elvesztett becsüle te című nyugatnémet alkotást — hogy csak a legielentőseb- beket említsük —. de a hivata­los versenyben a nyugati pro­dukciók körött éppen ilyen jel­legű műveket hiányoltunk. Saj­nálatos. hogy a világ haladó filmeseinek fórumára az ola­szok, vagy az amerikaiak nem hoztak ilyen bátor és őszinte mondanivalójú filmeket. Az elmodottakból következik, hogy a Karlovy Vary-1 XX. nem­zetközi filmfesztivál inkább csak a folytonosságot szavatol­ta, nem pedig a színvonalat. A fesztivál azonban tükör, s ez olyan képet mutat, amilyen az adott pillanatban maga a film­művészet. TÖLGYESSY MÄRIA Évtizedek a pódiumon RAJTER LAJOS 70 ÉVES Rajter Lajos érdemes mű­vész neve fogalom a zenesze­rető közönség körében. Euró­pa szerte ismert és elismert karmesterünk ma ünnepli 70. születésnapját. Rajter Lajos azon szerencsés egyéniségek közé tartozik, akiknek alkotó­ereje független az idő múlá­sától. A Bratislavától nem messze fekvő Pezinokban született. A szülői házban ismerkedett mag a zenével, itt tanult meg né­hány hangszeren játszani is. Gimnáziumi tanulmányai mel­lett a bratislavai zenei és drámai akadémián képezte to­vább magát Miloš Ruppeldt és Frico Kafenda tanítványa­ként. Később Bécsbe került, ahol a zeneművészeti főisko­lán a.zeneszerzési és vezény­lési szakon kitüntetéssel vég­zett. Zeneszerzésben az ismert Franz Schmidt és Joseph Marx, vezénylésben Clemens Kraus és Alexander Wunderer voltak a mesterei. Rajter Lajos útja Bécsből Budapestre vezetett. Itt Doh- nányi Ernő, a világhírű ma­gyar zongoraművész, zene­szerző és karmester tanítvá­nya lett. 1929-től 1935-ig C. Kraus asszisztense a világhí­rű salzburgi nyári karmesteri tanfolyamokon. Ettől kezdve Rajter Lajos állandó vendége lett Mozart városának, mely Európa egyik legismertebb ze­nei központja. 1933-tól a bu­dapesti rádió zenekarának el­ső karmestere, 1938-tól a bu­dapesti Zeneakadémián ve­zénylést oktatott. Ekkor már Európa-szerte híres és elis­mert karmester, vendégszere­pel Bécsben, Salzburgban. Genfben, Zürichben, Berlin­ben, Párizsban, Stockholmban, Stuttgartban, Helsinkiben, Varsóban és más városokban. 1936-ban a New York-i Uni­versity College of Music tisz­teletbeli doktorává avatta. 1946-ban a Csehszlovák Rá­dió zenekarának élére került, majd 1949-ben az újonnan megalakult Szlovák Filharmó­nia első hangversenyén Dvo- ŕák VIII. szimfóniáját vezé­nyelte. Ettől kezdve munkás­sága szorosan összefonódott a szlovák zenekultúra első zenekarának fejlődésével. Ez az átfogó kultúrájú és széles látókörű dirigens gazdag ta­pasztalataival átsegítette < a kezdő nehézségeken a fiatal zenekart, amely ma Európa szerte az elismert és keresett zenekarok egyike. A Szlovák Filharmónia első külföldi si­kerei is dr. Rajter Lajos ne­véhez fűződnek. A zenekar az 1953—57-es évek műsortervét az ő munkássága alapján épí­tette fel. Hangversenyeinek műsora a zeneirodalom minden értékét felöleli. A német klasszikus és romantikus mesterek mű­vel mellett repertoárjában szerepelnek Smetana, Dvo- rák, Csajkovszkij, Berlioz, Frank vagy Richard Strauss alkotásai éppúgy, akárcsak a XX. század klasszikusaié is. Bartók, Kodály, Hacsaturján, Prokojjev, Sosztqkovics mű­veinek is elmélyült interpretá­tora. Külön érdeme a mai szlo­vák zeneszerzők alkotásainak betanítása és bemutatása. Eu­gen Suchoň szimfonikus mű­vei éppoly gyakran felhang- zanak hangversenyein mint Alexander Moyzes, Ján Cik- ker, Dezider Kardoš, Andrej Očenáš és a többi ismert ze­neszerző szerzeményei. Kül­földön Is lelkes propagátora a mai szlovák zeneművészet nek. 1968 óta ismét a Csehszlo­vák Rádió bratislavai szimfo­nikus zenekarának első kar­mestere. Azóta az együttes számos hazai és külföldi sí­ken aratott. A hazai hangle­mezvállalatokon kívül több külföldi hangleinezvállalattal is együttműködik, s így öreg­bíti hazánk zenei hírnevét ha­tárainkon túl. Hatalmas művészi koncep­ciója a mű nagyvonalú fel­építésén és a részletek apró­lékos kidolgozásán alapszik. Hangversenyein egy nagy­szerű formaérzékkel építkező, minden stílusban élményt adó karmesteri produkcióval ta­lálkozhatunk. Emellett ki kell emelni a szólisták koncepció­jához részletekig menő alkal­mazkodását és ezt a képessé­gét, mellyel a rendelkezésére álló kevés próbaidő alatt óriá­si koncentráció révén képes a zenekart csodálatosan fel­készíteni egy-egy mű előadá­sára. Elismerésre méltó pedagó­giai munkássága a bratislavai Zeneművészeti Főiskolán is. A fiatal karmester-generáció számos tagjának mestere, akik művészetéből merítenek erőt és ihletet további pályá- lyukon. Rajter Lajos zeneszerzéssel is foglalkozik. Művei főleg a kamarazene zsáneréhez tar­toznak. Sokoldalú munkássá­gáért, elsősorban a Szlovák Filharmónia fejlődése érdeké­ben kifejtett tevékenységéért és az új szlovák zene művé­szi interpretációjáért 1965- ben megkapta az érdemes mű­vész címet. 1971-ben a Szlo­vák Zeneszerzők Szövetségé­nek díjával tüntették ki, 1974- ben pedig „Az építésben szer­zett érdemekért“ kitüntetéssel jutalmazták. A jubiláló művésznek szü­letésnapja alkalmából jó erőt és újabb alkotói sikereket kí­vánunk. SCHLOSSER KLÄRA Avar-kori temető Komáromban 1974-ben avar temető ásatá­sát kezdte meg a nyitrai Ré­gészeti Intézet Komáromban, a Bene nevű városrészben. Az el­ső leletek (övveretek, szablya, agyagedény) vízvezetékcső le­fektetésekor kerültek elő, in­nen kerültek a Dunamenti Mú­zeumba. Az ásatást ebben az évben folytatták, vezetője dr. Zlata Cilinská nyitrai régész. Eddig 22 sírt tártak fel, ezek­nek nagyobb része lovassír. Külön érdekességük, hogy majdnem mindegyiket meg- bolygatták-kírabolták. A sírrab­lás-a népvándorlás korában ál­talánosan elterjedt, valódi in­dítékait eddig még nem sike­rült megbízhatóan tisztázni. További pontos régészeti meg­figyelések szükségesek ennek megvilágításához. Az előkerült leletahyag alapján a temető a VIII. század közepére keltez­hető. Napjainkban újabb sírok kerültek elő, ezért az ásatás augusztus közepéig tart. A környék nagyon gazdag ré­gészeti lelőhelyekben, Keszeg­falun és Nagykeszin a komá­romival egyidőben újabb lele­tek kerültek elő. TRTJGLY SÁNDOR KULTURÁLIS HÍREK • Charlie Rivel nemrég ün­nepelte nyolcvanadik születés­napját. Az utolérhetetlen Grock méltó örököse még mindig olyan fürge, mintha csak nyolc­éves volna. Bohóckarrierjét egyébként nyolcéves korában kezdte. • A veronai nyári operafesz­tivál előadásaira elővételben el­kelt minden jegy. Az Aida, a Lammermoori Lucia és a Bo­risz Godunov előadásaira a húszezer személyes arénában összesen négyszázezer látoga­tót várnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents