Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-30 / 180. szám, péntek

A ZMYIUTKOZAT 1. {»FOMMJÍN Helsinki szeUeme kötelez Agostinlio Neto angolai államelnök vendégségben kubai pilóták­nál. (CSTK távfelvétel) Erősödő kubai-angolai kapcsolatok Castrót meghívták Angolába Havanna — Kuba keleti tar­tományában tett egynapos láto­gatását követően szerdán vlsz- szatért Havannába Agostinho Neto angolai államfő és ven­déglátója, Ficlel Castro minisz­terelnök. Az angolai elnök Oriente tar­tomány székhelyén, Santiago de Cubában megtekintette az egykori Moncada laktanya he­lyén létesített Iskolavárost, és ellátogatott a város forradalmi múzeumába, ahol a huszonhá­rom évvel ezelőtt végrehajtott támadás ma már történelmi re­likviáit és dokumentumait őr­zik. Az angolai államfő látogatá­sáról közös közleményt adnak ki. Neto államfő angolai láto­gatásra hívta meg a Kubai Kommunista Párt első titkárát, Fidel Castrót. Hétfőn kezdődik a portugál kormányprogram vitája Moszkvai lapvélemény a lisszaboni helyzetről 1978. VII. 30. A múlt hét végén felesküdött az új portugál kormány: Mario Soares szocialista párti kisebb- sági kormányt alakított, mely­ben pártja 11 tagja mellett még 3 szimpatizáns „független“ po­litikus, 2 mérsékelt beállítottsá­gú és 1 nyugállományú katona­tiszt vállalt tárcát. Tegnap az államtitkárok is felesküdtek, számukból az államigazgatási bürokrácia elburjánzására kö­vetkeztethetünk. Látszólag „minden rendben van“, leszámítva azt a csekély­séget, hogy az infláció aránya már meghaladta az 50 százalé­kot, húszszázalékos a munka- nélküliség. az országnak súlyos valutagondjai vannak. Soares kormánya nem akar erről tudo­mást venni és a lisszaboni in- tronizálást az utóbbi évek poli­tikai győzelmeként kívánja ün­nepeltetni. Soáres kisebbségi kormánya pillanatnyilag való­ban nyeregben érezheti magát: pártja az áprilisi választásokon a szavazatok 35 százalékát sze­rezte meg és 106 képviselőt küldött a parlamentbe. A vele szövetségben levő két jobbolda­libb párt — a Demokratikus Néppárt és a Demokratikus Szociális Centrum aligha tehet a jövőben kísérleteket Soaresék tevékenységének megbénításá­ra, de azzal kapcsolatban sem lista kormány. A szocialis­táktól jobbra álló Demokratikus Néppárt és Demokratikus Szociális Centrum párt azonban nyomást próbál gyakorolni a Soares-kabinetre: bizonyos elvi kérdésekben adandó lényeges engedmények között szerepel az agrárreform leállítása. Illetve jellegének megváltoztatása, az államosított vállalatok vissza­adása volt tulajdonosaiknak, a munkásellenőrzés megszünteté­se. Ezek a manőverek felhábo­rodást váltanak ki a portugál közvélemény demokratikus kö­reiből, amelyek figyelemmel kí­sérik az új kormány megalakí­tásával kapcsolatos bonyodal­makat. Ugyancsak komoly ag­godalmat keltett az a Bonnból érkezett hír, amely szerint 14 nyugatnémet és amerikai tiszt utazott Portugáliába. Feladatuk — a Reuter hírügynökség érte­sülése szerint — az, hogy fel­készítsenek egy páncélos tü­zér- és gépesített egységből ál­ló portugál alakulatot a NATO közvetlen parancsnoksága alá való helyezésre. Az ANOP por­tugál hírügynökség jelentése szerint a tisztek már megér­keztek Lisszabonba és kapcso­latba léptek portugál kollégáik­kal. Moszkva — Alekszej Petrov, a TASZSZ politikai hírmagya­rázója írja:. Az európai történelem egyik kiemelkedő eseménye — az eu­rópai biztonsági konferencián elfogadott záróokmány aláírá­sa óta csaknem egy esztendő telt el. Azóta számos kétoldalú csúcstalálkozóra, külügyminisz­teri megbeszélésre és más, kü­lönböző szintű eszmecserére ke­rült sor. Az új kedvező tényezők eb­ben az időszakban pozitívan je­lentkeztek a Szovjetuniónak, Franciaországgal, Angliával,. Olaszországgal és más nyugati országgal fenntartott kapcsola­taiban. E tényezők megkönnyí­tették az előrehaladást Len­gyelország és a Német Szövet­ségi Köztársaság kapcsolatai rendezésében, lehetővé tették, hogy Európa térképéről eltün­tessék az utolsó és véglegesen még nem rendezett területi kér­dést: a trieszti jugoszláv—olasz határ kérdését. Az államok között tovább fejlődnek a gazdasági, tudomá­nyos-műszaki és a kulturális kapcsolatok. Az információcse­re, az emberek közötti érintke­zés és a turisztika fejlesztése gyakorlati megoldást nyer. Megkezdődött annak a fontos szovjet javaslatnak a komoly vitája, hogyha környezetvédel­mi, a közlekedési, szállítási- és energetikai együttműködés kér­déseiről hívjanak össze európai kongresszusokat vagy tanács­kozásokat. 1977-ben sor kerül az európai biztonsági konferencián részt vett államok külügyminiszté­riumai képviselőinek konzulta­tív munkatalálkozójára. E ta­lálkozó egyik fő feladata a zá­róokmány szerint az, hogy ala­pos véleménycserét folytassa­nak az enyhülési folyamat to­vábbfejlesztéséről. Megkezdőd­tek az előkészületek a belgrádi találkozóra, amely jelentős ha­tárkő lesz majd a kölcsönös megértés megszilárdításában, a békés együttmüködés fejleszté­sében, valamint a konferencián részt vett államok kapcsolatai­nak további javításában. Ezek a pozitív jelenségek azonban heves ellenállásra ta­lálnak azokban a körükben, amelyek Európát továbbra is megosztva szeretnék látni, és a háborús katasztrófa szakadé kának szélén szeretnék tarta­ni. A záróokmány ellen szövet­ségre léptek a legsötétebb eu­rópai és nemcsak európai re­akció erői — a nyugatnémet revanaistáktól kezdve a legszél­sőségesebb jobboldali amerikai erőkig, a legmakacsabb angol konzervatívoktól az olasz neo­fasisztákig, a legvadabb nyu­gati antikommunistáktól a leg­elvetemültebb pekingi szovjetel­lenes erőkig. Ezeknek az erők­nek semmi sem tetszik a hel­sinki határozatokban, sem az enyhülés elmélyítésére irányu- lö törekvés, sem a különböző társadalmi rendszerű államok közötti egyenrangú együttmű­ködés programja, sem a bel- ügyekbe való be nem avatko­zás elvei, sem más határozat. Az európai biztonsági konfe­rencia zöld utat nyitott föld­részünknek ahhoz, hogy a bé­ke, a békés egymás mellett élés és a kölcsönösen előnyös együttműködés kontinensévé váljék. A továbblépéshez politi­kai akarat, céltudatosság, akti­vitás és energia kell. Erre van szüksége minden olyan állam­férfinak és politikusnak, min­den olyan politikai pártnak és csoportnak, * amely tudatában van Európa békés jövője iránti felelősségének. Szuverenitást és egységet A ciprusi kormány levele IKurt Waldheim EN SZ-fötitkárhoz New York — A világszerve­zetnek meg kell tennie a szük­séges lépéseket ahhoz, hogy megvalósuljanak az ENSZ cip­rusi határozatai — hangoztat­ja az a levél, amelyet a cipru­si kormány intézett Kurt Wald­heim ENSZ-főtitkárhoz abból az alkalomból, hogy a ciprusi kér­dést felvették a közgyűlés 31. ülésszakának napirendjére. A levél aláhúzza, Ciprus ha­tározottan síkraszáll amellett, hogy mielőbb megvalósuljanak a szigetország szuverenitásá­nak, függetlenségének, területi épségének és el nem kötelezett­ségi politikájának tiszteletben tartására felszólító ENSZ-hatá- rozatok, hogy mielőbb kivonják az összes külföldi csapatot Ciprus területéről és létrejöhes­sen a kölcsönösen elfogadható politikai rendezés. A szüntelen külföldi beavat­kozás következtében 200 ezer ciprusi vált menekültté saját országában. A külföldi Inter­venció következtében sokan meghaltak vagy eltűntek. Az ország területének csaknem 40 százaléka törvénytelenül külföl­di megszállás alatt van. A levél újból megerősíti, hogy a ciprusi kormány kész „függet­len, szuverén, egységes, el nem kötelezett államként“ megőriz­ni Ciprust, s változatlanul úgy véli, hogy a görög és a török közösség képviselői közötti tár­gyalások „a legjobb eszköz a ciprusi kérdés békés, igazságos és tartós rendezéséhez“. merülnek fel kételyek, hogy Soares semmi olyat nem fog tenni, ami az emtftett pártok, Illetve a jobboldal számottevő erőinek nem lenne az ínyére. Milyen lehetősége nyílik a Portugál Szocialista Pártnak, hogy kormánypártként érvénye­sítse politikai elképzeléseit? Mindenképpen korlátozottak. leml felépítmény többi szaka­szán is változatlan marad a burzsoá befolyás. A tények fé­nyében érthető a portugál kom­munisták határozott állásfogla­lása, hogy pártjuk nem támo­gatja Soares kisebbségi kormá­nyát, mert azzal csak az osz­tályellenségnek tenne szolgála- •tot. Soares buktatói Mint ahogy a múltban „túl gyorsnak és radikálisnak“ tar­totta a kommunisták és más valóban baloldali erők politi­káját, úgy most is pártja meg­alkuvó reformista poltikájának és az őt támogató bizonyos bur­zsoá pártoknak való lekötele­zettségének a foglya. Soares tehát, mint ki is fejezte, ége­tően szükséges forradalmi're­formok helyett a pártjának, il­letve uralmának kedvező poli­tikai és gazdasági konszolidá­ció útját fogja követni, amely természetesen a burzsoáziának használ. Az előző kormányok államosítást intézkedéseinek zö­me — legalább is így ígérte Soares — érvényben marad, de további radikális intézkedése­ket, nem tesznek. S érthetően a tájékoztatás, valamint a szel­Mivel Soares semmi jelét sem mutatta annak, hogy elvszerű együttműködésben megegyezve közeledjék a kommunistákhoz és más haladó baloldali erők­höz, egy, legfeljebb két alter­natíva marad számára: vagy még jobban lecsatlakozik a jobboldalhoz,, ami a teljes szo- ciálárulással lenne egyenlő, vagypedig manőverezni próbái, ami ugyancsak kompromisszu­mokkal és állandó helyezkedés­sel jár, esetleg nem kerülheti el a súrlódásokat és komoly ér­dekellentétei támadhatnak a jobboldallal, ezek pedig buká­sát okozhatják. Soares pártja viszonylag magas képviseleti arányát ugyanis mindeddig a pártvezér demagóg képességei­nek köszönhette, de a tömegek szeme is egyszer kinyílik. így a beváltatlan ígéretek követ­keztében megtörténhet, hogy Soaresék két tűz közé szorul­nak: a radikalizálódó dolgozó tömegek és a szélsőjobboldal szorításába kerülnek. Soares kormányának van egy vészféke is: mint Eanes tábor­nok egyik legbuzgóbb támoga­tója Soares arra számít, hogy a szocialista párti kormány ve­szélyeztetettsége esetén a mind szélesebb elnöki jogkörre tö­rekvő államfő kiterjeszti rá vé­delmét és átmentheti a szocia­lista párti kormányzást. A portugáliai politikai kibon­takozásnak nemiselközi tanul­sága is van. Nem is lebecsülen­dő. Az a tény, hogy a Soares- kormányzat az ország zilált gazdaságát mindinkább a Kö­zös Piachoz kívánja kötni, hogy a hadsereget amerikai fegy­verzettel korszerűsíti és a NATO-ba kívánja integrálni, hogy „atlanti“ szellemben tisz­togatja a hadsereget és távolít­ja el a haladó szellemű tiszte­ket, intelmül szolgál a szocia­lista erőknek, legyenek azok Franciaországban, Olaszország­ban, Spanyolországban, vagy bárhol másutt, hogy a jobbol­dallal való kacérkodás veszé­lyes játék, útvesztéshez vezet­het. L. L. MALCOLM FRASER ausztrá­liai miniszterelnök, aki három­napos hivatalos látogatáson tar­tózkodik az Egyesült ÁlLamok- tan, befejezte tárgyalásait Ford elnökkel, Kissinger külügy- és Rumsfeld hadügyminiszterrel. Megbeszéléseiről közös közle­ményt tettek közzé. A doku* mentumban Ausztrália konzer­vatív miniszterelnöke teljes tá­mogatásáról biztosította az Egyesült Államoknak a Diego Garcia szigetén lévő támaszpont bővítését célzó terveit. NEW YORKBAN megállapo­dást írtak alá egyrészt a Szov­jet Baráti Társaságok Szövetsé­ge és a Szovjetunió—Egyesült Államok Társaság, másrészt az Amerikai—Szovjet Barátság Or­szágos Tanácsa között az emlí­tett szervezetek 1976—77. évi kulturális együttműködési prog­ramjáról. A megállapodás kül­döttségek, a kultúra képviselői, ifjúsági és diákcsoportok, tu­risták széles körű cseréjét irá­nyozza elő. A két országban kölcsönösen különböző kiállítá­sokat rendoznek ós filmbemu­tatókat tartanak. ÍTÉLETET hirdetett egy ró­mai bíróság III. Paul Getty, a nemrég elhunyt amerikai olaj- Bnilliomos unokája két elrabló­jának ügyében. Giuseppe la Manna, aki állítólag az ifjú Getty egyik fülét Is levágta, 16 évi börtönbüntetést kapott. Bűntársának, Antonio Marcus* nak 8 évet kell rács mögött töl­tenie. III. Paul Getty 1973-ban 158 napig volt elrablóinak, egy dél-olaszországl maffia tagjai­nak hatalmában. Az akkor 17, éves ifjú 1,7 milliárd líra vált­ságdíj ellenében nyerte vissza szabadságát. A HADÁSZATI támadófegyve­rek korlátozásáról folyó szov­jet amerikai tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség képviselői csütörtö­kön Genfben újabb találkozót tartottak. A résztvevők — a korábbi megállapodás értelmé­ben — bejelentették, hogy a tárgyalásokat szeptember 21-ig szüneteltetik. AZ AMERIKAI kormány —< annak ellenére, hogy a kong­resszus ellenezte — úgy hatá­rozott, — hogy 2000 Sidewin­der típusú rakétát ad el Szaúd- Arábiának. A rakétákat az Egyesült Államok által koráb­ban szállított F—5-ös repülőgé­pekre szerelik fel. POKOLGÉP robbant szerdán este a Belfasttól mintegy 20 ki­lométerrel délre lévő Lurgan- ban. Három rendőr súlyosan megsebesült. Néhány órával korábban Londonderry új szu­permarketjében robbant két bomba. Az ottaui merénylet nem követelt áldozatokat. MAMUN ABÜ ZAID szudánl belügyminiszter tzerda este ki­járási tilalmat rendelt el 23 órától hajnali öt óráig Khar­toum egész területére. Az in­tézkedést nem Indokolták. Meg­figyelők valószínűnek tartják, hogy összefügg a július 2-1 meghiúsított puccskísérlet résztvevői ellen folyó bírósági eljárással. TOKIÓBA érkezett négynapos hivatalos látogatásra Jacques Chirac francia miniszterelnök. Kíséretében van Jean Sauvag- nargues külügyminiszter, Ray­mond Bagre külkereskedelmi miniszter és több hivatalos sze­mélyiség. Francia kormányfő — az akkori miniszterelnök, Geor­ges Pompidou személyében — utoljára 12 évvel ezelőtt tett hivatalos látogatást Japánban. A NATO egyesített fegyveres erői európai főparancsnokságá­nak vezérkara „Autumn Forces 76“ fedőnéven sorozatos had­gyakorlatokat tervez, amelyek augusztus második felében kez­dődnek. A hadgyakorlatokon az NSZK, Belgium, Hollandia, Lu­xemburg és Olaszország csa-* pategységei vesznek részt. Az Egyesült Államokból légi és tengeri úton 12 ezer főnyi ka­tonaságot, 2500 szállítóeszközt és 300 helikoptert irányítanak a hadgyakorlatok színterére. Kommentárunk Lisszabon — Befejeződött a portugál kormány megalakítá­sa, miután szerdán este Eanes köztársasági elnök előtt letette az esküt a 42 államtitkár, il­letve államtitkár-helyettes. Soa­res miniszterelnök a nemzetgyű­lés előtt ismertette a kormányt kiegészítő államtitkárok és he­lyetteseik névsorát. Az új kormány programját augusztus 2-án, hétfőn terjesz­tik a parlament elé. A kor­mányprogram vitája ötnapos lesz. Moszkva — A Mario Soares vezette új, portugál kormány megkezdte a parlament elé terjesztendő programnyilatko­zat vitáját. E nyilatkozat rész­leteiről még semmi sem isme­retes, egyedül a New York Ti­mes közölt bizonyos értesülé­seket: eszerint a program meg­kísérli összeegyeztetni a gazda­sági életben való széles körű állami részvételt a magánszek­tornak nyújtott sokoldalú tá­mogatással — írja a Pravda csütörtöki számában V. jerma- kov, a lap lisszaboni tudósító­ja. A többi politikai párt egye­lőre nem von le következteté­seket. Megvárják, mit ajánl az országnak az egypártl szocia-

Next

/
Thumbnails
Contents