Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-29 / 179. szám, csütörtök

JÁN CIKKER 65 ÉVES Ján Cikker nemzeti művész, a kiváló szlovák zeneszerző ma ünnepli születésének 65. évfordulóját. Zenei életünk nagv egyénisége 1911. Július 29-én született Banská Bystrl- cán. Itt került kapcsolatba a zenével, itt kapta első zongo­raleckéit édesanyjától, és itt szerette meg a szlovák nénze- nét, amelv döntő hatással volt későbbi művészetére. Szülővárosában befejezett Gimnáziumi tanulmányai után t nrágal konzervatóriumra ke­rült, ahol zeneszerzésben Ja­roslav Kríčka, vezénylésben Pavel Dédeček és orgonalá- tékban B. A. Wiedermann volt a mestere. Ezután a prágai mesteriskolában tökéletesítet­te zeneszerzői tudását Vítéz- slav Novák, a nagy cseh ze­neszerző vezetése mellett. Ké­sőbb Bécsben Félix Weingart­ner, a híres karmester tanít­ványa lett. Itt szerezte 1937 ben a Tavaszi szimfóniát, amelyet mesterének, V. No- váknak ajánlott. 1939 ben ha­zakerült és a bratislavai kon­zervatóriumon zeneelméletet adott elő, később a Szlovák Nemzeti Színház operatársu­latának dramaturgja lett. 1951 óta a bratislavai Zeneművé­szeti Főiskola zeneszerzői szakán professzorként műkö­dik. Zeneszerzői munkásságának skálája rendkívül széles. Pá­lyájának kezdetén főleg ze­nekari műveket írt. Ezek közé a művek közé tartozik a már említett Tavaszi szimfónia, to­vábbá a Szlovák szvit, a Con­certino zongorára és zenekar­ra, valamint a három szimfo­nikus költeményből álló Az életről című trilógia. Első szimfonikus vagyis kimondot­tan zenekari művei mellett fán Cikker az énekhangot is felhasználta mint a művészi Inspiráció kifejező eszközét (a Cantus Filiorum című kan­tátájában). Már korai műveit is áthat­ja emberszeretete és mély hu­manizmusa, a háborútól való irtózata. Ezek a vonások mű­veinek is a vezérfonalát al­kotják. Alkotói nyugtalansá­ga óv mindazoktól a borzal­maktól, fájdalmaktól és kí­noktól, amelyeket a háború okozhat az emberiségnek. Ezt hozza tudomásunkra a Cantus Filiorumban, valamint a Ka­tona és az anya című szimfo nikus költeményben is. A Szlovák Nemzeti Felke­lés idején a Banská Bystrica-i rádióadó Jelzésének megkom- ponálásával hazaszeretetéről tesz tanúságot. Az ő általa szerzett Felkelők indulója is közismert lett a nép köré­ben. J. Cikker széles körű zenei munkásságának külön fejeze­tét jelentik drámai művei. El­ső két operájának témáját a szlovák nép történelméből meríti. A Juro Jánošík című operájában a szlovák nép nemzeti hősének legendás alakját eleveníti fel, a Baja- zid Bég című opera cselek­ménye a török elnyomás ide­jén Játszódik. Ezek a művek is haza- és emberszeretetének bizonyítékai. Első két operaműve után a világirodalom kiemelkedő al­kotásai között keres témát. Következő operáinak szöveg­könyvét maga írja, s ezzel a zene és a szó kifejező erejét autentikusabbá teszi. Sajátos kifejezőeszközei új útját a dickensi témára írt Mister Scrooge és az Alekszander Tolsztoj regénye nyomán szerzett Feltámadás tükrözi. A Feltámadás Cikker egyik leg­sikeresebb operája, mely gyakran szerepel a külföldi operaszínpadok műsorán is. Ezt az operát 1962-ben a Prágai Tavasz keretében mu­tatták be először. Azóta már Gera, Halle, Stuttgart, Wup­pertal, Göteborg operaszínpa­dai is a műsorukra tűzték és a Prágai Nemzeti Színház operájának előadásában meg­ismerhette az angol közönség is. A bratislavai Nemzeti Szín­ház operaegyüttese Berlinben, Drezdában, Bécsben. Wiesba- denben és Bielefeldben adta elő a művet vendégszereplése alkalmából. Romain Rolland elbeszélése ihlette Cikkért a Játék a sze­relemről és a halálról című opera megírására. A házastár­si szeretet és hűség ideálját énekli meg ebben a műben, melynek története a jakobi­nus forradalom idején játszó­dik Az opera ősbemutatója 1969-ben Münchenben volt. Utolsó operája a Shakes- peare-dráma alapján írt Corio- lanus. Ezt a művet 1974-ben mutatták be először a prágai Nemzeti Színház operaszínpa­dán. Cikker két utolsó operája is oszthatatlan sikert aratott Eu­rópa jelentős operaszínpada­in, s a szerző ezzel hozzájá­rult a szlovák zene külföldi népszerűsítéséhez és hírnevé­nek öregbítéséhez. Jelentős operaművei mellett Cikker továbbra is foglalko­zott zenekari, kamara- és kó­rusművek komponálásával. Ze­nekari művei közül a legsike­resebbek a Meditációk Schütz motettájának témájára, a Va­riációk szlovák népdalra, a Hommage a' Beethoven, mely Beethoven születésének 200. évfordulójára készült, továbbá az Epitaf című szimfonikus kép és a Szimfónia 1945, melynek ősbemutatója tavaly volt hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából. Ez a szimfónia — amely egy mo­numentális emlékmű mesteri kivitelezésében — tulajdon­képpen visszatekintés a har­minc év előtti eseményekre, egy humanista zeneszerző szemszögéből, aki tudatában van annak, milyen boldogsá­got jelent a béke a háború borzalmai után. Zongorára, fúvós hangsze­rekre írt kamaraművei, vonós­négyesei a legjobb szlovák, cseh és külföldi művészek és együttesek műsorának állandó részét alkotják. Kórusművei jelentős helyet foglalnak el a mai szlovák kórusirodalom­ban. Ján Cikker az alkotóművé­szeknek abba a csoportjába tartozik, akik mélyen átélik életünk minden eseményét a tragikus mozzanatait éppúgy, mint örömteli oldalait. Hajla­mos az elemző-bölcselkedő vizsgálódásra s mint ilyen, kutatja a jelentések mélyebb értelmét, lírai adottsága révén keresi a szépet a természet­ben és az emberben. A szere­tet az az alapérték, amely meghatározza Cikker minden művének eszmei mondanivaló­ját. A természet, az élet, az emberek, a nép szeretete, a hazaszeretet műveiben újból és újból visszatérő motívum. Az élet tragikus mozzanatai­nak a mély átérzése és meg­értése Cikker műveiben nem jelent rezignációt vagy két­ségbeesést, hanem inkább a szépnek, az Igazságnak és a szeretetnek az állandó kere­sését. Drámai kompozícióiban ezért mindig visszatérő motí­vum a harc a szociális egyen­lőségért, az erkölcsi és érzel­mi tisztaságért. Ebből a harc­ból fakad operái hőseinek er­kölcsi heroizmusa is. Cikker kartársaihoz hason­lóan kezdetben a késői ro­mantika, a straussi hangsze­relés, majd az impresszionis­ta irányzat hatása alatt állt, de csakhamar eljutott sajátos kifejezőeszközeihez, melyek zenéjét oly egyénivé teszik. Emellett művészetének állan­dó ihletője a szlovák népze­ne, melyhez Időről időre újból visszatér. Figyelemreméltó Ján Cik­ker pedagógiai munkássága is. A szlovák zeneszerzők új nem­zedékének számos tagja mes­terként tiszteli őt. Cikker professzor érdemeit külföldön is elismerik. A bé­csi egyetem 1966-ban Herder- díjjal tüntette ki a zeneszer­zőt. Ján Cikker munkásságát és művészetét hazánkban is méltányolják. Társadalmunk nagyrabecsülésének Jeléül a legmagasabb állami kitünteté­sekben részesült, állami díj­jal és Munkaérdemrenddel jutalmazták. SCHLOSSER KLARA Szórakozva művelődnek EGY ÉLETMŰ ÉRTÉKEI FRANTIŠEK TICHÝ KIÁLLÍTÁSA PRÁGÁBAN Nyáron is nagy a sürgés-for­gás a prágai kiállítótermekben A nézők aktuális, mai témájú és retrospektív tárlatokat egyaránt megtekinthetnek. A Nemzeti Galéria modern rész­legében ezekben a napokban František Tichý gyűjteményes kiállítását szemlélhetik meg a művész 80. születésnapja alkal­mából. František Tichý sajátos hang­vételű, egyéni stíjusú művész. Képei bensőséges drámai han­gulatot, finomságot és érzé­kenységet árasztanak. A festő feszült tekintete a világ furcsa és apró dolgaiba merül: cirku­szi bohócokra néz, sakkjátéko- sokra, kávéházi vendégekre, galambházas tetőkre, körtével megrakott tálakra. Alkotásai­nak visszatérő témája a cirku­szi élet sajátos légköre. Megér­tette és megfestette azt, amit G. Flaubert szavakkal fejezett ki: a világ tele van groteszk helyzejekkel. Festményei ma­gával ragadják a nézőt. A kis felületekben nemcsak a szomo­rúságot, hanem a humort is visszaadja, s így teszi teljessé, szinte megfoghatóvá a cirkuszi élet sajátos varázsát. Tichý lá­tásmódját leginkább talán Char­lie Chaplinéval hasonlíthatjuk össze, aki ugyanilyen termé­szetességgel és egyszerűséggel olvasztja egységbe az emberi érzések, hangulatok legtávolab­bi ellentéteit. Első cirkuszi tematikájú lito­gráfiái a 20-as évek elején szü­lettek. Később az eszpresszio- nisía próbálkozások időszaka következett. Párizsba, Seurat fénylírizmusának hatására szín­kezelése szinte teljesen meg­változott. A fényt már nem az opitikai analízisre, használja, hanem hangulatok lírai képek ábrázolására. Szaggatott ecset­vonásokkal eléri a konkrét tes­ti forma poetikus átköltését. Festészeté továbbra is a gazdag formán és a vonalfantázián alapszik. Ennek egyik legszebb bizonyítéka a Kígyóember című alkotása. A 30 as évek derekán nagyobb méretű festményeivel szintézisre törekszik. IBűvész a kártyával, Teke, Kártyásnő} Tichý nem volt felszínes mű­vész, alkotásairól az emberi sors nyomasztó problémái is egyre erőteljesebben megszólal­nak, sőt korábbi poetizmusa a drámai és a tragikus hangnem felé tolódik. A felszabadulás után a prá­gai Iparművészeti Főiskola ta­nára lesz és jelentős pedagó­giai munkát végez. Számos mai cseh festő büszkén vallja ta­nárának, mesterének Franti­šek Tichýt. A XX. századi cseh festészet egyik jeles képviselőjének élet­művét nagy festői kultúrájú, érzelmekkel telített humánus alkotások képezik. Méltán vált ki elismerést a mostani tárlat látogatói között is. PODBERSKÝ MÄRIA A két kisfiú mosolyog és las­san odasompolyog hívásomra. — Te honnan vagy? — kér­dem a nagyobbikat. — Nagykürtösről, és már he­tedszer vagyok ilyen pionírtá­borban — újságolja halkan. — Rajtam kívül itt van még a két kisebb testvérem is. — S a szüleid mivel bocsáj- tottak útnak? — Azt mondták: Ha akartok menjetek, biztosan jól érzitek majd magatokat. Hát eljöttünk! — mondja Berki Dénes. A fenti párbeszéd Ipolybalo- gon az alapiskola parkjában zajlott le, amely most pionír­tábor. Ebben az évben a nagy­kürtös! járási nemzeti bizott­ság szociális osztálya Itt ren­dezte meg a cigányszármazású pionírok részére az egy hóna­pig tartó táborozást. A járás egyik legkorszerűbb iskolájá­ban, ahol 6x25 méter méretű medence, hatalmas tornaterem, sportpálya van, a gyerekek gondtalanul játszhatnak, tölt­hetik a vakációt. A táborozás céljáról, Sebény Ferenc táborvezetőtől, a helyi Iskola igazgatóhelyettesétől ér­deklődöm: — Mi a táborozás célja? Sebény Ferenc — Ez már sorrendben a ne­gyedik ilyen jellegű táborozás, amelyet évente különböző he­lyeken, különböző Iskolákban, üdülőközpontokban rendezünk. A tábor célja, hogy a külön­féle szociális, családi környe­zetből kikerült cigánygyerekek elsajátítsák a legalapvetőbb egészségügyi követelményeket, a helyes társadalmi viselke­dést, ismételjék az egész év­ben átvett tananyagot, kultu­rált környezetben töltsenek néhány hetet. — Milyen a napirend? — Hétkor ébresztővel kezdő­dik számukra a nap. Utána reggeli, majd délig tanítás. A helyi pedagógusok (Illés Jó- zsef, Török Gáborné, Molnár József, Lánczos József és én) órákat adnak szlovák nyelv­ből, matematikából, polgári ne­veléstanból, testnevelésből és zenéből. Délelőtt diafilmvetítés, tévénézés Is szerepel a műso­ron. Délben ebéd, amit rövid pihenő, majd fürdés, turiszti­ka, sportjáték követ. Este ki­lenckor van takarodó. — Ügy tudom a járási szo­ciális ügyosztály a táborozá­son kívül még több más ked­vezményben részesítette a pio­nírokat. — Valóban így van. Azok­nak, akik viszonylag rossz, környezetből jöttek, melegítőt, fehérneműt, ruhát vásároltak. Továbbá tanszereket is, Mert bizony a többség sokgyerekes családból származik, olyan helyről, ahol a szülők kezében nem marad meg a pénz, isz­nak, nem törődnek a családdal. — Ön szerint milyenek ezek a gyerekek? — Magaviseletük egyáltalán nem mondható rossznak, ugyanolyanok, mint az itteniek. Annyiban mások, hogy eleve­nebbek, aktívabbak, érdeklő­dőbbek. Kimondhatatlanul örül­nek, ha tisztálkodhatnak, fogat moshatnak... Szóval olyan dolgoknak, amelyeken otthon nincs részük. De annyit meg­jegyeznék, hogy állandó felü­gyelet szükséges melléjük, nem szabad egy pillanatra sem őket magukra hagyni, foglalkozni kell velük, mert ha egyedül ma­radnak, akkor rögtön hajba kapnak, eszükbe jut az ott­hon. — Ügy tudom, kultúrműsor^ ral is készülnek ... — Igen, rendezünk egy es­tet, amikor tábortüzeket gyúj­tunk, a gyerekek fellépnek versekkel, ének- és zeneszá­mokkal. A felügyeletet teljesítő pe­dagógusok közül felfigyelek egy fiatalemberre, aki állan­dóan ott van a gyerekek kö-i zött, kézenfogja őket, sétálnak a parkban, játszanak, fociz, nak ... Molnár Józsefnek hív­ják ezt a fiatal pedagógust, a helyi iskola tanítója. — Miért vállaltad a szünet alatti egyhónapos munkát? — Nekem mindenem a ma­tematika meg a gyerekek. AmU kor megtudtam, hogy szükség van matematika szakos tanár­ra is, hát örömmel jelentkez­tem. És óriási örömet jelent számomra az aktivitásuk, ahogy érdeklődnek a számtan példák után, figyelnek és kérdezősköd­nek. A többiektől termetével, sze­rény magaviseletével kitűnik Apró Ľubica nagyzöllői tizen­egyéves kislány. — Jól érzed itt magad? — Igen, nagyon jó a koszt is. Jobb mint otthon. — Hol dolgoznak a szüleid? — A faluban a szövetkezet­ben. J/an még öt testvérem is, akik már nem laknak otthon velünk. — Voltál már ilyen táborban? — Nem, de jövőre is szereti nék ellönni. ZQTC.ZER JÁNOS 1970, VII. 29. Nagyon jól érezzük itt magunkat. (A szerző felvételei) Molnár józse/

Next

/
Thumbnails
Contents