Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-29 / 179. szám, csütörtök

Az utolsó vágások előtt A közelmúltban borult, esőre álló Időben érkeztünk a Poh­ronský Ruskov-1 (oroszkai) Felvirágzás Egységes Földmű­vesszövetkezetbe. A levicei (lé­vai) járás egyik legnagyobb mezőgazdasági üzemében a múlt hét közepéig a gabonabe­takarításról és a vele kapcso­latos tennivalókról esett a leg­több sžó. Az aratókon kívül a sikeres gabonabetakarításért az egész közösség „szurkolt“. Az 5600 hektáron gazdálkodó társult szövetkezet vezetőségé­ből Gubík János üzemgazdászt találjuk az Irodában. Sók a tennivalója, hiszen a felsőbb irányítási szervek állandóan ké­rik a legújabb eredményeket, kimutatásokat. Befejezi legsür­gősebb munkáját, majd szíve­sen válaszol az aratással kap­csolatos kérdéseinkre. — Ha reggelre nem köszönt be az eső, amit egyébként már nagyon jártunk — mondja Gu­bík elvtárs —, akkor ma, tehát 22 ún, az utolsó hektárokról vághatnánk a gabonát. Eredmé­nyeink azonban már így is csaknem véglegeseknek mond­hatók, hiszen gabonatermésünk zöme a helyén és biztonságban van. — Hogyan készültünk fel az idei aratásra? — ismétli meg a már korábban feltett kérdést. — Túlzás nélkül állíthatom, hogy jól. A CSKP KB felhívásá­hoz csatlakozva különösen a lehető legkisebb szemvesztesé­get tartottuk az egyik legfon­tosabb Szempontnak. Komba jno- sainktól elsősorban jó minősé­get követeltünk. Szigorú ver­senyfeltételeket szabtunk szá­mukra, s ^ki például „túllépte“ a megengedett szemveszteséget, kiesett a versenyből. A mezőny­ben maradottakat pedig szintén a szemveszteség alapján rang­soroltuk. Figyelembe vettük a cséplés minőségét, s a telje­sítményt is. A nagy teljesítmé­nyű kombájnok lehetővé tet­ték, hogy ne a gyors ütemre helyezzük a súlyt, hanem az előbb említett szempontokra. A 2120 hektár aratnivaló gabonát összesen 30 kombájnnal vághat­tuk. Ebből 18 a saját gépünk, a többit más kerületekből kaptuk kisegítésre. Mivel az aratás jó ütemben haladhatott, a vendég­kombájnosok már 19 én cfftne- hettek. Néha szünetet Is tartottunk. Ezekre azért volt szükség, mert csak teljesen érett, a tárolásra megfelelő nedyességtartalmú gabonát vágtunk. Ám ekkor sem pihentünk, a szünetet a szalma begyűjtésére és a gabo­na szállítására használtuk ki. — Hogyan szervezték meg az aratók ellátását? — Saját konyhánkon főztünk számukra, s a hűtött üdítő ita­lokat az étellel együtt a me­zőre szállítottuk. Pártszerveze­tünk szintén nagy figyelmet szentelt az aratási munkák szervezésének és a dolgozók el­látásának. Naponta értékeltük a kombájnosok versenyét, s az eredményeket másnap minden­ki elolvashatta a szövetkezet faliújságján. Az embereket ér­dekelték a helyezései?, s kíván­csian vártak a legújabb táblá­zatokra. Közben megérkezett Muzslay Sándor, a szövetkezet elnöke. — Nincs sok időm — jegyzi meg a bemutatkozás után — de azt el kell mondanom, hogy az 52 métermázsás átlagos hek­tárhozammal elégedettek lehe­tünk. Különösen akkor, ha fi­gyelembe vesszük a nagy szá­razságot. Az 1500 hektáron ter­mesztett búzák közül elsősor­ban a Mironovszkaja, a Libelul- la és a Száva fizetett jól, de a Kaukaz és a jubilejnaja fajták­kal is elégedettek lehetünk. A gabonaeladási tervünket teljesí­tettük, sőt búzából többet szál­lítottunk a tervezettnél. Az elnök és az üzemgazdász szavait a szövetkezet korsze­rű magtárában látottak is iga­zolták. Bár a mezőn az eső miatt pihenőre kényszerültek a kombájnotok, itt serényen folyt a munka. Czompál Lajos, a szö­vetkezet fiatal, do tájékozott terményértékesítője kalauzol végig a két, 150 vagon gabo­nát befogadó magtáron. Menet­közben csatlakozikNljozzánk egy diákforma fiatalember, akiről rövidesen kiderül, hogy már két éve ő a szövetkezet egyik ag- ronómusa. Molnár László mér­nökre bízták a növények vegy­szerezését és a műtrágyázást. — A hatásos vegyszerezés ál­tal — mondja Molnár László — sikerül megakadályozni a gyo­mok elburjánzását. A gabona­táblák gyomtalanítása különö­sen ebben a nagy szárazságban jött jól, hiszen így sokkal több tápanyag jutott a gabonának. Érdekel a növénytermesztés, s maga a vegyszerezés, éppen Pápai József, a Ziháreci (Zsigárdij Efsz főagronómusa (Balla felvétele) Pápai József, a Ziháreci (Zsi- gárdi) Efsz főagronómusa a ga­lántai járás egyik legjobb ga­bonatermesztője. Az utóbbi években a járásban gabonafé­lékből kimagasló hozamokat ért el növénytermesztő csoportjá­val. Igaz, „vetélytársai“ nem sokkal maradtak mögötte, az elsőség, az elismerés azonban leggyakrabban őt illette. Amikor az aratás dandárjá­ban felkerestem, megszokott bi­zakodó mosolyával fogadott. Amikor a nagy hozamok titka, a csúcseredmények elérése iránt érdeklődtem, röviden csak annyit mondott, hogy nem hisz a csodákban, és a többi dolgo­zóval együtt kemény küzdelmet folytat az eredményekért. A több év alatt szerzett tapaszta­latokat, s a szakkönyvekből szerzett tudást bátran kamatoz­tatja a gyakorlatban. Jó talaj­műveléssel egész évben kedve­ző feltételeket teremt a csapa­dék megőrzésére. Ennek kö­ezért tovább szeretném fejlesz­teni az alapismereteimet a ma­gyarországi Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen. Ezen a te­rületen állandó a fejlődés és a változás, így nem elegendő az a tudás, amivel az iskola­padot elhagytuk. Közben egy kislányokból ál­ló csoporthoz érkeztünk, akik a kicsépelt gabonát lapátolták. — Már szinte hagyomány ná­lunk — veszi át a szót Czompál Lajos —, hogy az általános is­kola tanulói és az idősebb diá­kok is bekapcsolódnak az ara­tási munkákba. Jól jön az ő se­gítségük is, hiszen ilyenkor minden kézre szükség van. Suba Marika, Sánta Szilvia, Kertes Edit és Kalita Valika a környező iskolák tanulói. Kér­désünkre, hogy miért jelentkez­tek a szövetkezetbe, szinte egy­öntetűen válaszolják: „Nem ne­héz amit csinálunk, és az itt megkeresett pénzt a vakáció hátralevő részében arra hasz­náljuk fel, amire akarjuk. Az aratás befejezése után pedig nyaralunk.“ A korszerű nagy csarnokban HON típusú földkotró segítségé­vel juttatják a gabonát a tisz­títóberendezésbe. A hatalmas gabonarakásokon tábla jelzi a fajtá, a hozamot és a mennyi­séget. — Jól fizetett a Száva, amelybôľ egy parcellán 76 mé- termázsás hozamot is elértünk — mondja a kísérőm. — A kombájnosok szintén jó munkát végeztek, így szépen kicsépelt gabonát tárolhatunk. Részben a saját vetőmagszükségletünket is mi termesztettük — mutat a 40 vagon Száva és a 35 va­gon Libelulla búzarakásokra. Ott jártunk óta már az utol­só vágásokra is sor került az oroszkai szövetkezet gabonatáb­láin. Megtarthatták az aratás­ban közvetlenül részt vett dol­gozók kis ünnepségét is, de nem pihennek. Folytatják a szalma begyűjtését, a tarlőszán- tást és nagy gondot fordítanak a takarmánynövények öntözésé­re. Az utóbbi időben félmillió korona értékű öntözőcsövet vá­sároltak, s így mezőgazdasági földterületük nagy része ön­tözhető. Az idősebbek tapaszta­lata a fiatalok szaktudásával párosulva ebben a Jól gazdálko­dó szövetkezetben is meghoz­za gyümölcsét. PÄKOZDI GERTRÜD Csatasorban (Prandl Sándor felvétele) Jól dolgoznak a kombájnok — Ha szombaton keresett volna minket, senkit sem ta­lált volna az irodában — mondja Újlaki Géza, az abarai Virágzás Efsz fiatal agronómu- sa, majd a baráti kézfogás után így folytatja: — Nálunk már hagyományossá vált, hogy az „irodisták“ is kiveszik részüket az aratásból. Szombaton példá­ul a termény tisztításánál, szá­rításánál önkéntes társadalmi munkában harmincan dolgoz­tunk. Abarán egyébként az ara­tás nemcsak a szövetkezeti ta­gok, hanem az egész falu la­kosságának az ügye. Vasárnap a sportszervezet tagjai is segí­tettek a szalma betakarításá­ban. Újlaki Géza lassan, nyugod­tan beszél, mint akinek nincs is olyan sok gondj^-baja, amennyi az aratással jár. — Tegnap múlt egy hete, hogy megkezdtük az aratást. Problémáink csak kezdetben voltak. Annak ellenére, hogy szerződést kötöttünk a Holič- kovcei Efsz-szel, az ígért 3 E— 512-es kombájnt nem küldték se­gítségül. A Vranovi Gép- és Traktorállomás 4 vendégkom­bájnja is később érkezett, mint ahogy vártuk, de jó, hogy egy­általán megérkeztek. A 12 kom­bájnnal így elértük, hogy a 410 hektárnyi búzából 240 hektár­nyit már kicsépeltünk, s a 135 hektár árpából Is rendre vág­tunk 120 hektárt, amiből ed­dig 80 hektárt csépeltünk ki. — Úgy tudom, a múlt hőt szombatja szövetkezetükben egyébként Is jelentős nap volt. — Valóban így van, ugyanis teljesítettük gabonaleadási ter­vünket. Az állami alapokba 30 vagon gabonát adtunk el. Itt azonban még azt is meg kell jegyeznem, hogy mi az árpát vetőmagnak termesztjük, s en­nek a tárolását a gazdaságunk­ban oldjuk meg. Sajnos, ezen a téren még vannak problémá­ink, mert raktárhelyiségünk csak 50 vagonnyi termésre van, s nekünk 250 vagonnyit kell addig raktároznunk, amíg az őszi vetések után helyet nem szorítanak a mi árpánknak. — Ha vetőmagnak termesztik az árpát, akkor bizonyára a hektárhozamokért sem kell szé­gyenkezniük? — Árpából eddig 46—47 má­zsás hozamcink vannak. Búzá­ból az egyik dűlőben 69,4, a másikban 54,2 mázsás hektár­hozamot értünk el. Tavaly a gabonafélékből 34,2 mázsás volt az átlaghozamunk, az idén minden bizonnyal legalább 10 mázsányival nagyobb lesz. Az abarai szövetkezetuen úgy tervezik, hogy egy hét múlva befejezik az aratást. Reméljük, hogy az eredmények továbbra is olyan jók lesznek, mint a munkaszervezés színvonala és a tagok hozzáállása. (szaszákf KLENTŰS IfPESI CSKP XV. KONGRESSZUSÁN KltílZÍIT FŰIM TEUESilíSEU Sikeres volt az aratás a Dunajská Streda-i (duinaszerdahelyi) járásban A Dunajská Streda-i Járás mezőgazdasági dolgozói maradék­talanul eleget tettek a CSKP KB és a szövetségi kormány ara­tási felhívásának, illetve a nyári betakarítási ■ munkálatokban vállalt kötelezettségeknek. A mezőgazdaságt üzemek dolgo­zói két hét alatt végezték el a gabona betakarítását, s július 24-én az utolsó hektárokról is' magtárba került a termés. Szutter Pál mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság agro- nómusa elmondta, hogy az idei aratás jóval könnyebb feltéte­lek között ment ■ végbe, mint a tavalyi. Eleinte ugyan problé­mákat okozott a gabona egyenetlen érése, de néhány napon belül mindenütt tervszerűen dolgozhattak a kombájnok. szönhető, hogy közös gazdasá­gukban a búzaszemek még a legnagyobb szárazságban, a rendkívül nagy forróságban sem szorultak meg. A hosszan tartó szárazság miatt szövetkezetükben is szom­jaztak a növények, ezért a le hetőségekhez mérten maximáli­san kihasználták az öntözőbe­rendezéseket. Az öntözésnél előnyben részesítették az aláve­téseket, hogy az aratás után legalább egyszer kaszálhassák a lucernát, vagy a vörösherét. A zöldségfélékre is nagy mennyi­ségű vizet juttattak, s rendsze­resen öntözték a nagy termést Ígérő hagymát, amelyből leg­alább 300 mázsás hektárhoza­mot vártak. A hagyma öntözé­se után a cukorrépára juttatták a vizet. Az öntöző, csoportok állandóan dolgoztak, ás törőd­tek azzal, hogy a növények elegendő vízhez jussanak. (balla) Szutter elvtárs azt is elmond­ta, hogy a pártszervek nagyra értékelik a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták, a SZISZ- tagok, a szövetkezetek és az állami gazdaságok, valamint a felvásárló szervezetek dolgozói­nak munkáját, amely a termés minél kisebb szemveszteséggel történő betakarítására irányult, így aztán nem véietlen, hogy a járásban általában 0,5—0,8 százalékos, minimális vesztesé­gei takarították be a termést, amire az eddigi évek folyamán még nem volt példa. Ehhez a jó eredményhez természetesen az is hozzájárult, hogy az idei aratásban lényegesen megnöve­kedett a nagy teljesítményű Nyiva és Kolozs kombájnok száma. Bár a végleges eredményt csak most összegezik, az már egészen biztos, hogy a járás mezőgazdasági üzemel túlszár­nyalták az 1974. évi rekordter­mést, amikor járási átlagban 58 mázsa volt a búza hektárhoza­ma. Ezzel szemben az idei já­rási átlag búzából 60 mázsát, árpából pedig 48 mázsát tesz ki. A járási mezőgazdasági igazgatóság irányítása alá tar­tozó vállalatokban összesen 9961 vagon búza és 2550 vagon árpa termett. A hektárhozamok terén több szövetkezet és álla­mi gazdaság ért el rekordnak számító csúcseredményt. Búzá­ból például a Gabčíkovól (Bősi) Állami Gazdaságban 73, a To- polníky-i (Nyárasdi) Efsz-ben 72, a Horný Bar-i (Felbári) Efsz-ben 69, a Horná Potőfi-I (Felsőpatonyi) Efsz-ben 68, a Lúcsi Efsz-ben pedig 66 mázsát takarítottak be egy-egy hektár­ról. Árpából 61 mázsás termés- eredménnyel a Trhové Mýto-i (Vásárúti) Efsz került a já­rásban az első helyre. Az aratási szocialista munka­versenybe a járás valameny- nyi kombájnosa bekapcsolódott, az értékelést a napokban feje­zik be. A július húszadikai ki­mutatások szerint Bartalos Gé­za és segédje, Bartalos Pál a Dolný Bar-i (Albári) Efsz-ből SZK 5-ös gépükkel 155 hektárt arattak le és 910 tonna gabo­nát csépeltek ki, s az első he­lyen végeztek a járásban. Má­sodik helyen a kútnikyi Bugár Mihály és Víg József kombá]> noskettős végzett, akik 119 hek­tárt arattak le és 576 tonna gabonát csépeltek ki. A vendégkombájnosok ezút­tal is jól megállták a helyüket. A járás mezőgazdasági dolgozói már több éve jó kapcsolatokat tartan'k fenn a kroméFíži, az opaval, a plzefíi és az Uherské Hradište-i kombájnosokkal, s viszonzásul most közel száz kombájnt küldenek a dunaszer­dahelyi járásból az említett já­rásokba. Mondok Árpád, a SZISZ járá­si bizottságának elnöke arról tájékoztatott, hogy a járás if­júsági szervezeteiben élénk visszhangra talált a CSKP KB és a szövetségi kormány ara­tási felhívása. Számos ifjúsági szervezet, 23 pionírszervezet, s a Fényszóró-mozgalom tagjain kívül 67 fiatal kombájnospáros kapcsolódott be az aratási ver­senybe. Az értékelés még fo­lyik, de úgy tűnik, hogy az if­júsági kombájnosok versenyét a gombaiak nyerik meg. Mon­dok elvtárs örömmel állapítot­ta meg, hogy a járás fiataljai nagyfokú kezdeményezéssel, kötelezettségvállalások teljesí­tésével, őrjáratok szervezésével segítették elő a gabonafélék gyors és minimális veszteséggel történő betakarítását. Közben a járás területén gyors ütemben takarítják be a szalmát és végzik a tarlóhán­tást. Elmondhatjuk tehát, hogy a Dunajská Streda-i járás me­zőgazdasági dolgozói szívügyük­nek tekintik a XV. pártkong­resszus határozatainak megva­lósítását, s nagyban hozzájá­rulnak ahhoz, hogy hazánkban valóban saját termelésből tud­juk fedezni a legszükségesebb élelmiszeripari cikkek fogyasz­tását. KRASCSENÍCS GÉZA AZ AQRÖMUS BIZAKODVA MOSOLYOG

Next

/
Thumbnails
Contents