Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-29 / 179. szám, csütörtök

Az utolsó vágások előtt

A közelmúltban borult, esőre álló Időben érkeztünk a Pohronský Ruskov-1 (oroszkai) Felvirágzás Egységes Földművesszövetkezetbe. A levicei (lévai) járás egyik legnagyobb mezőgazdasági üzemében a múlt hét közepéig a gabonabetakarításról és a vele kapcsolatos tennivalókról esett a legtöbb sžó. Az aratókon kívül a sikeres gabonabetakarításért az egész közösség „szurkolt“.

Az 5600 hektáron gazdálkodó társult szövetkezet vezetőségéből Gubík János üzemgazdászt találjuk az Irodában. Sók a tennivalója, hiszen a felsőbb irányítási szervek állandóan kérik a legújabb eredményeket, kimutatásokat. Befejezi legsürgősebb munkáját, majd szívesen válaszol az aratással kapcsolatos kérdéseinkre.

— Ha reggelre nem köszönt be az eső, amit egyébként már nagyon jártunk — mondja Gubík elvtárs —, akkor ma, tehát 22 ún, az utolsó hektárokról vághatnánk a gabonát. Eredményeink azonban már így is csaknem véglegeseknek mondhatók, hiszen gabonatermésünk zöme a helyén és biztonságban van.

— Hogyan készültünk fel az idei aratásra? — ismétli meg a már korábban feltett kérdést. — Túlzás nélkül állíthatom, hogy jól. A CSKP KB felhívásához csatlakozva különösen a lehető legkisebb szemveszteséget tartottuk az egyik legfontosabb Szempontnak. Komba jno- sainktól elsősorban jó minőséget követeltünk. Szigorú versenyfeltételeket szabtunk számukra, s ^ki például „túllépte“ a megengedett szemveszteséget, kiesett a versenyből. A mezőnyben maradottakat pedig szintén a szemveszteség alapján rangsoroltuk. Figyelembe vettük a cséplés minőségét, s a teljesítményt is. A nagy teljesítményű kombájnok lehetővé tették, hogy ne a gyors ütemre helyezzük a súlyt, hanem az előbb említett szempontokra. A 2120 hektár aratnivaló gabonát összesen 30 kombájnnal vághattuk. Ebből 18 a saját gépünk, a többit más kerületekből kaptuk kisegítésre. Mivel az aratás jó ütemben haladhatott, a vendégkombájnosok már 19 én cfftne- hettek.

Néha szünetet Is tartottunk. Ezekre azért volt szükség, mert

csak teljesen érett, a tárolásra megfelelő nedyességtartalmú gabonát vágtunk. Ám ekkor sem pihentünk, a szünetet a szalma begyűjtésére és a gabona szállítására használtuk ki.

— Hogyan szervezték meg az aratók ellátását?

— Saját konyhánkon főztünk számukra, s a hűtött üdítő italokat az étellel együtt a mezőre szállítottuk. Pártszervezetünk szintén nagy figyelmet szentelt az aratási munkák szervezésének és a dolgozók ellátásának. Naponta értékeltük a kombájnosok versenyét, s az eredményeket másnap mindenki elolvashatta a szövetkezet faliújságján. Az embereket érdekelték a helyezései?, s kíváncsian vártak a legújabb táblázatokra.

Közben megérkezett Muzslay Sándor, a szövetkezet elnöke.

— Nincs sok időm — jegyzi meg a bemutatkozás után — de azt el kell mondanom, hogy az 52 métermázsás átlagos hektárhozammal elégedettek lehetünk. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük a nagy szárazságot. Az 1500 hektáron termesztett búzák közül elsősorban a Mironovszkaja, a Libelul- la és a Száva fizetett jól, de a Kaukaz és a jubilejnaja fajtákkal is elégedettek lehetünk. A gabonaeladási tervünket teljesítettük, sőt búzából többet szállítottunk a tervezettnél.

Az elnök és az üzemgazdász szavait a szövetkezet korszerű magtárában látottak is igazolták. Bár a mezőn az eső miatt pihenőre kényszerültek a kombájnotok, itt serényen folyt a munka. Czompál Lajos, a szövetkezet fiatal, do tájékozott terményértékesítője kalauzol végig a két, 150 vagon gabonát befogadó magtáron. Menetközben csatlakozikNljozzánk egy diákforma fiatalember, akiről rövidesen kiderül, hogy már két éve ő a szövetkezet egyik ag- ronómusa. Molnár László mérnökre bízták a növények vegyszerezését és a műtrágyázást.

— A hatásos vegyszerezés által — mondja Molnár László — sikerül megakadályozni a gyomok elburjánzását. A gabonatáblák gyomtalanítása különösen ebben a nagy szárazságban jött jól, hiszen így sokkal több tápanyag jutott a gabonának. Érdekel a növénytermesztés, s maga a vegyszerezés, éppen

Pápai József, a Ziháreci (Zsigárdij Efsz főagronómusa

(Balla felvétele)

Pápai József, a Ziháreci (Zsi- gárdi) Efsz főagronómusa a galántai járás egyik legjobb gabonatermesztője. Az utóbbi években a járásban gabonafélékből kimagasló hozamokat ért el növénytermesztő csoportjával. Igaz, „vetélytársai“ nem sokkal maradtak mögötte, az elsőség, az elismerés azonban leggyakrabban őt illette.

Amikor az aratás dandárjában felkerestem, megszokott bizakodó mosolyával fogadott. Amikor a nagy hozamok titka, a csúcseredmények elérése iránt érdeklődtem, röviden csak annyit mondott, hogy nem hisz a csodákban, és a többi dolgozóval együtt kemény küzdelmet folytat az eredményekért. A több év alatt szerzett tapasztalatokat, s a szakkönyvekből szerzett tudást bátran kamatoztatja a gyakorlatban. Jó talajműveléssel egész évben kedvező feltételeket teremt a csapadék megőrzésére. Ennek köezért tovább szeretném fejleszteni az alapismereteimet a magyarországi Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Ezen a területen állandó a fejlődés és a változás, így nem elegendő az a tudás, amivel az iskolapadot elhagytuk.

Közben egy kislányokból álló csoporthoz érkeztünk, akik a kicsépelt gabonát lapátolták.

— Már szinte hagyomány nálunk — veszi át a szót Czompál Lajos —, hogy az általános iskola tanulói és az idősebb diákok is bekapcsolódnak az aratási munkákba. Jól jön az ő segítségük is, hiszen ilyenkor minden kézre szükség van.

Suba Marika, Sánta Szilvia, Kertes Edit és Kalita Valika a környező iskolák tanulói. Kérdésünkre, hogy miért jelentkeztek a szövetkezetbe, szinte egyöntetűen válaszolják: „Nem nehéz amit csinálunk, és az itt megkeresett pénzt a vakáció hátralevő részében arra használjuk fel, amire akarjuk. Az aratás befejezése után pedig nyaralunk.“

A korszerű nagy csarnokban HON típusú földkotró segítségével juttatják a gabonát a tisztítóberendezésbe. A hatalmas gabonarakásokon tábla jelzi a fajtá, a hozamot és a mennyiséget.

— Jól fizetett a Száva, amelybôľ egy parcellán 76 mé- termázsás hozamot is elértünk — mondja a kísérőm. — A kombájnosok szintén jó munkát végeztek, így szépen kicsépelt gabonát tárolhatunk. Részben a saját vetőmagszükségletünket is mi termesztettük — mutat a 40 vagon Száva és a 35 vagon Libelulla búzarakásokra.

Ott jártunk óta már az utolsó vágásokra is sor került az oroszkai szövetkezet gabonatábláin. Megtarthatták az aratásban közvetlenül részt vett dolgozók kis ünnepségét is, de nem pihennek. Folytatják a szalma begyűjtését, a tarlőszán- tást és nagy gondot fordítanak a takarmánynövények öntözésére. Az utóbbi időben félmillió korona értékű öntözőcsövet vásároltak, s így mezőgazdasági földterületük nagy része öntözhető. Az idősebbek tapasztalata a fiatalok szaktudásával párosulva ebben a Jól gazdálkodó szövetkezetben is meghozza gyümölcsét.

PÄKOZDI GERTRÜD

Csatasorban

(Prandl Sándor felvétele)

Jól dolgoznak a kombájnok

— Ha szombaton keresett volna minket, senkit sem talált volna az irodában — mondja Újlaki Géza, az abarai Virágzás Efsz fiatal agronómu- sa, majd a baráti kézfogás után így folytatja: — Nálunk már hagyományossá vált, hogy az „irodisták“ is kiveszik részüket az aratásból. Szombaton például a termény tisztításánál, szárításánál önkéntes társadalmi munkában harmincan dolgoztunk. Abarán egyébként az aratás nemcsak a szövetkezeti tagok, hanem az egész falu lakosságának az ügye. Vasárnap a sportszervezet tagjai is segítettek a szalma betakarításában.

Újlaki Géza lassan, nyugodtan beszél, mint akinek nincs is olyan sok gondj^-baja, amennyi az aratással jár.

— Tegnap múlt egy hete, hogy megkezdtük az aratást. Problémáink csak kezdetben voltak. Annak ellenére, hogy szerződést kötöttünk a Holič- kovcei Efsz-szel, az ígért 3 E— 512-es kombájnt nem küldték segítségül. A Vranovi Gép- és Traktorállomás 4 vendégkombájnja is később érkezett, mint ahogy vártuk, de jó, hogy egyáltalán megérkeztek. A 12 kombájnnal így elértük, hogy a 410 hektárnyi búzából 240 hektárnyit már kicsépeltünk, s a 135 hektár árpából Is rendre vágtunk 120 hektárt, amiből eddig 80 hektárt csépeltünk ki.

— Úgy tudom, a múlt hőt szombatja szövetkezetükben egyébként Is jelentős nap volt.

— Valóban így van, ugyanis teljesítettük gabonaleadási tervünket. Az állami alapokba 30 vagon gabonát adtunk el. Itt azonban még azt is meg kell jegyeznem, hogy mi az árpát vetőmagnak termesztjük, s ennek a tárolását a gazdaságunkban oldjuk meg. Sajnos, ezen a téren még vannak problémáink, mert raktárhelyiségünk csak 50 vagonnyi termésre van, s nekünk 250 vagonnyit kell addig raktároznunk, amíg az őszi vetések után helyet nem szorítanak a mi árpánknak.

— Ha vetőmagnak termesztik az árpát, akkor bizonyára a hektárhozamokért sem kell szégyenkezniük?

— Árpából eddig 46—47 mázsás hozamcink vannak. Búzából az egyik dűlőben 69,4, a másikban 54,2 mázsás hektárhozamot értünk el. Tavaly a gabonafélékből 34,2 mázsás volt az átlaghozamunk, az idén minden bizonnyal legalább 10 mázsányival nagyobb lesz.

Az abarai szövetkezetuen úgy tervezik, hogy egy hét múlva befejezik az aratást. Reméljük, hogy az eredmények továbbra is olyan jók lesznek, mint a munkaszervezés színvonala és a tagok hozzáállása.

(szaszákf

KLENTŰS IfPESI CSKP XV. KONGRESSZUSÁN KltílZÍIT FŰIM TEUESilíSEU

Sikeres volt az aratás a Dunajská Streda-i (duinaszerdahelyi) járásban

A Dunajská Streda-i Járás mezőgazdasági dolgozói maradéktalanul eleget tettek a CSKP KB és a szövetségi kormány aratási felhívásának, illetve a nyári betakarítási ■ munkálatokban vállalt kötelezettségeknek. A mezőgazdaságt üzemek dolgozói két hét alatt végezték el a gabona betakarítását, s július 24-én az utolsó hektárokról is' magtárba került a termés. Szutter Pál mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság agro- nómusa elmondta, hogy az idei aratás jóval könnyebb feltételek között ment ■ végbe, mint a tavalyi. Eleinte ugyan problémákat okozott a gabona egyenetlen érése, de néhány napon belül mindenütt tervszerűen dolgozhattak a kombájnok.

szönhető, hogy közös gazdaságukban a búzaszemek még a legnagyobb szárazságban, a rendkívül nagy forróságban sem szorultak meg.

A hosszan tartó szárazság miatt szövetkezetükben is szomjaztak a növények, ezért a le hetőségekhez mérten maximálisan kihasználták az öntözőberendezéseket. Az öntözésnél előnyben részesítették az alávetéseket, hogy az aratás után legalább egyszer kaszálhassák a lucernát, vagy a vörösherét. A zöldségfélékre is nagy mennyiségű vizet juttattak, s rendszeresen öntözték a nagy termést Ígérő hagymát, amelyből legalább 300 mázsás hektárhozamot vártak. A hagyma öntözése után a cukorrépára juttatták a vizet. Az öntöző, csoportok állandóan dolgoztak, ás törődtek azzal, hogy a növények elegendő vízhez jussanak.

(balla)

Szutter elvtárs azt is elmondta, hogy a pártszervek nagyra értékelik a mezőgazdaságban dolgozó kommunisták, a SZISZ- tagok, a szövetkezetek és az állami gazdaságok, valamint a felvásárló szervezetek dolgozóinak munkáját, amely a termés minél kisebb szemveszteséggel történő betakarítására irányult, így aztán nem véietlen, hogy a járásban általában 0,5—0,8 százalékos, minimális veszteségei takarították be a termést, amire az eddigi évek folyamán még nem volt példa. Ehhez a jó eredményhez természetesen az is hozzájárult, hogy az idei aratásban lényegesen megnövekedett a nagy teljesítményű Nyiva és Kolozs kombájnok száma.

Bár a végleges eredményt csak most összegezik, az már egészen biztos, hogy a járás mezőgazdasági üzemel túlszárnyalták az 1974. évi rekordtermést, amikor járási átlagban 58 mázsa volt a búza hektárhozama. Ezzel szemben az idei járási átlag búzából 60 mázsát, árpából pedig 48 mázsát tesz ki. A járási mezőgazdasági igazgatóság irányítása alá tartozó vállalatokban összesen 9961 vagon búza és 2550 vagon

árpa termett. A hektárhozamok terén több szövetkezet és állami gazdaság ért el rekordnak számító csúcseredményt. Búzából például a Gabčíkovól (Bősi) Állami Gazdaságban 73, a To- polníky-i (Nyárasdi) Efsz-ben 72, a Horný Bar-i (Felbári) Efsz-ben 69, a Horná Potőfi-I (Felsőpatonyi) Efsz-ben 68, a Lúcsi Efsz-ben pedig 66 mázsát takarítottak be egy-egy hektárról. Árpából 61 mázsás termés- eredménnyel a Trhové Mýto-i (Vásárúti) Efsz került a járásban az első helyre.

Az aratási szocialista munkaversenybe a járás valameny- nyi kombájnosa bekapcsolódott, az értékelést a napokban fejezik be. A július húszadikai kimutatások szerint Bartalos Géza és segédje, Bartalos Pál a Dolný Bar-i (Albári) Efsz-ből SZK 5-ös gépükkel 155 hektárt arattak le és 910 tonna gabonát csépeltek ki, s az első helyen végeztek a járásban. Második helyen a kútnikyi Bugár Mihály és Víg József kombá]> noskettős végzett, akik 119 hektárt arattak le és 576 tonna gabonát csépeltek ki.

A vendégkombájnosok ezúttal is jól megállták a helyüket. A járás mezőgazdasági dolgozói

már több éve jó kapcsolatokat tartan'k fenn a kroméFíži, az opaval, a plzefíi és az Uherské Hradište-i kombájnosokkal, s viszonzásul most közel száz kombájnt küldenek a dunaszerdahelyi járásból az említett járásokba.

Mondok Árpád, a SZISZ járási bizottságának elnöke arról tájékoztatott, hogy a járás ifjúsági szervezeteiben élénk visszhangra talált a CSKP KB és a szövetségi kormány aratási felhívása. Számos ifjúsági szervezet, 23 pionírszervezet, s a Fényszóró-mozgalom tagjain kívül 67 fiatal kombájnospáros kapcsolódott be az aratási versenybe. Az értékelés még folyik, de úgy tűnik, hogy az ifjúsági kombájnosok versenyét a gombaiak nyerik meg. Mondok elvtárs örömmel állapította meg, hogy a járás fiataljai nagyfokú kezdeményezéssel, kötelezettségvállalások teljesítésével, őrjáratok szervezésével segítették elő a gabonafélék gyors és minimális veszteséggel történő betakarítását.

Közben a járás területén gyors ütemben takarítják be a szalmát és végzik a tarlóhántást. Elmondhatjuk tehát, hogy a Dunajská Streda-i járás mezőgazdasági dolgozói szívügyüknek tekintik a XV. pártkongresszus határozatainak megvalósítását, s nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy hazánkban valóban saját termelésből tudjuk fedezni a legszükségesebb élelmiszeripari cikkek fogyasztását.

KRASCSENÍCS GÉZA

AZ AQRÖMUS BIZAKODVA MOSOLYOG