Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-24 / 175. szám, szombat

LEHETŐSÉG ÉS SZÁNDÉK A rokkantak és csökkent munkaképességűek hasznos munkát végezhetnek £ Kihasználatlan munkaerőtartalék Egyre nagyobb gond népgaz­daságunkban a munkaerőellá­tás. Ezzel kapcsolatosan már többször Is felvetődött a rok­kantak és a csökkent munka- képességű dolgozók helyzeté­nek kérdése, mert ennek a problémának nemcsak szociá­lis jellege van. Figyelemre méltó, érdekes adatokat közölt erre vonatkozólag Jozef Vaní- ček mérnök, aki neves szak­ember a- munkarehabilitáció problémakörében. Számítása szerint egy-egy termelésben részt vevő egészséges dolgozó évente 80 000 korona értékkel járul hozzá a nemzeti jövede­lemhez. A rokkant, csökkent munkaképességű dolgozó az egészséges munkateljesítmé­nyének kétharmadával járul hozzá. Jelenleg Csehszlovákiá­ban 225 000, Szlovákiában 63 ezer rokkant és csökkent mun­kaképességű személy dolgozik. A népgazdasági jövedelemhez való hozzájárulásuk országos méretben évi 13,5 milliárd ko­rona, Szlovákiában 3,8 milliárd korona. Ezek tények. Más tényeket is ismerünk. Ilyeneket például: Jelenleg Csehszlovákiában 700 000 a rokkantjáradékot élvezők szá­ma, s közülük 550 000 nincs munkaviszonyban. Szlovákiá­ban 219 000 a számuk s közü­lük 170 00 nincs munkaviszony­ban. Ebből, persze nem követ­kezik az. hogy a rokkantak óriási munkaerőtartaléknak számíthatók, de bizonyos tar­talékot azért jelentenek. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi években Szlovákiában évente átlagosan 15—20 000 személy az „új“ rokkantjáradé­kos, s 80 százalékuk 55 év alatti. Adott a következtetés: megfelelő munkarehabilltáció, átképzés után \Ó részük már nemcsak járadékos csoportnak, hanem munkaerő-tartaléknak tekinthető. Ma már elavult az a nézet, hogy a társadalom tel­jes egészében teljesítette az egyénnel szembeni kötelessé­gét, ha „megszavazta“ a rok­kantnak, a csökkent munkaké­pességű dolgozónak a járadé­kot. A modern elképzelés más, a törvényes elképzelés más. Alkotmányunk (23 fejezet) minden polgár számára bizto­sítja a munkához, az egészség- védelemhez és gyógykezeltetés­hez való jogot. A szociális el­látásról szóló törvény (121/1975 számú, 84. paragrafus] ezt a jogot azzal a rendelkezéssel egészíti ki. hogy az állam a megváltozott (és csökkent) munkaképességű polgárok szá­mára Ingyenes munkarehabili­tációt és folyamatos gondosko­dást biztosít. Még arról is ren­delkezik (24. paragrafus), hogy ezek a személyek meg­változott körülményeiknek meg­felelő munkát kapjanak, és el­ért életszínvonaluk ne csök­kenjen. Es ez bizonyítja a lehetősé­get: az egyén számára az érvé­nyesülés lehetőségét, a társa­dalom, a népgazdaság számára a munkaerő-tartalék képzésé­nek, felhasználásának lehetősé­gét. A Rokkantak Szövetsége már évekkel ezelőtt felismerte ezt a lehetőséget, és igyeke­zett élni is vele. Példaként említhető saját üzeme, az IN­TEGRA. Néhány nagyon jel­lemző adat ékesen bizonyítja, hogy mind a rokkantak, mind a népgazdaság szempontjából helyesen, jól éltek a lehetőség­gel. 1971-ben az INTEGRA 164 alkalmazottja közül 128 csök­kent munkaképességű, 24 sú­lyos rokkant volt. Ugyanekkor az üzem évi munkateljesítmé­nyének értéke 2,4 millió koro­na. Tavaly már 305 alkalma­zottja volt az üzemnek, közülük 291 csökkent munkaképességű, illetve rokkant. Az évi munka­teljesítmény értéke pedig 11,3 millió korona. Népgazdasági szempontból különösen jelentős az a tény, hogy az üzem 70 százalékban saját maga ter­melt, 27 százalékban kooperá­ciós munkában vett részt, és 3 százalékban szolgáltatást vállalt. Az üzem az új dolgo­zók számára 6 hetes bedolgo­zási időt biztosított. Néhány munkakörben 3 hónapos volt ez az idő. A termelési felada­tok maradéktalan teljesítése mellett biztosította az alkalma­zottak színvonalas munkareha­bilitációját, szakmai továbbkép­zését is. A példa azonban nemcsak bi­zonyító erejű, hanem felszólító jellegű is: így kell tenni! Min­denkor, mindenütt, hiszen a közgazdászok figyelmeztetnek: szükségszerű a munkaerő-tar­talék képzése, felhasználása. A szándék itt is, ott is, adott: segíteni kell. Adott a lehető­ség is: a csökkent és megvál­tozott munkaképességű egyé­nek számára munkahelyet, munkalehetőséget, átképzést kell biztosítani. Hogyan? Hol? Az üzemekben. Említésre méltó, hogy a Szovjetunióban, ahol a máso­dik világháború után jóval több volt a hadirokkant, mint más országokban, évekkel ezelőtt megtalálták a módját. A csök­kent és megváltozott munka- képességű dolgozók számára alkalmas munkahelyeket pon­tosan számon tartják. Hasonló akcióba kezdtek nálunk is. Megkezdték a munkahelyek felmérését. Szlovákiában 2378 üzemben 135 000 munkahelyet tipizáltak a rokkantak, a csök­kent és megváltozott munka­képességű dolgozók számára. Az akció nem ért véget. Az üzemek jobb tájékoztatása ér­dekében a Munka- és Szociális- ügyi Minisztérium a 121/75 sz. törvény alapján külön kiad­ványt készít elő. Természete­sen a Rokkantak Szövetségé­nek szerveire, tagjaira Is ko­moly feladat hárul a szervezés és a megvalósítás terén. HAJDÜ ANDRÁS MILYEN EURÓPÁÉRT HARCOLNAK A KOMMUNISTÁK? (Folytatás a 3. oldalról) vetkezetes teljesítése megbízha­tó gátat emel a revansizmussal, a területi igények politikájá­val szemben, nyilvánuljanak meg azok bármilyen formában. E jelentős változások tanúbi­zonysága volt az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet megvalósítása és sike­res befejezése. Amint Gustáv Husák elvtárs mondta Berlin­ben: „a helsinki tanácskozás kétségtelenül a különböző tár­sadalmi rendszerű országok kapcsolatai fejlődésének az egymással szemben állás poli­tikájáról a békés egymás mel­lett élés és a kölcsönösen elő­nyös együttműködés politikájá­ra való áttérés fontos határkö­veként íródik be a történelem­be.“ Ahhoz, hogy további haladást érjünk el a nemzetközi fe­szültség enyhítésének, az eu­rópai államok és népek kölcsö­nösen előnyös együttműködése gyakorlati fejlesztésének útján, feltétlenül szükséges, hogy a helsinki záródokumentumot va­lamennyi aláírója pontosan és következetesen teljesítse. Kétségtelenek a békéért és az európai biztonságért vívott harc sikerei, amelyek hosszú időre pozitívan befolyásolják mind Európa, mind a világ töb­bi része helyzetének fejlődését. De nagyok a nehézségek is, amelyeket még le kell küzdeni a tartós békéhez vezető úton. Ezért továbbra is elsőrendű fel­adat, hogy éberek legyünk a béke ellenségeinek cselszövé­seivel szemben, „Meg kell szi­lárdítani az elért eredménye­ket, tovább kell fejleszteni őket, le kell leplezni az eny­hülés ellenségeit és határozot­tan kell harcolni ellenük“ — hangsúlyozta Gustáv Husák elv­társ. A mozgatóerők kérdése Az értekezleten részt vett pártok áttekintették a konti­nens jelenlegi politikai és tár­sadalmi fejlődésének alapvető kérdéseit, kifejtették nézetüket arról, hogy az elért eredmé­nyek alapján hogyan akarnak tovább harcolni a békéért, a biztonságért, az együttműkö­désért és a társadalmi hala­dásért Európában. Ezzel szorosan összefügg a kontinensen végbemenő kedve­ző folyamatok mozgatóerőinek kérdése. A testvérpártok defini­álták az európai átalakulások néhány forrását. Az Európában bekövetkezett és bekövetkező elvi jelentősé­gű átalakulások alapvető for­rásának a szocialista államok rendszerének létrejöttét és megszilárdulását tartják. A szo­cializmus a kontinens jelentős részét egyszer s mindenkorra mentesítette az uraktól és ki- zsákmányolóktól — a militariz­mus forrásaitól —, a háborútól, a népek közötti ellenségeske­déstől és bizalmatlanságtól. A szocialista országok gazdasági erejének és közös védelmi ere­jének megszilárdulása, felzár­kózottságuk, politikai tekinté­lyük megerősödése, nemzetkö­zi akcióik elmélyülő egybehan­golása a béke biztonságos bás­tyáját emelte kontinensünkön és az egész világon. A földrészünkön végbemenő pozitív változások fontos ténye­zője az európai tőkésországok munkásosztályának és más de­mokratikus erőinek a nagytőke és politikája ellen vívott harc- ca. Ebben a harcban, amely gyengíti az imperializmus poli­tikai és társadalmi alapjait, egyre nagyobb szerepet játsza­nak a kommunisták. A kommu­nisták szüntelenül leleplezik a militarizmust, konkrét ösztön­zőit, nagyarányú kampányokat kezdeményeznek az imperializ­mus agresszív szándékai ellen, a nemzetközi enyhülési irány­zat támogatására, könyörtele­nül harcolnak a reakció és a fasizmus erői ellen, amelyek a háborús veszély fő forrásai. A konferencia nagyra érté­kelte a nemzeti felszabadító mozgalmat, mindazon imperia­listaellenes és haladó erők har­cát, amelyek Európában hatást gyakorolnak a politikai légkör megjavítására. Erről tanúskodik a különféle mozgalmak és szer­vezetek közös fellépése, ezt bizonyítják a békeszerető erők különféle gyűléseinek és világ- kongresszusainak az eredmé­nyei. Amint Gustáv Husák elvtárs a konferencián hangsúlyozta: az a tény, hogy éppen a mi kontinensünkön következett be az utóbbi években a legerőtel­jesebb fordulat a hidegháború­ból a feszültség enyhülése felé — a haladó és békeszerető erők közös küzdelmének nagy sike­re. Világszerte egyre többen tu­datosítják, hogy e pozitív vál­tozásra a döntő hatást a Szov­jetunió, a hatalmas szovjet gazdasági erő és békepolitika gyakorolja. A testvérpártok képviselői az értekezleten egyúttal elismerő­en szóltak arról, hogy Nyugat- Európa uralkodó köreinek egy része, bár nem mondott le osz­tálycéljairól, az utóbbi években reálisabban ítélte meg az új helyzetet és a nemzetközi po­rondon kialakult új erőviszo­nyokat, s áttért a szocialista országokkal való békés egymás mellett élés elveinek érvényesí­tésére. Ezekben a körökben az átértékelési folyamatot elősegí­tette az az érdekük is, hogy fejlesszék gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttműködé­süket a szocialista országokkal, amire többek között rákénysze­ríti őket a tőkésországok piaci problémáinak a kiéleződése is. IVAN HLIVKA (Folytatjuk) A vonatkozó mellékmondat használatáról 2. Ami vitathatatlan Á vonatkozó névmást tartalmazó összetett mondatok kö­zül azok okoznak legtöbb zavart, amelyek időben egymás után következő eseményt közlő, egymással valójában mel­lérendelő viszonyban levő tagmondatokat kapcsolnak. Nyelvhasználatunkban — részben talán idegen hatásra — meglehetősen gyakori az ilyen elemi nyelvhelyességi hibát tartalmazó mondat. Példatáramból csupán néhányat idéznék: „A leány segélykiáltásaira odafutó lakosok a tettest Jel­tartóztatták, akit a Közbiztonsági Testület dolgozói elö7etes letartóztatásba helyeztek.“ ,,A Közbiztonsági Testület dolgozói kinyomozták a tette seket, akiket előzetes letartóztatásba helyeztek.“ „Ladislav M. lakásáról pl. ellopta annak tranzisztoros rá dióját, amelyet a tolvajtól elkoboztak...“ Az idézett mondatok nyelvhelyességi hibája abból adódik, hogy a fogalmazó szándékának ellentmondó időviszonyt fe­jeznek ki. Ez leginkább az utolsó idézetből tűnik ki. Ennek értelme tulajdonképpen ez: „... lakásáról ellopta a tolvaj­tól elkobzott tranzisztoros rádiót...“ Nyilvánvaló, hogy a fogalmazó nem ezt akarta közölni az olvasóval. Mindez ab­ból ered, hogy a második tagmonc^at amely-lyel kapcsolva jelzői mellékmondatnak álcázza magát, holott a tagmon- datok között egyszerű kapcsolatos viszony van, s ez tartal­mukból ítélve nyilvánvaló is. Ugyanígy van ez a többi idé zetben is, ha az „időzavar“ nem olyan szembeötlő is. Mindhárom mondat kifogástalan lesz, ha a vonatkozó névmást a mellérendelő kapcsolatos tagmondatok szokásos és vagy s kötőszóval helyettesítjük. A fentiekhez hasonló tartalmú tagmondatok olykor vo­natkozó határozószóval kapcsolódnak: Pl: „Mosonmagyar­óváron telepedett le, ahol folytatta művészi tevékenységét." Ennek jelentése is az, hogy „ahol folytatta művészi te­vékenységét, ott azután letelepedett". Az író szándéka épp az ellenkezője. A helyes időrendet ebben is a mellérende­lés biztosítja: „... telepedett le, és ott folytatta .. Természetesen az ún. ál-alárendelő mondatoknak ezeket a fajtáit egységesen elítéli a nyelvművelő szakirodalom. Ritkábban bár, de nem elhanyagolható számban előfor­dulnak ilyen vonatkozó mondatok is: „A Belügyminiszté­rium hivatalos jelentést adott ki a dolgozó nép szerdai tüntetéséről, amely hangsúlyozza, ..." — „. ..a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökének vezetésével szovjet párt- és kormányküldöttség utazott Romániába, amely részt vesz a Románia felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából rendezendő..." — „Csütörtököddélután súlyos sérüléssel szállították Simon D. 30 éves bratislavai lakost a kramárei kórházba, aki kizuhant a villamosból...“ Nem nehéz megállapítani, hogy ezekben a visszautalá­sai van baj. Ismeretes ugyanis, hogy ha a fömondatban nincs utalószó, a vonatkozó névmás a hozzá legközelebb álló névszói jellegű mondatrészre vonatkoztatja a mellék- mondatot. Példamondatainkban a tüntetéséről, a Romániá­ba és a kórházba szavakra. Az értelmi rövidzárlat csak pil­lanatnyi, mivel az olvasó nem marad abban a hitben, hogy a „kórház zuhant ki a villamosból"; kissé nagyobb figye­lemmel ez is elkerülhető. Különben is az ilyen eléggé kez­detleges fogalmazási hiba. A mondatokat úgy javíthatjuk ki, hogy kitesszük az uia- lószót, vagy a szórend módosításával közelebb hozzuk a névmást kötőszóhoz azt a mondatrészt, amelyre vonatkozik. Mondatainkban ez utóbbi látszik célravezetőbbnek: „... tün­tetéséről hivatalos jelentést adott ki, amely ..." A máso­dikban a szórend módosítása mellett az utalószót sem árt kitenni: „ ... Romániába utazott az a kormányküldöttség, amely s az utolsóban: „... szállították a kórházba Šimon D. bratislavai lakost, aki...“ Végül a vonatkozó határozószóval kapcsolt összetett mon­datok egy típusát vizsgáljuk még meg. Például: „Másrészt nem kielégítő a helyzet a többi építkezésen, ahol az évi terv 31 százalékát sem teljesítették.“; vagy „Ez az a ház, ahol lakom ...“ Hogy is van helyesen: ahol vagy amelyben lakom? Haj­lamosak vagyunk az utóbbit elfogadni egyedül helyesnek, pedig az igazság az, hogy egyik sem kifogásolható. A fő­mondatban helyet, időt megjelölő névszóra visszautalhatunk vonatkozó határozószóval is; és persze ragos névmással is. E rövid ismeretterjesztő cikk csupán nagy vonalakban összegezi a bonyolult problémakört. Célja nem is volt egyéb, mint az, hogy az Idevágó nyelvi vétségek kapcsán bemutassa a fontosabb szabályokat, illetve álláspontokat a nyelvünk iránt érdeklődő olvasóknak.“ MORVAY GÁBOR KULTURÁLIS HÍREK # Teljesen újjáépítették Pus­kin szüleinek házát Pszkov vá­rosában, ahol a nagy orosz költő született. # A berlini Albertinumban megnyílt a „200 éves festészet Drezdában“ elnevezésű kiállí­tás, amelyen 200 festmény mintegy keresztmetszetét adja a város nagy értékű műkin­cseinek. 9 A háromesztendőnként ki­osztásra kerülő Goethe-díjat Ingmar Bergmann rendezőnek ítélték ebben az évben. Az 50 ezer márkás díj átadására Goethe születésnapjának évfor­dulóján kerül sor. # New Yorkban a IVhitney Museumban „Kétszáz éves ame­rikai szobrászat“, a Brooklyn Museumban pedig „Amerikai népi szobrászat“ címmel ren­deztek kiállítást a kétszázadik évforduló ünnepére. ($ Bruno Maderna Satyricon című színdarabját most, három évvel halála után, mutatták be Stuttgartban. A dráma Petro- nius regénytöredékének jel­használásával készült. # Spoletóban megkezdődött a „Két világ fesztiválja“. Egyik fő eseménye Viktor Ullmann és Peter Kiej Az Atlantisz csá-* szára című operájának a bemu­tatója. A szerzők koncentrációs táborban alkották művüket, mi­előtt Auschwitzban meghaltak. Hosszú idő múltán véletlenül került elő kéziratuk, amelynek alapján tavaly Amszterdamban tartották meg a mű első bemu­tatóját. m 1976. VII. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents