Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-22 / 173. szám, csütörtök

A PÁRTTAGSÁG SZERVEZETT EREJÉVEL Csilizküzben befejezték az aratást • Derekas helytállás minden munkaszaka­szon • Helyesen irányított gazdasági propaganda és agitáció — a kommu­nisták legfőbb erénye nak. Hét falu összefogásából létrejött nagy szövetkezetünk­nek ez volt a harmadik sike­res közös aratása. Miként a földek összenőttek az egyesü­lést követő években, úgy ala­kult fokozatosan az összetarto­zás érzése is a hét falu lelkes lakosságában. A szövetkezet kiterjedt hatá­rában harminc kombájn segí­tette a gabonabetakarítást. Nem hangzik közhelyként, ha azt mondjuk: az ember szinte csodákat müveit a korszerű technika segítségével. — Csilizközben ilyen még nem volt! — jelentette ki Vö­rös László mérnök, az efsz fő- gépesítője. — Az aratás befe­jezését a nyilvános pártgyűlé­sen 12—14 munkanapra tervez­tük. És lám, záros határidőn belül, kilenc munkanap alatt a szorgalom győzelemre segítette az emberi akaratot. Bámulatos lendülettel végeztük a gabona­betakarítást. Minden kombájn­nak felelős vezetője volt, jó­részt azok, akik az idény meg­kezdése előtt előkészítették a gépeket. Nem kockáztathat­tunk: gyakorlott és hozzáértő szakemberekre bíztuk a jól előkészített technikát. Kombáj- nosaink közül többen évek óta ugyanazzal a géppel dolgoz­nak. Szaktudásukban nincs hiány, de a szorgalomban sem. Tökéltesen kihasználták az idő minden óráját, percét a folya­matos munka elvégzésére ... Kiss Lajos bácsinak, aki hat­vanhárom éves és immár 23 esztendeje ül a kombájn nyer­gében, ugyancsak hasonló a véleménye: Az aratás utolsó akkordjai. Kombájnok énekétől vult hangos a határ. (A szerző felvételei) A JÓ PÉLDA VONZ Az „ezüstért" vea aenyezinek # A fiatalok helytállása A Csilizközl Efsz-ben, a Du­najská Streda-i (dunaszerdahe- iyi) járás hatezer hektáros me­zőgazdasági üzemében elhall­gattak a betakarítógépek, és kilenc napig tartó derekas munkával sikeresen befejezték az aratást. Pedig nem keve­sebb, mint 1800 hektár gabona termését kellett biztos helyre, a magtárba segíteniük. Az efsz pártszervezetének kommunistái a szervezésben, a politikai tö­megmunkában, mint eddig számtalanszor, most is kitet­tek magukért. — Valóban, csak az elisme­rés hangján szólhatok vala­Táncos Tibor, a pártelnök örömmel nyugtázta az aratás befejezését. mennyi kommunista munkájáról — vonta meg a betakarítás mérlegét Táncos Tibor elvtárs, a pártszervezet elnöke — Hi­szen egytől egyig mindenki elvszerűen és derekasan telje­sítette pártmegbízatását. Az el­múlt évek gyakorlatához ha­sonlóan szövetkezetünk párt­szervezete taggyűlésen tárgyal­ta meg a nagy nyári betakarí­tás előkészítését. Mint a ta­pasztalatok igazolják, bevált módszer ez, mert mindenki pontosan ismerte feladatát és a legnagyobb teljesítményt nyújtotta munkájában. Elvégre nagy erő több mint 150 kom­munista összefogása az együt­tesen elhatározott feladatok el­végzésére. Ezt mindenki jól tudja szövetkezetünkben, s a dolgok természetes rendje, hogy minden nagy munkának a párttagság szervezett erejé­vel indulunk neki. Most is számba vettünk mindent, arra is felkészülve, hogy akkor se veszítsünk sokat, ha hűvös, esős időben kell dolgoznunk. E helyett eluralkodott az élet- ftlő szárazság, s eső helyett jég kíséretében tomboló vihar sö­pörte végig határunkat. Bár re­ményeinket kissé megtépázta, de nagyobb kárt nem okozott, s a lehető legkisebb veszteség­gel, mely az 1 százalékot sem haladta meg, raktározhattuk el termésünket, 38 000 mázsa ga­bonát adhattunk el az állam­A nagy gabonacsata ugyan vé­get ért, de az efsz elnökének, Halász János mérnöknek ez­után is sok dolga akad az ügy­intézésben. — Hát, ami azt illeti, sok aratást megértem, de Ilyenben még nem volt részem. Kár lett volna elszalasztani ezt a nagy alkalmat, noha odahaza a csa­ládban már óva intettek: „Hagyjad már abba, ez már nem neked való munka, mert nem vagy fiatal". De nem tud­tam a gabonamezők csábításá­nak ellentállnl. Azt válaszol­tam otthon, hogy még ezt az egy évet ledolgozom, aztán bú­csút Intek az SZK—4-es min­dig megbízhatóan működő gé­pemnek. — És ezzel az aratással va­lóban elbúcsúzik a kombájn­tól? — őszülő fejjel ígéretet tet­tem odahaza, hogy ez Idén utoljára veszek részt az aratás­ban ... Persze nem tudom, mit hoz még a jövő, ellent tu­dok-e állni a csábításnak ... Kiss Lajos bácsi SZK—4-es gépével több mint 25 vagon ga­bonát segített le a földekről, megbízható tagja volt a kom- bájnosbrlgád népes családjá­nak, sokéves munkája után megérdemli a megszolgált pi­henést. — Ha Lajos bácsi jövőre nem ül fel a gép nyergébe — ma- gyarážta Halász János mérnök, az efsz elnöke — más szaka­szon bizonyára bekapcsolódik az aratásba. Több nyugdíjas to­kítását. Sehol sem volt ideges­kedés, hajrázás, mégis óramű- pontossággal működött minden gépezet. Szövetkezetünk népes tagságát az Aratási Híradón keresztül rendszeresen tájékoz­tattuk a munkák állásáról, eredményeinkről és a vezető­ség intézkedéseiről. Szerintem ez is megsokszorozta a lendü­letet, elmélyítette a szövetke­zeti demokráciát. Még nem összesítettük ugyan az eredmé­nyeket, de annyit már elmond­hatok, elképzeléseinket is túl­szárnyalták a termésátlagok. Ha pedig ez az aszályos meleg nem lett volna ...? A szövetkezet elnöke nyilván elégedett a gabonaterméssel, az viszont nagyon bántja, hogy a forró, csapadékszegény nyári időjárás távolról sem kedvez az Ipari növények fejlődésé­nek. De lehet, hogy a közeli napokban megerednek az ég csatornái, és kipótolhatják a mulasztottakat. A tagság azon­ban addig sem áll tétlenül, ha­nem a tudományos ismeretek és a korszerű agrotechnika se­gítségével igyekszik csökken­teni az aszályos nyár termés­romboló hatását. Helytállásuk, akárcsak a gabonabetakarítás­ban. itt Is győzelemre segíti szívós akaratukat. SZOMBATH AMBRUS A Dél-szlovákiai Cellulóz és Papírgyárban tett látogatásom­kor sok jót hallottam a Toldy Ifjúsági Munkabrigádról. Elha­tároztam, hogy felkeresem a brigád megalapítóját, Toldy Lászlót. Amikor betoppantam, nem volt egyedül, — a kollek­tíva másik két tagjával vitat­tak meg néhány ügyes-bajos dolgot. — Toldy elvtárs, elmondaná, hogyan jött létre a brigád? — Kezdetben — 1972-ben — mindössze tízen voltunk. Elha­tároztuk, hogy versenyezni fo­gunk. Rövid Időn belül tapasz­taltuk, hogy egyre nagyobb a megértés, az összhang, s a munka is jobban megy. Egyéb­ként kollektívánk története a szocialista munkaversensyt il­letően csaknem 10 éves hagyo­mányra tekint vissza. Mindig arra törekedtünk, hogy sikert érjünk el a verseny valameny- nyi formájában. Ennek pedig egyik előfeltétele, hogy minden tag gyarapítsa szaktudását, és politikai téren is továbbképezze magát. — Mi a helyzet ezen a téren ma? — A brigád tagjainak nagy része párttag, például Simurka Róbert, az üzemi pártbizottság tagja, s az ifjúsági szervezet el­nökének tisztét is betölti. Mind­annyian tudatában vannak an­nak a tények — amelyet a XV. pártkongresszuson is hangsú­lyoztak —, hogy a gazdasági feladatok igényessége megkö­veteli a pártmunka színvonalá­nak emelését is. Csakis öntuda­tos és minden téren fejlett emberekkel teljesíthetjük a ha­todik ötéves tervben kitűzött programot. Társadalmunknak minden egyes emberre szüksé­ge van, épp ezért tudásunk és munkánk legjavát nyújtva sze­retnénk hozzájárulni az igé­nyes feladatok teljesítéséhez. — Es a szakképzés terén? — Szintén jó eredményeket értünk el, a brigád valamennyi tagja Időközben megszerezte a szakképesítést, s vannak, akik még tovább folytatják tanulmá­nyaikat. Ezeknek minden té­ren segítünk, ha valamilyen gondjuk akad, közösen megold­juk. Bátran kijelenthetem, hogy elértük azt a mércét, amelyet a legkorszerűbb automatlzációs technika követel. — Itt a falon látok egy má­sik oklevelet is ... — 1973-ban bekapcsolódtunk a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért folyó versenybe. Ekkor már 22 tagunk volt. Fő gélünk, hogy a Nyugatról beho­zott méregdrága felszereléseket hazai gyártmányokkal pótoljuk. Ez részben sikerült Is, amiben nagy érdeme van Pásztor Fe­rencnek, Metykó Gyulának és Simurka Róbertnek, de a cso­port többi tagjának is. Azt tartják ,hogy a szakmák­nak mindig voltak mesterei, akik nem hagyták kiveszni a mesterségbeli ihlet nyomán ki­talált fogásokat. Ezek a szak­munkájukat értő és szerető munkásemberek igyekeztek mindig nevelni, oktatni a les- kelődő inasokat. Említhetném a régi idők mester-inas viszonyát az „inkább szolga, mint tanonc- féle“ „teddide-teddodaságoť. Nem teszem. Szakmunkásokta­tásunkat dőreség összehasonlít- gatni, hozzáméregetni a múlt annyiszor elátkozott lnaskodá- saihoz. A napokban szakmunkásokat avattak a Gemerská Hórka-1 (Gömörhorkai) Cellulózgyár­ban. Nem a mester nadrágszíja volt az avató, nem is a „pank“ — a munkapad — volt az ava­tóhely. A szakszervezet üzemi klubjában fogadták maguk kö­zé az „öreg szakik“ a sikeres szakmunkásvizsgát tett fiatala- kat. Az üzemi szakszervezeti bizottság nevében Gál Zoltán elnök gratulált a végzetteknek. „Az évek során közel száz fia­tal tanult üzemünkből a szak­tanintézetben. Először tartjuk meg ilyen módon a szakmun­kásavatást, de nem utoljára“ — kezdte köszöntőjét Lipták Já­nos a vállalat személyzeti osz­tályának a vezetője. A CSKP üzemi szervezete nevében Du­— A kongresszus tiszteletére 280 000 korona értékű vállalást tettünk, ezt valójában félmillió koronára teljesítettük. A kong­resszus tanácskozása alatt tíz­perces beszámolók keretében rendszeresen tájékoztattuk a tagokat a legújabb események ről. — Hogyan is szereztük ezt a „bronzot“? Mindig azt akar­tuk, hogy amit csinálunk az a legjobb minőségű legyen, újítá­saink során a hatékonyságot tartottuk szem előtt, tehát első­sorban az üzem érdekeit. Ha valami nehézségünk akad, „ösz- szedugjuk“ a fejünket, s min­denkinek van valamilyen ötle­te, tanácsa esetleg alkotó mun­kával járul hozzá a megoldás­hoz. Most már az „ezüstért“ versenyzünk... — Mit jelent a brigád mun­kája a gyárnak? — Ezt koronákban lehetetlen kifejezni. Például legutóbb Pásztor Ferenc készített egy komplett regulátort, amellyel az eddig használt nyugatnémet be­rendezést helyettesítettük. Már csak kisebb „simítások“ kelle­nek, és beindíthatjuk az új re­gulátort. Vagy egy másik dolog: a potencióinéterben levő for­dulatérzékelő nagyon bonyolult műszer. Rengeteg gondunk volt vele, ugyanis a külföldről beho­zott érzékelő meghibásodása rendkívül gyakori. Brigádunk most közösen kidolgozott egy új műszert, amelynek alkalma* zásával a meghibásodás 99 százalékkal csökken, úgy­hogy esetleg csak egy-két órás kiesésről lehet szó, míg azelőtt sokszor napokig, sőt hetekig Is leállt a berendezés. Nehéz len­ne felsorolni, hogy ml mindé- nen dolgozunk még. A kapita­lista államokból behozott mű­szereket szeretnénk teljes mér­tékben hazaiakkal pótolni. Hogy ez mit jelent a gyárnak, s egyben népgazdaságunknak, azt nem kell külön magyaráz­ni. Öröm volt megismerkedni ez­zel a brigáddal, melynek min­den tagja tisztában van társa­dalmunk iránti felelősségével, s egy emberként vallják: „El­ső a munka, a gyár érdeke.“ A párkányi papírgyár dolgozóira a hatodik ötéves tervben meg­növekedett feladatok várnak, melyeknek jelentős részét a munkatermelékenység növelésé­vel akarják elérni. Ezen a té­ren fontos szerep hárul a szo­cialista munkabrigádokra, a kommunistákra, a mindig újíta­ni, javítani akaró fiatalokra. A Toldy-brigád fiatal műszaki szakembereinek példája igazol­ja, ha jó a szervezettség, s fel­karolják őket a fiatalok min­den téren megfelelnek az el­várásoknak. URBÄN KLÁRA sza Károly alelnök üdvözölte az új szakmunkásokat. Az ő szak­mai irányításával Is többen ta­nulták a szakmát, volt hát .út- ravalóul mit mondania. A hét fiú — lakatosok, vil­lanyszerelők, esztergályosok — a köszöntő szavakat esküvel viszonozták. Esküvel, melyben a szakma, az üzem, a munkás- osztályhoz való hűség kapta a főszerepet. Nem volt ez formá­lis eskü. Előzőleg már tettekben is megnyilvánult. Ketten — Csík András és Szkokan István —- kitüntetéssel végeztek. Cslk András ősztől a Košicei „Ipari- ban“ tanul majd tovább. Szko­kan István pedig régi hagyo­mány folytatójaként kezdi majd a műszakokat. Édesapja a gyár törzsgárdájába tartozik. És a többiek, Szkokan Árpád, Bratko István, Ruszó István, Varga Albin, Ligárt Zoltán? — Ük, akik megállják majd a helyüket. Nincsenek még kö­zöttük hétpróbás „szakik", de kezükben már nem ugrik meg a kulcs, nem csusszan félre a csavarhúzó. A makacskodó gé­pek és csővezetékek melegétől izzó géptermekben ők már ma is a termelést vigyázzák. Ke­zükben a régi, harcos gömör­horkai szakmunkás nemzedékek fényes nyelű szerszámaival. DUSZA ISTVÁN IFJÚMUNKÁSOK Kiss Lajos bácsi, az utolsó ka­szás, nagy tekintélynek örvend a szövetkezetben. vábbra is kitartóan, mindnyá­junk legnagyobb megelégedésé­re végzi munkáját, s ez nagy segítséget jelent a csúcsmun­kák elvégzésében. — Mi volt az idei aratás jel­legzetessége':’ — Jó szervezés, derekas helytállás és a közös munka becsillete-öröme minden vona­lon ... Ezekkel a jelzőkkel il­lethetném leginkább idei ga­bonabetakarításunkat. Szövetke­zetünk pártszervezele, mely menetközben is többször foglal­kozott az aratás, a szocialista munkaverseny, az aratók ellá­tásának kérdéseivel, biztosítot­ta a bizalom légkörének klala-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents