Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)

1976-06-14 / 140. szám, hétfő

Ulánbátor utcáin sétálgat­tunk, amikor kollégám valami­be belebotlott. Szép emléktár­gyat talált: egy lópatkót. Ki tudja, hogyan került oda, hi­szen Ulánbátor utcáin nem volt szerencsénk lóval találkozni. A város központjában az Ulánbá- tor-szálló előtt az úton és min­denütt a főbb ufeák mentén, számunkra szokatlan közleke­dési jelzés látható: vörös táb­lán sárga mezőben fekete ló- lej, — ami körülbelül annyit jelent, hogy lóval behajtani ti­los. Összeszámoltuk, hogy ad­dig, amíg kollégám a patkóra bukkant, hány sötétbarna kitar­tó mongol lovacskával találkoz- tunk a főváros félreeső utcáin, és külső negyedeiben. Két ke­zünkön meg tudtuk számlálni őket. Ulánbátor már régóta nem az a mesébe Illő nomád főváros, amilyennek a régebbi útleírá­sok lefestették. A foglalkozási listán—már néhány éve nem a nomád-pásztor megnevezés áll az élen. A város szélén néhány villanyerőmü épült, továbbá nagy húskombinát, amelyben évente másfél millió állatot dolgoznak fel. Talláható itt bőrkikészítő és bőrfeldolgozó üzem, szabó és varróműhelyek, melyeknek a gyártmányait ex­portálják is. A Made in Mongo~ lia jelzésű fekete bőrkabátok időnként a mi üzleteinkben is kaphatók. A XVIII. század utolsó évtize­deiben Urgában (a mai Ulán­bátorban) állandó helye csak a kőből és a bőrszíjakkal össze­kötözött fából épített láma (buddhista) templomoknak és kolostoroknak volt. Az uralko­dói rezidencia ősrégi épületként hat, pedig csak századunk első évtizedében építették. A ce­ment, mész, tégla és a többi nem mongol építőanyag csak nagyon-nagyon lassan jutott be és terjedt el az országban. A Szovjetunió és más testvéri szo­cialista országok tervezőinek és építészeinek hathatós segítsé­gével felépült a külföldiek szá­ULÁNBÁTOR TEGNAP ÉS MA Mongólia átalakuló fővárosa hát igen, már itt a nyár, há­rom nappal ezelőtt havazott utoljára. A város központjától egyre távolabb jelölik ki a jurták számára fenntartott helyeket. Átadják helyüket az új lakó­negyedeknek, annak ellenére, hogy a jurták nagyon prakti­kus építmények, melyeket bár­mikor össze lehet csomagolni, szekérre rakni. Egyre ritkáb­ban használják ki ezt a költö­zési lehetőséget az emberek a város hétszáz hektárnyi terü­letén. Annál gyakrabban veszik igénybe a piros színű „Škoda- autóbuszokat“, melyek reggel munkába viszik őket, este pe­dig hazaszállítják. Még a vá­ros legtávolabbi részébe is ezen mennek barátokhoz, ismerősök­höz rádiót hallgatni vagy a televízió műsorát nézni. Az elő­városok jurtái mellett is több a motorkerékpár mint a ló, sőt itt-ott a kerítés mögött autó is áll. Mongóliában az Octávia és az Octávia-kombi fantasztikus teherprőbát állt ki. A bennszü­lött bejárja a sztyeppét rajta és az Octávia kibírja. Ezért a ma­gántulajdonban levő autók kö­zött ez a típus a leggyakoribb, és kilométer-mérője nem egy­szer már a negyedik vagy az ötödik százezret mutatja. „A fivéremnek még vannak állatai, de nekem nem kell csorda“, — magyarázza a Az utolsó mongol feudális uralkodó, a Bogdogogén fejedelem épít­tette rezidencia. — Csak századunk elején épült, mégis ősrégi épületként hat 1978. VI. 14. mára egy szálloda, néhány szolgálati épület és az első la­kások. A város átalakításának a terve 1955-ben született meg. Elsősorban lakásokra volt szük­ség. A lakások területe már rég meghaladta a hagyományos mongol gyékénnyel fedett no­mád sátrak — a jurták lakó­területét. A hazai építészek és külföldi tanácsadóik most an­nak a problémának a megoldá­sán fáradoznak, hogy hogyan lehet olyan házakat építeni, melyek a jurtákhoz hasonlóan megvédenék a lakókat télen a dermesztő hidegtől, nyáron pe­dig kellemes, hüs lakást bizto­sítanának. Az országban ugyan­is csak két évszakot ismernek: telet és nyarat. Az ulánbátori repülőtéren kilépve a gépből, azonnal feltűrtem ingem ujját, hadd barnuljanak le karjaim. Idegenvezetőnk megjegyezte: bőrgyár egyik dolgozója. A ha­vi 700—800 tugrik fizetését már megtanulta beosztani. Meg­szokta, hogy üzletben vásárol­jon be. Egy kiló bárány- vagy marmahúsért 4—6 tugrikot, egy kiló cukorért 5 tugrikot fizet. Európai szokás szerint jegy­gyűrűt hord, és a hagyományos dél {mongol népviseleti ruha­darab) helyett barna öltönyt, világos inget, nyakkendőt vi­sel. Nászajándékul szüleitől — mongol szokás szerint — jurtát kapott, az apósától pedig szo- rítószíjakat, hogy legyen mivel lerögzíteni a jurtát, úgy áll erősen. — Nem félt hazba, falak kö­zé költözni? — Kezdetben fur­csa volt, de már megszokom — feleli. Az utóbbi húsz év alatt a mongol embernek nagyon sok újdonságot kellett megszoknia, olyasmit, aminek apja, nagy­apja még hírét sem hallotta. Az autójavító műhely eszterga- padja mellett másféle pontos­ságra van szükség, mint a sztyeppén keresztülvezető kita­posott országúton, amelyről jobbra vagy balra akár tíz mé­tert is le lehet térni, megfor­dulni vagy megállni ahol ép­pen tetszik. A munka üteme pontos bejárást követel, az em­bernek hallgatnia kell a másik­ra, ismernie kell a műszaki raj­zókat, a számokat, az órát, a jól működő gép ritmusát. Sok olyan dolgot kell elsajátítania, ami itt csak nemrég ismert, amit nem örökölt vérében az őseitől több ezeréves szoká­sok és hagyományok formájá­ban. Az apák kezében szorító­szíj, üst vagy vadászpuska jár­ta, mikor mit követelt a ter­mészet törvénye, vagy mikor mihez volt kedve. A mongol fiatalok megtanultak számtalan bonyolult szerszámot kezelni, melyek másként reagálnak, s körültekintőbb gondoskodást igényelnek, mint az állatok. A mongol nép életében az utolsó húsz év páratlan ugrásszerű fejlődést hozott. A Csehszlovákiánál tizenhá­romszor nagyobb országban 1925-ben 600 ezer lakosra két orvos jutott, ma 10 ezerre jut tizennyolc orvos. A baráti or­szágok orvosi segítsége meg­szabadította az országot a jár­ványoktól és Mongólia ma az egyetlen ázsiai állam, ahová el­utazhatunk előzetes védőoltás nélkül is. Évről évre csökken a csecsemőhalandóság, s az or­vosok lassan felkészülnek a ci­vilizáció velejárójaként jelent­kező betegségek gyógyítására. Az Ulánbátor-szálló recepció­ján dolgozó leány mintha a népviselet-gyűjtő albumának egyik képeslapjáról lépett vol­na ki: elegáns barna ,,dél“-jét derékban sárga anyagból ké­szített öv fogja össze, vállán aranysárga zsinórozás, de a lá­bán már körömcipő, ajkán rúzs, körmein vörös lakk csillog. A lift, melyet a csehszlovák Transporta vállalat emberei szereltek fel a szállodában, felvisz a hatodik emeletre. A város központjában találha­tó egyetlen jurta éppen itt, a szálloda-teraszon van. Ha­sonlít a szlovák „kolibához“ vagy a magyar csárdához, ki­sebb társaságok részére szok­tak itt fogadásokat, ünnepi összejöveteleket rendezni. A szállodai szobámban meg találom az öt ulánbátori szín­ház műsorfüzetét, többek kö­zött a Bahcsiszeráji szökőkút- ra, Pillangókisasszonyra és az Aidára invitálnak. Az asztalo­mon fekszik az ulánbátori szimfonikus zenekar műsora is. A hanversenysorozat műsorán Smetana, Sosztakovics, Haydn, Mozart és Beethoven művei sze­repelnek. A színházi és hang­versenybemutatók mindig ese­ményszámba mennek és a né­zőtér zsúfolásig megtelik. Es­tére meghívtak egy ifjúsági klubba, ahol beatzene mellett táncoltunk és szórakoztunk. JÄN BLAŽEJ A CSKP XV. kom gr &SŠZU sónak szellemében ENERGIATERMELÉS — növekvő hatékonysággal A hazánk jelentős energia- termelő központjává fejlődő Vojanyi Hőerőmű dolgozói tud­ják, milyen nagy felelősség hárul rájuk az energiaterme­lés, s ebből eredően a nép- gazdasági szükségletek kielé­gítése terén. Ezt hangsúlyozta a hőerőmű vállalati igazgatója, Ivó ČER- NOCKÝ mérnök, amikor a CSKP XV. kongresszusa záródoku­mentumainak vállalatukban tör­ténő lebontása, a 6. ötéves tervidőszak feladatainak telje­sítése felől érdeklődtünk. — A XV. pártkongresszus szelleme eljutott vállalatunk minden munkahelyére — szö­gezte le az igazgató. — Az el­múlt esztendők során megmu­tatkozó lelkesedés tovább fo­kozódik dolgozóink körében. A jelenlegi igényes feladatokra az utóbbi évek folyamán fel­készültünk. Feladataink sikeres teljesítésével, túlszárnyalásá­val megteremtettük a feltéte­leket az energiatermelés foko­zására. Tavaly több mint 110 millió korona értékű túlszár­nyalással zártuk a bruttó ter­melést. Černocký igazgató a továb­biakban utalt arra, hogy a gaz­dasági és a szociális fejlesz­tés irányelvét saját feltételeik­nek megfelelően alkalmazzák, s hozzáláttak a legalapvetőbb feladatok teljesítéséhez. A dol­gozók — főleg a munkaközös­ségnek a szocialista munka­verseny legkülönbözőbb formái­ba bekapcsolódott 60 százalé­ka — lelkes munkával, növek­vő aktivitással szorgoskodnak minden területen. Ezt bizonyít­ja az a tény, hogy az év ele­jétől 113,3 százalékra teljesítik az állami tervet, s öt hónap alatt terven felül 291,4 ezer MW energiát termeltek. — Komoly előrelépést kell tennünk a műszaki fejlesztés terén, amit nem lehet a mi vállalatunkban ösztönösen, a véletlenre bízva végezni — folytatta az igazgató. — Hoz­záláttunk az első szakasz kor­szerűsítéséhez, hogy fokozhas­suk a gépek és berendezések megbízhatóságát, gazdaságo­sabb kihasználását, főleg az őszi és a téli hónapok idején. A második szakaszon is el kell még végeznünk néhány jelen­tősebb javítást, megoldanunk az egyes blokkok teljesítménye körüli problémát, az előfűtés rendszerében a lerakódás cél­szerűbb tisztítását, javítani a fűtési rendszert, megakadályoz­ni a hegesztett csövek hátsó falainak közvetlen felmelege­dését, s megoldani — a ka­zánok végén — a kénsavas lerakódás megakadályozását. Az igazgató végezetül kije­lentette, hogy a villamos ener­gia termelését a 6. ötéves terv­időszakban a központi irány­elveknek megfelelően, folya­matosan növelik, s az 1980-as év végéig több mint négyszáz- ezer tonna fűtőanyagot taka­rítanak meg. Hiszen országos viszonylatban a leghatékonyab­ban értékesítik a termelésben a fűtőanyagot. (kulik) KÉT RENDRAKÓ MÁR KÉSZEN ÁLL... A pártszervezet is figyelemmel kíséri az előkészületeket A felső-csallóközi mezőgaz­dasági üzemekben járva azt ta­pasztaltuk, hogy a szálas ta­karmányok begyűjtése jó erő­próba s egyben felkészülés volt a legfontosabb feladatra, az aratásra. Erről a Hubicei (Gombai) Állami Gazdaság központi üzemében is meggyő­ződhettünk, ahol Jaroslav Ta- bačár mérnökkel, az üzem ve­zetőjével, Lengyel Vince agro- nómussal és Tóth Gyula gépe­sítővei beszélgettünk az eddig elvégzett és a soron következő munkákról. A beszélgetés folyamán meg­állapíthattuk, hogy a lucerna első kaszálása és begyűjtése eredményesen befejeződött. Si­került jó minőségű takarmány­ról gondoskodni az állatállo­mány számára. Az idei tavaszi időjárás feltételeihez viszonyít­va az eredmény nem rossz, hi­szen száraz állapotban számít­va hektáronként átlagosan 30 mázsát takarítottak be, s ösz- szesen 120 hektárról gyűjtötték be a takarmányt. A lucerna betakarításával párhuzamosan sikeresen elvé­gezték a kapásnövények ápo­lását. Az idén történt meg elő­ször, hogy nem egyelték ki a cukorrépát, ezt a munkaigé­nyes feladatot korszerű agro­technikai módszerrel helyette­sítették, ami biztosította a jó termés alapjául szolgáló hek­táronkénti 110 ezres egyedszá- mot. A 163 hektáron termesz­tett kukorica szintén szépen fejlődik, bár az elmúlt hetek hideg és szeszélyes időjárása nem kedvezett neki. Az utóbbi napokban a melegebbre fordu­ló időjárás hatására a kukori­ca megerősödött, s most már a termesztők is bizakodva vár­ják a további időjárás és a hektárhozamok alakulását. — Rossz idő, ide, rossz idő oda, a gabonafélék már kalász­ba szökkentek, ezért fél szem­mel már az aratás felé te­kintünk — mondja Jaroslav Ta- bačár üzemvezető. — Először a 38 hektáron ter­mesztett repce aratására ke­rül sor — veszi át a szót Len­gyel Vince agronómus. — A növényzet jó termést ígér, vas­tag, erős a szára, a betakarí­tás alaposan próbára teszi majd a gépeket. Ezért a fel­készülés alapos és körültekin­tő munkát igényel a javítómű­hely dolgozóitól. A két rend- rakó már készen áll, ezek vág­ják majd rendre a növényt, míg a csépelésre E 512-es kom­bájnnal kerül sor. Tóth Gyula gépesítő, aki egyben a pártszervezet elnöke is, ezzel kapcsolatban még megjegyezte, hogy a pártszer­vezet is állandóan figyelemmel kíséri az előkészületeket a gyors és zökkenőmentes ara­tásra, ugyanakkor segítséget is nyújt a felmerülő problémák megoldásához. Ez azért is je­lentős, mert a Hubicei Állami Gazdaság dolgozói a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére az eddiginél Is nagyobb hozamok elérését és begyűjtését tűzték célul, bár eddigi eredményeik miatt sem kell szégyenkezniük. MÉRI ISTVÁN Kecskeméten nagyméretű gabonatároló és feldolgozó kombinát épül. A kombinát első részét, a 2230 vagon gabona tárolására al­kalmas 45 méter vasbeton gabonasiló építéséi a fövő évben fejezik be. Felvételünkön: épül az új vasbeton siló. (Felvétel; ČSTK — MTI) Az új Ulánbátor

Next

/
Thumbnails
Contents