Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)
1976-06-12 / 139. szám, szombat
Észak-Angolában a népi hadsereg a lakosság aktív segítségével felszámolta az FNLA szakadár szervezet és a külföldi zsoldosok utolsó ellenállási tűzfészkeit. A népi fegyveres erők katonáit lelkesen fogadják a felszabadított városok és falvak lakosai. (ČSTK — TASZSZ felv.) Mezei vad, des besenyői színjátszók A szótöveket — az ige — és a névszótüveket egyaránt — tőtípusok szerint is csoportosíthatjuk: egy- és többala- kú tövekre oszthatjuk őket. Pl. egyalakú névszótő: hajó — hajó-t, hajó-k, hajó-s, — a toldalékok ugyanahhoz a tő- alakhoz kapcsolódnak; többalakú, névszóid: bokor — bo- kor-ban, bokor-tói, de bokr ot, bokr-os... stb. A többalakú névszótövek között van az ó-t a val, ő-t e- vel váltakoztató is: ajtó: ajtaja, erdő: erdeje. Az -i származékképző, valamint a -ja, -je birtokosrag hozzáillesztése- kor e szavak háromnegyed részben a, illetve e végződést kapnak: erdő: erdeje, erdei; mező: mezeje, mezei; idő: ideje, idei; vő: veje, ajtó: ajta/a, apró: apraja stb. A felsorolt példákban szinte nem is tudatosítjuk, hogy a szótő hangalakja megváltozik, fülsértőnek tűnnek az erdői vad, a mezői nyúl, Andrisnak van idője stb. A probléma a helynevekből képzett, valahová való tartozást kifejező melléknevek esetében fordul elő. Az -ó, ő, végű helynevekből képzett vezetéknevek végződése nem -ói, -ői, hanem -ai, -ei: Makó — Makai, Szendrő — Szendrei, Kálló — Kállai, Üllő — Üllei. Ennek a mintájára alakult ki a honfoglaló magyarok egyik törzsének nevéből — Jenő — az eléggé elterjedt Jenét (Jeney) vezetéknév, a Besenyő törzs-, illetve helységnévből a Besenyei, Bessenyei alak, a Vencsellőöö/ a Vencsellei ... Folyóiratainkban, lapjainkban elég sűrűn találkozhatunk ilyen mondatokkal: „Szímön kitűnő eredményeket elérő futballcsapat tevékenykedik... s a szímeiek bíznak csapatuk felsőbb osztályba kerülésében.“ Egy másik példa: „Besenyő községben szép hagyománya van a színjátszó mozgalomnak. I ...) A besenyei színjátszók részt vettek a járási fesztiválon is.“ Egy következő: „Vecseklő utcáit járva, az ember önkéntelenül is ... (...JE pár felsorolt vecsek- lei példa is igazol ja, hogy..." E három kiragadott példában a szerzők, illetve a tudósítók egy sajnálatos tévedésbe estek: az -i képzőt a helynév nem szótári (e hangzós) tövéhez illesztették ugyanúgy, mint azt a régi népszerű vezetéknevekben látják, holott ez a képzésmód ma már csak a köznévi tövek esetében szokásos (erdő: erdei stb.). Az -ó, -ő végül helynevekből képzett, származást, hovatartozást kifejező melléknevek esetében a tő nem változik, hanem megtartja eredeti tőhangzóját: a szímőiek bíznak ..., a besenyői színjátszók ..., ve- cseklői példa .... stb. Röviden megállapíthatjuk tehát: bár az ehhez a tőtípushoz tartozó helynevekből régen képzett alakok, amelyeket via már csak vezetéknévként használunk, e hangzčsak IBesenyei, jenei, Szendei stb.), ugyanúgy, mint az ide tartozó köznevekből képzett mai melléknevek (erdei, mezei stb.), ma már a helyneveknek a szótári, tehát eredeti tő- hanzgós alakjából képezünk mellékneveket (szímői, besenyői stb./. Sajnos, a szótári tőalak a köznevek esetében is kezdi kiszorítani az e hangzós tőalakot, különösen a -ja, -je birtokos személyrag előtt, s az erdője, mezője alak kezd meghonosodni az erdeje, mezeje alakkal szemben. PÉNZES ISTVÁN Félnapos nők, kspeiták, inkaszálók — avagy hogyan lehet nyelvet rombolni (Egy nyomtatásban napvilágot látott felhívás, egy szok- szorosított értesítés és egy kirakatban látott hirdetés hibás, magyartalan szöveqét küldte Kis nyelvőrünknek egyik losonci olvasónk. Ezekből idézünk néhány csodamondatot, kommentárt fűzve hozzájuk.) Kezdjük a hirdetéssel: „Félnapos nőt eladónak felveszünk“. — Tréfálkozó kedvében lehetett, aki ezt írta, vagy másnapos, akarom mondani, félnapos állapotban. Töröm a fejem, vajon milyen lehet egy félnapos nő? Á, megvan! Csodálatosan szép, csinos és fiatalabb minden nőnél, még a naposcsibénél is. Folytassuk az értesítéssel, amelyet teljes egészében érdemes lenne ide másolni. De már az alábbi két idézet is sok: „...a vegyi (tisztítóüzem, mosoda és begyűjtő álltai nyújtót szolgálatért kijáró illeték inkaszálása előbb történik a megrendelés felvételével egy egyidőben.“ — Ez igen! Isten ments két egyidőben inkaszálni! Te kaszálhatsz, ő kaszálhat, in nem. Pedig az idézet még nagyon dudvás. ,,A laminált textiliák gyorstisztítását és gyorsmosását 24 órás szállítási határidővel egyenesen a park melleti gyorstisztító üzemben és végezzünk ahol egyúttal az óhajtott szolgáltatás megrendelhető és átvehető helyben.“ — Ha helyben átvettem az óhajtott szolgáltatást, azaz kitisztított, kivasalt kerékpáromat, ráülök és beszolgáltatom ezt a kacifántos mondatot valamelyik vegyiüzemnek, keverjenek belőle rovarirtószert. Hogy ne anyanyelvűnket irtsa, rombolja. Fejezzük be a felhívást sok hibás mondata közül egy féllel: „... a nézőtér kapacitája 600—800 néző.“ — Ica-rica ásócita, az én babám kapacita: befogadóképessége (kapacitása) 600—800 férjőhely. BODNÁR GYULA KULTURÁLIS HÍREK Az „afrikai válság" gyűjtőnév voltaképpen indokolatlan és hasznavehetetlen, hiszen a fekete kontinens éppenúgy érdekszférákra, politikai, gazdasági, nyelvi övezetekre és tömbökre oszlik, mint a világ bármely más térsége. Északi része, az „arab negyed“ szinte nem is Afrika: problematikájával sokkal szorosabban kapcsolódik a közel-keleti válsághoz, Európához, a Földközi-tengeri térség gondjaihoz, mint magához a földrészhez. Legdélibb régiói Dél-Afrika és Rhodesia megpróbálnak kívülrekedni az Afrikát átjáró zajlásokon: ideig-óráig még sikerrel is tehetik ezt. A tavaly felszabadult portugál gyarmatok útja még bonyolultabb: egyszerre keresik helyüket az afrikai népek családjában, a haladás legjobb erőinek közösségében, s egyszerre akarják biztosítani nemzeti függetlenségüket és társadalmi-szociális fejlődésük tö- retlenségét. Az angolai fejlemények megfigyelői eléggé szkeptikusan mérlegelik azokat a lisszaboni próbálkozásokat, amelyek az új Portugáliának a „híd“ szerepét szánják a Nyugat és a harmadik világ között, s indokoltnak tartják, hogy Portugália különleges kapcsolatokat tartson fenn egykori gyarmataival. A fiatal Angolai Népi Köztársaságot ugyan már több mint száz ENSZ-tagállam elismerte, de az is köztudott, hogy az ENSZ-tagállamok egy részének fegyvergyártmányai még manapság is bőségesen megtalálhatók a gerillahadviselésre berendezkedett, megvert ellenség támaszpontjain. Az MPLA most, a történelmi jelentőségű győzelem után kiadta a jelszót: „Termelni és ellenállni“. Tehát a szétzilált termelés újrakezdésével megteremteni a normális életet, a gazdasági és politikai konszolidáció feltételeit, s ugyanakkor ellenállni minden belső fegyveres terrorisztikus nyomásnak csakúgy, mint a külföldi pressziónak. Az Angolai Népi Köztársaság jelenleg azt a sajátos „kétfron- tos harcot“ vívja. Ennek jegyében kerül sor majd egyebek között a háború utolsó szakaszában foglyul ejtett külföldi zsoldosok perére. Az International Herald Tribune luandai tudósítója jelentette nemrég, hogy Diogenes Boavida angolai igazságügyi miniszter sajtókonferencián közölte: kormánya azt tervezi, hogy minden ösz- szefüggésben kivizsgálja a foglyul ejtett zsoldosok tevékenységét, toborzásuk körülményeit. A vétkesek egy angolai — hivatásos bírókból és népi ülnökökből álló — bíróság előtt felelnek tetteikért. Tizenhármán ülnek majd a vádlottak padján: kilenc angol, egy ír, egy argentin és két amerikai. Valamennyiüknek biztosítják a védekezés jogát és az egész felelősségrevonást a törvényes előírások aggályos betartása jellemzi majd. A zsoldosok várható sorsáról — magyarán az ítéletről — az igazságügyi miniszter természetesen nem mondhatott semmit, de annyit közölt: az angolai törvények nem zárják ki a halálbüntetést. Természetes, hogy a perrel kapcsolatos bejelentés ismét Angolára irányítja a figyelmet — de ebben az országban ennél sokkal nagyobb horderejű lépésekre is sor kerül mostanában. A kormányfő — Lopo de Nascimento — nemrég kijelentette: „Fel kell számolni azokat az alapokat, amelyek lehetővé tennék az angolai gyarmati kispolgárság átalakulását nemzeti burzsoáziává." Ugyancsak a miniszterelnök jelentette ki később: „Szocialista társadalmat építünk a széles néptömegek teljes támogatásával.“ Angola megkezdte az államosítási programot: serfőzdéket, műtrágyagyárakat, baromfifarmokat, üveg- és cellulózgyárakat, tidítő-ital üzemeket, szállodákat, hűtőházakat, konzerv- és textilgyárakat vett kezébe, és hozzáfogott a visszaesett termelés felfuttatásához. Az MPLA kormánya szuverén módon irányítja Angolát, s egyszerű, könnyen érthető, de annál mozgósítóbb erejű jelszavaival mozgásban tartja azt a társadalmi-politikai aktivitást, amely a felszabadító háború csataterein oly hasznosnak bizonyult. Most ez a leggyakoribb jelszó: „termelni és ellenállni“! Kisírni Kamara adatait egyetlen anyakönyv vagy személyazonossági okirat sem őrzi — nevét mégis ismerik szinte mindenütt, ahol figyelik a fekete földrészt megváltó erjedést, a zajló morajlásokat, a forradalmi szabadságháború fejleményeit. „Szülőapja“ William Con- ton, aki ezzel a névvel kezdte tizenhat esztendővel ezelőtt kiadott híres regényét, amely címében hirdette egy új típusú hazafiság tömör vallomását: „Afrikai vagyok“. A hős megjárja az emberré emberiesedés, a nemzeti és afrikai méretű politikussá válás lélegzetelállító fordulatokban gazdag útját. Kínkeservesen keresi meg a hatásos történelmi cselekvés lehetőségeit, fáradhatatlanul kutatja a nemzedéke számára értelmes célokat és a lehetséges szövetségeket. Eljut az afrikai összefogás, a kontinentális szolidaritás nagyszerű gondolatáig — addig, ameddig a második világháborút követő másfél évtized során már nem kevesen eljutottak. És itt van az a pont, ahol Kisimi Kamarát már meghaladta a történelem, ahol a szerző és hőse akkori eszmevilága ma már szűkösnek bizonyul, mert az újságokból közismert valóság is sokkal gazdagabb, sokrétűbb, ígéretesebb ennél. A könyv megjelenése óta megvívott gyarmati szabadságharcok, korunk nemzeti felszabadító forradalmai tanúsítják: a kívánt sikerhez, a várvavárt győzelemhez a nemzeti és kontinentális keretek között kibontakozó összefogáson túlmenően szükség van a haladás tágabb, nemzetközi erőinek támogatására, cselekvő szolidaritására is. Távol-Kelettől Afrikáig a világ számos térségéből vett példával igazolhatnánk: mind a mai napig meghatározó jelentősége van a gyarmatosítás-ellenes küzdelemben a szocialista viálgrendszernek. De a szocialista közösség országai és elsősorban a Szovjetunió támogatása nem szűnik meg a nemzeti függetlenség kikiáltása, a nemzeti lobogó felvonása pillanatában — a szolidaritás tovább tart, folytatódik akkor is, amikor a fiatal államok elindulnak az országgá szerveződés, az új lehetőségekkel és kockázatokkal terhes társadalmi fejlődés buktatóktól nem mentes útjain. A permanens szolidaritás meggyőző példái közül ezúttal csak a legfrissebb fejleményekre utalunk. Emlékeztetünk arra, hogy az ENSZ világkereskedelmi konferenciáján a szocialista országok és elsősorban a Szovjetunió képviselője fejtette ki az új gazdasági világrenddel kapcsolatos olvan elképzeléseket, amelyek helvet biztosítanának a Nap alatt a legszegényebb, a legelmaradottabb országoknak is. A szovjet külkereskedelmi miniszter nyilatkozata ismét félreérthetetlenné tette, hogy Moszkva megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a fiatal államokhoz fűződő kapcsolatoknak. De nemcsak általánosságban érvényes ez: a szovjet külpolitika konkrét akcióit is ez a vezérelv mozgatja. És — tények tanúsítják — a felszabadult, fiatal államok értékelik és érzékelik ezt a következetes elvi magatartást. Samora Ma- chel, a nemrég Moszkvában járt mozambiki államfő jelentette ki: „A Szovjetunió és más szocialista országok a mozambiki nép természetes szövetségesei ... A szocialista közösség országai ... az imperialistaellenes küzdelmet folytató népek megbízható stratégiai támaszai.“ A később függetlenné vált, majd nemzetközi ellenforradalmi intervencióval súlyosbított polgárháborúba sodort Angola kormányfője, Lopo de Nascimento hasonlóképpen fogalmazta meg korunknak ezt az egyik alapigazságát, a nemrég befejeződött moszkvai tárgyalásai alkalmával. Mindkét volt portugál gyarmat magasszintű küldöttsége a legmelegebb szavakkal méltatta a Szovjetunió következetes támogatását, amely érezhető volt a fegyveres harc szövetségest próbáló pillanataiban csakúgy, mint a gazdasági-politikai építés fárasztónak ígérkező időszakában. A hivataols közlemények „teljes, kölcsönös megértést tükrözőnek“ nevezik a Moszkvában folytatott tárgyalások termékeny légkörét, amelyben a Szovjetunió és afrikai partnereik együttműködését biztosító újabb egyezmények megszülettek. Az egyezmények újak — a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országának Af- rika-politikája azonban — a régi. A szocialista országok más eszközökkel most ugyanazt az internacionalista kötelességüket teljesítik, mint a fegyveres antikolonialista harc idején. Vagyis: szocialista világ mint háttér, mint biztos támasz ott van minden sikeres felszabadító mozgalom mögött. Manapság már enélkül Afrikában sem lehet előbbrelépni. A portugál gyarmatbirodalom bomlása után átrajzolódott térkép tanúsíthatja: a siker feltételei között számon kell tartani a legfontosabb belső tényezőket, de nem kevésbé fontosnak kell tekintenünk a külső, a nemzetközi helyzet törvényszerű változásaival és lehetőségeivel számottevő politikát is. Azt a politikát, amely a nemzetközi osztályharc széles horizontján is felismeri és keresi korunk fő forradalmi erőivel a szövetséget és gyakorlati ténykedése közben harcol is ezért a szövetségi kötésért. Harcol a valóban sikert ígérő internacionalizmusért. KRAJCZÁR IMRE • Fálicien Marceau statisztikai adatokat közöl Balzac Comédie humaine-jének újrakiadása alkalmából a hatalmas re- gényfolvamról. Megállapítja, hogy a regénysor 2500 alakja közül mintegy 500 jelenik meg egyéb Balzac-regényben, közülük egyesek 25—30 műben is. Marceau kutatásai szerint a rekordot Nucingen alakja éri el, akiről 31 Balzac-regényben olvashatunk. O Tizennyolc ország 44 fiatal hegedűse vesz részt az idei brüsszeli zenei versenyen, amelynek zsűrijében sok nagynevű hegedűművész van, köztük Yehudi Menuhin és Igor Ojsztrah is. • Az 1976-os Pulitzer-díjjal Saul Bellow t tüntették ki Hum- bodlt’s Gift (Humboldt ajándéka ) című regényéért. • Stendhalnak lelkes és ösz- szetartozó tábora van. Hívei évről évre összegyűlnek valahol; a város valamiképpen kapcsolódik az író műveinek színhelyeihez. A hívek az idén Au- xerre-ben találkoztak. Három témát vitattak meg: természetesen Stendhalt, de Balzac-ot és a realizmust is. Más országokból is érkeztek Stendhal- rajongók. űi sió 1976. VI. 12. 4 i AFRIKÁVAL VAGYUNK
