Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)
1976-06-10 / 137. szám, csütörtök
A Csallóközben azt mondják a savanyú borra: „vendégsza- lajtó“. Nálunk, a Bodrogközben van savanyú bor, de nekem az is „marasztaló“, mert az számít, milyen szívvel adják, mondta odavalósi barátom. Minden embernek van kedvenc területe, ahová szívesen megy. Köti a táj, a föld, ahonnan évekkel ezelőtt kiszakadt. Ismerősen csendül fülében egy-két régi szó, amit a nagyvárosok kődzsungeljében már csak a könyvespolcok tájszótárai őriznek. Ahogyan átsuhanunk egy egy falun, ismerősnek tűnnek a padkán ülő öregek is. » * * A felszabadulás után az új rend új irányítást követelt: komisszárok kerültek a község senkiről gondoskodnom, gondoltam, akkor fogok a faluról, segítek, amiben tudok. Csak azért mondom mindezt, mert kérdezte. Igaz, jó is néha elmondani, mi öregek sokat merítünk a múltból. — Húsz évvel ezelőtt 1614 lakosa volt a falunak, ma kétszázzal kevesebb. A fiatalok elmennek a környező városokba. Vonzza őket a nagyobb lehetőség, az ipar. Mit tesz a falu, kérdezhetné. — Csak három kilométerre vagyunk Helmec- től, az épülő új bútorüzem oda fog tartozni, de a mi határunkban fekszik. Közel 900 ember kap majd munkalehetőséget. Iparosítani * kell a mező- gazdasági termelést is. Annak idején, 1949-ben alakítottuk meg a „kisszövetkezetet“, csak „Mi köt ide?” élére. Akkor, negyvenötben, így került Perbenyíkre Michal Horský elvtárs is. Azóta mind a mai napig a falu élén áll. — Hallottuk, hogy él itt egy öreg pásztor, aki kolompkészí- téssel is foglalkozik — mondom. — Nem, már nem él, van talán két éve is, hogy meghalt — mondja az elnök. Szívesen beszél a pásztorról, jól ismerte őt, név szerint felsorolja gyerekeit, unokáit s azok ügyes-bajos dolgait. — Mindenkit így ismer a faluban? — Persze, milyen elnök lennék, ha nem ismerném az embereket. Tudja, a harmincegy év alatt jól összeszoktunk. Mármint a falu meg én. # * * A bőven termő földeket, kisebb nagyobb dombok tarkítják. Ezért a táj, ha az évek során a csallóközi síksághoz szokott szemmel nézzük, „dú- sabbnak“ tűnik. A Bodrogköz az itteni emberek szerint két részre tagolódik. A „vízen innenre“ és a „vízen túlra“. • • • — A kezdet kezdetén nem volt könnyű. Olyan sokan mondták már ezt, hogy elvesztette igazi értelmét, súlyát. Én mégis csak ezt tudom mondani. A nyelvi nehézségek miatt- időbe tellett, amíg szót tudtunk érteni egymással. Az öre- gebbjével együtt kezdtem negyvenötben. A legtöbben közülük a barátaim is lettek. Sajnos, egyre kevesebben vannak. Én is elfáradtam már. Hetven éves vagyok. — Egyszer már nyugdíjba mentem, de öt éve ismét kértek az elvtársak, hogy vállaljam. Úgy sincs más gondom, a gyerekeim nagyok, a fiam katonatiszt, a lányom Borsiban tanító. Már tizenkét esztendeje özvegyen élek. Nem kell 1/ i tudná megmondani, há- nyadik tüzszüneti szerződést kötötték és sértették meg Libanonban azóta, hogy közel tizennégy hónapja elszabadult a pokol. Kezdettől fogva viszont nyilvánvaló volt, hogy Libanonban nem vallásháború dúl, hanem a reakciós burzsoá és a haladó erők csapnak össze. A polgárháború — mint ismeretes — több mint egy esztendeje azzal robbant ki (vagy legalábbis oz jelentette a szikrát), hogy jobboldali falangista erők lemészárolták egy autóbusz palesztin utasait. Az igazi okok azonban sokkal mélyebbek voltak, mégpedig politikaiak, szociális és belpolitikai jellegűek, melyek kapóra jöttek a külső erőknek ahhoz, hogy ellentéteket szítva beavatkozzanak Libanon belügyei- be. Izraelnek kapóra jött a libanoni belviszály, mely egyre inkább a palesztin erőkkel való leszámolást tűzte ki célul. A PFSZ kezdetben távoltartotta magát a harcoktól, a libanoni falangista erők azonban rendre megszegték a tüzszüneti megállapodásokat, s láthatóan nem volt ínyükre a politikai megoldás. A feszültség fokozódásához csak hozzájárult az a tény, hogy Frangié elnök nem volt hajlandó távozni a politikai poa grófi és a papi birtokból, a „nagyot“, amelybe az egész falu belépett, két évvel később. Akkor sem volt könnyű, meg most sem. Mert ma már nem lehet megállni, mindig nagyobbak az igények. Gépesíteni Michal Horský (Molnár János felvétele) kell, korszerűsíteni, s akkor itthon maradnak a fiatalok is. Ennek érdekében már megtették az első lépéseket, egyesült a kisgéresi, a nagygéresi, az örösi, a szentesi és a per- benyíki szövetkezet, s fokozatosan megvalósítják a termelés tervezett szakosítását is. — Ebben a faluban az emberek mindig elég zárt, szilárd közösséget alkottak. Nagyrészt zsellérek, a grófi és a papi földek napszámosai lakták, kevés volt a tehetős család. Ezért is volt itt mindig erős a pártszervezet. A szegénység összetartotta az embereket. Aki ismeri a régi időket, naponta észreveszi — a mai élet gyors változásai mellett — a múlt nyomait. Nagy fák takarják el a szem elől Majláth József gróf kastélyát. Ma mezőgazdasági tanonciskola van benne, 110 fiatal sajátítja el a korszerű termelés alapelveit. Bővíteni akarják, a hároméves helyett bevezetni a négyéves oktatást, érettségi bizonyítványt adni a növendékek kezébe. A falu utcáit járjuk. A kép semmiben sem különbözik a megszokottól, meleg nyári délelőtt, egy-két gyerek kavicsokat rugdal, szalmakalapos öregember a ház előtti virágoskertet gyomlálja. Az üzlet felől friss kenyérillatot hoz a szél. Asszonyok mennek bevásárlótáskával, mások kiskocsin friss zöldséget szállítanak a zöldségraktárba. Asszonyok. Nappal azt teszik, amit minden faluban tesznek a családanyák. Esténként pedig sokan a CSEMADOK helyi szervezetének menyecskekórusában énekelnek régi, bodrogközi nótákat. Több mint negyvenen vannak. * * » — Délutánonként képviselők járják a falut, összetoboroznak 10—15 embert, akik másnap társadalmi munkában építik a művelődési házat.' Hetek óta nem történt meg, hogy ne jöttek volna az emberek, ha hívtuk őket. Körzetekre osztottuk a községet, s minden nap más körzet lakosai vannak soron. Sápos Menyhért, a falusi pártszervezet elnöke és Szabó László iskolaigazgató, a CSEMADOK helyi szervezetének titkára közösen a képviselőkkel elismerésre méltó munkát végeztek. Elgondolkozva beszél Horský elvtárs, a sokat átélt emberek megfontoltságával. Arcába mély barázdákat véstek a gondok. Tennivaló volt mindig elég. 1948 óta tagja a pártnak, s négy évig állt a falusi párt- szervezet élén. Tagja több társadalmi szervezet vezetőségének, a járási tűzvédelmi szövetség elnöki tisztét is betölti. — Tudja, az is megesik — igaz, ritkábban —, hogy visz- szajönnek ide, akik évekkel ezelőtt az ország más tájaira mentek. Szeretnénk, ha minél többen lennének ilyenek. Távlati terveket dolgoztunk ki, több lehetőséget tudunk majd biztosítani az embereknek. Szó van arról, hogy Perbenyíket Helmeccel egyesítik. Vannak sürgős feladataink is. Be akarjuk vezetni a vízvezetéket a faluba, s minden házat egészséges ivóvízzel ellátni. Mert eddig még csak nyolc házban és az asztalosműhelyben van vízvezeték. Mielőbb be szeretnénk fejezni a művelődési otthon építését. Ha nem csappan meg a lakosok kedve, akkor a jövő év decembere helyett két hónappal előbb elkészülhet. * * * Tegnap Abarán beszélgettem egy öreg halásszal. Saját termésű borral kínált. Annak idején sok helyet bejárt, sok mesterséget kipróbált. Mégis visszajött ide. MALINÁK ISTVÁN Válság és muntcanéiküíiség Svájcban az elmúlt hét végén ült össze a munkaügyi világkonferencia, amelynek fő témája a munkanélküliség volt. Dušan Kerný A gyász és a harc konferenciája című cikkében — megelőzve az eseményt — felvázolja a kapitalista világ dolgozóinak helyzetét. Rámutat, hogy jelenleg a világon csak a szocialista társadalomban találja meg a dolgozó a biztonságot és a szabadságot. A kapitalista országokban már 31 hónapja dúl a háború utáni eddigi leghosszabb válság, melyet a termelés csökkenése jellemez, és hatalmas infláció és áremelkedés kísér. Mindehhez csatlakozik a munkanélküliség. A munkanélküliek serege a kapitalista országokban 17 millió embert számlál. Ezt mondja a statisztika — állapítja meg a szerző. A konferencia a különböző rendszerék konfrontációjának színhelye volt, annak ellenére, hogy a kapitalista országok a súlyos problémákat igyekszenek elhallgatni. Az ülésen kénviseltette magát a munka nélkül maradt milliók szomorúsága, valamint a széles tömegek harca a munkanélküliség megszüntetéséért, amely az utóbbi négy évtized óta a legsúlyosabb. A helyzet eredménye: a dolgozók életszínvonalának rohamos csökkenése. A mély és éles válságot a kapitalista társadalom nem képes leküzdeni. A konferencián rámutattak a szocialista tábor dolgozóinak helyzetére, hogy ezzel is buzdítsák a tőkésállamok munkásosztályának elszánt harcát — fejezi be Dušan Kerný. Milliók érdekében A békés célú föld alatti nukleáris robbantásokról szóló szovjet—amerikai szerződés aláírásának híre azon tények közé tartozik, amelyek hozzájárulnak az emberiség biztonságérzetének megerősítéséhez. A szerződés a szovjet—amerikai kapcsolatokon kívül a nemzetközi fejlődés szempontjából is rendkívül jelentős. Moszkvában 1972. május 29- én elfogadták a szovjet—amerikai kölcsönös kapcsolatok alapelveit. Az eltelt idő bebizonyította, hogy tárgyalással a legbonyolultabb problémákat is meg lehet oldani — állapítja meg fan Kovarik Az emberiség érdekében című, a Rudé právo- ban megjelent kommentárjában, majd így folytatja: A közelmúltban aláírt szerződés törvényszerű folytatása a szovjet—amerikai kapcsolatok rendezésének. A szerződés többek között kimondja, hogy betilt, megakadályoz és nem hajt végre semmilyen több mint 150 kilotonna hatóerejű robbantást, semmilyen csoportos robbantást, több mint 1,5 megatonna összhatóerővel való semmilyen olyan robbantást, amely nincs összhangban a légköri, a világűrbeli és a víz alatti atomfegyver kísérleteket betiltó szerződés, az atomsorompó-szerződés és a felek által aláírt más nemzetközi megállapodásokkal. Kétségtelen, hogy a szerződés f BO'lET* *1-VÜÍC H ZEMl, SPOJTE SEIiMlil RUBÉ PRÁVO a feszültségenyhülés szempontjából is előrehaladást jelent. Rámutat, hogy a szerződés példaként szolgálhat az atomfegyverrel rendelkező országoknak is, az illető országok és az egész emberiség érdekében. A világon léteznek még fe- szültségi gyújtópontok, amelyek kiküszöbölése megköveteli a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolatainak megjavítását. A békés egymás mellett élés törvényeit valameny- nyi haladó erő támogatja. A baráti szocialista országok türelmes igyekezetének jóvoltából ezek a törvények a nemzetközi kapcsolatok új normáivá váltak. Mindezt a szocializmus javára megváltozott erőviszonyok is elősegítették — állapítja meg a szerző. A békés egymás mellett élés korunk követelménye. Ezért jelentős minden ilyen irányú lépés. Az említett szovjet—amerikai szerződés ilyen értelemben valamennyiünket közvetlenül érint és teljes mértékben támogatnunk kell — fejezi be Jan KovaFík. (ki) rondról, jóllehet a parlament többsége egyértelműen ezt követelte. Az igazság az, hogy bár azóta Eliasz Szarkisz személyében új elnöke van az országnak, az őrségváltásra a mai napig nem került sor. A politikai viták, ellentétek hátterében viszont * folytatódott a libanoni dráma, a véres ösz- szetűzések, s ezek nemcsak Bejrútra, hanem a vidékre is kiterjedtek. Az adott helyzet Dzsumblatt, a libanoni baloldal vezetője és fás szer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnöke többször figyelmeztetett arra: az amerikai összeesküvés célja, hogy a közel-keleti térséget „kis autonóm egységekre“ darabolja fel, s szétforgácsolja Libanont. Ez a szándék mind nyilvánvalóbbá vált azáltal, hogy az amerikai 6. flottát libanoni partokhoz vezéÄ libanoni dráma szinte lehetetlenné tette, hogy sor kerülhessen a polgárháborúban érintett felek kerekasz- tal-értekezletének megszervezésére. Az új elnök ugyanis magáévá tette azt a gondolatot, s ezzel a politikai rendezést állította előtérbe. A háttérben működő erők azonban eddig ezt a tervet is keresztülhúzták. A libanoni dráma során Szíria kezdettől fogva aktív szerepet játszott a szembenálló erők megbékítésében. A létrejött szír—libanoni—palesztin katonai bizottság azonban nem tudta útját állni az ellenségeskedések kiújulásának, s ezzel gyakorlatilag szertefoszlott a Szíria javasolta béketerv is. Közben mind nyilvánvalóbbá vált, hogy az Egyesült Államok és Franciaország közvetlen beavatkozásra készül. Kamal nyelték, s Franciaország is ajánlatot tett, hogy csapatokat küld Libanonba, ha ezt a törvényes kormány kéri. Az ellenségeskedések megszüntetésének szándékával Szíria csapatokat küldött Libanonba, ez a lépés azonban akarva- akaratlanul is a jobboldali erőknek kedvez. Ezért a PFSZ, továbbá Dzsumblatt szocialista pártja és más libanoni baloldali erők, valamint az antiim- perialista arab országok egy része nem értett egyet Damaszkusz libanoni politikájával és gyakorlatával, s követelte a szíriai egységek távozását. Ezzel a lépéssel Szíria nem kis felelősséget vállalt magára, hisz az eredmény mitsem változott, csak a vérontás fokozódott. Ehjiez kétségtelenül hozzájárult az is, hogy Szíria nem reguláris palesztin egységeket, hanem a Szaika alakulatait küldte Libanonba. Az előállt új, bonyolult helyzetet Szíria ellenfelei most Damaszkusz ellen próbálják kihasználni. Máris aktivizálódott Egyiptom, felfüggesztette diplomáciai kapcsolatait Szíriával, s megengedte a betiltott Palesztina Hangja adóállomás újbóli működését, s maga Líbia is rossz szemmel nézi a már látszatra sem ügyelő szíriai beavatkozást. A Sana szíriai hírügynökség a múlt héten ismertette a „Libanoni hadsereg bekaai élcsapatának“ közleményét, mely megállapítja: „A biztonság és a nyugalom helyreállítása, a libanoni nemzeti egység megvalósítása érdekében kértük _ fel Szíriát, hogy nyújtson nekünk segítséget... Szíria Libanon testvére. A két országot közös történelem, közös sors kapcsolja össze. Szíriát a libanoni válság kitörése óta egyetlen elv, a nemzeti és emberi kötelesség teljesítésének elve vezérli“. Azóta a harcok már Bejrút körül folynak, s közben Kairóban összeült az Arab Liga külügyminiszteri értekezlete, hogy megkísérelje útját állni a további vérengzésnek. A Liga határozatát tegnap négytagú küldöttség vitte Damaszkuszba. A határozat — hírügynökségek szerint — javasolja a tűzszünetet, továbbá a szíriai egységek kivonását Libanon területéről, s azok helyettesítését más „szimbolikus“ arab erőkkel. Egyébként a szíriai fegyveres erők Libanonban tartózkodó egységeinek szerepéről az Aí- Thaura című damaszkuszi lap — a kormány hivatalos lapja — vezércikkében azt írta: „A Szíriai Arab Köztársaság katonai egységeket küldött Libanonba elsősorban a testvéri ország iránti nemzeti kötelességtől, másfelől pedig az arab testvérek közötti vérontás áldozatai iránti emberiességi érzelmektől vezérelve“. A libanoni dráma sürgős ** megoldása tehát elengedhetetlen szükségszerűség a Közel-Keleten, nemcsak a vérontás megszüntetése, hanem az arab erők megoszlása miatt is. Kérdések kérdése azonban, hogy az Arab Liga külügyminisztereinek sikerül-e most végre frontáttörést elérni, s ezzel a válság politikai megoldását előmozdítani, avagy az imperialista politika „oszd meg és uralkodj“ elve alapján a polgárháború tovább szedi áldozatait Libanonban. Egy dolog azonban mindenképpen vitán felül áll: a libanoni válságot pozitívan csak és kizárólag a libanoni nép oldhatja meg. FÖNOD ZOLTÁN 1976. VI. 10. Kommentárunk