Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)
1976-06-25 / 150. szám, péntek
Két napon át daloltak, táncoltak Gombaszögön Szép órák, kék égbolt alatt Gombaszögi pillanatképek Gombaszög, 1976. június 20., vasárnap délelőtt. Egyre többen foglalnak helyet a nézőtéren, nemsokára kezdődik a műsor. Ha nem kezdődne pontosan, a közönség akkor sem bosszankodna, szép az idő, fel- hőfalkák nem vonulnak az égen, mint tavaly ilyenkor, a nap sugarai töretlenül érkeznek a gombaszögi völgy zöldben ringató ölére. Akinek úgy tartja kedve, felfrissítheti magát, szórakozhat barátaival a sátraknál, vagy pihenhet, napozhat a |űben, kellemesen töltheti az órákat a munkáshétköznapok után. Jó nézni a színes tömeget, a fiatalokat, a farmer- nadrágos fiúkat, lányokat, és természetesen az idősebbe két, akik szeretnének — hányszor '•imondták már — újra fiatalok lenni, most, ilyen békeidőben. Villanó köldökű lányokat nézve jut szembe Walt Whitman kétsoros verse: „Asz- szonyok ülnek vagy mennek — egyikőjük öreg, másikuk fiatal, szépek a fiatalok! de az öregek még szebbek!“ Ha csak órákra is, de Ilyenkor kinyílik arcuk, mint a virág. A küzdelmes múltú öregembereké is. Hárman ülnek, öreg barátok, egymás mellett, dederoningben. Orbán András bácsi 71 éves. Ma reggel jött Kúntapolcáról, „motoros vonattal“. Sildes sapka árnyékolja napbarnította arcát; ha beszél, vékony ajka fölött játékosan mozog kicsiny bajusza, néhány ezüstszál. Egyik lába kinn a cipőből, újságpapíron. Nézem a cipőt, nem új. — Mégis szorít — mondja. — Betegszünk, öregszünk. Kedvéről nem hiszem ezt. Vidáman beszél, meg-megcsiklan- dozza öregségét. — Tegnap nem jöhettem, a- szőlőben dolgoztam. Elég ez nekem, ez a néhány szép óra. Megnézem a táncos lábakat, megiszok egykét tizenkettes sört, nagyon szeretem. — Volt itt tavaly is, András bácsi? — Minden éven itt vagyok, és el is jövök, amíg csak tudok, mert úgy kedvelem ezt a gombaszögi mulatságot, hogy ki se lehet mondani. Szeretem a táncos női lábakat nézni. Erre fölfigyel Virág László, András bácsi páskaházi barátja, és huncutul megjegyzi: — Ne beszélj már ilyeneket, nem nekünk való már az. Ha megjelenik az újságban, mit fognak szólni az emberek? Az emberek? Van oi>an ember, akár idős, akár fiatal, akinek nem tetszenek a s> §p lányok? — Igazad van — szól vissza barátjának — megöregedtünk. Most szeretnék 25—30 éves lenni. — Dolgozik e még valahol, András bácsi? — A szövetkezetben. Ami jön, mindent. Ilyen nyugdíjas jéer- dés már csak így van. Kell a pénzecske. Végül az időjárásról: — Most jó, hogy szép az idő, de a jéerdében már nagyon kívánjuk az esőt. Somogyi Lqjjpsné, Új harsról, harmadszor van Gombaszögön. Kisfia társaságában várja, hogy kezdődjön a műsor. Fejét színes kendő védi a nap sugaraitól. Fagylaltozik, a legényke nyalókát ropogtat; férje, lejjebb a völgyben, a jegyeket ellenőrzi. — Szeretek ilyen helyre jönni, az ember elbámészkodik, megnéz ezt, azt. Szép a környezet, finom a levegő, Tegnap voltunk a barlangban, aztán hazamenet közben benézünk még ide-oda. — Mi tetszett az eddig látott műsorokból? — Kovács Kati igazán tetszett. Fölvitte a közönséget, olyan hangulatba hozta, hogy igazán. — Nem volt túl hangos? — Nem, mert mi feljebb ültünk. De akik az első sorokban ültek, azoknak biztosan hangos volt egy kicsit. Hogy a kisfiú kinek tapsolt a legtöbbet? Ö is Kovács Katinak. — Éjszaka hol aludtak? — Faházban, igazán kényelmesen. Gombaszög találkozóhely is. Régen látott ismerősök, barátok, volt osztálytársak köszöntik egymást; idéznek rengeteg közös emléket. És hány új barátot, ismerőst szerzünk? Gombaszög így fogja össze az időt, a múltat és jelent, a tájakat, az embereket. Papp Nándor, többekkel együtt, a Bodrogközi hozla el. Fiatal pedagógus, Bélyben tanít. Régóta ismerem, tudom róla elfoglalt ember. Tagja a bodrogközi magyar tanítók énekkarának, a Fürt Táncegyüttesnek és az iskolában folklórcsoportot vezet, amelyet gyermekek, jobbára hatodikosok képeznek. Most is itt vannak, a délutáni műsorban lépnek majd színpadra. Gyermekjátékokat elevenítenek föl. — A zselízi fesztiválon elnyertük a nagydíjat, megosztva a galántaiakkal. Ezért hívtak meg ide is bennünket. — Utazások, próbák, fellépések. Mindez nem megy a tanulás rovására? — Nem. Azt vettem észre, hogy kedvezően hat rájuk a sok mozgás. Ha felfrissül a testük, frissebb a szellemük is. Meg aztán tapasztalom, hogy szívesen tanulják azt a tantárgyat, amelyet én tanítok. — Hogy érzik magukat a gyerekek? — Nagyon tetszik itt nekik. Tegnap voltak a barlangban, megnézték Kovács Katit és a katona-együttest, aztán elvittük őket aludni. — Neked mi a véleményed az idei ünnepségről? — Szép, az idén, jók a műsorok, jó a színpadkép, és persze, az idő. Az esti órákban sokszáz gépkocsin, autóbuszokon, vonatokon indultak haza ez emberek, szép emléknek való élményekkel. Amatőr művészeti mozgalmunk alakítói-építői, a kultúra munkásai hasznos tapasztalatokkal, új ismeretekkel Is. Jól mondta egyik barátom a minap, hogy Gombaszögön, és egyáltalán az ilyen nagy rendezvényeken sok nagyszerű gondolat, ötlet születik. Ezekből építeni lehet, építeni kell, hogy egy vagy több lépcsőfokkal magasabbra léphessünk, a közönséggel együtt. BODNÁR GYULA ígéretes útkeresés HÁROM FIATAL MŰVÉSZ TÁRLATA Örömünkre szolgál, hogy egyre gyakrabban adhatunk hírt különböző hazai magyar képzőművészeti kiállításokról. Bővül és gazdagodik ezzel kulturális életünk és értékesen társul az esztétikai nevelés javításához is. Most Tornaijáról érkezeit a meghívás, ahol a nitrai Pedagógiai Főiskola Képzőművészeti Tanszékének három végzős hallgatója, ismét figyelemre méltó rajzokkal, festményekkel jelentkezett. Mindhármuk, név szerint Csótó László, Jakubik László és Neizer László a „Forrás“ alkotócsoport tagja. 1974-ben Nitrán, 1975-ben a Dunamenti Múzeumban, majd az idén Dunaszerd.ihelyen is sikerrel mutatkoztak .be. Elsősorban a grafika terén mutatnak figyelemre méltó eredményeket. Gondolatban gazdag mondanivalójuk az élet jelenlétét ábrázolja. Frissen, az elődöktől tanulva, de már-már eredeti módon vallanak érzelmekről, indulatokról, rend teremtő szándékról. Mindegyikük értőn igyekszik közölni megfigyelését és igazolni, festői érzékenységgel láttatott ábrázoló tehetségének jelenlétét. A kiállított munkák többségére jellemző az új tartalom- és fcrrmakere- sés, az önálló hangvételre vágyó törekvés. Ex egymástól eltérő formában jelentkezik már ezen a kiállításon is. Csótó László vegyszerrel, oldott szurokkal készített kompozícióiról valami derűs-játékos rögtönzés, technikai-műfaji érdekesség tükröződik. Tusrajzai tartalmasak, hatásosan megoldottak. — Minden művészetben ott lappang az újatm<pndás feltétele: új formaeszközzel fejezni ki az örökérvényű gondolatokat. Ez a később tudatosított „újatkereső“ ösztön, az én esetemben — vallja Csótó László önmagáról — a szuroknak, mint képzőművészeti kifejezőeszköznek a felhasználásában talán realizálódott is... Az ember lelki hangulatait kutatom és remélem, hogy ez az „eljárásom“ hozzá segít a felfedezett tartalmak és az általam megoldott formák művészi visszaadására. Jakubik László békeharcos tematikájú monotípiái, vegyes eljárással készült két grafikai sorozata térben és időben az emberi test mozgását ábrázolja ritmikus vonalakkal, szí» nes foltokkal. De kisplasztikai portré-kísérletei is figyelemre méltók. — Mór gyermekkoromban is ösztönösen vonzott mindaz, ami környezetemben új és valamiképpen szépnek tűnt számomra — mondja. Olyan alkotásokra törekszem, amelyek sajátos módon a költészet és a képzőművészet vonásait tükrözik, azaz igyekszem költői látásmóddal megfesteni a témákat. A fantázia csapongá- sait is az előtérbe próbálom hozni. A színek és a vonalak ritmikus lüktetése számomra nemcsak az emberi közösségek életkörülményeit jelenti, hanem a térben és Időben érzékelhető végtelen egyensúlyát is evokálják. Nos, ezt a ritmust keresem, hogy egyhamar eljuthassak a színek és a kompozíciók egyensúlyáig. Neizer László olajjal festett ,,Szocialista család“ című ciklusa, tempera-képei és grafikái, az egyén és a család, az ember és a környezet viszonyával foglalkozik. Vonalai, színei élénken rögzítik az élményt. A sárga, kék, piros és barna látvány képpé formálása, a tartalmas képszerkesztés, szinte sajátosan értelmezett technikát, formai kifejezésmódot igényel már Neizer László alkotó művészetében. — Úgy érzem — vallja — megtaláltam azt a formát, amelyben önmagamat tudom megvalósítani. Az élet ellentéteit, azon pillanatait kifejezni, amikor éppen látszólag semmi sem történik én leginkább a színekkel tudom. Hiszem, hogy lelki alkatomnak megfelelő színkombinációkkal árnyalati, tartalmi különbségeket is kifejezésre tudok majd juttatni. Itt bemutatott alakos kompozícióim, tájképeim, grafikáim részben már ezt szeretnék igazolni. Mind a három alkotó pedagógus, így vagy úgy a látványábrázolás hagyományaihoz kötődik. Embereket, tájakat, tematikus kompozíciókat mutatnak. Érthetők ezek a képek. Magatartásukban, érdeklődési körükben, az egyénekhez és a közösséghez fűződő viszonyukban a pózmentes igazságérzet uralkodik. TehetJakubik László: Sportolók (monotípia) séges, komoly fiatalokkal állunk szemben, akik főiskolai tanulmányaik befejeztével, tovább mélyíthetik a színek finom ellentételeire épülő készségüket, s a mesterségbeli eszközök birtoklásával, munkáik tartalmi töltetét is konkrétabbá tehetik. Eddig felmutatott művészi eredményeik biztatóak. Rajtuk hát a sor, melyik irányban bontakoznak ki, hiszen a pedagógiai pálya és a művészhivatás — ha nem is problémamentesen — megfér egymás mellett. SUCHY M. EMIL Ami nem volt a képernyőn Érdekességek o XIII. Nemzetközi Tv-fesztiválról A fesztivál vendégei és a jelenlévő újságírók 54 tv-készü- léken nézhetik a versenyműsorok vetítését. Ebből 49 színes, 5 fekete-fehér (ezeket a fordítók használják). A készülékek működéséhez több mint 10 km különféle vezetékre volt szükség. • • • A fesztivál sajtóközpontjában 30 emberből álló stáb gondoskodott az akkreditált újságírók gyors és részletes tájékoztatásáról. Az újságíróknak egy távíróvonal, 2 interurbán telefon és további 47 telefon állt rendelkezésére. • • • Ebben az esztendőben 20 külföldi kiilöntudósítót akkreditáltak a fesztiválon. Azonkívül jelen volt 50 állandó prágai külföldi tudósító, 135 hazai újságíró, vagyis a hetedik nagyhatalmat összesen 205-en képviselték — ami önmagában is sokat mond e jelentős nemzetközi tv-seregszemle méreteiről. Az újságíró-zsűribe az idén rekord számban jelentkeztek hazai és külföldi újságírók. 46 tagja van. Elnöke dr. J. Valenta (csehszlovák), alelnökei: B. Demby (USA) és H. P. Berger (NDK). « • « A fesztiválnak négy napig Juhász Jácint, a kiváló magyar színművész is vendége volt, aki igen nagy népszerűségnek örvendett Prágában. Izabella Pažítková, az NTF krónikájának riportere megpróbált beszélni is vele — természetesen szlovákul. A riporter kérdésére, „Oma- chel úr, kitől tanult meg ilyen jól szlovákul“, a vendég „kapásból“ azt válaszolta: „Természetesen Benyovszky úrtól“. • • # A drámai kategóriában a leghosszabb produkció a finn Gúnyolódó című tv-film (99 perc), a legrövidebb a szíriai Tűz és víz című film volt (16 perc). A zenei kategóriában a szovjet „Fantázia“ című versenymű (61 percig, a japán Hóvariációk pedig mindössze 14 percig tartott. K. J.
