Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)

1976-06-25 / 150. szám, péntek

A PORTUGAL KP FELHÍVÁSA: Szavazzanak a kommunista elnökjelöltre Lisszabon — A Portugál Kom­munista Párt Központi Bizott­sága azzal a felhívással fordult a választókhoz, hogy a közelgő elnökválasztáson a kommunista párt jelöltjére adják szavazatu­kat. A párt központi bizottsága kibővített ülésén foglalkozott a választási hadjárat menetével. A résztvevők megállapították: a párttagok és a párttal rokon- szenvezők erőfeszítései követ­keztében országszerte hatalmas tömegmozgalommal indult a kommunisták jelöltjének, Patá­nak támogatására. A plénumon elfogadott felhí­vás hangsúlyozza: ez a mozga­lom megteremtheti a szüksé­ges feltételeket az összes bal­oldali erőket tömörítő kormány megalakításához, amely a dol­gozó tömegek érdekeinek meg­felelő politika folytatására ké­pes. JÚLIUS 5-ÉN ÜL ÖSSZE AZ ÚJ OLASZ PARLAMENT Kormányalakítási tanácskozások a politikai pártokban 0 Baloldali támogatás nélkül nem alakulhat kormány Vorster Hajthatatlan Meddőnek bizonyult Kissiinger rábeszélése, hogy eny­hítsék a délnafrikai apartheid-rendszert Bonn — A nyilvánosság ki­zárásával tartotta meg kétna­pos megbeszélését Henry Kis­singer, amerikai külügyminisz­ter Balthazar Johannes Vorster dél-afrikai miniszterelnökkel. A találkozó színhelyéül az észak-bajorországi Bodenmais «s Grafenau városát választot­ták. A bonni kormány a közös piaci országok nevében — azt kérte, hogy a dél-afrikai re­zsim használja ki a konfliktus „békés megoldásának vala­mennyi kínálkozó lehetőségét“ — és kérte azt is, hogy adja meg a függetlenséget Namíbiá­nak. A tanácskozás első fordulója szerdán több mint három óra hosszat tartott.- A megbeszélé­sek központi témája a dél-afri- kai helyzet volt. A pretoriai re­zsim a faji elkülönítés politiká­jának folytatását kívánja, az Egyesült Államok viszont arra szeretné rávenni, hogy kisebb reformokkal próbálja elejét venni egy véres konfliktus ki­robbanásának. Csütörtökön folytatódtak a bajorországi Grafenauban Hen­ry Kissinger, amerikai külügy­miniszter és Johannes Vorster dél-afrikai miniszterelnök meg­beszélései. Nem tudni, hogy a tanácsko­zások után a két politikus — mint tervezte — egy sajtókon­ferencia keretében megvonja-e majd az eszmecsere mérlegét. AZ USA MEGAKADÁLYOZTA ANGOLA FELVÉTELÉT AZ ENSZ BE Jakov Malik: „Az amerikai vétó az EMSZ tekin­télyére mért súlyos csapás" 1978. VI. 25. New York — Az Egyesült Ál­lamok az ENSZ Biztonsági Ta­nácsának szerda esti ülésén vé­tójogával élve megakadályozta az Angolai Népi Köztársaság felvételét a világszervezetbe. A tanács 15 tagja közül 13 a fel­vételt javasló határozat mellett szavazott, Kína távolmaradt a szavazástól. A szavazást a Biztonsági Ta­nács tagfelvételi bizottságának ülése előzte meg. Ezen az Egye­sült Államok képviselője azt ja­vasolta, hogy a kérdés eldönté­sét augusztus közepéig halasz- szák el. A nyugati tagországok által is támogatott amerikai javaslatot azonban elvetették, és ezt követte az amerikai vé­tó a Biztonsági Tanács esti ülésén. Albert Sherer, aki az afrikai körúton levő William Scranton helyett képviseli az Egyesült Államokat az ENSZ-ben, a vé­tót az Angolában érvényesülő állítólagos kubai beavatkozás­sal igyekezett indokolni. Ri­cardo Alarcon Quesada nagykö­vet, Kuba képviselője kijelen­tette: nevetséges, hogy egy olyan ország, amely a' belső felforgatás mestere, veszi ma­gának a bátorságot, hogy kiok­tasson egy kis államot, amely a segítség szerzéséhez való jo­gát igyekszik gyakorolni. Álar­con emlékeztetett Fidel Castro szavaira, aki korábban közölte: a kubai csapatok csak addig maradnak Angolában, ameddig ezt az angolai katonák kikép­zése és felszerelése szükséges­sé teszi, hogy az országot meg­védhessek a külső betolakodók­tól. Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője fel­szólalt a Biztonsági Tanács an­golai vitájában. Malik az ango­lai tagfelvételi kérelem elleni amerikai vétót „az ENSZ tekin­télyére mért súlyos csapásnak“ nevezte. A Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője felszólalásában le­leplezte az amerikai érveket. Az amerikaiak ugyanis Angola felvételét összekötötték a ku­bai csapatok angolai jelenlété­nek kérdésével. Malik hangsú­lyozta: a kubai csapatok az an­golai törvényes kormány, kéré­sére tartózkodnak az ország­ban. Kijelentette: senkinek sem áll jogában beavatkozni Angola belügyeibe, feltételeket diktál­ni, hogy Angola kivel működ­jön együtt, s kihez forduljon segítségért agressziős fenyege­tés esetén. Malik élesen visszautasította A függetlenség kikiáltása, ** 1975. június 25-e után a gyökeres társadalmi és gazda­sági átalakítás feladata várt Mozambikra. A 783 ezer négy­zetkilométernyi területen fekvő Mozambikban a portugál „anya­ország“ csak nyersanyagforrást látott, a 9 millió főnyi őslakos­ság pedig a dél-afrikai és a rhodesiai fajüldözők olcsó mun- kaerőtartaléka volt. Valamennyi kulcspozíció az országban annak a 200 ezer portugálnak a kezében volt, akik 1974 végéig Mozambikban éltek. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzeti felsza­badító mozgalom ostroma alatt a fehérek uralma összeomlik, többségük elhagyta az országot. A fiatal köztársaság szakem­berek nélkül maradt a vezető iparágakban és a közigazgatás­ban egyaránt. Mi több: a gyar­matosítók — tehetetlen dü­hükben — távozásuk előtt el­pusztították az üzemeket, ösz- szetörték a gépeket, megpró­bálták kiszállítani az ország­ból a berendezéseket. Ilyen körülmények között léphetett a Mozambiki Népi Köztársaság kormánya és a kormányzó párt: a Mozambiki Felszabadítási Front (FRELI- MOJ vezetésével a volt gyar­mat lakossága olyan társada­lom felépítésének útjára, amely mentes a kizsákmányolástól. A függetlenség kikiáltásának napján elfogadott alkotmány szerint a föld és a föld méhé­nek kincsei a nemzet tulajdo­Róma — Az olasz pártok ve­zetőségei folytatják a június 20—21-i parlamenti választások eredményeinek és következmé­nyeinek értékelését. Az újon­nan választott törvényhozás jú­lius 5-én ül össze. Ekkor meg kell választani a parlament új vezető testiileteit. Értékelésük szerint a kommunisták kérik a két ház egyikének elnökségét (az előző parlament két elnö­ke szocialista és keresztényde­mokrata volt), és új, a parla­ment biz-ilmát élvező kormányt kell állítani a jelenlegi ügyve­zető kereszténydemokrata ka­binet helyére. A választások eredményeként a KDP nem alakíthat többé a baloldali pártok támogatása nélkül kormányt (hacsak nem szövetkezik az újfasisztákkal, ez azonban kizártnak tekinthe­tő.) A kereszténydemokraták arra törekednek, hogy meg­nyerjék a szocialisták támoga­tását és ellenzékben tartsák az OKP-t. A szocialista párt azon­ban — összhangban azzal, amit a választási kampányban han­goztatott — erre nem hajlan­dó, az egész baloldal kormány­zatba történő bekapcsolását akarja. Az Olasz Kommunista Párt csütörtökön véget ért kétnapos vezetőségi ülésén szintén ezt a követelést hangoztatta. Az ülésről ma tesznek közzé köz­leményt. A kereszténydemokrata veze­tők is tanácskozásokat kezdtek Zaccagini főtitkár és Moro kormányfő vezetésével. Moro és mások is közülük kijelentették, hogy a szocialistákkal közös kormányt tartanak kívánatosnak és kizárnak mindenféle együtt­működést — a parlamentben folyó párbeszéden kívül — az OKP-val. összeült végül csütörtökön az Olasz Szocialista Párt veze­tősége is, amelynek állásfog­lalása a párt helyzete révén a legdöntőbbnek ígérkezik. A szo­cialista pártot és vezetőit sú­lyos csalódás érte azzal, hogy a várt választási siker helyett — ha csekély mértékben is — szavazatokat veszítettek. Brüsszel — A Közös Piac brüsszeli bizottságának szóvivő­je szerint nincs szó hivatalosan arról, hogy a Közös Piac valami­féle új — politikai feltitelek- hez kötött — „Marshall-tervet“ készítene Olaszország számá­ra. A másik szintén „brüs^eeli központi nyugati szerve-let, a NATO változatlanul nem foglalt állást az olasz választások eredményét illetően. A junta nem változik Üjabb jelentés a Pimochet-rendszer terrorjáról Helsinki — A chilei katonai junta bűntetteit kivizsgáló nem­zetközi bizottság nyilatkozatot tett közzé Helsinkiben. A dokumentum rámutat: Alig több, mint ezer nap telt el az­óta, hogy Chilében megdöntöt­ték Salvador Allende elnök al­kotmányos kormányát. Az az­óta eltelt időszakot a chilei népet sújtó kényuralom, terror és erőszak jellemezte. Chilében felszámolták a demokratikus rendszert, lábbal taposták az alapvető emberi jogokat és több tízezer hazafit zártak börtönbe, koncentrációs tábo­rokba. A bizottság megállapította, hogy az utóbbi időben Chilében újabb letartóztatások történtek: politikai személyiségeket, szak- szervezeti vezetőket és értelmi­ségieket vettek őrizetbe. Sokan közülük nyomtalanul eltűntek — minden bizonnyal halálra kínozták vagy megölték őket. Veszélyben forog sok kiemel­kedő politikai személyiségnek, köztük Luis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt főtit­kárának az élete is. New York — Santiagói je­lentések szerint chilei szak- szervezetek — többek között bányászok, vasutasok, olajmun­kások, textilmunkások és .íie- zőgazdasági dolgozók szerveze­tei — éleshangú tiltakozó üze­netet intéztek a Pinochet-ru- zsimhez, egy újabb terrorhul- lám és „tisztogatás“ veszélyét is vállalva. A szakszervezetek tiltakozó üzenetükben azzal vé • dolták a juntát, hogy előre ki­tervelt politikát folytat a szak- szervezeti mozgalom felszámo­lására. . A szakszervezetek üzenetük­ben rámutattak, hogy Chilében mérhetetlenül megdrágult az élet. Az 1973 évi puccs óta * lakosság vásárlóképessége !t) százalékkal csökkent és ennek következtében egy chilei csa­lád átlagos havi jövedelme már az alapvető szükségleteknek csak a felét fedezi. nát alkotják. Államosították a portugálok bérházait. (Sokak­nak közülük ugyanis legalább 20—30 ház volt a birtokában.) A Maputu túlzsúfolt afrikai ne­gyedeinek sokezer lakosát át­költöztették a modern házakba, amelyekbe azelőtt csak mint Á szabadság első szolgák tehették be a lábukat. Ma a kormány ellenőrzése alatt áll a közoktatás és az egészségügy. A volt tulajdono­saik által elhagyott üzemek és gyárak az állami szektor első vállalatai leltek. Mozambik lakosainak 90 szá­zaléka paraszt, akik még ma is a legprimitívebbb módsze­rekkel gazdálkodnak. Ezért a köztársaság legfontosabb célja: a falu felemelése. A mozam­biki kormány nemrégiben elfo­gadta a falu gyökeres átalakí­tásának tervét, amely korsze­rű települések létrehozását irá­nyozza elő. Minden család föl­det kap egyéni használatra. A fő jövedelmi források azonban a közös földek és állattenyész­tő telepek lesznek. Bár a köztársaságot lefoglal­ja a nehéz és bonyolult prob­lémák megoldása, nem vonja ki magát az afrikai kolonializmus ás fajgyűlölők elleni aktív harcból. Samara Machet elnök kijelentette, hogy Mozambik se­gíteni fogja Zimbabwe, Nami­bia és a Dél-afrikai Köztársa­ság népeinek a fajüldözők és az apartheid elleni harcát. Az ENSZ javaslatára a mozambiki kormány lezárta a rhodesiai határt. Ez a lépés, amely ko­moly csapást mért Salisbury gazdasági életére, kárt okozott magának Mozambiknak is: az ország elesett azoktól a valu­táktól, amelyeket a rhodesiai áruknak a mozambiki kikötők­be történő tranzitszállításaiból kapott. Afrika azonban szolidá­ris volt a fiatal köztársasággal: Nigéria, Zambia, Líbia és más országok pénzügyi segélyben részesítették Mozambikot. A mozambiki földeken, műhe­lyekben, kórházakban és isko­lákban bolgár és koreai szak­emberek dolgoznak. Maputuba megérkezett a szovjet orvosok első csoportja. Gyümölcsöző volt az a látogatás, amelyet Samora Mache] elnök nemrégi­ben tett a Szovjetunióban. A Szovjetunió hozzájárul a Mo­zambiki Népi Köztársaság vé­delmi képességének megszilár dításához. A szocialista országok népei őszinte rokonszenvvel figyelik a baráti mozambiki nép alko­tó munkáját és sok sikert kí­vánnak neki ahhoz a harchoz, amelyet a politikai és gazdasá­gi függetlenség megszilárdítá­sáért, országa társadalmi meg­újulásáért, a népi demokrácia megerősítéséért és fejlesztésé­ért vív. (SZ) WILLIAM SIMON, az Egyesült Államok pénzügyminisztere Var­sóból Bukarestbe repült, hogy tárgyaljon a román—amerikai gazdasági kapcsolatokról. A SPANYOL BELÜGYMINISZ­TÉRIUM végleges hatállyal be­szüntette a munkástanácsok or­szágos gyülekezetét, amelyet Madridban június 27-e és 29-e között tartottak volna meg. MÁR ÖTÖDIK NAPJA sztrájkol 2800 kanadai pilóta és úgy tű­nik, hogy a forgalom a nyári olimpiai játékokra érkező láto­gatók megérkezése előtt sem indul meg. MASSACHUSETTS államban 20 000 állami alkalmazott sztráj­kol béremelésért. AZ IZRAELI KORMÁNY továb­bi 2 százalékkal leértékelte az izraeli fontot. Jelenleg egy dol­lárért 7,97 fontot fizetnek. FERDINAND MARCOS, Fülöp- szigeti elnök, Manillában meg­nyitotta a Délkelet-ázsiai Álla­mok Szövetsége (ASEAN) 9. külügyminiszteri értekezletét. A JOHANNESBURGI HATÓSÁ­GOK visszautasították több is­kola igazgatóságának azt a ké­rését, hogy a Soweetóban ki­robbant összecsapások áldó« zatául esett diákokat és taná­rokat közös szertartáson temes­sék el. HÁROM japán békeharcos- szervezet, valamint sok haladó japán tudós közös jelentést ké­szül küldeni Kurt Waldheim ENSZ főtitkárnak a hirosimat és nagaszaki atomtámadás ál­dozatainak ügyében. AZ ASAHI SIMBUN című to­kiói lap egy meg nem nevezett kínai külügyminisztériumi hiva­talos személyiséget idéz, aki szerint a Mao. Ce-tung megrom­lott egészségügyi állapotáról szóló jelentések „alaptalan agy-* szülemények“. NYUGATNÉMET—IZRAELI tő­keberuházási egyezményt írtak alá Bonnban. Az egyezmény ér­telmében Izrael fokozott védel­met biztosít a nyugatnémet tő­keberuházásoknak és azokat kedvezményekkel is támogatja. A BÉKE VILÁGTANÁCS felhí­vással fordult a világ demokra­tikus erőihez: követeljék az amerikai és más külföldi csapa­tok maradéktalan kivonását Dél-Koreáből, hogy megnyíljon az út Korea békés és demokra­tikus újraegyesítése előtt. INDIA és Pakisztán vissza­vonta a két ország magáncégei közötti kereskedelemre vonat­kozó 11 évvel ezelőtt elrendelt tilalmat. MALCOLM FRASER, ausztrá­liai miniszterelnök befelezte kí­nai látogatása hivatalos részét. 106 oldal a Kennedy-gyilkosságról Washington — Az amerikai szenátusnak a hírszerző munka tanulmányozására létesített bi­zottsága 106 oldalas jelentést tett közzé a Kennedy-gyilkos­ságot követő nyomozásról, a CIA és az FBI ezzel kapcsola­tos tevékenységéről. A jelentés elmarasztalja a Szövetségi Hír­szerző Irodát és á Központi Hírszerző Ügynökséget vala­mint „magas rangú hivatalos személyiségeket“ akik tudato­san fontos Információkat tar­tottak vissza. Az időközben fel­oszlatott szenátusi bizottság — a dokumentum tanúsága sze­rint — semmilyen bizonyítékot nem talált arra vonatkozóan, hogy Kennedy elnök összees­küvés áldozata lett volna. Ar­ra azonban talált bizonyítéko­kat, hogy a gyilkosságot kö­vető vizsgálat „nem volt Ki­elégítő“. Az FBI egyes vezetői vonakodtak segíteni a Warren- bizottságnak. Az FBI és a CIA együttműködését bürokratikus problémák is nehezítették. Az FBI vezetői ráadásul a Warren- vizsgálat sarán mindvégig el­sősorban a szervezet jóhírne­vének megőrzésére törekedtek. Kommentárunk a kínai küldött szovjetellenes kirohanásait. „A kínai küldött rágalmaz, hogy eltitkolja a mindenki előtt ismeretes tényt: országa Angola ellenségeinek táborába került, az imperialis­ták oldalára állt, segítséget nyújtott a forradalmi-hazafias erők elleni harchoz. Pekingnek az angolai kérdésben elfoglalt álláspontja a kínai diplomácia legszégyenletesebb és legbotrá­nyosabb akciója. Elisio Figuereido, az angolai kormány képviselője az ame­rikai vétót az összes afrikai nép elleni barátságtalan gesz­tusnak értékelte. Kifejezte kö­szönetét azért, hogy a Szovjet­unió, Kuba és a többi szocia­lista ország önzetlen segítséget nyújt az angolai népnek a sza­badságért és a nemzeti szuve­renitásért vívott harcában.

Next

/
Thumbnails
Contents