Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)

1976-06-22 / 147. szám, kedd

események margójára ▼ Kissinger európai Mon Előkészületeik a nyári csúcsra Nyikolaj Podgornij fogadja Urho Kekkonent. (Telefoto: ČSTK — TASZSZ) KEK KON EN MOSZKVÁBAN 1978. VI. 22. Moszkva — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksé­ge és a szovjet kormány meg­hívására hétfőn reggel munka­látogatásra Moszkvába érkezett Urho Kekkonen, a Finn Köztár­saság elnöke. A szovjet fővárosnak a két ország állami zászlóival feldí­szített leningrádi pályaudva­rán a finn vendéget Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Minisztertanács el­nöke és más hivatalos szemé­lyiségek fogadták. CSÜTÖRTÖKÖN TARTJA ELSŐ ÜLÉSÉT AZ EGYSÉGES VIETNAMI NEMZETGYŰLÉS Hanoi — Hanoiban már min­den készen áll az április 25-én megválasztott egységes nemzet­gyűlés első ülésén©^ megnyitá­sára. A főváros a nagy nemzeti ünnephez méltó díszben, jó hangulatban fogadja az ország különböző részeiből érkező kép­viselőket. A tegnapi lapokban jelent meg a hivatalos közlemény, amely szerint Truong Chingh, a VDK nemzetgyűlése állandó bi­zottságának elnöke és Nguyen Huu Tho, a DIFK tanácsadó testületének elnöke közösen úgy döntött, hogy az egységes nemzetgyűlés első ülését június 24-én csütörtökön nyitják meg Hanoiban. Ugyancsak Hanoiban, június 20-án kezdődött meg a Vietna­mi Hazafias Front Központi Bi­zottságának a konferenciája, amelyen megbeszélik a vietna­mi nemzeti frontok egyesülésé­nek az előkészületeit. Algéria a szocializmushoz vezető úton Kidolgozták a charta végső szövegét Algír — Ez év végéig Algé­riának új alkotmánya lesz,, megválasszák az új nemzetgyű­lést és a köztársasági elnököt, létrehozzák a fő állami szerve­ket. — jelentették ki Algírban. Az alkotmány a nemzeti charta fő alapelvéből fog kiindulni, melynek végső szövegét a nem­zeti konferencia dolgozta ki. A végső szöveg kidolgozása során figyelembe vették az össznépi vita kiegészítéseit és megerősí­tették, hogy Algéria tántorítha- tatlanul halad a szocializmus­hoz vezető úton. A charta végleges szövegét június 27-én a népszavazás hagyja jóvá. JAROSLAV JAKUBECOT. a CSSZSZK külkereskedelmi mi­niszterhelyettesét, aki e napok­ban Cipruson tartózkodik és a csehszlovák—ciprusi gazdasági kapcsolatokról tárgyal, .fogadta Makariosz elnök. A FRANCIA KP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA tegnap és ma ülést tart. Az ülésszak napi­rendién két kérdés szerepel: A nemzetközi helyzet. Franciaor­szág külpolitikába és az életkö­rülmények problémái. AZ INDIAI KP Központi Vég­rehajtó Bizottságának hétfőn közzétett nyilatkozata hangsú­lyozza, hogy Indira Gandhi szovietunióbeli iátogatása fon­tos lépés a két ország barátsá­gának további erősítésében és együttműködésének fejlesztésé­ben. ielentős hozzájárulás a vi­lágbéke ügyéhez. DENKTAS, a ciprusi török kö­zösség vezetője nagv többséget szerzett a korábban egyoldalúan kikiáltott török ..szövetségi ál­lamban“ tartott elnökválasztá­son. amelyen 76 000 ciprusi tö­rök szavazhatott. TAMAICÁBAN rendkívüli álla­potot vezettek be az utóbbi he­tekben felerősödött lobboldali terrorakciók megfékezésére. Az országban fegyveres fasiszta bandák garázdálkodnak, haladó politikusokat gyilkolnak meg. SPANYOLORSZÁGBAN a szo­cialista pártok szövetségének alapító gyűlésén a résztvevők alapvető demokratikus változá­sokat követeltek. New York — Kissinger, ame­rikai külügyminiszter európai körútra érkezett. Párizsban a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) ülésen vesz részt, majd az NSZK-ban Vorster dél-afrikai kormányfővel tanácskozik. Kis­singer a hét végén a vezető tőkés országok államfőinek Ford elnök által Puerto Ricóba összehívott csúcsértekezletére repül. Ennek a konferenciának az előkészítése a külügyminisz­ter európai útjának egyik fő feladata. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECDJ 15. miniszteri értekezletének első szónoka Henry Kissinger volt. Az amerikai külügymi­niszter javasolta, hogy az OECD tagállamai 6—9 hónapon belül tartsanak rendkívüli miniszteri értekezletet az energiahelyzet' tel kapcsolatos kérdések meg­vitatására. Kissinger hangsúlyozta, hogy a kelet—nyugati kereskedelem mind gazdasági, mind politikai téren reményteljes kilátásokkal kecsegtet és megemlítette, hogy a szocialista és a kapitalista országok közötti kereskedelmi forgalom az elmúlt négy évben csaknem négyszeresére emelke­dett. Kissinger holnap és holnap­után Bajorországban Vorster dél-afrikai kormányelnökkel tárgyal arról, hogyan fékezhet­nék le a rhodesiai felszabadító mozgalom teljes kibontakozá­sát, illetve mit kell tennie a dél-afrikai rendszernek ahhoz, hogy elkerülhesse a fegyveres harcot a színes bőrű többséggel. A New York Times szerint Kissinger arra kívánja rávenni Vorstert: korlátozza országa kapcsolatait Rhodesiával, mert csak ilyen nyomás bírhatja rá Ian Smith rendszerét, hogy megegyezzék a lakosság túl­nyomó többségét képviselő fe­kete politikai vezetőkkel. „Nem azért találkozom Vorsterrel, hogy engedményeket legyek vagy támogatást adjak rend­szerének. Azt akarom kideríte­ni, hajlandó-e Dél-Afrika hozzá­járulni az események mérsékelt és békés kialakításához a tér­ségben“ — mondotta Kissinger, a rhodesiai rendszerrel szem­ben — bár Kissinger ezt a bí­rálatot aligha érdemli meg. Az Egyesüli Államok, az egész tő­kés világ elsőrendű érdekei fű ződnek az afrikai helyzet ala­kulásához: Kissingernek mente­ni kell a menthetőt, arra tá­maszkodva, akire még lehet. A miniszter — a népi erők ango lai győzelmének tanulságai alapján — mindenképpen meg szeretné akadályozni, hogy to­vábbi teret nyerjenek a balol­dali, a szocialista országokra is tádmaszkodó afrikai felsza­badítási mozgalmak. Értekezlet „valahol Bonnban" Tiltakozás Vorster jelenléte ellen A nemzeti konferencián fel­szólalt Huari Bumedien elnök, a forradalmi tanács és a kor­mány elnöke. Hangsúlyozta, hogy az új Algériában a közélet mozgató ereje az a párt lett, amely életbe lépteti a chartá­ban megtestesült alapelveket. Az össznépi vita, amelyet a Charta végső szövegének kidol­gozása előtt rendeztek meg, az egyik legnagyobb tömegpollti- kai akció volt az országban. A tömeggyűléseken több mint 3 millió személy vett nészt és kül­földön, többségben Franciaor­szágban több mint 300 000 al­gériai. Az enyhülés általános fo­** lyamatában Helsinki szel­lemének igen fontos része van, bár az utóbbi időben a nemzet­közi helyzet további javítása, az enyhülés kiterjesztése és tartó­sítása terén bizonyos lassúbbo­dás következett be. Pedig az emberiség boldogulásának elen­gedhetetlen feltétele a béke, s ezért kell a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés és kölcsönös együttműködését tovább fejlesžfeni, és a vitás kérdéseket tárgyalóasztal mel­lett megoldani. Tagadhatatlan, a tőkésországok és a nemzetkö­zi enyhülés más ellenségei el­lenkező irányba szeretnék for­dítani a világpolitika fejlődé­sét. A Szovjetunió és a szocia­lista országok mindent elkövet­nek ennek megakadályozása ér­dekében, ahogy azt bizonyítják a testvérországok pártkong­resszusain elhangzottak is. A Mongol Népi Forradalmi Párt XVII. kongresszusán fum- zsagijn Cedenbal, az MNFP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra azonkívül, hogy beszámolójá­ban részletesen elemezte a leg­utóbbi kongresszus óta eltelt időszakban végzett munkát, szólt Mongólia nemzetközi kap­csolatairól, a szocialista kö­zösségben elfoglalt helyéről, ki­jelölte a következő időszak tár­sadalom-politikai és gazdaság- fejlesztési céljait, s hangot adott annak is, hogy a Mongol Népköztársaság következetesen erőfeszítéseket tesz az ázsiai enyhülés, béke és biztonság megőrzése érdekében. A mongol nép bonyolult kö­Bonn — „Valahol Bonnban“, minden valószínűség szerint a dél-afrikai nagykövetség való­ságos erődítménynek látszó épületében a nyilvánosság tel­jes kizárásával megkezdődött a nyugat-európai, a közel-keleti és észak-amerikai országokban akkreditált dél-afrikai nagykö­vetek kétnapos értekezlete. A tanácskozáson részt vesz Vorster dél-afrikai minszterel- nök és Hilgard Miiller külügy­miniszter is. A tanácskozást beárnyékol­ják a nemrég kirobbant véres dél-afrikai események és nem csoda, ha a szövetségi kor­mányt, mint kénytelen vendég­látót kínosan érinti Vorster nyugat-németországi jelenléte. Az NSZK-t egyébként ma is szoros szálak fűzik a dél-afri­kai fajüldöző rezsimhez és a szövetségi kormány nem merte megtagadni Vorstertől, hogy Bounba utazzék. Nem merte fel­ingerelni szövetségesét, az Egyesült Államokat sem, mi­után Kissinger amerikai kül­ügyminiszter kinyilvánította óhaját, hogy nyugatnémet föl­dön találkozzék Vorsterrel. Kissinger és Vorster találko­zóját holnap és csütörtökön bo­nyolítják le. Bonnban sajtónyilatkozatot tett közzé az apartheid politika elleni tiltakozó nyugatnémet mozgalom. A nyilatkozat rámu­tat, hogy semmivel sem igazol­ható Vorster nyugat-németor­szági fogadtatása, és felszólít­ja a szövetségi kormányt, hogy szakítsa meg diplomáciai kap­csolatait a pretoriai kisebbségi kormánnyal és mielőbb ismerje el hivatalosan a dél-afrikai nép törvényes képviselőinek a fel­szabadító mozgalmakat. Az „if­jú szocialisták“ országos veze­tősége arra szólította fel a kor­mány szociáldemokrata tagjait, mindenekelőtt Schmidt kancel­lárt, hogy ne fogadják Vorstert. rülmények között építi a szo­cializmust. A helyzetet még nehezíti az a tény, hogy a je­lenlegi pekingi vezetők politi­kája nyíltan támadja Mongó­liát. A Kínai Népköztársaság megalakulását követő első idő­A mafömus MM MM visszhangra szakban a két ország viszonya kedvezően alakult, de miután a maóista csoport szakított a szo­cialista táborral, a mongol né­pet is igyekezett letéríteni a szocializmus útjáról, és szembe­állítani a testvéri szocialista országokkal. A maóista propa­ganda, a szovjetellenesség apos­tolai különös buzgalommal se­rénykednek, hogy éket verje­nek a Szovjetunió és a Mongol Népköztársaság közé, s nem ri­adnak vissza a Szovjetunió el­len Irányuló leghihetetlenebb rágalmak terjesztésétől sem. Az antikommunizmus és a szov­jetellenesség bajnokai becste­len koholmányok alapján sze­retnék megzavarni a szovjet- mongol barátságot és együtt­működést. Az ideológiai beavat­kozás az ádáz propaganda elle­nére sem sikerül, a maóizmus nem talál pozitív visszhangra Mongóliában. „Erőfeszítéseket teszünk a Kínai Népköztársa­sággal való együttműködés és jószomszédi viszony helyreállí­tása érdekében, s egyszersmind erélyesen elutasítjuk a reakciós maóizmust“ — jelentette ki be­szédében Cedenbal elvtárs az MNFP XVII. kongresszusán. A kongresszus megerősítette azoknak az elveknek a helyes­ségét, amelyek alapján az or­szág megvalósította a párt programfeladatait, miáltal meg­szilárdult Mongólia nemzetközi helyzete, megnövekedett nem­zetközi tekintélye, s mindenek­előtt erősödtek kapcsolatai a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Az MNFP új pártprogramja leszögezi, hogy a jövőben szi­lárdítani kívánják kapcsolatai­kat a KGST tagállamaival, a ha­ladó demokratikus mozgalmak­kal és szervezetekkel. Mongólia a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus el­vei alapján továbbra is követ­kezetesen harcol a nemzetközi kommunista mozgalom egységé­nek megszilárdításáért. Az MNFP támogatja a kommunista és munkáspártok új nemzetközi tanácskozásának összehívását. A követendő irányvonal telje­sen megfelel a mongol nép alapvető érdekeinek, a béke és a társadalmi haladás legfonto­sabb követelményeinek. Az ulánbátori kongresszuson elhangzott felszólalások és be­szédek bizonyítják, hogy világ­szerte elismerik az MNFP és a mongol kormánynak arra irá­nyuló fáradozásait, hogy Ázsia a béke. a népek jószomszédi kapcsolatainak kontinense le­hessen. KODAY B. ÚJABB IMPULZUS Belgium és Csehszlovákia tovább kívánja fejleszteni kapcsolatait — a legtömöreb­ben talán így foglalható ősz- sze annak a közleménynek az alapgondolata, amelyet kül­ügyminiszterünk a múlt héten lezajlott belgiumi látogatásá­ról adtak ki. A kapcsolatok további elmé­lyítése mellett történő kiállás hazánk és Belgium esetében azért is érdemel külön figyel­met, mert két különböző tár­sadalmi rendszerű ország szorgalmazza. Aligha kétséges, hogy a kétoldalú kapcsolatok kibon­takozásának bizonyos impul­zust adott a tavalyi helsinki európai biztonsági konferen­cia. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy azóta váltak egyre in­tenzívebbekké, gyakoribbakká a kétoldalú eszmecserék, láto­gatások és azok konkrét ered­ményeinek megnyilvánulásai, a gazdasági és egyéb területe­ken történő együttműködés. Áttekintve az utóbbi egy­éves időszak diplomáciai nap­tárát, sűrűn találunk bejegy­zéseket csehszlovák, illetve belgiumi képviselők látogatá­sairól. Tavaly először Renaat van Esland belga külügymi­niszter járt hazánkban. Rövid­del azután belga gazdasági misszió látogatott hazánkba Albert hercegnek (Baudouin király testvérének) vezetésé­vel. A küldöttség tagja volt Toussaint külkereskedelmi mi­niszter is. A legutóbbi látoga­tásra a közelmúltban került sor, amikor belga parlamenti küldöttség látogatott Cseh­szlovákiába. A kétoldalú eszmecserék és látogatások gyakorisága arról tanúskodik, hogy mindkét fél kölcsönösen kívánja fejleszte­ni kapcsolatait. Ez annál in­kább is kívánatos és szükséges, mert nagy, eddig még kihasz­nálatlan lehetőségek kínálkoz­nak a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésére. A két or­szág földrajzi közelsége is po­zitív tényező a gazdasági kap­csolatok elmélyítésében, mivel biztosítja a viszonylag olcsó szállítási költségeket. A belga-csehszlovák gaz­dasági együttműködés kibon­takozását nagymértékben elő­segítette és távlatilag körvo­nalazta a tavaly aláírt gazda­sági, ipari és műszaki-tudomá­nyos együttműködési megál­lapodás. Mindeddig a belga—cseh­szlovák együttműködés pozitív oldaláról, az eddig elért ered­ményekről volt szó. Meg kell említeni azt is, hogy az étért eredmények mellett léteznek bizonyos akadályok, amelyek nehezítik az együttműködést. Ezek a nehézségek éppen a már említett ténynek — két különböző társadalmi rendsze­rű országról van szó — a kö­vetkezményei. Ezek a nehéz­ségek Belgium NATO- és kö­zös-piaci tagságából adódnak. A két tagságból eredő megkö­töttségek védővámok, korláto­zó intézkedések és a szocia­lista országokkal szemben folytatott diszkriminációs gaz­daságpolitikában nyilvánulnak meg. Az említett akadályok elhárításával újabb lehetősé­gek nyílnának a belga—cseh­szlovák gazdasági kapcsolatok további elmélyítése előtt. Mindent egybevetve Bo­huslav Chiíoupek belgiumi lá­togatása újabb fontos mérföld­kő a belga-csehszlovák együtt­működésben. Minden jel arra mutat, hogy a két ország kap­csolatai a jövőben sem szen­vednek csorbát, hiszen kül­ügyminiszterünk csehszlová­kiai látogatásra hívta meg a belga közélet vezetőit. P. VONYIK ERZSÉBET Kommentárunk

Next

/
Thumbnails
Contents