Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)
1976-06-22 / 147. szám, kedd
AKI ÖRÖKKÉ FUT Az Izsai színjátszók Sásdi Sándor: Nyolc hold föld című színművét mutatták be az idei Jókai-napokon. Izsák Lajosné — Rabné szerepében, — úgy harcolt a nyolc hold földért, hogy talán az sem különbül, akinek alakját színpadra idézte régmúlt idők valóságából. Foggal-körömmel, nagy vehemenciával csatázott, pörölt. Pedig: — Alig tudom elképzelni, hogy ilyen is volt valamikor, hogy így kellett hadakozni a földért. I^sák Lajosné nemzedéke más viszonyok között, új világban nőtt föl. * * * Harminchárom éves, meglepően csendes beszédű fiatal- asszony. Vágán született, Izsán nevelkedett; férjével — aki egyébként az említett darab érzékeny kezű, okos szavú rendezője — együtt serdült tevékeny közösségi emberré. Amikor elvégezte az óvónőképzőt Komáromban, alig 17 évesen Rimaszombat mellett, az alsó- pokorágyi óvodában kezdte osztogatni meleg, vagy ha kellett, lágyan dorgáló szavait, simogató-biztató mosolyát. Hogyan került Izsáról Alsópoko- rágyra? Osztálytársnője helyett ment, akit családi problémák nem engedtek távolabbra, a messze kijelölt faluba. Megsajnálta osztálytársnőjét, hát fölajánlotta a „cserét“ Később, alig észrevehető mosoly kíséretében kiderül, még valami közrejátszott abban, hogy kelet felé indult, hogy kelet felé „lépett ki az életbe“: — Férjem akkoriban Kassán, az ipariban tanult. így közelebb jutottunk egymáshoz, aztán Rimaszombatban hamaro-! san össze is házasodtunk Másfél évig voltam ott, aztán hazajöttünk, azóta is az izsai óvodában dolgozom. Szeretem nagyon ezt a falut, érdekes, igényes és szorgalmas nép lakja. — Eszébe jut-e olykor Rimaszombat, Alsópokorágy? Csókok — gyufa nélkül Egy szerelmespár ül élőt- tem szétválaszthat atlanul összeborulva. Csókolóznak is, szerencsére módiával. A jérfi vörös, magas, karcsú, elegáns. A no? Vöröses, magas, kövérkés, elegáns. Csöndesek és háttal ülnek felém, ezt szeretem. Azt is, hogy (feltehetően) szeretik egymást. Pepsi-colát isznak, nekem, aki jelenleg éppen antialkoholista vagyok, ez is tetszik bennük. Mint mondottam, csak módjával csőkolóztak, de most ezt is abbahagyták. Miért? lzegnek és mozognak: ez kissé idegesít. Most a férfi hátrafordul, látja, cigarettázom, tüzet kér. Meggyújtom mind a két cigarettát. A módjával eltett csókok diszkréten kékes füstfátyolba merülnek. Negyedórányi szerelmes nyugalom, aztán újabb csók- szünet, majd idegesítő izgés-mozgás. Most a nő kér tüzet. Üjabb negyedóra s a férfi fordul felém bocsánat- és tűzkérő arccal, kezében cigaretta. — Tudom, hogy zavarjuk — mondja — de mit tegyünk? A pincér azt mondta, nincsen gyufájuk. Elfogyott. Másodosztályú, elegáns kávéházban ülünk, ahol a dohányzás sem ttlos. Gyufát azonban a legelegánsabb pincér sem árul. S mert gyakran megfordulok itt, azt is tudom: tízlépésnyire innen dohányárus bolt. Ahol többfajta cigaretta és egyfajta, de viszonylag jóminőségű gyufa is kapható. Ámde, úgy látszik, egyik pincér sem hajlandó gyufáért átfáradni a trafikba. Minek is? Holott — s ez is elgondolkodtató — vannak szerelmesek, akiknek a csók sem ízlik gyufa, Illetve cigarettafüst nélkül.. .1 ZS. NAGY LAJOS — Tavaly, amikor Gomba- szögre mentünk, Rimaszombat előtt kicsöppentek a könnyeim. Szerettem ott, szép volt a táj. Alsópokorágyon játszottam életemben először színpadon, a Mikor a hárs kivirágzik című darabban. Mielőtt a színpadról beszélnénk, maradunk még egy kicsit a valóságos életben, gyermekeinél. Egy tizennégy éves és egy hétéves kislány édesanyja, és mint minden igazi édesanya, egyformán szereti mind a két gyermekét. Mert: — Mind a kettő különböző egyéniség. Egyébként két egyforma természetű testvérrel még nem találkoztam, pedig tizenhatodik éve vagyok óvodában. Hogy miért szereti mások gyermekeit is? — Mindegyikre másképpen kell hatni. De mindig szép szóval. Hét végén általában rosz- szabbak, mint a hét elején. Ilyenkor leültetem őket a szőnyegre, és Weöres-verseket mondunk, amelyek igen jó hatást gyakorolnak rájuk. Érdekes, az óvodában soha nem vagyok ideges, otthon jön ki rajtam. A férjem néha meg is jegyzi: itthon tombolod ki magad. » * * Izsák Lajosné tagja volt a jó hírű izsai irodalmi színpadnak, és a színjátszó csoport tagja* ként jeles alakításokat nyújtott már Gáspár Margit: Ham- letnek nincs igaza és Móricz- Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színművébe. — A színdarabot jobban szeretem, mint az irodalmi színpadot, mert egy-egy figurát jobban ki lehet hozni, a min-= dennapi életből ellesett dolgokat is beépíthetem a játékba. Otthon gyakran éjfélig is vitatkozunk a férjemmel egy-egy szerepen, én így látom, ő úgy, aztán végül mindig neki van igaza. — Hogyan gazdálkodik a szabad idejével? — Hát például úgy, hogy próba élőt mosok, próba után öblítek. Ha mindent be akarok hozni, sokat kell futni. Én örökké futok. Gyakrabban szerelném nézni a tévét, szeretnék többet olvasni, több zenét hallgatni. Kevés idő jut rá. Pontosabban: keveset ajándékoz magának. Hogy több maradjon a népművelő munkára, a folklór-csoportra is, amelynek vezetője. Nemrégen összehívták a község idősebb asszonyait, hogy magnóra rögzítsék régi idők népszokásait. Régi időket, amikor nem ritkán foggal körömmel, nagy vehemenciával kellett harcolni nyolc hold földért. BODNÁR GYULA KÖZÉPPONTBAN AZ EMBER BOLGÁR KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS Bulgáriában a tavasz végén ünnepük a kultúra napját. Ekkor emlékeznek a IX. században Szolinban született Cirillre és Metódra, akik Konstantinápolyban tanultak. 855-ben a Bulgáriában működő Cirill találta fel a szláv írást, és elindítója lett az óbolgár irodalomnak. Többek között ezekből az ősi gyökerekből táplálkozik a mai szocialista bolgár kultúra. Bratislavában a Gorkij utcai teremben az évforduló tiszteletére megnyílt rajzkiállításon 40 bolgár művész toll-, ceruza-, és szénrajzai, meg vízfestései sorakoznak. Alkotóik a realitás megfigyelői. Műveik megerősítik Lunacsarszkij megállapítás sának igazát: „A szocialista realizmus átfogó programja sokféle témát és formát foglal magában. Mozgó és fejlődő esztétikai rendszer, melynek . központját a korszerű esztétikai érték alkotja." A sokszínű és tartalmas rajzok elhagyják a lényegtelent s a jellemzőt emelik ki. Biztonsággal kiépített tartalmi és formai világuk témaválasztásában és problémáiban is közel áll hozzánk. Rajzaik fő motívuma az ember. M. Ned- kova néhány korosabb munkás vonásait közvetlenséggel rögzíti. M. Kocsev pókhálósze-* rű árnyékolással plasztikusan ábrázol jóízűen alvó s pihenő vidéki férfiakat. I. Ivanov ízes humorral eleveníti meg a falusi gazdasszonyt. Más alkotásokon lelki tartalmakat kifejező, finoman kezelt arcmások vonulnak cl előttünk. (S. Ruszev: Kétségbeesett nő, N. Smirgala: Csodálkozó lány). Az élet különböző területeinek apró jelenetei, történései is vonzzák őket. A. Kramer a Piac nyüzsgését, S. Venov a Műterem légkörét érezteti. A. Vaszilevet megkapja a cirkusz tarka világa, a Bohócok megjátszott vidámsága, elfojtott bánata. A táj- és városképeik a fekete-fehér felületek szép ellentétében tűnnek fel. A modern kézírású Z. <Alekszejev a festői fekvésű Melnyiket láttatja. N. Balkovszkij rajza a tengerbe nyúló földnyelven Szozopol apró házait, felkiáltójel szerű tornyát érzékelteti. A. Stanov tipikus hegyvidéki faluba visz el. A meredekre kapaszkodó utcán virágos ab- laltú, cseréptetős, gólyafészkes kéményű kedves otthonok simulnak egymáshoz. M. Mi. tatcsijev arlesi utcaképein szeszélyes árnyak közt tűnnek föl a román stílusú épületek. Z. Kosztulkova Vágtató lovai izgalmasan dinamikusak. P. Baskov színes portugáliai rajzai [Politikai felvonulás és Gitáros nő) a legjobbak közé tartoznak. G. Trifonov képteremtő gondolkodással formálta a Tisztelet Michelangelónak című művét. S utoljára, de elsősorban R. Szkor- csev lényeglátó Villámháborúja a barna krétával papírra vetett irtózat, gyötrött arcok, segítségért esdő kezek drámája a humanizmus mesteri kivetítése. Méltán nyerte el a Varsói Nemzetközi Rajzfesztivál első díját. BÄRKÄNY JENÖNÉ 90 éves hagyományra tekint vissza a Mod- rai Szlovák Népi Majolika- gyártó Termelő- szövetkezet. Ez év nyarán helyezik üzembe az új Üzemrész- leget. Felvételünkön: Michal Hóz kerámiaművész népi motívumokat fest egy vázára. (Felvétel:! J. KolenCík — CSTK)! ÚJ FILMEK PACHO, A BETYÁR (szlovák) Országszerte megkezdődött a Dolgozók Filmfesztiválja, melynek műsora az idei nyáron különösen jó szórakozást, sok nevetést ígér. Nagy közönségsikerre számíthat a Pacho, a betyár című szlovák film is, melyben annyi a helyzetkomikum és vígjátéki elem, mint amennyit szlovák filmben még nem láttunk. Pacho nevű betyár sohasem létezett, ezért ki kellett találni; „szülőatyja“, Peler faros szinte halmozzák, főleg a film első harmadában. Mindvégig azonban nem bírták szusszal, ezért némi lankadás következik be, de még így is van min nevetni. Mivel az alkotók a népi hagyományokból, legendák? ból és dalkincsből is bőségesen merítettek, nem csoda, ha a filmben elég sok a sikamlós, kétértelmű bemondás, már-már a jó ízlést sértő humor. Martin Ťapák a filmben ki; aknázta a szlovák népdal és a Jozef Kroner a szlovák filmparódia címszerepében forgatókönyvírő, amolyan anti- legendát kreált. Pacho nem jellegzetes betyárkapitány, csak annyiban hasonlít az igazi betyárokra, hogy ő is gyűlöli az igazságtalanságot, az elnyomást. Fizikai erejét, termetét tekintve azonban nem vetekedhet egyikükkel sem, ezért amikor szorul a hurok — többet ésszel, mint erővel, s rendszerint ép bőrrel megússza a portyákat. Ez a betyár-antilegenda tulajdonképpen a betyártörténetek paródiája. Martin Ťapák rendező azonban nem ironizál — megértően mosolyog, mulat és mulattat a betyártörténeten. A filmben az alkotók a helyzetkomikumokat, vígjátéki fordulatokat és bemondásokat tánc nyújtotta lehetőségeket is, A zenei betétek helyenkénti túl* hangsúlyozása azonban szinte „népi musicallé“ változtatja a történetet, ez pedig megtöri a film ritmusát és megbontja műfaji egységét. Zavarólag hat né-, hány jelenet felesleges natura-, lizmusa is — kétségtelen, hogy a kevesebb ez esetben is több lett volna. Említett fenntartásaink elle- nére a film egészében véve si* keresnek mondható, s kellemes perceket szerez majd a közönségnek. Hálás szerephez jutott a filmben fozef Kroner, akinél ideálisabb Pachot talán el sem lehetne képzelni. Rajta kívül egész sor szlovák és cseh színész játéka teszi a filmet mulatságossá és szórakoztatóvá. KÉT LÁNY EGY PIZSAMÁBAN (francia) Nem pályázik különösebb művészi babérokra a franciáknak ez a könnyű, nyári produkciója, amely csak nagy melegben, jól hűtött nézőtéren javasolható. Jean Girault történetecské- jében számos régi ötletet látunk újra, némileg módosított változatban. Mivel helyzetkomikumokra épül a film, magában véve ez a kis pókháló nem hat túlságosan zavarólag, de nem is nyújt olyan szórakozást, mint amilyet elvárnánk mert a vígjáték nem lép ki a középszerűségből. Az ötletek egy 'részét ugyanis már jobb változatban is láttuk. Az állandó dinamikának köszönhetőleg az összhatás mégis elég vidám. Jelenet a francia filmvíg játékból A FÉLELEM KULCSA Csak az erősebb idegzetűeknek ajánljuk, bár az effajta mű- vecskék drámai helyzeteit és izgalomkeltő feszültségét fenntartásai kell fogadni. Michael Tuchner filmje egy a sok közül. s bármennyire rafináltan is leplezi, az ismert sablonnak csak az újabb változata. Ebben a bűnözésről és bosszúról szóló KULTURÁLIS hírek n A Szegény szerelmesek krónikája című olasz filmben tűnt fel Antonella Lualdi. Később csak naiva szerepkörben foglalkoztatták. „Hogy mást Is Játszhassak, külföldre szerződni goi) szokványos történetben minden kellék megvan, ami az ilyen drámai filmekben nélkülözhetetlen: kellőképpen adagolt feszültség, váratlan fordulat, meghökkentő befejezés. Persze, sok értelmet, logikát ne keressünk a borzasztóan „logikus“ történetben. —z/m— tem, sokat szerepeltem Spanyolországban és Franciaországban. Legújabb filmemet Yves Montrand-nal forgattam, címe: Három feleség, három férj és a többiek. Wm 1976. VI. 22.
