Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)
1976-06-15 / 141. szám, kedd
„TUDNI AKARTAM, Ml AZ IGAZSÁG" Egy vöröskatona visszaemlékezései Keinei:hey László 1976. VI. 15. Hiába zörgetjük az utcai kaput, senki sem mozdul a házban. Mielőtt Felhagynánk a meddőnek látszó kísérleteséssel, lenyomjuk a kilincset: enged. Alacsony kerítés választja el az udvart a látsó kerttől, a háziállatoktól védi a vete- ményt. A szépen gondozott ágyások között hangos köszönésünkre felegyenesedik az idős ember, a szerszám nyelére támaszkodva figyel bennünket, amíg az apró táblácskák között „kacskaringózva“ az utat oda nem érünk. Szerszám-e még, v;igy pedig már bot kezében a kopa, teszem fel magamban a kérdést. * * n Alig két hónappal ezelőtt levél érkezett szerkesztőségünkbe. Éppen május elsejének ünnepségeire készülődtünk, a levélben pedig egy olyan május elsejéről volt szó, amelyik „elmaradt.“ Igaz, hogy csak képletesen. Több száz vöröskatona szerette volna békésen megünnepelni akkor 1919-ben, de azon a reggelen énekszó helyett az ágyúk dörögtek. A szűkszavú, érdekesen megírt levél a szerzőben is érdekes egyéniséget sejtetett. így kerestük fel Királyhelmecen a 78 éves Kemechey Lászlót. # * * — Hosszú sora van annak a történetnek — marad a témánál Kemechey elv társ. — Nem is tudom, hol kezdjem. Legjobb lesz az elején. Rád községben születtem, apám ott volt jegyző. A falusi jegyző nevének hallatán mindenkinek a jólét jut eszébe. Nálunk ez sajnos nem így volt, a tizennégy testvérből csak kilencen értük meg a felnőttkort. A bőséges gyermekáldás, a sok betegség és temetés költségei miatt apám taníttatni sem tudott. A Sárospataki Gimnáziumban hat osztályt végeztem el, az érettségiről már szó sem lehetett. Csak az apám fizetéséből éltünk, földet nem szerzett, s egyéb mellékese sem volt. Ha anyám panaszkodott, azt mondta, vannak, akiknek talán annyiuk sincs, mint nekünk. Tudja mi volt rá a legjellemzőbb? Mint jegyző, tagja volt a sorozó bizottságnak, s mégis több testvéremet vitték ki a frontra. Meg sem próbálta kimenteni őket. — Anyámról beszéltem az előtt. Csak nemrég halt meg, nincs még két esztendeje sem. Kilencvennégy éves volt. Szép kort ért meg. Kemechey László 1916-ban lett katona, önként jelentkezett. Nem akarták besorozni, amint mondta, szinte erőszakkal ment, szégyellte volna a többiek előtt, hogy őt alkalmatlannak tartották. Akkor, alig 18 évesen még nem tudhatta, miért harcol, s hogy a monarchia urai nem érdemlik meg a lelkiismeretfur- dalást. * * * — Bejártam a fél világot, ha nem így történt volna, szegényebb lennék. Mindezt kíváncsiságomnak köszönhettem, ez az, ami mindig hajtotta az embert. Tudja-e, hogy az első világháborúban nemcsak a monarchia bakája voltam? Merthogy én mindig csak közlegény maradtam. Bekerültem az Örmény Vörös Hadseregbe, majd rövid időre a török uniformist húzták rám. Elmesélem ... — Idehaza nem tartott sokáig a kiképzés, ezredemet azonnal Kelet-Galíciába, az Molnár János felvétele orosz frontra küldték, egy előretolt állásba, mely mélyen beékelődött az orosz vonalba. Bennünket újoncokat helyeztek oda, a tapasztalt katonák azonnal rájöttek volna, hogy a vezérkar már eleve feláldozta az egész ezredet. Hónapokig állt akkor a front, majd 1917 tavaszán háromnapos pergőtűz után többezred magammal fogságba estein. Mezőgazdasági munkára Kubányba kerültem egy gazdag, 800 holdas kozákhoz. Szerencsémre talán, néhány hét múlva megkaptam a maláriát, s így visszaküldték. Azért szerencsémre, mert betegnek is jobb volt lenni, mint a kozáknál. Emberszámba sem vett bennünket.. — A szegények igen. Mikor több száz fogolytársammal kísértek, az egyik faluban az asszonyok savanyútejjel, sajttal, egy kis kenyérrel meg gyümölccsel vártak. Valami kisebb téren lehetett ez, úgy emlékszem. A foglyok elvesztették fejüket, s mint a csorda, neki az ennivalónak. Összetörtek, összetapostak mindent, éhesek maradtunk, s a rajtunk segíteni akaróknak is kárt okoztunk. Ilyen oktalan néha az ember. — Bakuba kerültem, a város előtt egy szigeten volt a tábor. Rettenetesek voltak a körülmények. Tavaszig a 20 000- ből csak 5000-ren maradtunk. Én is vérhast kaptam. Oda még a vizet is hajóval szállították. A Bakuban dúló utcai harcokat a kórházban vészeltem át. Közöttünk is toborozták a katonákat az Örmény Vörös Hadseregbe. Az örményeket erősen szorongatták a Baku elfoglalására törekvő, német vezetés alatt álló törökök, jelentkeztem, s az első lovasszázadhoz kerültem. Ismét a »fronton voltam. — Közben megint átestem egy háborúban nem ritka katonabetegségen: tífuszt kaptam. Később visszakerültem a szigeten levő táborba. A törökök elfoglalták Bakut és így a tábort is. A német tisztek hazaárulóknak bélyegeztek bennünket, majd se szó, se beszéd, besoroztak a török hadseregbe. Csak néhány napig tartott az egész, egy osztrák—magyar hadifogoly-kirendeltség támogatásával eljutottunk Tbiliszibe, onnan hajóval Szevasztopolba és Ogyesszan keresztül 1918 decemberének közepén kerültem haza. * * # Húszévesen, belefáradva a háborúba, ismét visszament Sárospatakra, hogy a gimnázium hatodik osztályában folytassa tanulmányait. Mikor kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot, beállt vövöskatonának. — Diákszázadnak hívták a miénket, eleinte az volt a feladatunk, hogy lefoglaljuk a grófi kastélyokat, malmokat, kisebb üzemeket. Később a sátoraljai megyei karhatalomhoz kerültem. Mikor erősödött az intervenciósok támadása, benminket is előreküldtek. így kerültem Csörgőre. Jól emlékszem, április utolsó napjának éjszakája volt, énekeltünk a tűz mellett. Napközben feldíszítettük szálláshelyünket, úgy terveztük, hogy másnap Csörgőn megünnepeljük május elsejét. Hajnalban azonban váratlanul erős támadást kaptunk, súlyos harcok következtek. Akkor maradt el az a bizonyos május elseje. Nem gondoltuk volna, hogy még több mint húsz esztendőt kell várni az első szabad májusig. Akkor még bíztunk a tanácsköztársaság győzelmében. — Miskolcon túlra vonultunk vissza. Szomorú emlék fűződik ehhez az úthoz. Kassa előtt vagy 40 kilométernyire, a Bőd va partján haladtunk Torna fe lé. Hiába vártuk előőrsünk visszatérését. Bent a faluban megtudtuk, hogy elfogták őket, s bezárták a megyeháza pincéjébe. Majd kézigránátot dobtak közéjük. A lakosok mutatták a nyomokat, a még alig megszáradt vértócsákat. Pontosan emlékszem rá, június 6-án történt. — A románok elleni nagy támadásra készültünk, a szolnoki szálloda erkélyéről Kun Béla tartott beszédet. Éjjel átkeltünk a Tiszán, 40 kilométernyire nyomultunk előre. Később visszavertek bennünket. A saját tisztjeink árultak el, az úrifiúk. A töltésen még egyszer láttam Kun Bélát, fekete autóban ült, egy Lenin-fiúval. Akkor már tudtuk, hogy nem állíthatjuk meg az intervenciósokat. Lassan meséli, kisebb meg szakításokkal, betegsége miatt néha kifullad. Meg nem is könnyű több mint fél évszázad távlatából felidézni az eseményeket. Néha előszedi a korabeli újságkivágásokat, meg azokat az írásokat, amiket ő írt a járási lapba. Az 1919-es harcokról írt fiatalkori feljegyzései, egykori naplója már évek óta a budapesti Hadtörténeti Múzeum tulajdonában van. A felszabadulás után az egészségügyben dolgozott, majd a Ki- rályhelmeci Városi Nemzeti Bizottságon. — Mint mondtam, nagyon érdekel minden, ami körülöttem történik. Ezért járatok sok új ságot is. A kertészkedés mellett az olvasás a kedvenc időtöltésem. Már nehezen mozdulok ki itthonról. Pedig azelőtt... Tudja, a húszas években Kassán a moziban mutatták a Szovjel- unió első ötéves tervéről készült filmhíradót. Nálunk Hel- mecen nem engedték vetíteni, hát én vonatra ültem és megnéztem. Meg én — bólint egy nyo-matékosat — tudni akartam, mi az igazság. MALINAK ISTVÁN A Fripra újdonságai (CSTK) — A kolínl Frigera vállalat már 35 éve gyárt hűtőgépeket. A vállalat termelési programjának egy ötödét fa gyasztó szublimálással szárító készülékek gyártása képezi. Ezeket a berendezéseket a gyár a bel-földi és a külföldi piac számára készíti. A Frigera vállalat gyártmányainak legutóbbi újdonsága az „LZ 45" típusú nagykapacitású liofilizációs berendezés, amely műszaki paramétereinek és esztétikus külalakjának alapján világviszonylatban is a csúcstermékek közé tartozik. Az ezzel a készülékkel szárított anyagok megőrzik még az olyan könnyen változó eredeti tulajdonságaikat is, mint például aromájukat, szagukat, színüket, kalória- és vitamintartalmukat. A szárított termékek egész éven át tárolhatók. Gyártmányainak, különösen a vérplazma és más biológiai termékek feldolgozására szolgálo gépsoroknak a fejlesztését a Frigera vállalat jövő évi műszaki fejlesztési tervébe is bevette. Egyedülálló közúti múzeum Kiskőrösön a turisták útja rendszerint Petőfi Sándor szülőházához vezet. Az utóbbi időben azonban nemcsak ez az egyedüli nevezetessége Kiskőrösnek. Az autóval érkező idegen a város végén egy táblára lesz figyelmes, amelyen ez áll: „Múzeum“, s az alatta levő nyíl egy csinos, fehér kis házra, a közúti mú zeumra mutat. Ez Európa első ilyen jellegű múzeuma, amely áttekintést ad az útépítési és útfenntartási munkák történetéről a római kortól kezdve napjainkig. A kiállítás anyaga nagyon érdekes. A régi útőri öltözékektől, útbiztosi szoba berendezéstől kezdve az egykori közúti jelzőtáblákig, s az útfenntartási tevékenységhez kapcsolódó munkákig mindent megtalálhatunk itt. Az érdeklődők megtekinthetik a szakkönyveket és rendeleteket, amelyek 1890-től 1965- ig minden idevonatkozó adatot tartalmaznak. A falakon levő érdekes képek megörökítették a római kor és az azt követő évszázadok útépítését. A látogatók sokáig elidőzhetnek az ötletes és érdekes régi használati tárgyaknál, mint például a talicskából készült mosdó, az időváltozást jelző kis csacsi, valamint az utak múltját idéző makettek, mellett. A kiállítás anyagának alapját Lévárdy Imre útmester gyűjteménye képezi, amely egész élete szorgos munkájának eredménye. PARRAGHY JOHANNA Továbbdolgozó nyugdíjasok (CSTK) — A Szövetségi Statisztikai Hivatal 1975-ben vég zeit felmérése alapján megállapították, hogy az SZSZK nép gazdaságában 186 000 nyugdíjas dolgozott, azaz a dolgozó nyugdíjasok száma 1970-hez viszonyítva csaknem 36 százalékkal több volt. Ez azt jelenti, hogy a dolgozó nyugdíjasok száma 1975-ben a szlovák népgazdaságban dolgozók számának 8,6 százalékát tette ki. Csaknem 13 000 olyan dolgozó maradt továbbra is munkahelyén, akik elérlek a nyugdíj- korhatárt. A dolgozó nyugdíjasok számának 63,4 százaléka tavaly az állami szektorban, 36,6 százaléka pedig az egységes földművesszövetkezetekben végezte munkáját. Azoknak a dolgozók nak a száma, akik továbbra is munkaviszonyban voltak, és ke resetük mellett öregségi járadékban, illetőleg annak egy részében is részesülnek, 125 000 volt, ami a nyugdíjasoknak 34,3 százaléka. A produktív koron túl dolgozó személyek a munkaerőforrások egyre jelentősebb kiegészítőivé válnak népgazdaságunk valamennyi ágazatában. Társadalmunk ennek következtében arra törekszik, hogy a produktív koron túl levő személyeket, különösen azokat, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, illetve nyugdíjukat élvezik, arra ösztönözzék, miszerint saját belátásuk szerint továbbra is részt vegyenek a szocialista építő- munka igényes feladatainak teljesítésében. A nyugdíjasok munkaaktivitásának fokozódását több tényező befolyásolja: egészségi állapotuk, a munkában lelt örömük és a nőknél például felnőtt gyermekeik anyagi támogatása. Természetesen jelentős befolyást gyakorol az új nyugdíjtörvény és a szövetségi kormány azon rendelete is, amely- ivei bizonyos dolgozó nyugdíjasoknak engedélyezi nyugdíjuk kiutalását. • A bratislavai kenyérgyár új, korszerű csomagolási eljárást vezet be. Ennek keretében igelitfóliá- ba csomagolt minőségi kenyeret hoznak forgalomba. A kenyeret az NDK-ból behct- zott Filutex gépsoron csomagolják. A bratislavai kenyérgyár az első negyedévben 126 tonnával több árut gyártott. mint a tavalyi azonos időszakban. A tervtúlteljesí- tés értéke 1 375 000 korina. Felvételünkön Alica Hor- váthová felügyel a gép hibátlan működésére. (Felvétel: V. Andor — ČSTK) Ä SZOVJETBARÁT júniusi száma gazdag, változatos tartalommal jelent meg. „Új lehetőségek és távlatok' címmel Viliam Šalgovič, az SZNT elnöke, a CSSZBSZ SZKB elnöke méltatja a CSKP XV. kongresszusának jelentőségét s a Csehszlovák Szovjet Baráti Szövetségre háruló feladatokat. A „Szilárd Iá niusz — jövőnk alapja“ c. cikk a szocialista országok együttműködését fejtegeti az új ötéves tervben. A lap tanulságos cikkben ad választ erre a kérdésre: Hogyan emeljük a kommunista munkáért mozgalom hatékonyságát? A szovjet ifjúság napjával kapcsolatban a a komszomolisták lelkes or- szágépítő munkáját tárja elénk, és bemutatja M. 1. Kalinyint, az ifjúság nagy barátját. A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség magyar nyelvű folyóirata legújabb számában megemlékezik 1941. június 22- ről, amikor a hitleri német hadsereg hjtszegően betört a Szovjetunió területére. „A tizénké* éves katona“ című riport az ifjú hazafiak áldozatos harcát ecseteli a betolakodók elleni áldozatos küzdelemben. Egy másik riport a Jevpatorijátan épülő új gyermekparadicsomról ad képet. L. Husik Éva a csehszlovák—szovjet fiatalok baráti kapcsolatairól irt színes riportot. A szervezeti élet keretében a Szovjetbarát több cikkel közül a CSZBSZ tevékenységéről. A kulturális rovatban a lap megemlékezik Makszim Gorkijról és részletet közöl a V. I. Lenin című írásából. A „Ragyogó ritmus“ című cikk azt fejtegeti, hogy a népszerű lett költő karcolatai miért váltottak ki nagy társadalmi visszhangot. Tanulságos az „Egészséges akar maradni? Táncoljon!“ című cikk is. A Szovjetbarát többi, sok érdekességet tartalmazó írása is bizonyára felkelti az olvasók érdeklődését.