Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)

1976-05-15 / 115. szám, szombat

A lelkesedés nagyon fontos tényező A kitűzött célokat emberek érik el A CSKP XV. kongresszusának napjaiban egyik este éppen ak­kor kapcsoltam be a tévé-ké- szíSJéket, amikor a közép-szlo­vákiai pártszervezet egyik kiil- döttiének, Pölhös Károly elv­társink a sőrééi egyesült föld­művesszövetkezet elnökének felszólalását közvetítették. A magas barna férfi hozzáértően felénített beszédében ecsetelte a kerület mezőgazdaságának eredményeit, sürgető problémáit és más népenzdasági ágazatok­kal összefüggésben is részletez­te a jövőbeni feladatok megol­dásának módiát. Tulajdonképpen már akkor el­határoztam, hogy egyik legkö­zelebbi utam a losonci járásnak abba a kis falujába vezet, amely az utóbbi időben nemcsak fej­lődő mezőgazdasági üzemével, hanem ifjúsági szervezetének eredményes munkájával is mesz- sze földön ismertté vált. Az évzáró gyűlésekkel kezdődött A kapuban, vagyis az efsz gazdasági udvarának a bejára­tánál találkoztam Pölhös elv­társsal. járási pártaktívaérte- kezletről tért haza éppen, me­lyen azt beszélték meg, hogyan alkalmazzák a járás feltételeire a XV kongresszus határozatait. A nagy gazdaság kicsi, szeré­nyen berendezett elnöki irodá­jában kongresszusi élményeiről meg arról kérdezősködtem Pöl­hös elvtárstól, hogy miből in­dult ki a pártunk legmagasabb fórumán elhangzott felszólalá­sának kidolgozásában. Némi gondolkodás után azzal kezdte szavait, hogy ezek az él­mények sokkal korábbi keletű­ek, mint a XV. kongresszus megnyitásának napja. „Tulaj­donképpen az'évzáró taggyűlé­sekkel kezdődtek, melyeket az idén minden eddiginél nagyobb gondossággal készítettünk elő. Pártaktivistaként két alapszer- vezet évzáró ülésének előkészí­tésében és tárgyalásán vettem részt, beleértve a saját alap­szervezetemet is, s mondhatom, hogy ezek mind a pártélet kér­déseivel, mind a politikai és a gazdasági feladatokkal igen mé- lyenszántóan és bíráló szellem­ben foglalkoztak. Ezt a nagyfo­kú igényességet tapasztaltam a járási és a kerületi pártkonfe­rencián, amelyeken küldöttként vettem részt, majd nz SZLKP kongresszusán és a CSKP XV. kongresszusán“ — hangsúlyozta Pölhös Károly elvtárs. — Felszólalásomban két alap­vető gondolat kifejtésére töre­kedtem — folytatta szavait az elnök. — Az egyik a gabona- termesztésben az önellátás el­érésének kérdése — ez a mező- gazdasági termelés egyik fő programja, mely a hús-, a tej­es a tojás termelését is nagy­ban befolyásolja. Azt igyekez­tem kifejteni, hogy ez nemcsak a mezőgazdaság, hanem az egész társadalom feladata, hogy a gabona termesztése, betakarí­tása a gépipari, a vegyipari és egyéb ágazatok dolgozóinak, a kutatóintézetek és más intézmé­nyek alkalmazottainak éppoly szívügye kell hogy legyen, mint a földműveseknek. Ezzel a feladattal kapcsola­tos a talajjavítás, s kerületünk déli folyóinak és patakjainak szabályozása, a vizenyős terüle­tek lecsapolása és az öntözés kérdéseinek megoldása. Ezen a téren igen sok a sürgős teendő. A másik dolog pedig, ami a ga­bonatermesztésben az önellátás elérésével szintén szorosan ösz- szefügg — nagyobb gondot kell fordítani a rétekre. Egykor na­gyon sok gazda főképpen szé­nát etetett a szarvasmarhával, s abraktakarmányt vagy egyál­talán nem, vagy csak minimális mennyiséget használt fel. A gondoskodás megtérül — Felszólalásom mások fő gondolata az volt, hogy a ki­tűzött célokat emberek érik el — ezért feltétlenül szükséges, hogy mindenütt törődjenek az emberekkel, mindenekelőtt az ifjúsággal. A példáért nem kell a szom­szédba menni. A sőregi fiatalo­kat, a szövetkezet ifjúsági alap­szervezetét kitűnő munkájáért nemrégen az SZLKP Központi Bizottságának vörös zászlajával tüntették ki. A derék fiatalok igyekezetén kívül a magas ki­tüntetés kiérdemeléséhez két­ségtelenül az ifjúságra fordított gondoskodás is hozzájárult. A fentieket megállanításnak szántam, az elnök azonban kér­désnek vette és mindjárt vála­szolt is rá. — Ez is egy folyamat, ami nem indult meg magától. A pártszervezet és a szövetkezet vezetősége valójában a hetve­nes évek eleién kezdett foglal­kozni az ifjúsággal. Akkoriban nagyobb arányú építkezésekbe fogtunk, s rábeszéltem egy fa- lunkbeli fiatal építésztechni­kust, név szerint Mag Jánost, hogy jöjjön haza dolgozni. Kez­deményező, tehetséges fiúnak bizonyult, a pártszervezet az if­júsági szervezet élére javasolta. Meg is választották. Azóta is ő az elnök. Legelőbb is rendbe tették a szervezet dolgait, a tagsági ügyeket. Megindították a munkát. — Őszintén szólva kezdetben nem is nagyon figyeltünk rá­juk. Egyszer utánam jött né­hány fiatal, hogy van a község­ben egy elhagyatott ház, abból ők klubot szeretnének emelni. Kérték, hogy segítsünk nekik. Megnéztem a házat, mondtam, hogy meg lehet csinálni. Leg­előbb is oda vittünk néhány száz cserepet és átrakták a tetőt. A fiatalok is dolgoztak, mink is segítettünk, a járási SZISZ-bi- zottság pénzt adott a berende­zésre, az olajkályhát, szőnye­geket, foteleket a szövetkezet vásárolta. Oda helyeztük át a községi könyvtárat is. Büszkék a fiatalokra — így kezdődött tulajdonkép­pen az ifjúság igazi munkája községünkben. Volt már hová járniuk. Három szépen beren­dezett helyiség állt a rendelke­zésükre, televízióval, rádióval, magnetofonnal, gramofonnal, társasjátékokkal felszerelve. S a fiatalok nemcsak szívesen ke­resték fel a klubot, hanem dol­goztak is rendszeresen. Mi biz­tattuk, segítettük őket, tüzelő­anyagot adtunk a klub fűtésé­re, autóbuszt kaptak különféle alkalmakra, kirándulásra. Kez- deményezően beneveztek és részt vettek sokféle akcióban. A politikai munkában is kitűnő eredményeket értek el. Több if­jú párttagjelölt neveléséhez já­rultak ezzel hozzá. No és a sportrendezvények is,.. — Ami pedig a munkát ille­ti — a három ifjúsági szocialis­ta brigád sikerei szemléltetik szövetkezetünk ifjúságának kez­deményezését, aktivitását. Ara­táskor, traktoros versenyeken, kézügyességi versenyeken is ki­váló helyezést értek el. Most a XV. kongresszus határozatai tel­jesítésének elősegítésére ifjúsá­gi racionalizációs brigádot ala­kítanak. — Egyszóval jól dolgoznak a mi fiataljaink, büszkék is va­gyunk rájuk — a szövetkezet is, a pártszervezet is, meg az egész falu is — szögezte le Pöl­hös elvtárs. S ami az eredmé­nyeken kívül szintén nagyon fontos — ez a példamutatás. Az utóbbi időben a környékbeli gazdaságok vezetőin kívül már többen érdeklődtek, hogyan ak­tivizálódott ilyen mértékben if­júsági szervezetünk tevékenysé­ge. Az előrehaladás alapja Az ötödik ötéves tervidőszak­ban rohamos fejlődést ért el a sőregi földművesszövetkezet. Hogyan lehetne meghatározni ezek fő forrásait? Az elnök hosszasan elgondol­kodott, rendezgette mondaniva­lóját. Aztán megszólalt. — Sok tényező játszik itt sze­repet. Az első és legfontosabb: a párt helyes mezőgazdasági politikája, a mezőgazdaság sze­repének a felismerése. Ez ala­pozta meg a fejlődést. Céltuda­tosan megkezdhettük a szakem­berek káderállományának kiépí­tését. Sok fiatal dolgozót nyer­tünk meg. Az embereknek nem­csak azt mondhattuk meg, hogy mit várunk tőlük, hanem azt is, hogy ezért mit fizetünk. Hu­szonhét lakás felépítéséhez nyújtottunk kölcsönt, tizennyolc lakást pedig a szövetkezet épí­tett. A fiatal dolgozóknak a munkán kívül lakást is adtunk. Jelenleg kilenc mérnök dolgo­zik a gazdaságban és sok kö­zépiskolai végzettségű szakem­ber. Hat mérnöknek főiskolai tanulmányai utolsó két évében a szövetkezet ösztöndíjat nyúj­tott. Jó befektetésnek bizonyult ez — hangsúlyozta az efsz el­nöke. — Igen fontos tényező a lel­kesedés. Eredményeink elérésé­ben jelentős szerepet játszott és fog játszani a jövőben is. Örül­tünk a legkisebb sikereknek, eredményeknek is. Vegyük pél­dául hatalmas szőlőnket és gyü­mölcsösünket, mellyel megvál­toztattuk az eddig kihasználat­lanul heverő dombhátnak arcu­latát. Száz hektár szőlő és száz hektár gyümölcsös zöldell most határunkban, és a telepítés má­sodik szakaszában ugyanennyi területet ültetünk be. Estefelé vasárnap is kijártunk a határba, és szívünk repesett az öröm­től, amikor láttuk, hogy életre kel az elültetett növény, virág­ba borul a gyümölcsfa. Nem is­mertünk fáradtságot, nem riad­tunk vissza a nehézségektől. S az eredmények újabb lelkesítő erőt jelentenek. Tavaly már huszon­három vagon szőlő és gyümölcs termett, az idei tervünkben pe­dig ötven vagon gyümölcs ter­mesztése szerepel. — Megszilárdítottuk az állat- tenyésztést — folytatta tájékoz­tatását az elnök — Nagyon jó sertéstepyészetünk van, mely úgynevezett gén-telep a Lang- ras-fajta sertések fajtisztaságá­nak megőrzésére. Országos kiál­lításokon is nyertünk már ér­met és díszoklevelet. Fejleszté­si tervünkben ezer bika elhe­lyezésére szolgáló istálló felé­pítése szerepel — ebből három kétszázötvenes istálló már áll. Fokozatosan rendbe tesszük a növénytermesztés helyzetét is. Ennek a több éves folyamatnak az eredményei már megmutat­koznak. A további célok eléréséért — Ezeket a legfontosabb té­nyezőket fejlesztjük tovább a CSKP XV. kongresszusán kitű­zött célok maradéktalan telje­sítése érdekében. S ezek a fel­adatok a szó igazi értelmében igényesek. Szemléltetésképpen hadd említsem meg, hogy az idén hat vagon hússal kell töb­bet termelnünk, mint tavaly. Ilyen rohamos termelésgyarapo­dás megalapozása más gazda­sági szakaszokon is körültekin­tő szervező munkát igényel. Eddig nem termesztettünk bor­sót, most hat vagon borsó ela­dása szerepel a tervünkben. A cukorrépa vetésterülete tíz hek­tárral kevesebb, mint eddig, míg a tervünk csaknem ugyan­annyi cukorrépa termelésével számol, mint azelőtt. A gabona­féléknél harmincnyolc—har­minckilenc mázsás hektárhoza­mot tűztünk ki. Mindent meg­tettünk a kitűzött célok eléré­se érdekében, s úgy tűnik, hogy ez sikerül. Kopogtattak az ajtón. Egyik hegyvidéki szövetkezet elnöke nyitott be. A két gazdaság a borjúlegeltetésben régóta együtt­működik. Most tárgyalják meg az idei feladatokat. Az ablakon túl már az este eresztgette szárnyait. De az el­nök munkanapja még nem ért véget. GÁL LÁSZLÓ Gondoskodhatnak-e emberekről egy nagyhizlaldában? A témát egy újságcikk címe adta: „Az emberekről való gondoskodás a Calovói nagyhizlaldában“ A cím tartalmi fonákságára felfigyeltek a szerkesztőség dolgozói is — saj­nos, már csak a cikk megjelenése után—, s az Oj Szó szil­veszteri számában ezt a címet is kipellengérezték több más hasonlóval együtt. Lehet, hogy sok olvasó csak e humoros sorok megjelenése után vette észre a benne rejlő fonáksá­got: a nagyhizlaldákban sertésekről szoktak gondoskodni, nem emberekről. Csakhogy a nagyhizlaldákban is embereket alkalmaznak, s ezek az emberek gondoskodnak a sertésekről, így a vál­lalatnak nemcsak a sertésekkel kell törődnie, hanem a dol­gozóival is. Hogyan fogalmazzuk akkor meg helyesen egy olyan cikknek a címét, amely valamelyik — mondjuk: a szóban forgó nagymegyeri — nagyhizlaldának éppen a dol­gozókról való gondoskodásával akar foglalkozni? Mivel a szilveszteri pellengér nem oldotta meg ezt a kérdést — nem is oldhatta, hiszen nem ez volt a célja —, visszatérünk most rá, és nyelvhelyességi szempontból is foglalkozunk vele. Kezdjük mindjárt a megoldással! Nem adott volna okot mosolyra a cím, ha így fogalmazzák meg: Az emberekről való gondoskodás a čalovói nagyhizlaldá- nál; vagy még kevésbé ebben a formában: ... a Calovói iVagyhizlaldánaZ. Ez utóbbi, nagy kezdőbetűs változat job­ban kiemeli a nagyhizlalda vállalatjellegét, de ez a meg­oldás csak a cikk szövegében érvényesíthető, a címben kevésbé: a címeket ugyanis általában csupa nagybetűvel szedik. De már a -ban ragnak a -nál raggal való felcseré­lése is megelőzi a félreértést; s ha köznevesítve, kis kez­dőbetűkkel írjuk is a vállalat nevét, nem a sertések hizla­lóhelyére, hanem az ott dolgozók munkahelyére fogunk gondolni. A -nál, -nél ragot talán már szándékosan is kerülik egye­sek, mert használata túlzott méreteket ölt napjainkban. Sok más, az adott helyzetben megfelelőbb ragot szorít ki a he­lyéről. Helytelen a használata pl. ezekben a mondatokban: ,,A küldöttség fogadásánoZ a miniszterelnök is jelen volt“ (helyesen: fogadásán); „A két barát már búcsúzásnáZ ve­szett össze“ (helyesen: búcsúzásfcor); „A cél megvalósítá- sándZ mások segítségére is szükség van“ (helyesen: meg- valósításá/zoz); stb. Küzdünk is használata ellen a fentiek­hez hasonló esetekben. De nem üldözhetjük, ha a saját szerepkörét tölti be. Elsősorban, akkor, amikor mellettisé- get fejezünk ki vele: „A ház falánaZ árkot ástak.“ Ezekben a mondatokban is a saját szerepében fordul elő: „A bará- toméknáZ voltam“; „A fiúnaZ egy fillér sem volt“; Gyer- tyafénynéZ írtam a levelet“; ,,A fiú magasabb volt az apjá- nál“; „LábánaZ fogva húzta ki a vízből“; stb. Sőt ebben az esetben is helyénvaló a használata: „Egy építőipari vál- lalatrcáZ lépett munkába.“ Ez utóbbi példa tehát azt mutat­ja, hogy akkor is használhatjuk tv r-nál, -nél ragot, ha az vállalatot, intézményt megnevező szóhoz kapcsolódik, s az így létrehozott szóalakkal azt fejezzük ki, hogy valaki a szótőben megjelölt vállalatnak, intézmények az alkalmazott­ja; a szótőben megjelölt vállalatnál, intézménynél dolgozik, tölt be állást stb. Sőt ilyen esetben éppen értelemmegkülön­böztető szerepe van a többi raggal, pl. a -ban, -ben tolda­lékkal szemben is. Aki a Csehszlovák Rádiőöan, a Szlovák Pedagógiai Kiad óban, az ŰJ Szó szerkesztőségében vagy — tömören szólva — az Oj Szóban dolgozik, az a Cseh­szlovák Rádió, a Szlovák Pedagógiai Kiadó, illetve az Új Szó épületében dolgozik. A Csehszlovák RádiónaZ, a Szlo­vák Pedagógiai KiadónáZ és az Oj Szónál dolgozni annyi, mint a szóban forgó intézmények alkalmazottjának lenni, kötelékébe tartozni. Például az Oj Szó kihelyezett tudósítói nem dolgozhatnak az Oj Szóban, csak az Oj Szónál. Lehet tehát dolgozni a nagymegyeri nagyhizlaldáöűn is, ha a helymeghatározással azt akarjuk kifejezni, hogy va­laki a hizlalda belterületén, nem pedig — mondjuk — a szántóföldjein dolgozik. De ugyanúgy a nagymegyeri nagy- hizlaldánáZ vagy (a ATagymegyeri ZVagyhizlaldánaZ) dolgo­zik az is, aki a sertéseket eteti, mint aki részükre az ele- séget termeli, ha azt akarjuk kifejezni, hogy ezeknek a személyeknek az említett vállalat a munkaadójuk. így tehát az emberekről is a nagyhizlaldá/ióZ, nem pedig a nagyhiz- laldáöan gondoskodhatnak. JAKAB ISTVÁN Az orenburgi távolsági gázvezeték a szocialista országok együtt­működése új formáinak egyik példája. A KGST-tagországok a szocialista gazdasági integráció átfogó programjának keretében közösen építik ezt a földgázvezetéket. A vezeték 2750 km hosz- szú, áteresztőképessége naponta 100 millió köbméter földgáz vezeték lesz. Felvételünkön: Hegesztik a csöveket azon a szaka­szon, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói épí­tenek. ' (Felvétel: CSTK — TASZSZ) 1976. V. 15.

Next

/
Thumbnails
Contents