Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)
1976-05-15 / 115. szám, szombat
A CSKP VETERÁNJA Nincs olyan felnőtt vagy gyerek Madaron, aki útba ne tudná igazítani az embert, ha Ifjú Andrást keresi. De a falu határán túl is, szerte a járásban, mint fáradhatatlan, harcos kommunistát emlegetik, az iskolákban pedig ő a mindig mesélő András bácsi Még a járási pártkonferencián megfigyeltem ő, a konferencia legidősebb küldötte, egy pillanatra sem tette félre a fülhallgatót, nehogy egy szót is elmulasszon abból, amit mondanak. „Minden érdekel, hiszen nem vagyok még olyan öreg“ — mondta később. Fekete kis- kabátján a többi kitüntetés között a Munkaérdemrend is ott csillogott. Nyolcvankét év emlékeinek súlyát hordozzák a szavak. Közel egy évszázad, mely az időszámítást csak egy vonással gyarapítja, a világtörténelmet viszont az egyik leggazdagabb fejezettel, népek, világrészek sorsfordulójával. ifjú András készülnek. Tíz évvel később ez be is következett. A gyűlésen úgy beszéltem, ahogy Steiner elvtárs tanított. „Emberek, ha kitörne a háború, sose fogjatok fegyvert a szovjetek, a munkástestvérek ellen." A SZÍV MÉG A RÉGI 1976. Gyorsan peregnek a képek, mint a homokóra. Felbukkan egy lövészárok, majd egy tüntetés képét, a börtönt, két út között egy hitvesi ölelést, a munkaszolgálalosok egyenruháját látják a távolbanéző és mégis visszapillantó szemek. A mozaikkockák végül is összeállnak egy egésszé, aminek a neve: élet. A teljes, értékes emberi élet, a mindig javítani akaró. — Tudja, mi lehet a legjobb dolog? Tanulni... Én csak hat elemit járhattam, pedig mindig az első tanulók között voltam. Apámnak csak fél hold földje volt. Meg amit még haszonbérbe vettünk, azon kellett dolgozni. Hát ezért... A Iövés7drokban jött a hír Mire embersorba kerültem volna, kitört az első világháború. Harminchárom hónapig voltam az olasz fronton. Do- berdo mellett. Ott, 1918 júliusában, a lövészárokban mesélték az orosz frontot megjárt öreg katonák, hogy forradalom van ... Ott hallottam először a Szovjetunióról, a kommunizmusról. Hinni is nehéz volt eleinte, hogy urak nélkül is világ a világ. De jó volt bízni benne. Először azonban ezt kell túlélni, mondogattuk. Túléltem. Megsebesültem, az igaz, de túléltem. így kerültem haza. Biztosan hallotta már, milyen volt akkor a falvakban a nép, a háborúból épen vagy csonkán hazajött férfiak hangulata. 1920 májusában megalakítottuk a szociáldemokrata pártot, majd a földmunkások szakszervezetét, kétszáz taggal. Egy évvel később, 1921 őszén pedig létrehoztuk a kommunista párt alapszervezetét tizenöt taggal. Én lettem az első elnöke. Az is maradtam egészen 1938-ig. Gyorsan, nagy hévvel magyaráz. Kifullad- a tüdő már nem bírja, csak a szív a régi, meg a hite. „Négy hónapot kaptam érte" 1921. május elsején találkoztam először Steiner Gáborral, itt Madaron. A hatóságtól kértünk engedélyt, hogy népgyű- lést és felvonulást tarthassunk. Nem adták meg. Egy zárt udvarban jöttünk össze. Mikor először megláttam őt, nem gondoltam sokat a nálamnál is vékonyabb emberről. Hanem aztán, mikor megszólalt! Talpig ember, talpig kommunista volt. Aztán hozzá jártam agitátorképző iskolába. 1925-ben azt mondta: „Ifjú elvtárs, kimégy Izsóra népgyűlést tartani.“ Megijedtem. „Ne félj — mondta — küldök Komáromból is valakit.“ Ketten jöttek, de nem tudtak azok a parasztok nyelvén beszélni. Én közülük való voltam. Nem dicsekvésből mondom ... Több mint huszonötször tartottam így népgyűlést. Huszonkilencben például Alsópéteren. Már akkor tudtuk, hogy a kapitalisták a Szovjetunió ellen Négy hónapot kaptam érte. A börtönben, mint politikai, nem voltam köteles dolgozni. Olvastam, amennyit és amit lehetett. A kommunista eszméket terjesztő iratokat nem engedték be. A francia forradalom történetét viszont igen. Azt többször is elolvastam. Egyszer meglátogatott a cellában Mező István is. Illegalitásban 3938. szeptember 8-án Anionín Zápotocký elvtárs jött hozzánk. Aki nem értette, annak lefordítottuk magyarra a beszédét. Figyelmeztetett bennünket, hogy a pártot föl akarják oszlatni, készüljünk föl rá. De maradjon mindig mindegyikünk a nép, a tömegek között. November 15-én meg is kaptam az értesítést. A mezőn voltam, a feleségem szaladt ki hozzám, mondta, hogy a csendőrök keresnek. Az iratokat, a névsort kérték. Jól el voltak rejtve már azok! Rendőri felügyelet alá helyeztek, azt mondták, minden nap jelentkeznem kell a kurta- keszi csendőrőrsön. Újévkor fölmentettek, hogy ne járjak tovább. Figyelmeztettek, hogy nekünk, Tóth Márton társammal tilos nyilvános helyen megjelenni, ahol már három ember összejött, nehogy agitáljunk. Zápotocký elvtárs azt mondta, hogy legyünk mindig a nép között. Hát most mit csináljunk? Mikor Horthyék lemondtak, október 15-én Komáromban. • Benében megalakítottunk egy partizáncsoportot, Patkó Béla volt a parancsnok. De aztán a körülmények úgy hozták, hogy nem lett belőle semmi. A szökés Két nap múlva, este tizenegy óra körül lehetett, megzörgették az ablakunkat. Három gesta pós volt. Értettem, mit beszélnek, kint a fronton megtanultam németül, még ma is tudok. A bíró fia — a bíró az elég rendes ember volt — ösz- szeírta a faluban a kommunisták névsorát. Tizenhatan voltunk. A feleségemtől és apámtól úgy búcsúztam, mint aki már nem biztos, hogy visszajön. Egy teherautón megbilincselve vittek bennünket Marcel- házára, ahol már lehettek vagy hetvenen. Az árkászokhoz kerültem munkaszolgálatra. Egészen Szombathely mellé, Kőszegig vittek kettőnket Tóth Mártonnal. Akkor már a Garamnál állt a front, az újságok is írták, hogy nagy harcok folytak ott. Megszökünk, határoztuk el. Otthon akartuk bevárni a szovjet csapatokat. Elég körülményes volt az utunk, amíg le tudtunk kerülni Győrnek, onnan pedig a magyar Komáromba. Ott lakott egy volt falumbéli, a Czi- bor •László. Ö adott parasztruhát, s átkísért a hídon. Megtanultuk, azt kell mondanunk mindenütt, hogy egy kis szalonnát, lisztet, mákot vitttünk nekik, hogy legyen mit enniük. Minden sikerült. Az új évet már otthon, Madaron töltöttük. Január 6-án éjjel megérkeztek falunkba az első szovjet katonák. Mi kommunisták mindjárt összejöttünk, méltó fogadást akartunk rendezni. Megbeszéltük, hogy elénekeljük az Inter- nacionálét, de a fasisztáknak sikerült feltartóztatni, és rövid időre visszaszorítani a szovjeteket. Két hónap múlva, március végén szabadult fel községünk. Keze súlyosan nyugszik az asztal lapján. Egész életében keze munkájára támaszkodott. Szántott, vetett, élni és éltetni akart: ez maga volt a hit, az eszmében, a jövőben. És földmunkásból 1945-ben, a felszabadulás után, a falu első embere lett. Irányított, szervezett. Majd hét évig Magyarországon agitált a szövetkezetesítés mellett. Ötvennégyben ismét szülőfalujában élt és dolgozott. Politikai munkát végzett, tisztségeket töltött be. Nyolcvankét évesen is az a mokány, kemény ember, mint akkor, mikor kivitték — „mielőtt embersorba került volna“ — az olasz frontra. Igaz, jóval több annál: kommunista lett. Egv életre. MALINAK ISTVÁN A pLzeňi Skoda Művek rokycanyi öntödéjének dolgozói a 6. ötéves tervidőszak első évi feladatainak teljesítése érdekében emelték a XV. pártkongresszus és a párt megalakulása 55. évfordulója tiszteletére tett szocialista felajánlásaik értékét. ígéretet tettek, hogy az idén 100,3 százalékra teljesítik az árutermelési tervet, ami 100 000 koronás nyereséget jelent. A komplex szocialista racionalizálással 150 000 koronás költség- és további 10 000 koronás energiamegtakarítást akarnak elérni. Ügyszintén az idén további 4 olyan munkacsoportot szerveznek, amelyek a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért fognak versenyezni. Felvételünkön: Lecsapolják a salakot az öntés előtt. (Felvétel: ČSTK — J. Vlach) GONDOT OKOZ A SZÁRAZSÁG Közép-Szlovákiában az elmúlt napok folyamán már .szinte mindenütt letették a legfontosabb tavaszi munkák gondját a mezőgazdasági üzemek dolgozói. Az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok határában a szakemberek véleménye szerint hosszú évek óta nem volt annyira akadálymentes a munkák menete, mint az idei tavaszon. A talajművelést, a vetést, a növényápolást és a többi mezei munkát mindenütt gyorsan és idejében elvégezték. Ezzel azonban csak kevés helyen ért véget a földművesek gondja. — Ezúttal a megszokottnál mintegy tíz-tizennégy nappal későbben köszöntött be hozzánk a tavasz — magyarázta Ján Dimoš mérnök, a Banská Bystrica-i Kerületi Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság főagronómusa — A kedvező időjárás folytán azonban mindenütt hamar behoztuk a kezdeti lemaradásokat. Jó munkaszervezéssel azt is elértük, hogy a tavalyinál néhány nappal korábban földbe kerültek a tavasziak. A későbbi napok folyamán, sajnos, mégis megsokasodtak a problémák. Az aránylag kései erős fagyok miatt a kerületben összesen 3761 hektár őszi vetést kellett kiszántani. Ebből több mint 2500 hektár volt a búza. Később a fagykárok okozta többlet- munkán kívül elsősorban a száraz időjárás nehezítette a növénytermesztők helyzetét. A kerületben február elejétől április húszadikáig úgyszólván egy helyen sem mértek semmi csapadékot. A kerület néhány vidékén azonban áprilisban sem esett. A Liptovský Mikuláš-i járásban február elseje óta mostanáig mindössze hat milliméter, a martini járásban pedig tizenhét milliméter csapadék hullott a földekre. A száraz időjárást elsősorban az árpavetések sínylették meg. A legtöbb helyen szakaszosan, kétszerre, há- romszorra kelt ki az árpa. Ez a körülmény minden bizonnyal nagymértékben befolyásolja majd a terméshozamok alakulását. Ha az eddigiekhez hasonlóan a következő hetekben is hiányozni fog a csapadék, nagy hozamokra aligha lehet majd számítani. A szárazság következtében jelentős károk keletkeztek a cukor répaföldeken is. A kerületben eddig mintegy 400 hektáros területen ki kellett szántani a vetést. Ugyanezt kellett tenni az összesen ezer hektáros mákvetésterület csaknem egyötöd részén is. — Ezekben a napokban szinte mindenfelé sok munkát ad a pótvetések végzése. Az északi járásokban a kifagyottak és a kiszántottak helyére árpa, illetve zab, a déli határrészeken pedig kukorica kerül. Ezzel a munkával aránylag jól haladnak a mezőgazdasági üzemek dolgozói. A hüvelyesek és az egyéb növények vetés után felszabadult gépi erőt mindenütt erre csoportosították. A munka befejezése a legtöbb helyen így már csak néhány nap kérdése. — Mi a helyzet a burgonya ültetésével? — Már elvégeztük ezt a fontos munkát. A kerület tizenhárom járásában összesen 16 400 hektáron termesztünk burgonyát az idén. A tervezett vetésterületen nem kellett változtatni. Az elmúlt hetekben ugyan komoly gondot okozott az ültetőburgonya hiánya. Ösz- szesen mintegy 400 vagon hiányzott a szükséges meny- nyiségből. A helyzeten sokat segített az a körülmény, hogy a szokásosnál kisebbek voltak az ültetésre szánt burgonyagumók, így a hektáronkénti ötvenezres egyedszámot nem kellett csökkenteni. A burgonya fejlődését azonban szintén késlelteti a szárazság. Főleg a Liptovský Mikuláš-i járásban, a kerület egyik legjobb burgonyatermő vidékén okoz nagy gondot a csapadékhiány. Sajnos, nem sokkal kedvezőbb a helyzet a kerület többi járásában sem* — Milyen lehetőségek vannak az öntözésre? — Közép-Szlovákiában összesen 13 712 hektár az öntözőberendezéssel felszerelt terület. Az ország más vidékeihez hasonlítva ez nagyon kevés. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a berendezések nagyobb részét csak a rétek és a legelők trágyaleves öntözésére használhatjuk. A mező- gazdasági üzemekben komoly problémát jelent a meghibásodott berendezések javítása is. Ez idő tájt ugyanis semmilyen pótalkatrészt nem lehet beszerezni. Kerületünkben ennek következtében már huzamosabb ideje üzemképtelen mintegy kétezer hektár öntözésére vásárolt berendezés. Azokban a gazdaságokban pedig, ahol nem küzdenek ilyen nehézségekkel, többnyire a vízhiány okoz gondot. Az öntözőberendezések megfelelő kihasználására ezért valóban kevés a lehetőség. A cukorrépát például csak 215 hektáros területen tudjuk öntözni. A hó nélküli erős fagyok és a hosszan tartó szárazság mindenütt nyomot hagyott az évelő takarmány- növények parcelláin is. Közép-Szlovákiában a takarmánynövények fejlődését ezenkívül a tavaszi műtrágyahiány i9 nagyban befolyásolta. Az igényelt meny- nyiségből több mint 3000 tonna hiányzott a fejtrágyázások idején. Az elmúlt hetekben ezért összesen 1270 hektárnyi takarmányt kellett kiszántani. Az első kaszálás elvégzése után további ezer hektár kiszántásával kell számolni a mezőgazdasági üzemek határában. — Milyen takarmánytermésre van kilátás? — Nagy hozamokban sehol sem reménykedhetünk. Az évelő takarmánynövények első kaszálása mindenütt jóval gyengébb lesz a tavalyinál. Ezért elsősorban arra fordítunk majd n^gy gondot, hogy a megtermett mennyiséget a lehető legjobb minőségi állapotban takarítsuk be. Az első kaszálás elvégzése után, ahol csak lehet, trágyázni fogunk. Ha csapadékban gazdagabb lesz majd a következő hetek időjárása, a második kaszálás termése bizonyára nagyobb lesz a megszokottnál. A takarmánygyűjtésre ezúttal jól felkészülteik a kerületben. A gazdaságok szakemberei már elkészítették a konkrét munkaterveket. A takarmánybegyűjtés meggyorsítása és zavarmentessége érdekében a SZISZ Banská Bystrica-i Kerületi Bizottsága a közelmúltban felhívással fordult a fiatalokhoz. A felhívás nyomán a legtöbb ifjúsági alapszervezetek már pontos ígérr tét tettek arra, hogy milyen mértékben veszik ki részüket a fiatalok az első kaszálás termésének betakarításából. A segítőkész fiatalok szorgalmának ezúttal különösen jó hasznát veszik majd az egységes földmű- vesszövekezetekben és az állami gazdaságokban. A pótalkatrészek beszerzési nehézségei miatt ugyanis késik a betakarítógépek javítása. Előreláthatólag a rendelkezésre álló gépek mintegy húsz százalékát egyáltalán nem lehet majd munkába állítani. Ezekben a napokban a szárazságon kívül ez is növeli a földművesek gondját. LALO KÁROLY
