Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)

1976-05-14 / 114. szám, péntek

MÉRFÖLDKÖVEK A CSKP FEJLŐDÉSÉBEN Csehszlovákia Kommunista Pártjának fejlődésében — ugyanúgy, mint a töb­bi kommunista és munkáspárt fejlődé­sében — vannak mérföldkövek, rend­kívül jelentős események, amelyekhez szüntelenül vissza kell térni, mert fon­tos tanulságok forrásai. Pártunk 55 éves történelmében több ilyen kiemel­kedő esemény, időszak van; néhány a burzsoáziával folytatott kemény osz­tályharcok idejéből, néhány abból az időszakból, amikor a CSKP már uralko­dó párt volt, és társadalmunkat a szo­cializmus építésének útjára vezette. A legjelentősebb mérföldkő, s nem csupán a CSKP fejlődésében, hanem a párttal elválaszthatatlanul összeforrott csehszlovák munkásosztály fejlődésé­ben is természetesen a párt megala­kulása, alakuló kongresszusa volt, ame­lyet Prágában 1921. május 14-től 16-ig tartottak. A kongresszust a csehszlovák munkásmozgalomban eszmei-politikai és szervezeti megoszlás előzte meg, amire néhány tényező adott okot. Ez volt elsősorban a szociáldemokrácia opportunizmusa, képtelensége arra, hogy vezesse a munkásosztályt a bur­zsoázia elleni harcban, a munkásosz­tály és a dolgozó nép érdekeinek köz­vetlen elárulása. Döntő ösztönzést je­lentett az Oroszországban alakuló új típusú munkáspárt — Lenin pártja — és a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme. Jelentős szerepet ját­szott még a Kommunista Internacio- nálé 21 feltétele, melyek teljesítésére valamennyi pártnak köteleznie kellett magát, ha az Internacionále valamelyik szekciójává akart válni és fel akarta venni a kommunista párt elnevezést. A differenciálódás abban is kifejezésit nyert, hogy a szociáldemokrácia szlo­vákiai, marxista baloldala még 1921 ja­nuárjában; a történelmi jelentőségű ľú­bo clniai kongresszuson elfogadta a Kommunista Internacionálé feltételeit. A CSKP alakuló kongresszusa az op­portunista szociáldemokráciával való végleges szakítás jegyében zajlott le, a Kommunista Internacionálé 21 felté­tele elfogadásának jegyében, tehát an­nak az elhatározásnak szellemében, hogy a marxista—leniiiista tudományos tanítások .szerint járnak el: A CSKP egyik élvonalbeli személyisége, Bohu­mil Šmeral elvtárs a CSKP alakuló kongresszusán többek között kijelen­tette: Ma azért vagyunk itt a kong­resszuson, hogy az egész nemzet színe előtt a kommunizmus mellett foglal­junk állást és belépjünk a Harmadik f „Kommunista — J. B. megjegyzése“ ) Internacionálé szentélyébe''. A CSKP 55 évvel ezelőtti megalaku­lása történelmi változást jelentett mun­kásmozgalmunk és nemzeteink fejlő­désében. A párt a munkásosztály élé­re állt, ezt az osztályt — természete­sen nem hibák és tévedések nélkül — vezette a burzsoáziával vívott éles osztályküzdelmekben, a nép nemzeti felszabadító harcának élére állt a má­sodik világháborúban, elvezette a dol­gozó népet a burzsoázián aratott di­cső februári győzelemhez és vezeti a fejlett szocialista társadalom sikeres építésében. XXX A párt fejlődésében történelmi je­lentőségű a CSKP V. kongresszusa, amelyet 1929 februárjában tartottak. Jelentősége abban rejlik, hogy ez'a kongresszus kivezette a pártot abból a súlyos párton belüli válságból, amely­be a pártot B. Jílek és V. Bolen, az akkori vezetők opportunista politikája juttatta. Ezek a jobboldali irányzatokat követő vezető funkcionáriusok megbé­nították a párt forradalmi tevékenysé­gét, elszakították a tömegektől, képte­lenné tették arra, hogy az elkövetkező éles osztályharcokban a munkásosztály élén álljon, annyira eltompították a párt marxista—leninista forradalmi jel­legét, hogy magának a Kommunista In­ternáciou álénak kellett beavatkoznia a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának a CSKP valamennyi tag­jához intézett ismert nyílt levelével, amelynek találó címe volt: Az oppor­tunista passzivitásból a bolsevik akti­vitásba. Ez a rendkívül sürgető és bonyolult feladat — kivezetni a pártot a veszé­lyes válságból, elszigetelni az oppor­tunizmustól, megtisztítani képviselőitől és hordozóitól, és a pártot a bolsevik aktivitásba vezetni — a marxizmushoz, a leninizmushoz és a forradalmi moz­galomhoz kifejezetten hűséges, legfej­lettebb erőkre, főleg a Klement Gott­wald köré tömörült fiatal funkcioná­riusok csoportjára hárult, amely a párt magvát alkotta. A CSKP V. kong­resszusa a párt élére Klement Gott­wald elv társat, a munkásosztály fiát, a kiváló forradalmárt, a nemzetközi kommunista mozgalom személyiségét állította. Vezetésével a marxista—le- ninista erők az V. kongresszuson bebi­zonyították. hogy a párt válságának gyökerei az opportunizmusban és a párt szociáldemokrata hagyományaiban, a forradalmi távlatok elvesztésében rej­lenek. Klement Gottwald és a köréje tömörült elvtársak felejthetetlen érde­me, hogy minden erejüket kifejtve hoz­zájáruljanak ahhoz, hogy kiküszöböl­jék a veszélyes válság gyökereit, hogy a párt a nemzetközi kommunista mun­kásmozgalom, főleg a szovjet kommu­nisták általános érvényű tapasztalatai­nak az adott feltételekre való alkalma­zásával az opportunista passzivitásból átmenjen a bolsevik aktivitásba, hogy valóban a munkásosztály és az összes dolgozók forradalmi marxista—leninis­ta élcsapatává váljon. Az V. kongresz- szussal kezdődött a CSKP átalakulása igazi új típusú forradalmi párttá. Ez­zel a kongresszussal a párt politikai érettségének időszakába lépett. Ebben rejlik a CSKP V. kongresszusának tör­ténelmi jelentősége. XXX A párt történetében jelentős hely il­leti meg a CSKP VII. kongresszusát, melynek 40. évfordulójáról ez év ápri­lisában emlékeztünk meg. A kongresz- szust a fasizmus fokozott veszélyének idején, abban az időszakban tartották, amikor a fasiszta Németország közvet­lenül veszélyeztette Csehszlovákia sza­badságát és önállóságát. A kongrész- szus fő feladatként tűzte ki Csehszlo­vákiának a fasizmustól való védelmezé- sére irányuló küzdelmét, és a Nép­front irányvonalát Csehszlovákia felté­teleiben, amelyeket jóváhagyott a Kom­munista Internacionálé VII. kongresz- szusa. Nagy figyelmet szentelt ezenkí­vül a szakszervezeti mozgalom egye­sítésének, az ifjúság Népfrontba való megnyerésének, s ugyanakkor magának a párt szervezeti munkájának. A CSKP VII. kongresszusa lényeges változást jelentett a pártnak a gazda­sági, szociális, politikai, kulturális és nemzetközi követelményeiért, valamint a dolgozó nép jogaiért vívott harcban. kialakította a kedvező szubjektív feltételeket az osztályharc és a töme­ges demokratikus mozgalom fejlődésé re. Elmondhatjuk, hogy a párt a CSKP VII. kongresszusa irányvonalának je­gyében történelmének legnehezebb idő­szakába lépett, népünk nemzeti fel­szabadítási küzdelmének időszakába, melynek a párt vezető ereje volt, és ezt a harcot győzelemre vitte. XXX A csehszlovák dolgozó népnek ,1948- ban a burzsoázián aratott februári győ­zelme munkásosztályunk műve volt, élén marxista—leninista pártjával, s ezért ezt a győzelmet joggal a CSKP fejlődése legjelentősebb történelmi mérföldkövének nevezzük. A CSKP ve­zetésével — élén Klement Gottwald elvtárssal, — amely a felszabadítás után uralkodó párt lett, noha még a reakciós burzsoáziával vívott éles osz­tályharcok feltételei közepette nemze­ti és demokratikus forradalmunk 1948 februárjában szocialista forradalommá alakult. Valóra vált a munkásosztály régi vágya — megdönteni a tőke ural­mát, kiküszöbölni az embernek ember által való kizsákmányolását, hatalom­ra juttatni a proletariátus diktatúráját, és elindulni a szocializmus építésének útján. Nézeteink fejlődésében ez a tör­ténelmi jelentőségű határkő csakis és kizárólag azért jöhetett létre, hogy a CSKP Klement Gottwald vezetésével a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus tanításának elvei­hez tartotta magát, hogy a párt veze­tésével egyre jobban elmélyült és szi­lárdult szövetségünk a testvéri Szov­jetunióval. XXX A párt fejlődésében jelentős mérföld­kőként íródott be a CSKP KB 1969-ben tartott áprilisi plenáris ülése, amely a párt élére marxista—leninista vezetősé­get választott, élén Gustáv Husák elv- társsal, majd a CSKP XIV. kongresz- szusa, amelyet 1971 májusában tartot­tak meg. A súlyos, veszélyes válságos időszak után, amelybe a pártot és a társadal­mat a jobboldali opportunisták és re- vizioriisták taszították, s amely Cseh­szlovákiában ellenforradalmi változás­ra törekedett, a fejlődésben éppen a CSKP KB áprilisi ülésén történt meg az átalakulás. A párt űj vezetősége megalkuvást nem ismerő harcba kez­dett az opportunizmus ellen, a párt megtisztításáért és társadalmi életének sokoldalú konszolidálásáért. A párt XIV. kongresszusa a CSKP történelmében azért foglal el külön he­lyet, mert lezárta a párt és a társada­lom életének egyik legsúlyosabb idő­szakát — az 1968—1969-es évek válsá­gos időszakát —, és kitűzte a párt munkájának és az egész csehszlovák társadalom további szocialista fejlődé­sének konkrét programját. Az e kong­resszuson kitűzött feladatok sikeres tel­jesítése tette lehetővé, hogy a CSKP XV. kongresszusa kitűzhette a politi­kai irányvonalat: gazdasági és szo­ciális programját — a fejlett szocialis­ta társadalom építésének program­ját, <’ ■ . • . ■ ; XXX Pártunk 55 éves történelmének je­lentős mérföldkövei több tanulságot nyújtanak számunkra. Például, hogy a párt az eszmei-politikai, szervezeti és akcióegységben mindig egységes le­gyen, szilárd kapcsolatban a néppel, hogy rendszeresen eszmei-politikai munkát kell kifejtenie a saját sorai­ban és a dolgozó nép köpében, hogy a társadalom élén álljon, juttassa ér­vényre haladó érdekeit, ezekkel az ér­dekekkel összhangban, a nép. szükség­leteivel és az adott lehetőségekkel összhangban stb. tűzze ki a feladato­kat. Az egyik tanulság, amelytől függ az összes feladatok teljesítése, az, hogy a párt mindennapi tevékenysé­gében feltétlenül a tudományos-mar­xista—leninista tanítás és a proletár internacionalizmus általános érvényű elveihez tartsa magát, hogy tevékeny­ségében érvényesítenie kell a íenini munkastílust, a párt élete és munkája a lenini normákhoz igazodjon. A CSKP 55 éves története és a többi marxista— leninista párt története is arra tanít bennünket, hogy amikor a párt a leni­ni utat követte, sikereket ért el, és amikor eltért a leninizmus általánosan érvényes elveitől, mindig elveszítette tá­jékozódó képességét, ingadozott és ve­reségeket szenvedett. Ezt a tanulságot kell szüntelenül szemünk előtt tarta­nunk, mindennap ehhez tartsa magát egész pártunk és minden kommunista. JOZEF BÁNI IGAZSÁGRA ÉBRESZTENI Füzetek vannak előttem. Gyermekegyéniségek takaro­son becsomagolt tükrei. Illetve nemcsak gyermekegyéniségek­ről van szó, mert középiskolá­sok munkái is fekszenek előt­tem. Az összes osztály, fiúk, lányok, mindenféle írás és min­denféle külalak. Az ember ál­lítólag minden hét évben gyö­keresen megváltozik. E szerint az állítás szerint azok, akik telerótták a füzetlapokat, két­szer élték át ezt a változást az iskolapadokban — hét és ti­zennégy éves korukban. A fo­galmazások ellenben nem tá­masztják alá ezt az elméletet. A fejlődés fokozatos. A gyer­mek és az ifjú ember úgy al­kotja és rögzíti véleményét, ahogyan ebben a környezete, főleg a szülők és az iskola segíti. A széles sorok, a szálkás be­tűk, a helyenként reszketőbb írás, mint amilyet a tanító elv­társnő elképzelné — a legki­sebbeket képviseli. Sok mindent még nem értenek a körülöttük zajló eseményekből, mégis ... „Az én anyukám párttag. Mindig sok a munkája. Segít az embereknek ...“ Kurta mondatok, egy harma­dikos gyerek egyszerű és őszin­te gondolatainak tükröződése. Időnként talán hiányzik az anyja, de azt már felfogja, hogy az anyján másokkal is osztoznia kell. A negyedik osztályos fiúk és lányok fogalmazásórán ezt a témát kapták: A XV. koagresz- szus jegyében éltünk. Érdekes, mennyi információt szereztek a gyerekek erről az eseményről. A szülők nem segítettek, a fo­galmazást az iskolában írták. Persze, a szülői befolyás nyil­vánvaló, de éppen ezen a dol­gozaton dokumentálható, mi­lyen jelentős helyet képvisel­nek manapság a gyermekneve­lésben a tömegkommunikációs eszközök, elsősorban a televí­zió. Csakis onnan szerezték azt a sok ismeretet, amit munká­juk első részében felhasznál­tak. Az ember azt hinné, egy tízéves gyerek nem érdeklődik a felnőttek ilyen jellegű dol­gai iránt, viszont sokakat — felnőtteket — éppen csemetéik kíváncsi kérdései ingattak meg ebbeni hitükben, amikor a ma­mának vagy a papának tettek fel kérdéseket, például a kong­resszusi híradó figyelése köz­ben. Munkájuk második részé­ben röviden rátérnek a tulaj- doképpeni témára ... „ ... a XV. kongresszus tisz­teletére cikkeket és képeket ragasztottunk a füzetekbe a kongresszusról, faliújságot ké­szítettünk, újságot olvastunk. A gyárak értékes felajánláso­kat tettek. Mi is hozzá akarunk járulni a felajánlásokhoz, hi­szen a kongresszus még jobb feltételeket teremt a tanulás­hoz.“ A honismereti füzet áldoza­tául a Pravda éppen azon szá­ma esik, az a kongresszusi hír­adó, amit apa félretett magá­nak. De apa végül is megbékél, mert a grafikai elrendezés alatt egyes ékeskesdik, s ezen az ő keze nyoma is látszik. A hatodikosok már nehezebb helyzetben vannak. Tőlük már többet követelnek — hiszen újabb tantárggyal bővült az órarendjük — a polgári neve­léssel. ,,... a munkások csak nagy nehezen kaptak munkát, s ha mégis, kevés volt a bérük. Ki­zsákmányolták őket. Leálltak a munkával, sztrájkokat hirdet­tek. A csendőrök nem haboz­tak belelőni a munkásokba. Az én nagyapám is sztrájkolt, hogy jobb megélhetést biztosít­son az apámnak meg a test­véreinek. A munkások segítet­tek egymásnak, a többi gyár­ban is sztrájkokat hirdettek. Az összes harcot a kommunisták vezették, kommunizmust akar­tak .. A SZISZ Pionírszervezete is azok közé tartozik, akik for­málják a gyerekek világnéze­tét. A gyerekek azonban nem­csak egyenruhával és vörös nyakkendővel fejezik ki a párt­hoz való tartozásukat, hanem a tevékenységükkel is, mely a vörös úttörők forradalmi múlt­jára támaszkodik. Dolgozatuk­ban érdeklődés mutatkozik a párt története, valamint azon társadalmi rend iránt, amelyet a kommunisták el akartak sö­pörni és űj, olyan rendszerrel helyettesíteni, amelyet a mai gyerekek ismernek. A füzetek a gyereknevelés ezen terüle­téről is beszélnek ... „... a Pavlik házaspár olyan időket megélt, amikor kommu­nista tevékenységük miatt ül­dözték őket. Eljöttek közénk, s mi igen hálásak vagyunk. Azt mondták, hogy akkoriban el sem tudták képzelni, hogy ma így fogunk élni, de hittek ben­ne, hogy a szegénység és az éhség örökre eltűnik. Egész életükben küzdöttek, csak öreg­Fogalmazást írnak a bratislavai Palackij utcai alapiskola IV/A osztályos tanulói (L. Kríž felvétele) ségükre ismerték meg a bol­dogságot és a békességet. Tör­téneteket meséltek azokról az időkből, amikor a párt a bur­zsoázia ellen harcolt. A rado- tíni történet volt a legérdeke­sebb. 1930-ban itt a csendőrök belelőttek a vörös nyokkendős menetelő gyerekekbe és ötöt közülük súlyosan megsebesí­tettek ..." Az ifjú ember — mert 15 éves korában már aligha ne­vezhető gyereknek — kialakít­ja a kézírását s ez már élete végéig nem sokat változik. Ugyanúgy állandósítja és mé­lyíti a világról alkotott véle­ményét. Töprengővé válik, s nem tartja elegendőnek, amit a tankönyvekben talál. Érdekli, hogy miért élünk úgy, ahogy élünk, hogyan jutottunk el ed­dig. A középiskolásoknak nincse­nek dolgozatfüzeteik. A ne­gyedévi munkáikat dupla ívre írják, ez olykor nem elég, meg kell toldani. Nem egész egy hó­nappal ezelőtt ilyen ívekre vé­tették gondolataikat az érett­ségizők. A hat téma közül a „legkapósabb“ éppen az volt, amelyik a diákok igazságkere­séséről ad képet: A CSKP meg­alakulásának történelmi jelen­tősége és szerepe a kapitaliz­mus elleni harcban valamint a szocialista társadalom építésé­ben. Az előadásformát válasz­tották. Az érettségizőnek bele kellett magát élnie a tanár szerepébe és elmagyaráznia, voltaképpen mi mindennel kel­lett megbirkóznia ifjú éveiben. „Amikor azokról az esemé­nyekről beszélnek, amelyek életünket predesztinálták, lel kesedést érzünk, harci erőt és tettre készséget. Úgy mint a nagyapáink, akik az új világért küzdöttek, ahol az emberek egyenlőek, ahol nincs kizsák mányol&s és nyomor ...“ Ezekből a szavakból már érezni az igazságra ébresztést. Ezek szinte már érett ember szavai, aki előtt viszont még legalább 55 év áll s ez alatt az idő alatt bizonyítania kell az igazságot, megvédenie és felvirágoztatnia. ĽUBOŠ KRÍŽ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents