Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)
1976-05-14 / 114. szám, péntek
Az olomouci Palacký Egyetem Természettudományi Karának finommechanikai, optikai és optikaelektrotechnikai tanszéke sikeresen teljesíti a pártkongresszus azon határozatait, amelyek a kutatás eredményeinek a gyakorlatban való gyors érvényesítésére vonatkoznak. Felvételünkön Svätopluk Černoch, Jitka Horáková, dr. Josef Pesák és Jaroslav Homola méréseket végez a tanszék akusztikai laboratóriumában. (Felvétel: CSTK — V. Galgonek) A MUNKA SZERETETE AZ ÍGÉRET NE CSAK SZÓ MARADJON # BRIGÁDTAGOK, KOMMUNISTÁK Gyerekkoromban félig tréfásan mondta apám: „Az a jő ács, aki baltájával faragja a ceruzát. Mert ahhoz mindig éles kell hogy legyen a balta.“ Ha nem lenne túl sablonos, tőle is megkérdezném, hogy ki a jó rakodómunkás. De megfontolt, rövid mondataihoz nem illenek a sablonok. Homloka közepén két mély ráncba fut össze az ezer apró barázda, ahogyan lentről figyeli, irányítja a daru munkáját. A mutató és nagyujja közé csípett cigaretta már majdnem végigégett, gyorsan szippant még Farkas Péter kettőt, mint aki már gyerekkorában megszokta, hogy semmit sem lehet eltékozolni. Mint aki megtanulta, milyen becse van a kény érvégnek is, fiatal férfikorban pedig — mikor nem volt — egy szippnntásnyi dohányfüstnek. — Nem olyan cipő való ide, mint a maguké — mondja. — Üljünk inkább le valahol. És a füstszűrőt megfontolt mozdulattal tapossa bele a sárba. « * :♦ A prievidzai Banské stavby vállalat koši üzemének csal- lóközaranyosi részlegében vagyunk, ahol bányák, alagutak építéséhez gyártják a vasbeton építőelemeket Az alig 130 dolgozót foglalkoztató kis üzem a múlt évi 48 millió koronás termelési tervét 108 százalékra teljesítette. Számokban talán körülményes lenne kifejezni, hogy az említett érték előállítása során hány ezer köbméter kavicsot, mennyi cementet, vasarmatúrát használtak fel. A terv teljesítésében tehát fontos szerepe van a nyersanyag időben történő kirakásának és a készáru elszállításának. Ezt a feladatot már évek óta Farkas Péter szocialista munkabrigádja végzi — közmegelégedésre. Farkas elvtárs az üzemrészleg pártalapszervezetében az elnöki tisztséget is betölti. Tavaly ünnepelte ötvenedik születésnapját, s ebből az alkalomból megkapta a „Kohó- és Nehézipari Minisztérium legjobb dolgozója“ kitüntetést. Több tisztséget visel, még* sem aprózza fel a gondokat. Amikor, a brigádot említi, a munkáról beszél, amikor a munkát említi, a pártalapszerfelszámolásukhoz. Üzemünk fejlesztés előtt áll, a jövőben új munkacsarnokot építünk, s megközelítőleg húszmillió korona értékkel akarjuk növelni a termelést. Az elvtársak ezzel kapcsolatban is reális látásmódról tettek bizonyságot. — Legnagyobb problémánk a munkaerőkérdés Az egyre fokozódó gépesítés ellenére sem könnyű itt a munka. Fiataljaink pedig sorra elmennek tőlünk. Lehet, hogy nemcsak a lapát nyele nehéz nekik. Jelenleg sem dicsekedhetünk vele, s a jövőre sem terveztek szociális helyiségeket... — Alapszervezetünknek 16 tagja van, de egy párttagjelöltünk sincs. Tavaly hárman jelentkeztek. Fiatalok voltak, s nem is dolgoztak rosszul. Azonban mire jóváhagytuk volna felvételüket, itthagyták az üzemet. * * # — Apám a CSKP alapító tagja volt. Én húsz esztendeje vagyok párttag, hat éve pedig elnök. Figyelemmel kísértem a XV. kongresszust, s elolvastam a beszámoló minden szavát. Véleméityem szerint nemcsak kötelességünket kell teljesíteni, hogy a kongresszuson kitűzött célokat elérhessük, hanem valamivel többet. Ebből a pluszból mindenki annyit vállaljon, amennyit bír. Hogy az ígéret ne csak szó maradjon. — A brigádról kérdezett. Mit mondjak magunkról? Társadalmi munkát végeztünk az iskola építésénél. Tavaly az üzemben 120 órát dolgoztunk le bérmentesen, az idén többet akarunk. Mind a kilencen úgy döntöttünk, hogy védnökséget vállalunk a Zója nevet viselő úttörőcsapat felett. Lehet, hogy nem tudjuk majd őket olyan sok mindenre nevelni, mint pedagógusaik. \ .........5 Munkára azonban i gen. Két fiát is a munkára tanította. Az építőre, a kenyeret adóra. Hiszen arra szavazott apja is 55 évvel ezelőtt. — írja még be utólag — nondta —, hogy a brigádtagok nagy része párttag. Kérdésemre: az-e a titka, hogy szombaton §s vasárnap nem kell különösebben munkára agitálni a rakodókat, csak bólintással válaszolt. — Ha nem haragszik ... vagonok érkeztek ... — mondta és kezet nyújtott. Hárman a brigádból: Selmeci Sándor, Simon Mihály is Nagy Sándor MALINAK XNémeth István felvételei) ISTVÁN vezet feladatairól szó], és azokkal együtt az egész üzemrészlegről. — Vállalásunkhoz híven sikerült a minimálisra csökken- tenünk a vagonok állási idejét, ez természetesen a költségeken is megmutatkozik. Munkánkat mindig a vagonok mennyisége szabja meg. Igaz, többször kell hosszabbított műszakban dolgozni, mint nem. Meg aztán, ha szombatoiV fut be a szállítmány, akkor' is ki kell rakni, nem állhat két napig. Még vasárnap délelőtt is össze lehet szedni az embereket, de délután — hogy őszinte legyek — már kicsit nehezebb. Tudja, hogy van ez falun. De a vasútnak még sosem kellett bennünket sürgetnie. — Különben a múlt év utolsó hónapjaiban a hosszabbított és a szombati műszakok nemcsak a brigádunk életére voltak jellemzőek, hanem az egész üzemére. Évközben hosszabb időre kiesett egy automatikus beton présünk, kavicsbányánkat elöntötte a víz a Duna magas vízállása miatt, egy ideig nem volt aki átvegye tőlünk a készárut, és még tovább sorolhatnám a nem várt nehézségeket, melyek nagy visszaesést okoztak a termelésben. Ezért váltak az év végén szükségessé a szombati műszakok. Az említett problémák elkerülhetők lettek volna — a vízállás kivételével —, a vállalatnál jobb a szervezés és a tervezés. — Ilyen hangnemben zajlott le nálunk az évzáró pártgyűlés is. Annak ellenére, hogy már néhány hónap eltelt azóla, szükségesnek tartom megemlíteni, mert éppen akkor mutatkozott meg pártszervezetünk ereje, hiszen a munkások nemcsak bírálták a hibákat, hanem hasznos útmutatásokat is adtak AZ EMIÉKEZÉS SZÁRNYÁN Veterán kommunista üzenete a CSKP megalapításának’ évfordulója alkalmából — Ötvenöt évvel ezelőtt is tavasz volt. Rügyfakadás a természetben, Európa-szerte lázas élénkség a forradalmi munkás- mozgalomban. Ránk nehezedett még az első világháború nyomora és a sok megpróbáltatás, de a munkások nálunk is az orosz proletariátus győzelméről, a Magyar és a Szlovák Tanács- köztársaság bukása okainak feltárásáról, Csehszlovákia dolgozóinak jogos követeléseiről beszéltek ... Ezekkel a szavakkal vezette he visszaemlékezését a CSKP megalakulásának történelmi napjaira Václav Stefan hetvenhat éves barsfüssi veterán kommunista. aki a Zsitva menti tájról sokadmagával ott állt a munkásosztály szervezett élcsapata születésének bölcsőjénél. — A történelmi dátumok az évek suhanásával általában veszítenek fényükből. Ez a dátum azonban egyre ragyogóbb, mert az idők múlásával tanuljuk meg és tudjuk értékelni igazán: mit hozott nekünk, mihez nyitott kaput 1921. május 14—16-a. A summásnapszámos családból származó harcos veteránt nem kényeztette el az élet. Szüleinek tíz éhes gyermekszájba kellett biztosítani, a mindennapi kenyeret. Ezért 14 éves korában Torontál megyében Vágó gróf uradalmában segítette „kiegészíteni édesapja szűkös keresetét. Aztán kitört az első világháború. Sem édesapját, sem őt nem lelkesíti a „megállj, megállj kutya Szerbia“ hangulata. Az akkoriban megjelenő képes folyóiratokban látja, hogy az egyre szaporodó elesett katonák vére nem azért folyik, hogy nagyob darab kenyér jusson az asztalukra, hanem, hogy itt nacionalista, imperialista — kapitalista érdekekről van szó. ínséges családi körülményei, a társadalmi igazságtalanságok kiéleződése a későbbi években még inkább meghatározója hovatartozásának és osztályöntudatának. 1919 tavaszán belép a szociáldemokrata pártba, ahol forradalmi magartatása miatt az első percektől kezdve állandóan összetűzései voltak a párt vezetőségével. — A csehszlovák proletariátus egyik legnagyobb mozgalma az 1919—1920-as években lezajlott általános sztrájk volt. Nálunk Verebeiy és Surány környékén ekkor több mint négyezer munkás bontotta ki a harci zászlót. Az eredmény? Az alkalomra leselkedő, állig felfegyverzett csendőrök három munkásnak és egy lánynak oltották ki az életét... Václav elvtárs a kortanú hitelességével pergeti az eseményeket. Arra is pontosan emlékszik, kikkel dolgozott együtt az alakulást megelőző napokban. — Major István elvtárs úgyszólván állandóan köztünk volt, de a szímői Kosík István elv- társ is többször járt felénk, és lelkesített a proletariátus érdekeiért vívott harcokban. Amikor 1921. május 14—16-án Prágában elfogadták a párt szervezeti szabályzatát, és kimondták Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulását, Vere- bélyen Holka Károly, Vörös, lf- Tier, Nehéz, Polák és Toman elvtársakkal szinte egyidőben mi is létrehoztuk a pártszervezetet. Az alakuló ülésen Holka elvtárs olvasta fel Lenin elvtársnak a Kommunista Internacionále II. kongresszusán elhangzott beszédét. A Zsitva menti forradalmár háta mögött érezve a kommunista párt szervezett erejét és követve útmutatását, ezután eredményesebben szállt harcba a kizsákmányoló, kapitalista, népnyúzó uralommal. Az sem számított, hogy állandó üldöztetésnek volt kitéve, bátran síkraszállt pártja, osztálya, népe érdekeiért. — Természetesen az alakulást követő években Major és Steiner elvtársak többször is megfordultak környékünkön. Szívhez szóló előadásokat tartottak a szervezeti szabályzatról, az eszmei nevelőmunka kérdéseiről és a párt harcának stratégiai jelentőségéről. Ezek az előadások rendkívül fontosak voltak ahhoz, hogy a fiatal kommunistákat előkészítsük társadalmi, pártfeladataik teljesítésére, hirdessük a párt eszméjét, céltudatos irányt adjunk az ifjú forradalmi munkásmozgalomnak. Steiner és Major elvtársat nagyon szerettük, mert amikor beszéltek, szavaik szinte perzselték az urak bőrét, mint a tűz lobbantották lángra a proletárok szívét. Akkor sem hátráltak meg, amikor 1931 májusában pünkösdkor a csendőrök vérbe fojtották a munkások kosúti béketüntetését és három munkást meggyilkoltak, a falut körülzárták, Major elvtár- sat pedig letartóztatták. A félelmet nem ismerő Steiner elvtárs volt az, aki az útszéli árokban négykézláb hason csúszva, a csendőrszuronyok közt a kertek alján belopódzott a faluba, hogy a kosúti hősök közé elhozza a párt buzdító szavait. Václav Štefan biztatást adjon a további tettekre ... A lelkes forradalmárok útját Václav elvtárs is sokszor megjárta. Az elkeseredett harcok, a sok megpróbáltatás végül is kikezdték egészségét. Évekkel ezelőtt a jobb lábát is amputálni kellett, hogy megmentsék a?í életnek. Azóta alacsony munkásházának egyik kis szobájában az ágyat nyomja, de a rádión és a napisajtón keresztül szemmel követi a világpolitika és az ország eseményeit. — Mindenképpen nagy öröm számomra, hogy új, fiatal nemzedék nőtt fel, akik részére szocialista rendszerünk teljes mértékben biztosítja az érvényesülés lehetőségét. És jobban él mindenki, mint ezelőtt bármikori Ezt a vívmányt a Szovjetuniónak, pártunknak köszönhetjük. Számunkra a Szovjetunió nemcsak a legnagyobb szocialista állam, nemcsak a világ iparának, gazdaságának második és egy sor részterületen első állama, nemcsak a világűr meghódításának úttörője, a világbéke őre, bár ez együttesen és mindegyik külön-külön is jelentős. Nekünk azonban ezeken túl Lenin hazája is, az első győztes szocialista forradalom földje is, a marxizmus elméletének gyakorlati megvalósítása is a Szovjetunió. Az idősebb testvér, aki példát mutatott számunkra, akitől sokat lehet még tanulni, és aki mindig ott áll mellettünk, ha szükségünk van segítségére. Ennek a reális szemléletnek semmi köze az olyan állásfoglalásokhoz és az olyan emberekhez, akik magukat igazi marxistáknak nevezik, de közben rágalmazzák, és szovjetellenes hangulatkeltéssel próbálkoznak mások körében is, mint például 1968-ban. A harcedzett veterán kommunista tartalmas, gazdag élete ötvenöt év alatt elválaszthatatlanul összefüggött pártunk tevékenységével, s ezért minden szava egyúttal üzenet valamennyiünk számára. De nincs is igazabb, szebb, értékesebb hozzájárulásunk örökéhez — az osztályharcokban, a társadalmi haladásban élenjáró, sikereink ihletője, a párt győzelméhez — annál, hogy odaadóan gyarapítjuk szocialista hazánk eddigi eredményeit és védjük eszménk tisztaságát. SZOMBATH AMBRUS 1978. V, 14, 4
