Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)
1976-05-11 / 111. szám, kedd
A gyermek színjátszók és bátesoportok fesztiválja elit Látogatóban a Pipitérnél Holnap kezdődik Dunaszerdahelyen a csehszlovákiai magyar gyermek színjátszók és bábcsoportok országos fesztiválja. Az alábbiakban kél részt vevő együttest mutatunk be. — Szeretsz bábszínházát játszani? — kérdezem az ismerősnek tűnő kislányt, s hogy arcunk egymással szembe kerül, kicsit zavarba fövök. — Hát lehet ilyet kérdezni? — szúr felém játékos szemével. Nem, persze, nem kellett volna, hiszen a láthatatlan dolgok éppúgy léteznek, mint a láthatók. A lélek öröme és ragaszkodása éppúgy, mint a tanteremben gúlába rakott padok, a paraván, a bábok és a gyerekek. De a kislány természetes kedvessége kisegít: száját dalra nyitja, s jobb kezével a vőlegényt ballal az arát bírja táncra a paraván mögött. És társai természetesen csatlakoznak . . jómagam pedig közel egy égés? délelőttöt ott lebegek a dal, a játék és a színek összevegyülő mámorában Tavhly kezdték él. Kiválogatták a legfogékonyabb lányokat és fiúkat, hogy játszani' kezdjenek velük. Néhány napon belül szinte mindnyájan önfeledten merültek a bábjáték rejtelmeibe. A Dunaszerdahelyi Gorkij utcai magyar tanítási nyelvű alapiskola- tizenhat napközis nebulója — levetkezve a kezdeti fészélye- zettségét — örömmel alkotott csoportot. Pipitér néven, Šimôh Izabella és Gaál Ida pedagógusokkal. A bábegyüttes megalakulása óta a gyerekek még egyszer sem hiányoztak, mindig elfoglalják alkotóműhellyé átvarázsolt tantermüket: hogy fújják a dalt néha táncoltatva, néha meg-megrfkatva a bábokat. — Eleinte azt sem tudtuk, mit és hogyan csináljunk. Ösztönösen végeztünk mindent — mondja Simon Izabella. — Azóta sokat javult a helyzet: ma már nagyobb figyelmet szentelünk gyerekeink mozgásának, szép magyar bezsédének, hangjuk tisztaságának, képzőművészeti ízlésük fejlesztésének, zenei nevelésüknek, és remélem nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom, mindezt az önismereti oktatás keretében végezzük és játszva, a közös alkotás érzését plántálva beléjük. Anyagi támogatójuk a vnb és az iskola pionírszervezete, de szólnunk kell az iskola igazgatójának, Tőrük Lászlónak mérhetetlen segítőkészségéről is. Részt vállalt abból a munkából, amely április elején a Nagymegyeren megrendezett járási bábfesztiválon hozta meg első gyümölcsét: a bábcsoport első helyen végzett, és így természetesen részt vehet a holnap Dunaszerdahelyen kezdődő l. Dunamenti Tavasz gyermekszínjátszó- és bábcsoportok országos seregszemléjén. A siker nemcsak a bemutatót, de a bábokat is dicséri. Gaál Ida és Simon Izabella pompás, már-már megszólaló bábfigurákat készített. A gyerekek pedig látható rajongással és olyan gondossággal bánnak'velük, mintha azok legbensőségesebb barátjaik vagy testvéreik lennének. — Nem csoda — szól Gaál Ida. — Ezeket a botbábokat együtt készítettük a gyerekekkel, együtt dolgoztunk értük. És ezt ők kellően tudatosítják is ... Többnyire a politechnikai nevelés keretében foglalkozunk bábkészítéssel, és szinte hihetetlenül nagy az öröm, az alkotásvágy, amely- lyel a munkát végzik. S ami a legbiztatóbb: műhelyünkben jószántukból és játékosan elsajátítják a szerszámmal — kalapáccsal, vésővel, stb. — történő helyes használati- és bánásmódot is. Egyszóval: tanulják becsülni a munkát. Becsülni a munkát — játékosan és lélekkel. A lélek legőszintébb aggodalmával, legnagyobb fegyelmével és akaratával. Mert a tárgyak életre- keltése legalább olyan nagy munka, mint csecsemőkorban a szavak tanulása. Rettentően nehéz. És a műhelyben minden elérhető, kitapintható, csak a képzeletet kell működésbe hozni, és megelevenedik a bábu, szimbolikussá válnak a tárgyak, a színek, a rajzok. Izgalmas munkai Alkotás! —- Ügy van! És a gyermeket önálló gondolkozásra nevelni: a legnemesebb feladatok egyike. A gyerek közösségi élménye pedig a legszebb ajándékok közé sorolható, amit a felnőtt ember az élettől kaphat —• jegyzi meg Simon Izabella. — Amióta áttértünk a botbábukra, saját tájegységünk néphagyományait is könnyebben dramatizáljuk. Legközelebb csallóközi dalgyűjtéseket és gyerekjátékokat szeretnénk színpadra vinni. Nagyszerűé» énekelnek a gyerekeink — mondja Gaál Ida. Egyetértek. Gyönyörű érzés hallani szájukból a Kodály-fel- dolgozásokat. a Duna menti dalok játékosságát. És szível melengető a fegyelmezett, minden erejükkel a báb életrekel tésén munkálkodó negyedik osztályos gyerekek látványa. * * * Szedelőzködve valami régi bölcsődalt' hallok. Megint elpirulok, az ismerős kislány énekel. Emlékezetem szidom. Olyan ismerős az arca, tüzelő a szeme, búgó a hangja .. Mielőtt belenném magam mögött az ajtót, még egyszer visszapislantok. S mintha erre várt volna: mosolyogva integet, és önfeledten rikkant: Szial... I-Iát persze! Ö a mi lakóte lepünk bábosa! A miénk! Mindnyájunké! Szia ... ! Szia ... ! És sok sikert Dunaszerdahelyen! SZIGETI LÁSZLÓ SZORGALMAS „MÉHECSKÉK » Bábszínjátszással a Kassa-vidéki járásban hosszabb ideig — megszakítás nélkül — csupán a Medzevi Szlovák Tannyelvű Alapiskolában foglalkoztak. Egy-két éve azonban — a járási művelődési központ ösztönzésére — már több iskolában is kezdik felismerni s tudatosítani azokat a pozitívumokat, amelyek a bábszínjátszásban megtalálhatók és a pedagógiai nevelőmunkában a tanulók esztétikai érzésének alakításában, az emberformálásban alkalmazhatók. A járás magyar tanítási nyelvű általános iskolái közül elsőként a tornai KAI ban alakítottak bábszínjátszó együttest. Sza- lacsi lózsefné üt évvel ezelőtt egyéni elképzelésekkel látott hozzá a munkához. melynek eredményeképpen iskolájukban, egy évig létezett egy bábkör. A kör lelkes tagjainak sikerült elérni, hogy mesék dramatizá- lásával saját és kölcsönkért bábuk igénybevételével többször is közönség elé léptek, s a körnvék számos óvodájában is ők mutatták meg elsőként, hogy mi is az a bábszínjátszás hogyan is lehet azt csinálni. .. Amikor a tornai iskolába mentem elsősorban az a kérdés izgatott, miért szűnt meg ez a bábkör és miért kellett közel fél évtizednek eltelni ahhoz, hogy újra alakításával ismét megpróbálkozzanak. Ügy érzem — mondja Szala- csi Tózsefné — abban az időben nem méltányolták még annyira ezt a munkát mint amennyire kellett volna. Számtalan problémával találtam szembe magam. Útbaigazításért, szakmai tanácsért nem tudtam kihez fordulni. Sok gondot okozott a műsorválasztás is. s mindez oda vezetett, hogy lankadni kezdett a bábszínjátszásba vetett hitem, fokozatosan a diákszínjátszás felé orientálódtam. Erről egyébként elmondhatom, hogy évente három-négy darabot mutatunk be, a járási diákszínját- azó fesztivál többszöri győztesei vagyunk. Hasonlóképpen öregbíti iskolánk jó.hírnevét népi tánccsoportunk is. mely pár héttel ezelőtt szintén megnyerte a járási népi táncversenyt s ugyancsak ez mondható el a bábszínjátszó együttesünkről is, melynek tagjai — Madarász Mária, Kőrössy Károly- né és 1/ajkó Miklósné vezetésével — a bábszínjátszók járási versenyén első díjat nyertek s a választó bizottság döntése alapján a dunaszerdahelyi országos döntőn is részt vesznek. — Két évig vajúdott a bábszínjátszó csoport létrejötte — veszi át a szót Madarász Mária — a fő probléma az volt. hogy nem tudtunk szövegkönyvet szerezni, vagyis ebből adódóan nem tudtunk mit játszani — így a lelkesedésen és a bizakodáson kívül m᧠egyebünk nem volt. Végül is az egyik kolléganőmnek a kassai magyar könyves boltban sikerült felfedeznie a budapesti Népművelési Propaganda Iroda egyik kiadványát, melyben olyan bábjátékokra találtunk. amelyek nekünk éppen megfeleltek. — Aztán már ment minden mint a karlkacsanós — kapcsolódik a beszélgetésbe Kőrössy Károlgné —. a fürge úiiák körében azonnal hozzáláttunk a bábuk készítéséhez. A fakanalakat megvettük az üzletben, a gyerekek aztán ezeket befestették. Az arcok megrajzolásában pedig Marika segített nekünk. a népviseletek megvarrá- sában pedig Vajkóné. A szebbnél szebb bábuk rövidesen már készen is voltak s hozzá kezdhettünk a játék betanításához. — Fodor Sári Miť játszunk? című bábjátékét tanultuk be. Ez a 14 perces műsor gyermekdalokból. mondókákból tevődik össze, ami jól párosul a játékossággal. — mondja Vajkó Miklósné. — Az országos döntőre is ezzel a darabbal megyünk — veszi át a szót Madarász Marika. — Noha már a másik műsorunk is úgy ahogy kész van. ürülünk, hogy mi is ott lehetünk Dunaszerdahelyen, mert tudjuk, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben sok jó báb együttes van s nem titkoljuk, hogy a jobbtól nem szégyen tanulni. Jó érzés látrti és hallani ezt a lelkesedést, ahogy munkájukról beszélnek. Úgy érzem, ha sokáig is vajúdott ez a bábegyüttes. de azért ezúttal az alapok erősebbek mint öt évvel ezelőtt voltak. — Mi is úgy érezzük, s ez nyilván azért van mert a járási és nem utolsó sorban a központi szervek lehetővé teszik hogy iskolázások, rendezői tanfolyamok által szakmai ismereteinket is bővítsük. Mi például mind a hárman hallgatói vagyunk annak a két éves orszá gos rendezői tanfolyamnak, melyet a bratislavai Népművelési Intézet indított a közelmúltban — jegyzi meg Vajkó Miklósné. — Abban, hogv eredményesen dolgoznak, nagy szerepe van Suba Emilnek, a kassai bábszínház rendezőiének és dr. Szőke Istvánnak, aki az országos hírnevű Glóbusz bábegyüttesnek volt a vezetője —■ mondja Kőrössy Károlyné. — Ők kelten a kezdet kezdetén, amikor az első bábjátékunk megrendezéséhez hozzáláttunk sok megszívlelendő tanáccsal láttak el. — A terveinkről is szólhatnánk — teszi hozzá Vajkó Miklósné. — Szeretnénk minél hamarabb elérni, hogy legalább három-négy darabból álló repertoárunk legyen, hogy a Szep- si-síkságon levő óvodákban és akár az egv-öt évfolyamú általános iskolákban megszerettessük a gyerekekkel a bábázínját- szást. hogv a többi kollégákat is arra bátorítsuk, ők is foglalkozzanak ilyesmivel. A tornai „Méhecskék“ bábszínjátszó csoportnak s vezetőiknek azt hiszem alig kívánhatunk szebbet mint azt. hogv sikerüljenek terveik. SZASZÁK GYÖRGY OJ FIL MEK AKIKET MEGÉRINTETT AZ IDŐ (szlovák) A főiskolai felvételi vizsga a fiatalok életében sorsdöntő esemény, olyan mozzanat, mely meghatározza az egyén életének további alakulását. Sikertelensége tehát szinte sorscsapás. akárcsak a szlovák film hősének. Martinnak az esetében is. S ha ezt a kudarcot még egy szerelmi csalódás is tetézi — valóságos drámai helyzet alakul ki. ötletnek bizonyult; nemcsak életszerűbbé vált általa a történet, hanem lehetőséget nyújtott arra is, hogy az emberek helytállásból, magatartásból vizsgát tegyenek. Csakhogy éppen ez jelentette a legnagyobb buktatót is. Az alkotók ugyanis arányt tévesztettek. s a járványos megbetegedés okozta helyzet a film központi gondolatát szinte teljesen Martin (luraj Ďurdiak kelti életre) a nyári brigádmunka idején értesül arról, hogy helyszűke miatt nem vették fel őt az orvosira. Közben szakít vele Éva. egykori osztálytársa is. Martin válságos helyzetbe kerül. Mint drámai hősnek két lehetősége van: vagy magába zárkózik. s az „igazságtalanság“ önemésztő gondolatán fog té- pelődni. vagy nem adja fel a harcot, s nagy akaraterővel legyőzi csalódottságát. Ha az utóbbi lehetőséget választja, döntő befolyással lehet rá környezete, elsősorban az emberek cselekedete, példamutatása: Ezt az alternatívát választották az Akiket megérintett az idő című film alkotói is — Peter faros forgatókönyvíró és Zoro Záhon debü- táns rendező. A film hőse úgy határoz, hogy egv évig falun marad a szövetkezetben. Közben itt járványos szá j- és körömfájás üti fel a fejét — szigorú karantént rendelnek el. A fiatal egyén drámájának és a járvány előidézte helyzetnek a társítása jó háttérbe szorította. A főhős ebben a váratlan helyzetben csak teng-leng, az alkotók megfosztották őt a cselekvés lehetőségeitől. teljes tétlenségre kárhoztatták, ezért nincs alkalmunk arra, hogy közelebbről megismerjük őt — következésképp nem lehet elég meggyőző a végső döntése sem, mert ennek hitelességét nem támasztották alá tényekkel. Ráadásul az alkotók nem aknázták ki a járványból adódó drámai helyzet lehetőségeit sem. Az esemény meglehetősen illusztratív, márpedig a konfliktusos helyzet lehetővé tette volna az egyes szereplők jellemének, emberi tartásának bemutatását. Maguk vidéki emberek, a szövetkezeti tagok is túlságosan leegyszerűsített jellemek. Az állatok tömeges pusztításának jelenetei visszataszítóan naturálisak. Az alkotók, akik a fiatalok dilemmáiról szándékoztak elmondani egyet-mást, éppen azzal maradtak adósaink, amire vállalkoztak. Egy haldokló otthonába vezet el Ingmar Bergman a Suttogások, sikolyok c. filmbs*. Drámai erővel frteafti meg a haldoklást és a halált követő órák hangulatát. A film azonban nem elsősorban a halálról és a gyászról szól. hanem az emberi érzelmekről és kapcsolatokról pontosabban ezek hiányáról. a kap- csolatteremtés lehetetlenségéről. Suttogva, si- koltva szól erről Bergman — tisztán, költőien. Végletesen kiürült emberi kapcsolatokat mutat be Bergman. egy család tagjainak képtelenségét a szeretetre, s a magány örök témáját talán még nagyobb erővel ábrázolja, mint eddig bármikor. A történei a múlt század második felében egy polgári házban játszódik. Ebben a családban, a három nővér egész életében merő hazugság minden. A haldokló Ágnes tHarriet Andersson játssza) életét a betegsége tölti ki; két nővérének döbbenetes epizódokban ábrázolt házassága hazug, cselekedeteik visszataszító- ak és szánalmasak. Ágnes halála hozza össze újra a családot, a gyűlölködő Karint (Ingrid Thulin) és a vonzó szépségű, érzéki Máriát (Liv Ullmannf, visszahozza a nővéreket egy pillanatra, hogy gondolatban felidézzék a gyermekkort, sazIngrid Thulin és Liv Ullmann a svéd film fő* szerepében tán ismét saját önzésük és közönyük elszigeteltségébe temetkeznek. magára hagyva Ágnest a halálban. Ebben a rideg, dermesztő világban csak Anna, a cseládlány f Kari Sylvan j ismeri a szeretetet és meg tudja osztani Ágnessel, akit testvérei magára hagynak. Anna az eredendő lelki tisztaság, a humánum megtestesítője. A film alighanem minden tekintetben Bergman pályájának eddigi csúcsa. Fontos szerepet játszanak az alkotásban a képek fontosabbat mint a szöveg. a párbeszédek. A film talán szöveg nélkül is érthető lenne. A képek „beszédesek“, a színeknek külön szerepük van: a halál előtti részek alapszíne a mélypiros, majd a fekete válik uralkodóvá. A rendezés, a képek, a zene (Bach és Chopin művei 1 remek együtthang- zása megragadóan juttatja kifejezésre Bergman vallomását az ember érzelmi világáról. —j/m— 1978. V. 11. Jelenei a szlovák filmből
