Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)
1976-05-06 / 107. szám, csütörtök
A REAKCIÓ SZOLGÁLATÁBAN A csehszlovák papi emigráció ideológiai diverziójának néhány kérdése A klerikális antikommuniz- mus, amelynek megvan a maga története, része a világméretű antikommunizmusnak. Ez az irányzat a kommunizmussal szembeni magatartását mindig a világ Imperialista erőinek érdekeivel összhangban módosította. Ebben a keretben megvan a maga helye és szerepe a csehszlovák papi emigrációnak is. Egyik fő feladata az ideológiai diverzáns tevékenység a szocializmus ellen Csehszlovákiában. Kezdetben, 1948 után Csehszlovákia felé irányuló propagandájában igyekezett lekicsinyelni. a valóságnak meg nem felelő színben beállítani a dolgozó nép februári győzelmét. Kétségbe vonta a szocializmus gazdasági alapjainak építésére vonatkozó tervek helyességét és kivihetőségét. Az emigráns katolikus sajtó teli volt a dolgozók országépítő igyekezete elleni rosszindulatú támadásokkal. Az 1949 májusában megtartott történelmi IX. pártkongresszus időszakában a falusi lakosság körében elkeseredett kampányt folytatott azzal a céllal, hogy a parasztság szembeforduljon a falu szocializálásával. E célból felhasználta a reakciós lelkészek egy részét, akik propagandát folytattak a párt- és az állami szervek funkcionáriusai ellen. Ez a propaganda egyes helyeken fizikai erőszakká és teror- rá is fajult. A Vatikán magatartása Az 50-es évek végétől, s a 60-as évek folyamán a szocialista rendszer előnyére a világban megváltozott erőviszonyok következtében a Vatikán is — ideológiai diverzáns központjaival együtt — megváltoztatta magatartását a szocialista országokkal, s így Csehszlovákiával szemben is. A Vatikán egyszerre mérsékeltebb álláspontra helyezkedett, hajlandó volt párbeszédre a kommunistákkal. Az egyház ráébredt, hogy Csehszlovákiában a szocializmust külső erővel nem lehet felbomlasztani, hogy a szocializmus felszámolásának kérdése mindenképpen problematikus. Ezért pozícióinak megerősítésére törekszik a szocialista országokon belül, azzal a céllal, hogy ezeket a pozíciókat kedvező pillanatban tovább bővíthesse. Ezt a stratégiai-taktikai koncepciót Csehszlovákia esetében főképpen 1968 előtt lehetett alkalmazni, amikor egyes körök kezdtek komoly engedményeket tenni az egyházi szervezetek ellenséges tevékenységének, ezek külföldi ideológiai diverzáns központjainak. Ezenkívül nem fordítottak kellő gondot a valláspszichológia gazdag és sokrétű világára. a mai ember vallásos hitének érzelmi formájára, s az iskolákban folyó tudományos- ateista nevelés inkább csak jámbor szándék volt. mint való és hatékony fegyver. Lebecsültük főképpen a politikai klerikalizmus feléledésének és aktivizálódásának lehetőségét. Szlovákiában lebecsültük a ľudák ideológia befolyásának még le nem küzdött következményeit, s ez 1968—69-ben már nyíltan támadta a szocializmusnak a lényegét Csehszlovákiában. A közös platform Az egyház egyszerre támogatásra talált a tömegkommunikációs eszközökben. A Prágában megjelent Student folyóirat reklámot csinált Beran érseknek. és számos szlovák újságban és folyóiratban Hlinká- val és a ľudákokkal kapcsolatos reminiszcenciák tűntek fel. A fokozódó nyomás eredmény# a katolikus békenapok mozgalmának ismeretes felszámolása volt. Zsinati Megújhodás Műve néven megszületett egy új lelkészszervezet amely legálisan törekedett az egyház teljes „rehabilitására“ a marxista—leninista ideológia kikapcsolásával karöltve. így a „megújho- dó politikai katolicizmus“ ösz- szefonódik a K—231, a KAN és az Emberi Jogok Védelmére Alakult Társaság nevű szervezetekben tömörült antiszocialis- ta erőkkel, és segítségükkel igyekszik visszaszerezni az egyháznak egykori hatalmi-politikai szerepét. E politikának 1909-ben bekövetkezett veresége arra kényszerítette a római katolikus egyházat és hűséges kiszolgálója, a csehszlovák papi emigrációt, hogy új ideológiai diverzáns formákat és módszereket alkalmazzon Csehszlovákiával szemben Az alapvető változás abban mutatkozik, hogy a Vatikán politikusainak és ideológusainak értelmesebb része látja, hogy a szocializmus előretörése a világban feltartóztathatatlan, ha nem is problémamentes. Ezért igyekszik az egyház megegyezésre jutni a szocialista országokkal. A Vatikán e politikai irányzata képviselőinek a célja természetesen nem az. hogy segítséget nyújtsanak a kommunistáknak, hanem hogy megszilárdítsák az egyház pozícióit, megerősítsék „túlélésének“ feltételeit a mai világban. VI. Pál pápa igen pontosan megfogalmazta a római katolikus egyház törekvéseit: „Biztos vagyok benne — mondotta —, hoqy az egyház, noha elítéli a materializmust, mely korunk jellemző bélyeqe, sohasem ítélheti el a tudomány, az ipar és a technolóqia hatalmas és csodálatra méltó civilizációját, amely szintén jellemzője korunknak. Meqpróbálja asszimilálni, belevinni bizonyos elveket, amelyek méq hiányoznak neki." Az egyház, hogy ezt a célt elérhesse, kénytelen alkalmazkodni a mai világhoz, kénytelen a forradalmi folyamat döntő ereje — a munkásosztály felé orientálni! „Valóban felesleqesen hívja a pap a hívőket haranqszóval, ha ezt senki sem hallgatja. Neki — hangsúlyozza VI. Pál pápa — meq kell hallania a szirénák hanqját. amely a qyárakból, „a technika templomaiból“ terjed, ahol a modern viláq él, verqö- dik.“ Ez a politika előretekint a jövőbe, s meg akarja találni a katolikus egyház helyét az emberiség kommunista perspektívájában is. A Vatikán jelenlegi politikája a csehszlovák papi emigráció soraiban nemtetszéssel találkozik. A papi emigráció egyes tagjai. így pl. Hnilica püspök, kritizálják VI. Pál pápa „keleti politikáját“. A mai taktika A csehszlovák papi emigráció, s ennek is különösen cseh része. igyekszik pozíciókra szert tenni az augusztus utáni emigránsok között, s felhasználni őket sajátos érdekeinek szolgálatában. Az augusztus utáni emigráció egyes képviselői viszont keresik annak lehetőségeit. hogyan lehetne felhasználni az egyházi emigráció szervezeti felépítését, propagandaeszközeit. de ugyanígy ideológiájának egyes elemeit is. Az augusztus után emigrált álkommunisták viszont igen szívesen felhasználnák céljaik érdekében a csehszlovákiai vallási intézményeket a marxista—leninista ideológia és gyakorlat diszkreditálásához. Az utóbbi időben a csehszlovák papi emigráció köreiben e szempontból bizonyos változásra került sor abban a tekintetben, hogv az emigráns politikai katolicizmus egyáltalán nem zárkózik el az emigráns jobboldali revizionistákkal való együttműködéstől A közeledés csak azon az áron valósulhat meg, hogy engedményekre kerül sor az álkommunisták részéről. vagy teljes árulásra, mint pl. E. Lobi esetében aki csatlakozott a Szlovákok Világkongresszusa nevű klerikál- fasiszta szervezethez. A csehszlovák papi emigráció a szocializmus bármiféle modelljét is csak átmeneti stádiumnak tartja, amely csak arra szolgál az egyház számára, hogy megvalósítson egy. a keresztényde- mokrácia elvén alapuló politikai rendszert. Nem sokat változtak az ideológiai diverzió módszerei. Az első helyen a katolikus sajtó áll. A papi emigráció igyekszik a legkülönbözőbb csatornákon át Csehszlovákiába juttatni — a lehető legnagyobb mennyiségben — vallásos és politikai irodalmat, amellyel csökkenteni kívánják az ateizmus terjesztésének hatását, szolgálatára lenni a csehszlovákiai antiszo- cialista erők maradványainak, erősíteni bennük azt a tudatot, hogy nem feledkeznek meg róluk Rágalom hadjárat Külföldön különféle akciókat szerveznek Csehszlovákia érdekei ellen irányuló ideológiai diverzáns célokkal. Különféle szemináriumokat tartanak pamfleteket adnak ki, amelyekben rágalomhad járatot folytatnak a csehszlovákiai egyház politikai állapotok ellen. Ezt a fajta tevékenységet különösen a ľudák klerikálfasiszta emig ráció folytatja, s ennek olyan képviselői, mint Hnilica, Nahál ka. de polgári személyek is. mint pl. Pouöo, Kirschbaum. A Csehszlovákia elleni támadásokban nem maradnak el a Szlovákok Világkongresszusának elnöke. St Roman sem. aki anyagilag támogatja az előbbiek tevékenységét. A papi emigráció hangulatkeltéssel is megpróbálkozott a nyugati közvélemény körében azzal, hogy elferdített tájékoztatást közöl a csehszlovákiai viszonyokról. Csehszlovákia-ellenes kampányt folytat azzal a rágalommal, hogy nálunk nincs szabad vallásgyakorlat, úgy állítja, be a katolikus egyházat, mint amely kénytelen hallgatni a szorongattatásban, üldözésnek van kitéve, katakombákban él stb Ezeknek a támadásoknak célja megmérgezni a nemzetközi légkört, nehezíteni a nemzetközi feszültség enyhülését. s előkészíteni az esetleges új hidegháború feltételeit és lehetőségét. Ezt a kampányt összekötik azzal, hogv adományokért könyörögnek a nyugati politikai vezetőknél a csehszlovákiai katolikus egyház számára. A papi emigráció az említett ideológiai diverzáns akciókon kívül igyekszik a maga céljaira felhasználni a külföldön járó csehszlovák turistákat, hogy információkat szerezzen tőlük Csehszlovákiáról. Az eszmei-diverzáns tevékenység egész rendszerében nem marací el a Vatikáni Rádió, s ennek cseh illetve szlovák nyelvű adása sem. amely a csehszlovákiai szocialista rendszer elleni támadásait az ateizmussal való párbeszéd palástja mögé igyekszik rejteni. Műsoraiban a múlttal szemben nagyobb gondot fordít különösen a diákokra, a fiatal munkásokra és a nőkre. A papi emigráció ideológiai diverzáns tevékenysége a különböző antiszocialista elemek nek nyújtandó segítségére irányul. amelyek a katolikus egyház számára igyekeznek visz- szaszerezni elvesztett politikai és szociális kiváltságait. Ateista nevelés A Vatikánnal, a csehszlovák papi emigrációval és a különféle ideológiai társutasokkal a Szentszék szolgáival kokettáló ún. reform-kommunistákkal folytatott harcban nem lehet győzni kompromisszumokkal hanem csak elvhű marxista— leninista magatartással az ideológiai tevékenység valamennyi területén. Ennek a harcnak el választhatatlan része a követ kezetes tudományos ateista ne velés. a Vatikán azon erőinek leleplezése, amelyeknek nem érdeke a béke. a nemzetközi feszültség enyhülése. Határo zottan le kell leplezni a csŕ'h szlovák papi emigráció klerikális demagógiáját amely ha zug jelszavakat hirdet arról hogy Csehszlovákiában nincs vallásszabadság. Legfőbb érveink az antikom nunizmus valamennyi hazug kitalálásával szemben a fejlett szocialista társadalom építése terén elért sikereink a szocia lista humanizmus, a deinokrá cia. az emberi szabadságjogok és az emberi személyiség fejlő dése a szocializmusban. A CSKP XV. kongresszusa határozatá nak a teljesítése biztosítéka annak, hogv újabb sikert érünk el az antikommunizmus elleni küzdelemben is. VRIÍA HUBERT Az irányítás színvonala A XIV. és a XV. pártkongresszus közötti Időszakban mind gazdasági, mind társadalmi életünk minőségileg magasabb szintre került. Az eredmények nagy hatással voltak a CSKP vezette népünk erkölcsi, politikai egységének megszilárdítására. Ladislav Alster: Az irányítás nagyobb hatékonyságáért című cikkében, mely a Rudé právó- 3an jelent meg, megállapíts hogy a hatodik ötéves terv feladatai sokkal igényesebbek az eddigieknél. A népgazdaság további fejlesztésének egyik útja az irányítás megjavítása. Csehszlovákia 1976—1980-ra szóló gazdasági és szociális fejlődésének programja ezért követeli meg az irányítás tökéletesítését, hogy az teljes mértekben elősegítse a hatékonyság növelését, a tudományosműszaki haladás érvényesítését, a munka termelékenységének növelését, a minőség tökéletesítését és a dolgozók kezdeményezésének fokozását. Ľubomír Štrouqal elvtárs a gazdasági program ismertetésekor megállapította, hogy a hatékony irányítás alapfeltétele a tervezés, a gazdasági szerződések és a termelés. Az irányítás tökéletesítése megköveteli, hogy az üzemek és a gyárak tevékenységének normája a hatékonyság és a minőség legyen. Az irányító munka színvonalának emelésekor nagy szerepet játszik a vezető dolgozók személyi felelőssége. Főleg a gazdasági szerződések megkötési* és teljesítését végző dolgozók felelőssége iránt sok az elvárás Ellenségünk a maoizmus A maóizmus, mint tudjuk, ellentétben áll a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveivel, a szocialista országok, de mindenekelőtt a Szovjetunió, a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom, a béke és a békés egymás mellett élés ellen irányul. A kínai politika háborúra törekszik, ami — korunk technikai fejlettségét tekintve — atomháborút jelent. Ez az igyekezet ugyan találkozik a fegyvermonopóliumok érdekeivel, de éles ellentétben áll a világ millióinak az érdekével. A maóizmussal kapcsolatos kérdésekre meggyőző választ ad Vilém Nový A maóizmus és mi című, a Tribunában megjelent írása. Kifejti, hogy valamely eszme helyes volta a gyakorlati alkalmazás során derül ki, aszerint, kit és mit szolgál, milyen célokat követ. Az ilyen szempontokat figyelembe véve megállapíthatjuk: a maóizmus- nak nincs semmilyen közös alapja a marxizmus—leninizmus tudományos elméletével, a maóizmus nagyhatalmi és soviniszta tervet követ nemcsak ellentétben áll a szocializmussal, de veszélyt jelent a többi állam számára is, eszköze a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének szétzúzása, szovjetellenessége abból adódik, hogy a Szovjetunió a szocializmus és a béke támogatója, s ezzel a maóista célok legnagyobb akadálya. A maóizmus annál is inkább elítélendő, mivel bennünket is közvetlenül érint. Tudatosítanunk kell, hogy állami létünket veszélyeztetné a Szovjetunióval való szövetség felbontása, ami katasztrofális következményeivel új Münchenhez A szovjet kormány a közelmúltban felhívással fordult a világ valamennyi országának kormányához a közel-keleti Dé ke érdekében. A felhívás jelentőségét a Pravdában Július P. Lőrincz: Felhívás a béke érdekében című írásában méltatja. Többek között elmondja, hogy az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott határozat szerint: ,a békeszerető erők iqyekezetét a megmaradt háborús tűzfészkek megsemmisítésére kell irányítani, s mindenekelőtt megteremteni a tartós és igazságos közel-keleti békét“ Ez annál is inkább fontos, mert a közel keleti tűzfészek veszélyezteti 9 világ népeinek békés fejlődését. Kétségtelen, hogy a világ közvéleményének egyre szélesebb rétegei ismerik fel, hogy veeetne. Nem gyengíthetjük meg internacionalista kapcsolatainkat a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal, ami biztonságunk egyik alapja. Nemzeti öngyilkosságot sem akarunk elkövetni, hogy a bó- kés egymás mellett élés helyett atomháborúban pusztuljunk el. Mi, akik Európa legérzéke nyebb pontján, a szocializmus és a kapitalizmus határán élünk, ki vagyunk téve a nyugati hidegháborús körök propagandájának. Ezért nyíltan és erélyesen szembe kell szállni mind a Nyugatról beáramló eszmei fellazítás, mind pedig a maóizmus álforradalmisága ellen, mivel mindkettő lényege azonos, és számunkra ellenséges. A maóista politikusok nyíltan felléptek a ■ helsinki európai együttműködési és biztonsági értekezlet ellen, javaslatokat tettek a NATO-haderő további felszerelésére és megerősítésére, támogatták a nyugatnémet reakciós és revansista körök politikáját, egyben a második világháború eredményeinek revízióját szorgalmazták. Az utóbbi bennünket is közvetlenül érint, mert ez a német birodalom felújítását jelentené. Az említett cikk azt hangsúlyozza, hogy a maóizmus közvetlenül veszélyezteti szocialista, nemzeti és békés céljainkat, az agresszív imperialista erő oldalán áll, számunkra ellenséges eszmét képvisel. Veszélyes tűzfészek a legfontosabb problémák megoldása mellékvágányra került, s a válság nem mérséklődik. A Szovjetunió ezért valamennyi békeszerető állam meggyőződését fejezi ki, amikor hangsúlyozza, hogy a közel-keleti béke megteremtése szempontjából döntő fontosságú az izraeli csapatok kivonulása a megszállt arab területekről, a paleszti arabok nemzeti követeléseinek teljesítése, a Közel-Kelet minden országa független és békés fejlődésének garantálása. A Szovjetunió e kérdés megoldása érdekében javasolja a genfi közel-keleti békekonferencia összehívását. A szerző meggyőzően bizonyítja: a szovjet kezdeményezés új szakaszt nyitott a válságból kivezető út keresésében. A Közel-Keleten uralkodó veszély felszámolása a világbéke és biztonság megszilárdítása szempontjából az egyik legfontosabb feladat. KOVÁCS ILONA
