Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)

1976-05-01 / 103. szám, szombat

PÉLDAMUTATÓ MUNKÁVAL SZOCIÁLIS Immár hagyomány, hogy május elsejének, a munka ünnepének előestéjén társadalmi elismerésként magas állami és egyéb kitüntetésekben része­sülnek azok a dolgozók, művészek, közéleti tényezők, akik erejüknek, tudá­suknak a legjavát adták, akik munkájukkal lényegesen hozzájárultak szo­cialista hazánk építéséhez. Tisztelet és megbecsülés alkotó munkájuknak. lé embensmerő, kitűnő szakmunkás Alkotásai megszépítik a hét Szurelők. „Vándorló“ munká­sok, de jó értelemben azok. Ma itt, holnap már másutt találha­tók. Aki ennek a szakmának szentelte az életét, az talán az egész országban otthon van, iga­zán pedig csak a nyugdíjba vo­nulás után pihenhet meg. Szere­lőkkel minden építkezésen talál­kozhatunk, s a jó szerelőknek, szerelőiizemnek a híre még az országhatáron túlra is eljut. így van ez Ján Capko szerelőmunkás esetében is, aki a košicei Kelet­szlovákiai Gépgyár alkalmazott­ja. Jelenleg a bratislavai Slovnaft vállalat oxigéntermelő-részlegé- nek szerelésén dolgozik brigád­jával, ahol már a napokban befe­jezik a rájuk bízott tartályok sze­relését Ján Capko Ján Capko nevét, annak elle­nére, hogy itt is csak „vendég- munkás“, a vállalatban jól isme­rik. Munkája körültekintést, jó szervezőképességet, és természe­tesen alapos szaktudást követel. Mindenütt ott van, ahol az em­berei dolgoznak, ezért elég ne­héz őt megtalálni. Amikor ez si­került, megkértük, hogy eleve­nítse fel számunkra életének né­hány jelentősebb állomását. — Kelet-Szlovákia egyik kis községéből, Príkraból származom. Hatan voltunk testvérek, akik kö­zül én a kovácsmesterséget sajá­títottam el. Az ötvenes évek ele­jén kerültem a košicei Kelet-szlo­vákiai Gépgyárba. Éppen most lesz 25 éve — mondja, s egy pillanatra elgondolkozik, majd folytatja. — Rövidesen a szerelő- csoportba kerültem, s itt úgy érzem, magamra találtam. Érde­kel ez a munka, az, hogy mindig újabb és eddig számomra isme­retlen szerkezeteket kell összeál­lítani. Nagyon sokszor előfordult, hogy csak a saját tapasztala­tunknak és „merészségünknek“ köszönhetjük egy-egy bonyolult szerelési munka sikeres elvégzé­sét. 1952 májusában üzemünk Ma­gyarországon vállalta el néhány épülő gyár szerelését. így jutot­tam el egy nagyobb szerelő- csoporttal én is Magyarországra, ahol összesen hét és fél évet töl­töttem. Almásfüzitő, Mosonma­gyaróvár, Ajka, Leninváros — ezek voltak az ottani állomá­saink. Munkánkkal elégedettek voltak déli szomszédaink. Ezt az is bizonyítja, hogy hármunkat magas rangú kitüntetésben ré­szesítettek. így lettem én is tu­lajdonosa a Magyar Népköztár­saság Munkaérdemrendjének. Nehezen, de elárulja azt is, hogy birtokosa a csehszlovák Munkaérdemrendnek, ezenkívül több ágazati kitüntetésnek és el­ismerésnek. Ezután pedig őszin­te lelkesedéssel kezdi sorolni azokat a hazai üzemeket, ame­lyeknek szerelésén ő is ott volt. — A poprádi Vagongyár, a sviti Chemosvit. és több kisebb építkezés után a Kelet-szlová­kiai Vasműben töltöttem öt évet, majd három és fél évig a štú- rovói Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár komplett szerelési munkáinak elvégzésénél voltam, ott voltam a vranovi Bukóza épí­tésén és a šaľai Duslo IV. épí­tési szakasza szerelési munkái­nál is. Ez utóbbinál nagyon sok­szor bebizonyítottuk, hogy a Ke­let-szlovákiai Gépgyár szerelői értik a mesterségüket. A bonyo­lult tartályok, csőrendszerek he­gesztése. összeillesztése nagyon pontos munkát követelt tőlünk. Rajtunk kíviil más szerelőüzem nem merte vállalni ezt a mun­kát. Nekünk sikerült, sőt koráb­ban végeztünk a többi ott dolgo­zó szerelővállalatnál. Többet erről nem mond, de mintegy bizonyítékul előveszi az általa vezetett szocialista mun­kabrigád naplóját is, amelyben példásan sorakoznak a brigád nehéz munkájáról és változatos életéről készített fényképek, be­jegyzések. Köztük ott találhatók a Duslo vállalattól kapott elis­merő oklevelek fényképmásolatai is. Az ideiglenesen irodahelyiség­gé átalakított szerelőkocsiban Ján ČapkovaI rögtönzött beszél­getésünket kint, a szerelőcsoport munkahelyén folytattuk. Riport­alanyunk közvetlen munkatársait kértük meg, hogy mondjanak né­hány szót vezetőjükről, Ján Cap- koról. Ladislav Oleniő csoportve­zető, Ernest Kvasnica, Antonín Šmodrk, Bernát Jenis, Móricz Géza szerelőmunkások, vala­mennyien a Kelet-szlovákiai Gép­gyár alkalmazottai, Ján Capkóról szinte egy emberként, a legna­gyobb őszinteséggel csupa jót mondtak. Ízelítőként néhány a felsorolt véleményekből: Ladislav Olenič csoportvezető: „Az ötvenes évektől ismerem őt. Az összes nagy építkezésen együtt voltunk. Ha a munkánk néha el is választott bennünket, mindig kapcsolatban voltunk egymással. Tapasztalt, jó ember­ismerő, kitűnő szakmunkás, egy­szóval kiváló ember, kiváló kom­munista. Valamennyien nagyon örültünk és büszkék voltunk, hogy ő is ott lehetett a XV. kongresszuson. Tapasztalatairól, ottani benyomásairól nagyon szívesen beszél. Sok munkája mellett esti tanfolyamon elvé­gezte a gépipari szakközépisko­lát is. Mindenre és mindenkire jut ideje. Példásan vezeti szo­cialista munkabrigádunk napló­ját. Éjszakákon keresztül képes töprengeni egy-egy feladat ol­csóbb megoldásán. Részben neki köszönhetjük, hogy vállalásain­kat maradéktalanul tudjuk telje­síteni“. Móricz Géza: „Nagy érdeme, hogy ismeri az embereket. Neki nem lehet hazudni. Tudja, hogy ki mire képes. A legjobban — velünk együtt — az egyes fiata­loknál mutatkozó hanyagságot, láhaságot ítéli el. A pontos mun­kát mindenkitől megköveteli. Szeretjük őt, mert jó szervező, s nem riad vissza az újtól, az ismeretlentől sem.“ Szaporodnak a felelevenített közös élmények, amelyeket a nagy építkezéseken szereztek. ’ Széllel, hóval, esővel, meleggel dacoló, kalapáccsal, hegesztő­pisztollyal keményen dolgozó emberek közös emlékei. Kicseng belőlük a munka szeretete, az együvé tartozás, a közös megbe­csülés öröme, még ha olykor évekig nem is látják egymást. Mindig tudják, ki hol dolgozik, melyik építkezésen kamatoztat­ja tudását. Ján Capko egy közü­lük, aki ugyancsak btisz.kén mondhatja családjának, hogy Szlovákia minden jelentős épít­kezésén ott volt, és valószínű, hogy ott lesz a továbbiakban is. PÁKOZDI GERTRÜD Václav Uobiás cseh zeneszerző mögött gazdag, tartalmas évek sorakoznak. Szimfonikus költe­mények, kantáták, nagy sikerű mozgalmi dalok, indulók, színhá­zi kísérőzene, filmzene, a spar­takiád bemutatóinak zenéje ... és még tovább sorolhatnánk a zene szerző alkotó tehetségének ered­ményeit. A nemzetközi Békedíjas Václav Dobiáš, akit szocialista társadalmunk a művészeknek adományozható legmagasabb el­ismeréssel, a Nemzeti művész címmel tüntetett ki, azok közé tartozik, akiknek életműve elvá­laszthatatlan a felszabadult Cseh­szlovákia szocialista szellemisé­gétől. Szerzeményei nemcsak a zenebúvárok számára jelentenek nagy élményt. A zenekedvelő közönség tömegei számára is vonzó, örömet adó alkotások. A Cseh paradicsom néven is­mert wszak-csehországi vidéken, a Semily melletti Radcicén szüle­tett 1909-ben. Akkor még élő ha­gyományként hatott a híres cseh népi muzsikusok példája. Václav Dobiáš édesapja is egyike volt e tehetséges népi muzsikusoknak. A kis Václav legmélyebbre ható gyermekkori élményei közé tar­toznak azok az esték, amikor há­zukban, édesapja irányításával zenekari próbákat tartottak. Zsenge korában a helyi népi ze­nekar számára táncszerzeménye­ket komponál. Jičínben elvégzi a tanítóképzőt, majd Prágába kerül, ahol nagyszerű lehetősége nyí­lik" zenei műveltségének kibon­takoztatására. A cseh zenekultú­ra jeles személyiségei, Josef Bo­huslav Foerster, Vítézslav Novák, Jozef Suk és Alois Hába egyen­getik, érlelik művészi fejlődését. A cseh nép nemzeti és társadal­mi harcainak döntő szakaszaiban szilárdul meg benne a meggyőző­dés: az igazi művész nem állhat tétlenül a haladásért, az emberi jogokért vívott küzdelemben. A náci megszállás idején magatar­tásáért üldöztetésben, sok szen­vedésben van része. 1945-ben har­mincnyolc éves. Művével teljes odaadással a munkásosztály esz­méi és a fiatal népi demokrácia szolgálatába áll. Alkotásaiban a cseh klasszikusok, Smetana, üvo- rák hagyományaira és a cseh népdalművészetre támaszkodik. Lelki alkatához nagyon közeli­nek érzi Csajkovszkijt. Sosztako- vicsot ... Sztálingrád-ki\nt&iá]ával mes­terien juttatja kifejezésre csodá­latát a hősi város védelmezői iránt. Egy másik kantátájával (A 368. sz. parancs) nagyszerű zenei emléket állít Prága hősi felsza­badítóinak. A szocialista építés útjára lépő cseh és szlovák nép elhatározását az igazságos társa­Václav Dobiáš dalom felépítésére az Építsd a hazát — erősíted a békét című, Halas-versre komponált zenemű­vel fejezi ki. A Szülőföldről ka­maraműveinek csúcspontját je­lenti, II. szimfóniájában meggyő­zően fejezi ki az új társadalmat építő ember lelkivilágát. Václav Dobiáš tevékenyen ki­vette és ma is ’ kiveszi ré­szét a szocialista kultúra szerve­zéséből. Művészi alkotómunkájá­ért, elkötelezett közéleti tevé­kenységéért szocialista államunk számos kitíintetésbeň részesítet­te: három ízben kapta meg az Állami díjat, 1959-ben a Munka Érdemrendet, 1973-ban az Érde­mes művész címet stb. A prágai Zeneművészeti Akadémia pedagó­gusaként több mint negyedszá­zada vezeti be hallgatóit a zene­elmélet, a zeneszerzéstan titkai­ba. Kiváló pedagógus, az ifjúság Szocialista módon élni és dolgozni Sok víz folyt le a Handlovkán azóta, hogy munkatársai így szóltak hozzá: — Štefan, ügyes vagy, jól ismered a bányát és az embereket. Te leszel az elő- munkásunk. így döntöttünk. Ma, húsz év után is gyakran jutnak eszébe ezek a szavak. Arra is emlékszik, hogy nem akart bele­egyezni, de társai szóhoz sem engedték jutni. Az igazat megvallva, sohasem jutott eszébe, hogy a tapasztalt, idősebb bányászok is az ő uta- rtásai és tanácsai szerint dol­goznak majd. Ö ugyanis sohasem parancsol. Inkább kér. vagy ja vasol. — Hogyan is másképpen? A bányában nem lehet paran­csolni — mondja. Nem is sze­retnék olyan emberekkel dolgoz­ni, akiknek parancsolni kell. A bányában mindenkinek tudnia kell, mi a feladata. Elegendő egy mozdulat, egy pillantás. Tökéle­tes összhang nélkül nem szület­hetnek jó eredmények. Húsztagú kollektívája pedig már nagyon sok jó eredményt ért el. Ezt ta­núsítják a csúcsteljesítményekért kapott oklevelek és kitüntetések. Ilandlovában nem részesítenek akárkit ilyen elismerésben. Ján Šišulák, Martin Linkes, Tibor Ja- ruska, Vojtech Bújna kollektívá­ját még a legtapasztaltabb bá­nyászok is tisztelik. Tavaly ősz­szel csehszlovák rekordot értek el a folyosóhajtásban, 31 mun­kanap alatt 660 méter folyosót hajtottak. Egyesek meg is je­gyezték: Öukanék kitűnőek, A legjobbak a köztársaságban. Többre már nem lehetnek képe­sek. Tévedés. Štefan Čukan kom­munista, nem tartozik azok kö­zé, akik pihenni szeretnek a ba­bérokon. Munka közben mindig azon jár az esze, mit lehetne még javítani, hogyan lehetne ol­csóbbá és gyorsabbá tenni a fej­tést. A becsületes munkát már mint asztalosina* megtanulta, $ Štefan Cukan amikor kitanulta a mesterséget, örült, hogy nem kell a kulákok- nál könyörögnie egy falat ke­nyérért, vagy elhordott kabátért, cipőért, mint a „humanista“ Masaryk köztársasága alatt. Ké­sőbb a bánya szinte megbabo­názta. Már negyed évszázada bá­nyász. A közelmúltban felkereste So­lar igazgatóhelyettest, és így szólt hozzá: — Štefan, tudod, hogy a CSKP megalakításának 55. évfordulóját méltóképpen szeretnénk megünnepelni. Azt szerelnénk, hogy a te kollektí­vád Tibor faruska szocialista munkabrigádjával együtt új re­kordot érjen el és 31 nap alatt 800 méter folyosót hajtson ki. Mit szóltok hozzá? Az ötvenöt éves előmunkás mosolyogva vá­laszolt: — Nem lehetetlen. Elő­ször meg kell a kollektívával vitatni, csak aztán adunk végle­ges választ. Másnap a munka után összehívta a csoportot. Nincs szónoki tehetsége, de min­denki megértette, hogy a nyár elején a IV. fejtési szakaszon új, dollárért vásárolt berendezést akarnak felszerelni. Augusztus elsején indulna meg a próbafej­tés. Az így feltárt falból mint­egy 140 000 tonna szenet akar­nak fejteni. — Fiúk, nekivá­gunk? — kérdezte munkatársai­tól. Gabi Kováč, a helyettese, azonnal válaszolt: — Hallottunk már erről az akcióról, beszéltünk is már róla. Egyetértünk. Azt hi­szem, hogy a 800 méternél még többet is elkészíthetnénk. Termé­szetesen mindennek simán kell mennie, a szállításnak, az-anyag- ellátásnak, a karbantartásnak és a többinek is. Bízhatsz bennünk, Štefan. Nem maradunk szégyen­ben. Štefan Cukan és Tibor Jaruska komplex kollektívája így ma a „négyesen“ az új csehszlovák re­kord elérésén fáradozik. Cukan elvtársat a közelmúlt­ban a lakásán kerestük fel. Ép­pen jegyzetfüzetében lapozgatott, amely sok érdekes észrevételt, gondolatot tartalmaz a CSKP XV. kongresszusáról. Többek között ez a mondat is a jegyzetek kö­zött szerepel: Elegendő szenet kell biztosítani a népgazdaság számára úgy, hogy minden szük­ségletet kielégíthessünk ... Ezek Husák elvtárs szavai, a bányá­szokhoz intézte őket a kongresz- szusi szónoki emelvényről. A kommunista Stefan Cukan a töb­bi bányász hathatós támogatásá­val már meg is kezdte ennek a kongresszusi irányvonalnak a megvalósítását. Ö maga azonban nemcsak a munkában mutat pél­dát. Azzal is törődik, hogy a ki­váló jelző a többi handlovai kollektívát is megillesse. Tagja az üzemi szakszervezeti bizottság szocialista munkabrigád — taná­csának. Amikor a cím odaítélé­séről döntenek, nem elégszik meg csak a tervteljesítésre vo­natkozó adatokkal. A vezetőtől megkérdezi, hogyan művelődnek a kollektíva tagjai, milyen a kapcsolatuk a védnökségi isko­lával, megtartják-e azt az elvet, hogy szocialista módon élni és dolgozni. Cukan kollektívájának egyik tagja egészségügyi okokból nem dolgozhat a föld alatt. Helyére több bányász is jelentkezik a többi kollektívából. Az előmun­kás azonban nem maga választ. A kollektíva dönt. Mindenki tud­ja, hogy ebbe a csoportba csak olyan bányászokat vesznek fel, akik nemcsak a munkában ha­ladnak az élen. Cukan brigádjá­nak tagjai Szlovákiában elsőként kapták meg az arany jelvénye­ket. Július Fučík nevét viselik. Vezetőjük így vélekedik: — A Rudé právo volt szerkesztője, a fasizmus elleni harc hőse példát mutat nekünk a munkában és a nevelésben is. Valamennyien tiszteljük becsületes helytállását, a Szovjetunió iránti szeretetét és töretlen hitét, hogy a fasizmus vereséget szenved. Riport az akasztófa tövéből című könyvét mindannyian elolvastuk. Most an­nak örülünk, hogy személyesen is találkozhatunk Gusta Fuöíko- vá elvtársnővel. A kongresszuson az egyik szünetben megkértem, látogasson el közénk. Megígérte, hogy biztosan eljön Handlovára. Védnökségi iskolánk pionírjai­nak is elmondtam már, milyen becses vendégünk lesz. Ügy gon­dolom ugyanis, nem elegendő, ha a kommunista csak a munka­helyén tűnik ki. Többet kell a fiatalokkal foglalkoznunk. A handlovai előmunkás ebben is példát mutat. RÁTÖRI JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents