Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)
1976-05-01 / 103. szám, szombat
ľA HAZÁNK FELVIRÁGOZTATÁSÁÉRT znapokat .nti megértő, de ugyanakkor §nyes viszonya közismert. — gyünk a fiatalság őszinte idő- bb barátai, akik igazán tudnak ülni a jól sikerült munkának komolyan meg tudják velük atni azokat a kérdéseket, ame- ek nekünk, idősebbeknek nem nnek elég világosnak. 'A különös tisztelet és bizalom léén az iránytűnk a fiatalság és idősebbek közti kapcsolatban vallja egyik nyilatkozatában. Egy zeneszerző számára a leg- gyobb elismerés, ha alkotásait emberek szívesen hallgatják, a tehetségéből fakadó dallamokat az egyszerű emberek tömegei éneklik. Elmondható, hogy Václav Dobiáš zeneművei a háború utáni nemzedékek zenei tudatának, kultúrájának szerves alkotóelemévé váltak. Művei mozgósítólag hatoltak a szocialista építés során, optimizmussal és örömmel töltötték meg a dolgos hétköznapokat. Václav Dobiáš egyik alapvető krédója, hogy a zenealkotásnak a társadalmat a mát kell szolgálni, hogy mindannyiunknak öröme legyen belőle“. Eddigi munkásságának fogadtatása és visszhangja tanúsítja, hogy szavai, meggyőződése és tettei közt tökéletes az összhang. A nép, a nemzet igazi művésze ő. SOMOGYI MÁTYÁS A haladás elősegítője A népművészet éltetője Elena Holéczyovát tegnap tűnték ki nemzeti művész cím- 3l. Ez az elismerés a sok éves, igas színvonalú alkotásának íltó megbecsülését jelenti. \ művésznő, akit otthonában kerestem, lánya diktálta köztien kedvességgel, őszintén és yszerűen szólt a múltról s a írói. Visszatért a gyökerekig, lelyek világlátását, életfelfogá- :, művészetét táplálták. Büszke iretettel, tisztelettel emléke- t meg édesapjáról, Jozef Hol- drámaíróról, s az otthon ösz- íző szellemi légköréről. Be- ilt Moravské Lieskovéról, a igyel határ mentén fekvő szü- alujáról, a környező festői ról, színes képzeletű népéről, g ma is élnek és felcsendülik benne a régi falusi dallamok, balladák komor hangjai. Már srmekszemmel megszerette a pi hímzéseket, szépen össze- sngő színeiket, kifejező rajzu- Ösztönösen rajongott értük, sínével, szívével gyönyörködött műk. Miután a Prágai Iparművészeti ólában elsajátította a textil- ivészet alapvető elemeit, a ter- :ést és az ornamentális rajzot, g a hímzés fortélyait, haza- t. Férjhez ment és a Garam ékére követte férjét. Köztu- :t, hogy milyen sokrétű széllé tevékenységet fejtett ki. Ké- >b, miután Bratislavába köl- ött, jelentős érdemeket szer- t a Detvában és a Népművé- ti Termelő Szövetkezetben. i nem maradt meg a hímzés llett, hanem a síkművészetnek r másik műfaja: a csipke vonta. Nem öncélúan. Holéczyo- aki olyan gondosan figyelte élet és a természet dolgait, ikon át érdeklődéssel tanul- nyozta a szlovák népművésze- , s ragaszkodott a népi hagyo- nyhoz, rádöbbent, hogy a meg- tozott körülmények között a )viselet, melynek egyik ékes- ;e a csipke, eltűnőfélben van. g akarta menteni, tovább irta fejleszteni a több évszá [os szlovák csipkeművészetet. zabadította ornamentális keresői és napjaink, új életünk ki- 3zőjévé alakította. 'igurális motívumokkal, kézijén apró madarakkal kísérletezett. Majd művé érett elképzeléseinek és gondolatainak adott látható formát. Művészete őszinte érzékelésből született, igazi élményei alapján alakul ki mind szebben és teljesebben. Holéczyová csipkekompozíciói, azaz költeményei végül is a közösségi művészet szerepét töltik be. Hajlékony képzelettel, csalhatatlan esztétikai érzékkel tervez. Fáradságos munka* egy- egy ilyen természetes nagyságban elkészített terv alkotása, melyről a jól képzett gömöri és Banská-Bystrica környéki csipkeverő nők szinte leolvassák a szöveget. S hányféle fonalból, mennyiféle bonyolult öltésből alakul Holéczyová meghatározása szerint: ,,a textilkoncert, a vizuális kép." Motívumokban kimeríthetetlen. Eredeti látásmóddal „írja át“ a népdalokat, balladákat. Életre kelti a karcsú derekú színes pártájű szép menyasszonyokat. Lírai érzékenységgel fejez ki lelki, tartalmakat. Kegyelettel emlékszik meg a Szlovák Nemzeti Felkelés hős asszonyairól. Más alkotásaiban a halak, mozgékony, pikkelyes testét örökíti meg. Pompás toll- ruhájú flamingókat, pávákat, egy madárház csivitelő lakóit eleveníti meg. Szét szórja közöttünk a növények hajlékony indáit, szárait, bájos virágait. Pillangói tündérien lebegnek. Itt a színek varázsával is él. A jelkép általánosítói erejével érzékelteti nagy kompozícióin a Tavaszi dallamokat, a Szülőföld dalát. A szlovák főváros múltját idéző műemlékeit is átfogalmazza s a teremtő gondolat erejével foglalja egybe. Eddigi életműve emberbe vetett hitét sugrázó, s álló csodálatos művészi alkotások. Több középületünk, továbbá a moszkvai követségünk egyes termeinek díszeit is ő alkotta. Ezek a művek az építészeti tér szerkezete által keltett statikussá- got, merevséget, feloldják és harmonikussá teszik a környezetet. Elena Holéczyová tudja, és alkotásával bizonyítja, hogy az „én-nek, a művésznek mindig a nemzet, a nép és az emberiség kocentrikus körének középpontjában kell állnia“ (Gropius). RÄRKÄNY JENÖNÉ Éppen a reggeli munkakezdéskor toppanok a Šoporňai „Győzelmes Február“ Efsz irodájába. Jozef Gála, a közös gazdaság elnöke, a körülötte levő vezetőkkel beszélget, tanácsokat ad, intézkedik és máris siet a Salai Duslo üzembe, ahol valamilyen fontos dolgot kell megbeszélnie az igazgatóval. Elmenőben megígéri, hogy egy óra múlva visz- szajön, addig beszélgessek Vojtech Burda alelnökkel, és Gejza Lipovskýval, a kádernevelési és személyzeti osztály vezetőjével. A két vezető funkcionáriussal elemezzük az eddig megtett út eredményeit, és beszélgetünk a távlatokról is. Már az első percben megállapítom, hogy olyan gazdaságról van szó, amelyben szinte minden szakaszon átlagon felüliek az eredmények. Ennek köszönhető, hogy a 3600 hektáros szövetkezet évi bevétele 80 millió korona körül mozog. A szakképzett vezetők igazán mesterien irányítják az egyes termelési ágazatokat. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben olyan csúcseredményeket értek el, amelyek szlovákiai méretben is öregbítik az efsz hírnevét. A múlt évben például az árpa és a búza hektárhozama 46,25 mázsa volt, a kukoricáé pedig 506 hektáros területen 95,25 mázsa. Ezzel a hozammal országos méretben is a második helyre kerültek. A siker a Trnavai Kukoricatermesztési Kutatóintézet és a Bratislavai Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet szakembereivel való gyümölcsöző együttműködésnek is köszönhető. Mindkét intézet dolgozói gyakran látogatnak el a šoporňai szövetkezetbe, és a gyakorlatban ellenőrzik a kutatás tapasztalatainak érvényesítését. Az eddigi eredményeken felbuzdulva a szövetkezet növénytermesztési dolgozói — támaszkodva a kutatóintézetek sejczef Gála, a Soporiiai „Győzelmes Február“ Efsz elnöke (ČSTK felvétele] gítségére — elhatározták, hogy kukoricából elérik a 100 mázsás hektárhozamot. Ehhez minden szükséges feltételt megteremtettek. A kukoricatermő terület nagy részét öntözik, egészen addig, amíg a növényegyedek el nem érik az 50 centiméter magasságot. Egyes táblákon még ezután is juttatnak vizet a kukoricára. A Szovjetunióból két darab „Fregat“ típusú öntözőberendezést vásároltak, amelyek olyan magasak, hogy nem okoz gondot a növényegyedek öntözése, A kukorica termőterületét 141 hektárral bővítik. A gazdaság „aranybányája“ a fűszerpaprika-termesztés. A zöldségkertészetben nagy hozamot adott a hagyma, és a zöldpaprika is. A fóliasátrak alól hektáronként 500 000 korona értékű paprikát adtak el. Az állattenyésztésben is szép eredmények születtek. Annak ellenére, hogy gazdaságosan bánnak a takarmánnyal, egy liter tej előállításához csak 22 deka keveréket használtak fel s ősz- szesen 800 mázsa szemes takarmányt takarítottak meg. A szarvasmarhák napi darabonkénti súlygyarapodást! 91 deka, a sertéseké pedig 52 deka. Az egy anyakocára jutó évi malacszaporulat 12 darab volt. Az első negyedévben a szövetkezet állat- tenyésztői túlteljesítették a szarvasmarha-, a sertéshús és a tej eladási tervét. Jó hasznot hoz a közös gazdaságnak a pulykatenyésztés is. Az egy hektárra jutó mezőgazdasági termelés értéke 21108 korona, ebből a növénytermesztésre hektáronként 12 922 korona juí. Percnyi pontossággal érkezik meg az elnök. Barátságosan fogad, kávészürcsölés közben idézzük a múltat. Amikor 1962-ben ide jött, nagyon rosszak voltak a gazdasági eredmények és már arról beszéltek, hogy a közös gazdaság földterületét átveszi az állami gazdaság. A szakképzett elnök elsősorban az irányítást helyezte tudományos alapokra. A kulcsfontosságú munkaszakaszokra közép- és főiskolát végzett kádereket állított. Ma már a szövetkezetben 14 mérnök, és közel félszáz középiskolát végzett szakember működik. A fiatalok nagy támogatásban részesültek. Eddig 20 család kapott lakást a szövetkezettől és további 50 lakásegység építését kezdték meg. A politikai nevelőmunka meghozta gyümölcsét és megváltozott a tagoknak a közös gazdasághoz való viszonya. Jó gazda módjára dolgoznak munkahelyükön. A vezetőség többi tagjával együtt óriási erőfeszítéseket tettek a talaj termőbbé tételéért. A földterület 50 százalékán végezték el a talajjavítási munkálatokat. Évente 8—12 millió koronát fordítanak beruházásokra. A közeljövőben a magas fokú belterjesség következtében a mezőgazdasági termelés összértéke eléri a 95 millió koronát. RALLA JÓZSEF A SZLOVÁK FILM BÖLCSŐJÉNÉL Vladimír Bahna Állami díjas filmrendező egyike a szlovák filmművészet megteremtőinek. Ott állt a szlovák film bölcsőjénél. Eleinte mint filmújságíró, majd később mint dramaturg és rövidfilmrendező. A közép-szlovákiai Selmecbányán született 1914. július 25-én. Miután elvégezte az iparművészeti középiskolát, volt tipográfus, képzőművész és grafikus. A filmmel már közvetlenül a fel- szabadulás után kapcsolatba került. 1947-től dokumenlumfilme- ket rendez, amelyekben Szlovákia új valóságára igyekszik ráirányítani a figyelmet. Jelentős történelmi értéket képvisel például e filmjei között A varázspálca és Az öröm völgye. E műveiben az Ifjúsági Vasútvonal építőinek hősi optimizmusát, lelkesedését fogalmazta meg a film nyelvén, megörökítve közben magának a nagy építkezésnek a történetét. E két filmjét 1947-ben nemzeti díjjal tüntették ki. Közben megrendezik legfigyelemreméltóbb dokumentumművét, az egész estét betöltő Szivárvány Szlovákia felett című filmet, melynek témája Szlovákia iparosítása. Ez alkotásáért állami díjjal tüntetik ki. Az ötvenes évek elejétől a játékfilm iránt is érdeklődni kezd. 1953-ban forgatókönyv-íróként és játékfilmrendezőként is bemutatkozik. Első játékfilmje a Töretlen föld, mely Peter Jilemnický azonos című regényének filmre- vitele. A film alkotógárdáját 1954-ben az Állami díj I. fokozatával tüntetik ki. A díjat a művészkollektíva nevében Vladimír Bahna és Vladimír Mináč veszi át. 1955-ben a köztársaság kormánya egyéni teljesítményének jutalmazásaként a Kiváló Munkáért Érdemrendet adományozza neki. Ettől fogva aztán többnyire játékfilmeket rendez. Ismertebb alkotásai: Az utolsó boszorkány, Nemesi becsület (1957) — történelmi filmvígjátékok; az utóbbi történelmi korkép a 19. század első feléről, Ján Kalinöiak azonos című elbeszélésének film- változata; A hegyi asszony (1956) — drámai kísérlet, mely a falu szocialista átalakulásának konfliktusaiból meríti témáját; Ház a keresztárnál (1959) — a polgári erkölcs és a mai értelmiség összeütközését ábrázolja; Koratavasz (1961) — a háború utolsó napjainak drámája; A Szent-Erzsébet tér (1975) — Rudolf Jašík ismert regényének filmátirata. Az ötvenes évek végétől Vladimír Bahna vezető tisztségeket is betölt a filmnél, és számos társadalmi funkciót is vállal. 1957—58-ban a Kolibai Játékfilmstúdió II. Alkotócsoportjának vezetője. 1960—63-ban a Csehszlovák Színművészek és Filmművészek Szövetsége filmszakosztályának alelnöke. Később még felelősségteljesebb munkaköröket lát el. 1971-től a Szlovák Film központi igazgatójának első helyettese, ugyanakkor a Kolibai Játékfilmstúdió igazgatója. Az egyes tisztségek között természetesen a filmezést is folytatja. 1963-ban a tévéfilmmel is megpróbálkozik. Elsőként Dob- roslav Chrobák egyik novellájából készít tévéfilmet Ondrej Balál visszatérése címmel. További ilyen jellegű művei: Gel’o Sebe- chlebský (1963), Napfürdő (1964},'Nemzedék (1969). A tévéjáték műfaja sem idegen tőle. Mária — 1963; Még egyszer a háborúról — Viktor Konyeckij szovjet író drámai sodrású elbeszélése alapján készült. A selmeci hegyek partizán harcai a háború óta foglalkoztatják a filmrendezőt. A Sitno hőseinek, az Exnár-csoportnak állít emléket a Nyomok a Sitnón című játékfilmjében (1968). 1973-ban pedig ismét a régebbi századokba nyúl vissza, s történelmi film keretében feldolgozza a híres lőcsei Pál mester életét és művészetét, színes társadalmi háttérre vetítve a Mester alakját. Vladimír Bahna filmművészete mélyen a társadalmi valóságban gyökerezik. Két kérdés izgatja Vladimír Bab-« leginkább: a uumzeti sors és a szocializmus ügye. A szocialista eszmék érvényre juttatásáért való küzdelem — vallja — „állandó, mindennapi feladat, melynek teljesítésénél nem szabad szem elől téveszteni, hogy a művészeti alkotás társadalmi, epikai és esztétikai hatása nem mérhető le azonnal, csupán liosz- szabb idő múltán nyilvánul meg. Szerencsésebb esetben, ha művészi és eszmei szempontból valóban értékes alkotásról van szó, ez a hatás maradandó lehet azért, mert a társadalmi és kulturális légkör részévé és formájává válik. (...) Ha áttekintjük a szlovák film negyedszázados múltját, megállapíthatjuk, hogy csak a szocializmus eszméinek elkötelezett alkotások maradtak tartós értékűek.“ A rendező hasznos tevékenységét a társadalom mindig méltányolta. 1971-ben Érdemes művész címmel tüntették ki, 1974- ben, hatvanadik születésnapja alkalmából pedig megkapta Az építésben szerzett érdemekért kitüntetést, melyhez most a Nemzeti művész rangos címet adományozták neki. KŐVESDI JÁNOS E. Holéczyová: A felkelők édesanyja