Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)

1976-05-29 / 127. szám, szombat

V I L A 6 PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTT5AGANAK NAPILAPJA 1976. május 29. SZOMBAT BRATISLAVA • 127. szám XXIX. ÉVFOLYAM Ára 50 fillér A humennéi Chemlon vállalat dolgozói, akik hazánkban a legtöbb poliamid szálat gyártják, az idei év első négy hónapjában túl- szárnyalták tervfeladataikat. A műszálgyártás tervét 177 tonná­val, az árutermelési tervet 2 200 000 koronával túlteljesítették. Több inint 350 tonna műszálat gyártottak kivitelre terven felül. Az idei első negyedévben termékeiket az NDK-ban, Magyarorszá­gon, Svájcban, az NSZK-ban és Hollandiában értékesítették. A képen: Jozef Machanič munka közben. (Felvétel: A. Haščák — ČSTK) Tevéi felit a csehszlovák-magyar gazdasági egvünmüködes (ČSTK) — A kolodejei álla­mi kastélyban tegnap zárőjegy- zőkönyv aláírásával ért véget a csehszlovák—magyar gazda­sági és tudományos-műszaki együttműködési vegyes bizott­ság 13. ülésszaka. A jegyző­könyvet a két küldöttség veze­tői — Rudolf Rohlíček, a CSSZSZK kormányának alelnö­ke és Szekér Gyula, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának alelnöke írták alá. A jegyzőkönyv aláírásakor jelen volt Barity Miklós, a Ma­gyar Népköztársaság csehszlo­vákiai nagykövete is. A háromnapos tanácskozás keretében pozitívan értékelték az együttműködés eredmé­nyeit. főleg a két ország 1976 —1980-as évekre szóló népgaz­dasági terveinek egyeztetésé­vel kapcsolatban a gépiparban, a vegyiparban, a mezőgazda­ságban, az energetikában, a közlekedésben és a kölcsönös árucsere terén. Az elért ered­mények jó alapot nyújtanak a két állam gazdasági kapcsola­tainak továbbfejlesztéséhez. Az 1976—1980-as évekre szóló távlati kereskedelmi egyez­mény szerint a kölcsönös for­galomnak az előző ötéves terv­időszakhoz viszonyítva mint­egy 40 százalékkal kell növe­kednie. Különös figyelmet szentellek a két állam kormányfői — Ľubomír Štrougal és Lázár György áprilisi tanácskozásával kapcsolatos határozatok lebon­tásának. Mindkét küldöttség értékelte a gabeikovo—nagy­marosi közős dunai vízi erő­mű építésének előkészítését, majd megvitatták u további teendőket. Mindkét fél rend­kívüli fontosságot tulajdonít a központi tervezőszervek mun­kájának a népgazdaság vala­mennyi ágazatára kiterjedő, 1980 utáni kölcsönös együtt­működés további irányelveinek kidolgozása során. Az ülésen megvitatták az együttműködés további bővítésének és elmé­lyítésének lehetőségeit is, el­sősorban a feldolgozó ipar te­rén kifejtendő szakosítással és kooperációval ^kapcsolatban. A délutáni órákban a Szekér Gyula vezette magyar küldött­ség hazautazott. A Ruzynéi repülőtéren a de­legációt Rudolf Rohlíček szö­vetségi miniszterelnök-bel yet- tes és több más hivatalos sze­mélyiség búcsúztatta. Jelen volt Barity Miklós csehszlová­kiai magyar nagykövet is. A nemzetközi enyhülés újabb bizonyítéka Moszkváin és Washingtonban aláírták a szovieHiiiiai békés céla nukleáris megállapodást Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford beszédet moindott Moszkva—Washington — A moszkvai Kreml Vlagyimir termében tegnap aláírták a Szovjet- uniónak és az Egyesült Államoknak a békés célú földalatti nukleáris robbantásokról kötött megállapodását, valamint az ehhez tartozó jegy­zőkönyvet. A Szovjetunió részéről Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára írta alá az egyezményt. Az ünnepélyes aktuson jelen voltak az SZKP Politikai Bizottságának tagjai, Jurij Andropov, Viktor Grisin, Andrej Gromiko, Andrej Kirilenko, Fjodor Kulakov, Kiril Mazu­rov, Arvid Pelse, Nyikolaj Podgornij, Mihail Szuszlov, Dimitrij Usztyinov, továbbá a Politi­kai Bizottság póttagjai, Pjotr Gyemicsev, BorisS Ponomarjov, a KB titkárai, a Minisztertanács alelnökei, a kormány tagjai és több más hivata­los személyiség. Ott volt Walter Stoessel, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete is. Az aláírás után Leonyid Brezsnyev rövid be­szédet mondott. Washingtonban Gerald Ford, az Egyesült ÁU lamok elnöke szintén aláírta a szovjet-ameri­kai békés célú nukleáris atomrobbantásokrdl szóló egyezményt. Ford elnök rövid beszédében annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az egyezmény további jelentős előrelépést jelent a két ország és az egész emberiség tartós és igazságos békéjének megszilárdítása érdeké­ben. Az aláírási aktuson ott volt az amerikai kor­mány számos tagja, a kongresszus két házának képviselői és más hivatalos személyiségek. Ott volt Anatolij Dobrinyin szovjet nagykövet is. Brezsnyev elvtárs beszéde Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára a szerződés aláírása al­kalmából a következő beszédet mondta: „Ennek a szerződésnek az előkészítését a szovjet —ameri­kai csúcstalálkozón határozták el. Most ez a döntés gyakor­latilag megvalósult. Ez az elé­gedettség érzését váltja ki be­lőlünk. Nyugodtan elmondhatják, hogy hasznos dologra kerül sor. Az új szerződés annak biztosítására hivatott, hogy a földalatti atomrobbantásokat — amelyekről a szerződésben szó van — békés célokra és csak békés célokra használják fel. Erre vonatkozóan előirá­nyozták a szükséges garanciá­kat, beleértve az ellenőrzésre kapcsolatos rendelkezéseket. Ugyanakkor a szerződés elő fogja segíteni a Szovjetunió és az Egyesült Államok együtt­működésének fejlesztését az atomenergia békés felhasználá­sában, s ez más országok szá­mára is előnyös lesz. Ez a szerződés a korábban lé tre j ö tt megái la podáso kkai összekapcsolva azoknak az in­tézkedéseknek újabb láncsze­me, amelyek a fegyverkezés fokozódásának korlátozására, az atomfegyverkísérletek álta­lános és teljes beszüntetésének elérésére irányulnak. A szerződés politikailag két­ségtelenül jelentős azért is, mert konkrét lépés a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kapcsolatainak kedvező fejlő­désében. Az elért sikerről, a békés cé­lú atomrobbantásokra vonatko­zó szerződés megkötéséről szólva ugyanakkor emlékeztet­ni kell arra, hogy számos nagy IRfST TAHTfllT AZ SZKT EMKSEfiE (CSTK) — A bratislavai vár­ban tegnap ülést tartott a Szlo­vák Nemzeti Tanács Elnöksége. A tanácskozást Viliam Salgo- viö, az SZNT elnöke vezette. Az elnökség Ján Janovicnak, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének jelenlétében megvitatta az SZSZK mezőgazdasági talaj­alapja védelrnezésének, termé­kennyé tételének és kibaszna-* lásának koncepcióját 1980-ig* távlatilag pedig 1990-ig. Az SZNT Elnöksége a továb­biakban megvitatta az állami műemlékvédelmi gondoskodás további fejlesztésének elveit. Megállapította, hogy a párt és állami szervek gondoskodásá­nak köszönhetően lényegesen javult a műemlékvédelem. Ján Paško miniszternek, az SZSZK Népi Ellenőrző Bizott­sága elnökének jelenlétében az SZNT Elnöksége megvitatta to­vábbá a panaszok, jelentések és a polgárok által benyújtott javaslatok ügyintézése terén szerzett tapasztalatokat. Az elemzés mulatja, hogy 1975-ben csökkent a központi szervek­hez intézett panaszlevelek szá­ma, viszont növekedett a nem­zeti bizottságokhoz irányított panaszok száma. Az elemzés egyben azt bizonyítja, hogy ja­vult a dolgozók panaszlevelei- nek ügyintézése. probléma még megoldásra vár. Közéjük tartozik a hadászati fegyverrendszerek korlátozásá­ról a Szovjetunió és az Egye­sült Államok között kötendő új, hosszúlejáratú megállapo­dás kidolgozásának befejezése. Szeretném újra hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió ennek ér­dekében a maga részéről a ko­rábbiakhoz hasonlóan ezután is mindent megtesz. Más országokkal együttmű­ködve, készek vagyunk ener­gikusan olyan széles körű in­tézkedések felé haladni, ame­lyek a fegyverkezési hajsza felszámolásához, a leszerelés­hez vezetnek. Nincs magaszto- sabb és humánusabb cél, mint a béke és a nemzetközi biz­tonság minden , módon való erősítése, a háború fenyegeté­sének megbízható kiküszöbölé­se az államok közötti kapcso­latban. Ettől a céltól vezérelve pár­tunk XXV. kongresszusa olyan konkrét akcióprogramot ter­jesztett elő, amelynek megva­lósítása nemcsak végelvetne a még mindig folytatódó veszé­lyes fegyverkezésnek, hanem biztosítaná a határozott átté­rést is a felhalmozott fegy­verkészletek fizikai csökkenté­sére, a tényleges leszerelésre. A kormányoknak, az államok felelős vezetőinek tisztában kell lenniük azzal, hogy e kér­dések megoldásának parancso­ló szükségességét az élet dik­tálja.“ (A szerződés teljes szövegét lapunk 2. oldalán közöljük) A chilei fasiszta junta saját maga sírásója NÖVEKSZIK AZ EUENÄLLÁS Quito — AZ ecuadori mun­kások konföderációja felhívta a kormányt, hogy a Chilében folytatódó terror elleni tiltako­zásul bojkottálja az Amerikai Államok Szervezetének közgyű­lését, amelyet Santiagóban tartanak meg. A Quitóban kiadott nyilatko­zat hangsúlyozza, hogy Pino­chet fasiszta rezsimje folytat­ja a megtorlásokat a chilei nép ellen, s a börtönök és a koncentrációs táborok további politikai foglyokkal telítődnek. A bebörtönzött hazafiak kö­zött olyan jelentős szakszer­vezeti képviselők vannak, mint Vidor TJiaz, Bernardo Araya, Mario Zamorano és forge Mu­noz. Az ecuadori munkások kon­föderációja a bebörlönzött chi­lei hazafiak azonnali szabadon bocsátását s az emberi jogok és a szakszervezeti szabadság tiszteletben tartását követeli. Bonn — A Frankfurter Rundschau című nyugatnémet burzsoá napilap a Chilében uralkodó helyzetről ír: „Éhség, munkanélküliség, válság és ki­zsákmányolás — ez jellemző a chilei munkások helyzetére. Két évvel a puccs után a chi­lei gazdaság továbbra is nehéz depressziót él át. Sem rendőr­ségi terrorral, sem a párt- és szakszervezeti tevékenység be­tiltásával nem sikerült elérni a rendes viszonyok helyreállí­tását.“ A lap továbbá hangsú­lyozza, hogy a lakosság döntő többsége a nyomor szélén áll, s velük ellentétben a spekulán­sok kis csoportja szédületes nyereségre tesz szert. Chilét bőségesen támogatják a nyugati országok. A külföldi kölcsönök, amelyekben Salva­dor Allende hiába reményke­dett, elárasztják az országot. Az utóbbi másfél év alatt San­tiago de Chile egymilliárd dol­lárt kapott. A leggyorsabban a Világ- és az Amerika-közi Fej­lesztési Bank, ezenkívül észak­amerikai magánbankok siettek Chile „segítségére“. A Frank­furter Rundschau azt kérdezi, mégis miért ilyen nagy a nyo­mor Chilében s egyből vála­szol is: „A kölcsönök és a hitelek áradatából csak egy kis csoport húz hasznot s ezek: a monopóliumok, pénzspeku­lánsok és magas rangú tisztek. E kiváltságos csoport körül összpontosul a lakosság mun­kájának anyagi eredménye A lakosság csak burgonyán és teán él. A kenyér megszer­zése lehetőségeik határán kí­vül esik. A legsúlyosabb prob­léma a nagyarányú munkanél­küliség. A fővárosban hivatalos beismerés szerint 17 százalék, az ipari központokban pedig 20 százalék munkanélküli van. A cementipar az elmúlt 12 hó­nap alatt munkásainak 50 szá­zalékát bocsátotta el. A ter­melés csökken a többi iparág­ban is: míg 1973-ban Chile kb. 450 000 tonna acélt gyártott és további 100 000 tonnát impor­tált, addig a tavalyi acélter­melés csak 240 000 tonna volt. A munkanélküliség a legna­gyobb arányú az építőipari munkások között: 60 százalék. A nyugatnémet napilap így fejezi be cikkét: „A chilei ka­pitalizmus saját testében táp­lálja a parazitákat, s ezzel sa* ját bukását készíti elő “

Next

/
Thumbnails
Contents