Új Szó, 1976. május (29. évfolyam, 103-128. szám)
1976-05-21 / 120. szám, péntek
GyermekíesM - gyermekcipő nélkül Jegyzetek az I. Dunamenti Tavaszról A Tavaszi szel döntőié elüti Araikor az újszülött világra Jön, mindenki örül és féltő gonddal bábáskodja körül, hogy óvja a különböző veszélyektől, segítse egészséges felcseperedését. Mi is jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy megszületett a hazai magyar gyermek színjátszók és bábcsoportok önálló fesztiválja, a Dunamenti Tavasz. Az első évfolyamon tapasztaltak alapján leírhatjuk: ez „újszülött“ életképes, de további fejlődését befolyásoló rendellenességei is vannak. A leghálásabb és legőszintébb né"ő a gyermek. Reakciója őszinte, nem gátolja a konvenciók megannyi béklyója. A Du- jiaszerdahelyen látott 8 bábcsoport és 6 színjátszó együttes műsorának sikerét, illetve sikertelenségét ezért bárki könnyen 'smérhette, mert minden nap három-négyszáz gyermek tapsolt, zsivalygott, dörömbölt és csintalankodott a nézőtéren, aszerint, hogy valamilyen módon felkelt^tték-e az érdeklődésüket, vagy nem. Egy-egy előadás eredménye már a darabválasztásnál is elölhet. habár ez csak a kezdő lépés, sok minden másra van szükség addig, amíg felgördül a függöny. Mégis időzni kell ennél a problémakörnél, mert szerintem itt vannak a hibák egyik forrása. Ügy tűnik, a báb- csoportjaink vezetői találékonyabbak, korszerűbbek, mert a jelek szerint jobban érzik és tudják, mi ragadhatja meg a gyermek érzés, és gondolatvilágát. Ezúttal is több kedves, rit- mupos, a gyermek érdeklődését lekötő, érzéseit formáló bábjátékot láttunk. Különösen azok a darabok tetszettek a gyermekeknek, ahol a tárgyak megszemélyesedtek, s pergő, eseménydús volt a cselekmény. A bábcsoportoknál talán a vége- felé már a népművészeti összeállítások tűntek soknak. Félreértés ne essék: nekik is egyik ixjmes feladatuk a népművészet ápolása. Ám ha többen mindig csak ezt teszik és elég egyformán, akkor egy idő máivá a szép szándék elszürkül, s az egéjí unalmassá válik. Ez a fesztivál is igazolja, hogy hosz- szabb lélegzetű, cselekményes bábjátékok választásával lehet előbbre lépni, még többet elérni. A színjátszó csoportok előadásai már nem szolgáltak eny- nyi örömmel. Igazán nem akarok senkit sem megbántani, de néha úgy tűnt, hogy a szövegkönyvet múzeumokból kaparták volna ki.. Az egyik mesejátékban ötven gyermek alakított komolykodva, feszélyezve, görcsösen cárevicset, grófokat, udvaroncokat, udvarhölgyeket. Nem egyszer azt éreztem, hogy a szereplők úgy mondták a szöveget, mint a felelés közben vészi kvalitásaiban, mert a cselekmény tanulságai, kioktató módon, vagy száraz felsorolással kétszer-háromszor is visz- szacsengtek és csak aztán ért véget az előadás. Jó darab esetén hinni kell a művészet erejében és nem szabad lebecsülni a gyermekek fogékonyságát. Különben is a több órán át tarA bábozás a közreműködőknek és a nézőknek egyaránt szép élményt nyújtott. (Gyökeres György felvételei) tó felsorolás sem képes pótolni egy-egy művészileg hiteles jelenet hatását, erejét. A jövőben bátrabban lehetne élni a szövegmódosítás és a húzás lehetőségeivel, persze kizárólag a jč előadás érdekében. A rendezés színvonalát tekintve a bábosok vitték el a pálmát. Náluk több esetben a mozgás és a sz;'veg egységét szem előtt tartó jelenetekre figyeltünk föl. Sok problémájuk volt viszont a bábok mozgatásával és az egyes jelenetek beállításával. A színjátszóknál kevés kivételtől eltekintve a rendezés egysíkúsága, szürkesége kísérte gyakran. A szereplők gesztusa, hangja csak ritkán felelt meg a szöveg sugallta szituációnak, gyakran hallhattuk például édeskés hangon, bogy „jaj, de dühös vagyok“, méghozzá kívánt mozgás, gesztus nélkül. Nem csoda, ha a gyerekek nem hitték el, hogy az a szereplő tényleg dühös és ezért inkább önmagukat szórakoztatták ... Sok-sok ilyen példát írhatnék le, ám enélkül is egyértelmű a tanulság: a színpadi szituáció akkor lehet hiteles, ha a beállítás, továbbá a szereplők mozgása, hangja, gesztusa a kívánt légkört teremti meg. Ezt a színházi igazságot az egyes előadások és jelenetek megrendezésénél kell „aprópénzre“ váltani. A szövegmondásban sajnos A kürtiek előadása a legjobbak közé tartozott. valamelyik népszerűtlen tantárgyat: nem értem, nem szeretem, de muszáj... Ilyen előadáson mindannyian szegényebbek lettünk, mert élmény helyett görcsös erőlködést, operett-utánérzéseket, hamis pátoszt kaptunk. S bosszankodtunk: ötven gyermek kosztütmö- zéséhez, betanításához, a fény- effektusokhoz mennyi energia kellett! Mi mindenre tellett volna ebből, ha jó a darabválasztás ... A másik gyakran kísértő hiba a szájbarágás. Néha az volt az érzésem, a szerző és a ren- aiező nem bízott a színmű műeléggé egy szinten mozogtak a bábosok és a színjátszók is. Ritkaságszámba ment a jó kiejtés, a hangsúlyozás még inkább. Különösen a mássalhangzók hasonulása, valamint a kérdőmondatok megfelelő hang- súlyozása okozott gyakori és bosszantó hibákat. Mindezeket nem azért írtuk le, hogy valakit is elriasszunk a további munkától. Éppen ellenkezőleg. S egyébként sem dolgozik szívből az, aki egy-két bírálat után abbahagyja a munkát. Tény viszont, hogy a csoportok vezetőinek jobban kell segítenünk. Módszertanilag és nem utolsó sorban jó ifjúsági darabok kiadásával, jobb feltételek megteremtésével. Mert jó darabok és jó ambiciózus együttesek azért akadnak. Ezt egyértelműen például a kürtiek bizonyították színvonalas előadásukkal. Az utóbbi megállapításomat más csoportok is alátámasztották, igaz még csak egy- egy jól sikerült jelenet erejéig. Mi tagadás, sokat bosszankodtunk, de azért jól éreztük magunkat Dunaszerdahelyen, ez pedig a szereplőkön kívül különösen a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának az érdeme. A fesztivál fénypontja volt a kassai Kuzmány utcai KIA szóló bábcsoportjának előadása és a győri Tanítóképző Főiskola bábosainak a vendég- szereplése. Ez a két csoport maradandó élményt nyújtott, s a többi csoportnak példával is szolgált a további munkához. S legalább egy mondatban meg kell dicsérnem a fesztivál színvonalas, hamar közkedveltté vált tájékoztatóját, a Fürge irkát. A Dunamenti Tavasz életképes. írtuk az elején. Jövőre az új művelődési otthonban sokkal jobb körülmények között még tartalmasabb lehet, további érdeklődőket, új csoportokat, gyermek irodalmi színpadokat is bevonhat, ha leveti azokat a gyermekcipőket, amelyek most még szorítják a lendületesebb és töretlenebb előrehaladásban. SZILVÁSSY JÓZSEF A CSEMADOK Központi Bizottsága több szervezettel és intézménnyel együttműködve immár ötödik alkalommal rendezi meg holnap Érsekújváron a Tavaszi szél vizet áraszt országos döntőjét. A járási és kerületi döntők szép számú közönség előtt zajlottak, igazán színvonalas versenyeknek lehettünk tanúi. Meg kell azonban mondanunk, hogy még mindig találkoztunk műdalokkal és magyar nótákkal; és az egyébként jól összeállított műsorszámok gyengébb előadásával. A népdal igazán csak úgy szép, ha a lehető legtermészetesebben adják elő. Ha népdalról, népdaléneklésről esik szó, sokan azt hiszik, hogy ez csak az idősebb korosztály „műfaja“, ürömmel tölt el bennünket, és reméljük a jövőben majd még inkább, hogy idén sok fiatal kapcsolódott be népdalkultúránk fejlesztésébe. Sokuktól igen dí= cséretes teljesítményeket lát? tünk. Említsük meg többek között Szvorák Katalint, a füleki gimnázium tanulóját, Paszmár János gútai versenyzőt, Ul- mann Gábor várhosszúréti cite-' rást és a dunaszerdahelyi Mer zőgazdasági Műszaki Szakközépiskola női éneklő csoportját, amelyet fiatal lányok alkotnak. Nevezettek bekerültek az országos döntőbe is, ami azt jelzi, hogy tökéletesen elsajátították a népdaléneklés kultúráját. Hisszük, hogy a holnapi országos döntő újabb mérföldkő lesz népdalkultúránk, népművészeti hagyományaink fejlesztésében, illetve ápolásában. A döntőn bemutatkozik 14 éneklő csoport, 10 szólóénekes, 3 népi hangszeren játszó szólista, valamint 3 citera-egyíit- tes. (papp) NEMZETKÖZI KÖNYVVÁSÁR VARSÓBAN Varsóban megnyitották a 21. Nemzetközi Könyvvásárt. A vásáron a világ 30 országából vesznek részt a könyvkiadók. A Kultúra és Tudomány Palotájának kiállítási termeiben 2000 könyvkiadó cég 150 000 kiadványa kerül bemutatásra. A több mint 300 standon megtalálhatjuk a tudományos, technikai és orvostudományi irodalom termékeit, számos bibliográfiát, szótárt és lexikont. Kiállításra kerülnek szépirodalmi és gyermekkönyvek, továbbá a zenei kiadók termékei, láthatjuk a legértékesebb művészeti albumokat és kiadványokat is, A varsói nemzetközi könyvvásár óriási érdeklődésnek örvend a világ könyvkiadóinak körében. Mintegy 700 kiadó, könyvterjesztő és könyvtáros jelentette be részvételét az idei vásáron. A könyvvásár rendkívül népszerű Varsó lakossága körében, minden évben tömegesen látogatják a kiállítási tér- in ek*G t DANIEL MANDZUNOWSK! Otakar Vávra érdemes művész új film forgatásába kezdett, amely a második világháború utolsó napjairól és Prága felszabadításáról szól. Felvételünk a film forgatása közben készült. (Felvétel: Miroslav Vadeža) FORRÄS - ZENÉVEL Böngészem a bratislavai Duna utcai Gimnázium Forrás Irodalmi Színpadának jubileumi műsorfüzetét, amely 1972-ben jelent meg a csoport megalakulásának 10. évfordulója alkalmából. Szép és gazdag dokumentum. Újságcikk-részletek, néhány soros vallomások, emlékező szavak, fényképek. „Szívesen emlékszem vissza a szereppel (Lucifer — a szerző megj.) való első találkozásomra s a többi műsorra is, amelyekben a Forrás tagjaként, vagy később mint vendég szerepeltem“ — írja Dráfi Mátyás, a MATESZ művésze. Holocsy Istvántól pedig, aki hetvenkettőben még a Budapesti Színművészeti Főiskola hallgatója volt, a következőket olvasom: „Kedves érzés visszaemlékezni az itt eltöltött időre. Társaság, élmények, sztorik, vidéki fellépések, utazások, közös eszménykeresés — és hát a SZÍNPADI Itt ismertem meq először, hogy mi a színház. Ezért, a számomra újvilág felfedezéséért újra szeretnék köszönetét mondani a Forrás Irodalmi Színpadnak “ Tíz év alatt húsz bemutató, közel 200 előadás. Emlékezetes előadások, egyéni és közösségi élmények, sikerek. Sok-sok díj, elismerő oklevél, többek között a Jókai-napokról, a Szenei Molnár Albert Napokról, a balassagyarmati Irodalmi Színpadi Napokról. Lévén diákegyüttesről szó, érdemes megemlíteni, ide másolni a műsorfüzetből, — mert felfigyeltető, mifelénk párját ritkító —, hogy például harminckétszer adták elő A debreceni lunátikust, huszonötször Az özvegy Karnyónét, ugyanennyiszer A néma leventét, tíznél többször Calderón Huncut kísérteiét és Juhász Gyula, Ady Endre, Radnóti Miklós verseiből készített irodalmi színpadi összeállításaikat. És ami számokkal már nem jelezhető: magas fokon formáltak jellemet, magatartást; és nem utolsósorban jelentős szerepet játszottak irodalmi színpadi mozgalmunk fejlesztésében. Kulcsár Tibor irányítása alatt alkotó kedvvel, egészséges közösségi szellemben dolgoztak; voltak olyan tagjai a Forrásnak, akik érettségi után még sokáig nem tudtak megválni a csoporttól. De ne beszéljünk múlt időben, hiszen a Forrás, a szép évforduló megünneplése után is tovább végezte és végzi ma is, lendiilettel-szenvedély- lyel, nemes munkáját, igaz az utóbbi két-három évben keveset hallatott magáról — különböző okok miatt nem sikerült igazán színvonalas műsort készíteniük, pontosabban olyat, amellyel országos szemlén is felléphettek volna. Idén áprilisban azonban már mi is örömmel számolhattunk be a gútai seregszemlén elért második helyükről, amely egyben azt is jelentette, hogy ismét részt vesznek a Jókai-napokon. Az újabb sikerben nem kis része van Molnár Lászlónak, a dús képzeletű fiatal rendezőnek, az együttes volt tagjának. • * * A Forrás Irodalmi Színpad új műsora — amelyet Kulcsár Tibor választott ki, közösen a csoport tagjaival — Vámos Miklós Cédulák című novellájából, Baranyi Ferenc, Tasnádi Varga Éva, Darázs Endre, Verbőczy Antal, Majtényik Erik és Ladányi Mihály verseiből állott össze. Amikor Molnár László levetette a katonaruhát és visszatért a Forráshoz, megbízták a műsor rendezésével. Az ő ötlete nyomán építették be aztán az összeállításba Déry—Presser—Adamis Pop-fesztiváljának néhány dallamát, jelenetét, az iskola Bumm nevű beat-zenekarának kíséretében. — Nem véletlenül jutott eszembe a Pop-fesztivál, és nem azért hoztunk át belőle műsorunkba, mert nekem nagyon tetszik, hanem azért, mert a fiatalok problémáit tükrözi, csakúgy, mint a Cédulák — mondja Molnár László. — A gyerekek majd kiugrottak a bőrükből, amikor megtudták, hogy énekelni, táncolni is kell majd. Tetszik nekik a műsor, szeretik, a gútai siker még jobban fellelkesítette őket. Közben Kulcsár Tibor, aki szintén jelen van beszélgetésünkön, megjegyzi, hogy kilencedikesek, főleg fiúk, is tagjai a csoportnak, az új Forrás-nemzedéknek, amelyet hetvennégytől kéz. dett nevelni. Az iskolában rendezett szavalóversenyen fedezte fel őket. — Igényes munkát szeretnénk végezni, korszerű irodalmi színpadot csinálni — folytatja a rendező. — Üj és érthető műsorokat akarunk bemutatni, olyanokat, amelyeket végig lehet nézni, meg lehet érteni. Amely a fiataloké, amelyben a fiatalok magukat adhatják. Ez a lényeg. Igyekszünk úgy rendezni műsorainkat, hogy bárhol előadhatók legyenek. November végéig még két összeállítást mutatunk be, hogy aztán egy egész estét betöltő műsorral járhassunk tájolni. Még az útkeresésnél tartunk, de egy biztos, a zenéről nem szeretnénk lemondani, remélem, a zenekar velünk marad a jövőben is. Nemcsak versenyezni akarunk és díjakat nyerni, hanem elsősorban játszani, játszva művelni. BODNÁR GYULA
