Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-13 / 88. szám, kedd
BESZÁMOLD A PART TEVÉKENYSÉGÉRŐL — A TÁRSADALOM FEILŰDESE A CSKP XIV. KONGRESSZUSA OTA ES A PART TOVÁBBI FELADATAI [Folytatás a 3. oldalról) ményezése. A ml ökonömikánk fejlődésében Is egyre kifejezőbben érvényesülnek a tudományos-technikai forradalom és a nemzetközi szocialista integráció vívmányai. A kongresszus nevében nagyra értékeljük a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés jelentőségét. Enélkül képtelenek lennénk hosszú távon biztosítani a döntő fontosságú nyersanyag- és energia- szükségletet, biztosítani ipari termékeink állandó értékesítését, számos ágazatban hozzájutni a világcsúcsot jelentő technikához, és megoldani a tudományos-műszaki fejlődés feladatait. Mindez arra jogosít bennünket, hogy bizalommal és derűlátással tekintsünk a jövőbe. Adva vannak a szükséges feltételek népgazdaságunk további dinamikus fejplődéséhez, népünk élet- színvonalának megtartásához és emeléséhez. A XIV. kongresszusnak az a hosszú távú stratégiai irányvonala, amely meghatározta, hogy növelni kell a hatékonyságot és az intenzifikáló tényezők kihasználását, a jövő időszakban is teljes mértékben érvényes. Az a sürgető feladat áll az egész párt-, állami és gazdasági szervek és a szak- szervezetek, a gazdaság minden^szaka- sza előtt, hogy fokozott erőfeszítéssel törekedjenek következetes gyakorlati megvalósításához. Ez számunkra kulcs- fontosságú kérdés, az egyetlen előrevezető út. Ilyen értelemben állítottuk össze a hatodik ötéves terv feladatait. A terv alapvető célja, hogy a szocialista életmód elmélyülésével összhangban biztosítsa a lakosság növekvő anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítését, tovább szilárdítsa lét- és szociális biztonságát a társadalmi termelés nagyfokú hatékonysága és minden munka minősége alapján. Továbbra is érvényes: ahogyan dolgozunk, úgy fogunk élni. A következő öt évben tovább erősítjük szocialista társadalmunk anyagiműszaki bázisát, és növeljük tudományos-műszaki erejét. A két nemzeti köztársaság arányos fejlesztését úgy irányítjuk, hogy teljesebb mértékben és racionálisabban használják ki természeti és gazdasági erőforrásaikat, munkaerőállományukat, hogy bővüljön a szakosítás, a termelés kooperációja és koncentrációja az egységes csehszlovák ökonomika megszilárdítása érdekében. Jóval nagyobb mértékben kapcsoljuk be gazdaságunkat a szocialista gazdasági integrációba a KGST keretében, és elmélyítjük az együttműködést a szocialista közösség országaival, különösen a Szovjetunióval. Az ötéves terv előkészítésével egyidejűleg kidolgoztuk a hosszú távú tervet is az 1990-ig terjedő időre. A hatodik ötéves tervidőszakban a gazdasági és szociális fejlesztés programja megfelel a fejlesztés távlati irányza-. tainak. Társadalmunk és gazdaságunk reális szükségleteiből és lehetőségeiből indul ki, és kiegyensúlyozottan egyesíti a közvetlen és távlati feladatokat, az életszínvonal emelését, az anyagi források alkotását, s kijelöli ezek biztosításának az útját. Feltételezzük a társadalmi fejlődés olyan nagyfokú dinamikáját, amely lehetővé teszi, hogy a nemzeti jövedelem 27—29 százalékkal emelkedjék. E növekedésnek legalább 90 százalékát a társadalmi munka termelékenységének növekedésével kell elérnünk. Azonban a létrehozott eszközökkel jól kell gazdálkodnunk, hatékonyan kell felhasználnunk, hogy biztosítsuk mind gazdasági fejlődésünk igényes feladatainak teljesítését, mind alapvető céljaink elérését. Elvtársak! Csak ezen az alapon lehet megvalósítani azt a programot, amelynek célja az életszínvonal minden szakaszának további kiegyensúlyozott emelése, a lakosság lét- és szociális biztonságának megszilárdítása, a szocialista életmód elmélyítése. Azok az eredmények, amelyeket a XIV. kongresszus óta ezen a szakaszon elértünk, azt a feladatot állítják elénk, hogy kielégítsük a nép magasabb igényeit és követelményeit. Elsősorban arra számítunk, hogy a személyi fogyasztás további 23—25 százalékkal nő. Ennek fő forrása a lakosság munkajövedelmének növekedése. A havi átlagbérek 1980-ban megközelítőleg elérik a 2700 koronát. A bérpolitikát hatékonyabban kell kihasználnunk arra, hogy kifejezőbben különböztessük meg a munka eredményeit és társadalmi jelentőségét, hogy fokozzuk a munka és a szakképzettség minőségét, a nagyobb műszakrátát és a munkaerők kívánatos széthelyezését. Az egyének és a kollektívák érdemelnek anyagi értékelésével egyidejűleg jobban kell kihasználni az erkölcsi ösztönzőiket is. Az életszínvonal további emelkedésével törvényszerűen együtt jár, hogy a fogyasztók nagyobb követelményeket támasztanak az élelmiszerek és az Iparcikkek választéka és minősége iránt. A termelésnek és a kereskedelemnek mélyítenie kell a kölcsönös együttműködést, jobban kell felismernie és rugalmasabban kell reagálnia a kereslet fejlődésére, fel kell számolnia az ellátás fogyatékosságait,^ és ügyelnie kell arra, hogy a piacra elegendő keresett árucikk kerüljön, éspedig az összes árkategóriákban. Ugyanúgy szükség van arra is. hogy az iparágazatok gyorsabban bővítsék a közszükségleti cikkek választékát. A személyi fogyasztás területén egyre nagyobb jelentőségük van azoknak a szolgáltatásoknak, amelyek megkönnyítik a háztartási munkát, növelik a lakáskultúrát, s összefüggnek a motorizmus, a turisztika és az üdülés fejlődésével. A nemzeti bizottságok, a szövetkezeti és egyéb szervezetek feladata, hogy kezdeményező módon bővítsék a szolgáltatásokat, és ügyeljenek ezek magas színvonalára és rugalmasságára. A közszükségleti cikkek termelésének kívánatos fejlesztését, a lakosságnak nyújtott szolgáltatások tökéletesítését, a külföldi piac magas színvonalú ellátását olyan jelentős politikai feladatnak tartjuk, amelynek teljesítésére a párt- és az állami szerveknek rendszeresen gondot kell fordítaniuk. A párt gazdaságpolitikájának fontos eredménye, hogy az elmúlt időszakban biztosítottuk a kiskereskedelmi árszint szilárdságát. Annak érdekében, hogy leküzdjük a világpiaci árak növekedésének következményeit és a mind bonyolultabb külgazdasági feltételek egyéb befolyásait, a Központi Bizottság idejekorán mozgósította az egész pártot, az állami, a gazdasági és a szak- szervezeti szerveket és szervezeteket és minden dolgozót. Arra törekedtünk, hogy ezek a következmények ne a dolgozók vállára nehezedjenek, hanem hogy a termelésben aktív intézkedésekkel oldjuk meg őket, éspedig a hatékonyság növelésével, valamint az eszközökkel való jobb gazdálkodással az Tegész társadalomban. Ezt az utat annak tudatában választottuk, hogy nagy igényeket támaszt ugyan a vezető dolgozók, a vállalatok és az üzemek egész kollektívái iránt, de meggyőződésünk szerint ez a helyes út, amely megfelel népünk érdekeinek. A létbiztonság megszilárdítása irányvonalával összhangban a következő időszakban is realizáljuk a kiskereskedelmi árszint stabilitását célzó politikát a lakosság alapvető életszükségletetek kielégítő árucikkek tekintetében. E politika megvalósítása nem lesz könnyű, sok objektív és szubjektív tényezőtől függ, nagy igyekezetei, s a hatodik ötéves terv minden feladatának következetes teljesítését követeli meg. Az életszínvonal emelésének programjában a párt nagy jelentőséget tulajdonít a társadalmi fogyasztás további növekedésének, különösen az oktatásügy, az egészségügy, a szociális gondoskodás, a kultúra és a testnevelés területén. A hatodik ötéves tervidőszakban a társadalmi fogyasztásra 607 milliárd koronát fordítunk, vagyis 38 százalékkal többet, mint az elmúlt ötéves időszakban. Ezzel tovább növeljük színvonalát, amely szocialista társadalmunknak már ma is nemzetközileg elismert vívmánya. Mind a termelésben, mind ezen a területen érvényes az, hogy minden eszközt feltétlenül ésszerűen és gazdaságosan kell kihasználni. Egyik elsőrendű feladatnak tartjuk, hogy anyagilag biztosítsuk a társadalmi gondoskodás rendszerét a gyermekes családokról, a fiatal házasokról, a tanuló- és a dolgozó ifjúságról és az idősebb nemzedékről, amely rendszert a XIV. kongresszus után lényegesen tökéletesítettük, és a gazdasági lehetőségek szerint továbbra is fejleszteni fogunk. A rendszeres gondoskodás, melyet a párt és az állam fordít a nép egészségére, abban nyilvánul meg. hogy egészségügyünk világméretben is az egyik előkelő helyen áll. Azonban nem hunyhatunk szemet afölött, hogy itt is előfordulnak különféle, gyakran felesleges fogyatékosságok. Ezért az egészségügy munkáját is tovább kell javítani. Az egész társadalom szempontjával összhangban feltétlenül tökéletesíteni kell az egészségügyi létesítmények hálózatának elrendezését a kórházi ágvalap kihasználását, javítani kell a megelőző gondoskodást és a gyógyszerellátást. Nagy hangsúlyt fogunk helyezni az össztársadalmi egészségügyi programok fejlesztésére, különösen az anya- és a gyermekvédelemre, az ér-, a szívvírusos megbetegedések és a rosszindulatú daganatok, valamint a balesetek következményei elleni harcra. Fokozott gondot kell fordítani a munkafeltételek és a munka- biztonság javítására, és az üzemi egészségügyi gondoskodás színvonalának emelésére. Az egészségügy irányító szerveinek és a nemzeti bizottságoknak is ügyelniük kell arra, hogy az egészségügyi dolgozók és a betegek kapcsolata megfeleljen a szocialista egészségügy jellegének. Azok közé az alapvető területek közé, amelyekre erőfeszítéseinket összpontosítjuk, tartozik népünk lakás- és életfeltételeinek tökéletesítése. Az építőipar korszerű termelési-műszaki bázisa lehetővé teszi, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban 640 000 új lakást építsünk. Mindenekelőtt ott fogunk építeni, ahol a legsürgetőbb a lakásigény, s ahol ezt a munkaerők széthelyezése és stabilizálása megköveteli. A tervezőktől és az építőipari dolgozóktól megköveteljük a magas színvonalú munkát, azt, hogy ne feledkezzenek meg róla, hogy a lakótelep az ember otthona, pihenésének és nevelésének helyszíne. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a lakótelepek járulékos beruházásaiban és műszaki ellátottságában tapasztalható fogyatékosságokat. Az illetékes állami és gazdasági szerveknek erélyesen kell megkövetelniük a javulást, javítaniuk ezen a területen a tervezést és az irányítást, és széleskörűen hozzálátniuk a polgári építkezések tipizálásához és iparosításához, beleszámítva a munkás- szállók, internátusok, bölcsődék és óvodák építését is, éspedig úgy, hogy kihasználják a már felépített épüíet- elemgyárakat. Nagyvonalúan kezdtük megoldani a CSSZSZK fővárosa új kiépítését és átépítését, ami éveken át elhanyagolt követelmény volt. A Prága fejlesztésére fordított beruházások terjedelme az ötödik ötéves tervidőszakban mintegy a kétszeresére nőtt, s a hatodik ötéves tervidőszakban a beruházások további több mint 21 milliárd koronás növekedésére számítunk. Fővárosunk lett a köztársaság legnagyobb építkezési helye. Az összes kerületeik segítségével Prágában is lényeges előrehaladást értek el a lakásépítésben. 1971—1975- ben több mint 42 000 lakás épült. Ez majdnem annyi, mint a két megelőző ötéves tervidőszakban épült lakások összessége. 1980-ig további legalább 58 000 lakás építésére számítunk. Tovább fejlődik a közlekedési rendszer már megkezdett átalakítása és korszerűsítése, s üzembe helyezik a földalatti további szakaszait. Folytatni fogjuk azt a politikát, amely előnyben részesíti Prága fejlesztését. Arra fogunk törekedni, hogy valóban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság mintaszerű fővárosa legyen. Hazánkban a termelés és a lakosság magas fokú koncentrációja következtében határozottabban kell korlátozni az életkörnyezetre gyakorolt káros befolyást, ami az ipar, a közlekedés fejlődésének és a mezőgazdaság iparosításának kísérő jelensége. Az életkörnyezet tartós javítására — főleg a fontos iparközpontokban és különösen az észak-csehországi kerületben — fokozott gondot kell fordítaniuk az állami és a gazdasági szerveknek és a nemzeti bizottságoknak. Nagy kötelességünk, hogy megőrizzük az életkörnyezet alapvető értékeit, a természet gazdagságát és hazánk szépségét a jövendő nemzedékek számára. Tisztelt elvtársakt Az életszínvonal emelkedését szolgáló törekvéseink megvalósítása a termeléstől, az anyagi erőforrások alkotásától függ. A következő öt évben tovább nő az ipar fontossága. Termelését nagyjából 34 százalékkal kell emelni. E feladat igényességét az is növeli, hogy az ipar szerkezetében további fontos változásokat kell eszközölni. Előtérbe kerül az a követelmény, hogy a nyolcvanas évekre is biztosítsunk elegendő szenet, energiát, fémeket, vegyi anyagokat. gépeket és gépi berendezéseket, amelyek kulcsfontosságúak népgazdaságunk fejlesztése szempontjából. A tüzelőanyagok és az energia biztosítása létkérdés. Tekintettel a be- hozátal gyors növelésének korlátozott lehetőségeire, növelnünk kell a hazai széntermelést, hogy növekvő szükségleteinket fedezni tudjuk. Nem kevésbé fontos a villamosenergia-termelés növelése. Az ötödik ötéves tervidőszakban teljesen nem sikerült megvalósítanunk a villamos erőművek építésének programját, és nem értük el a tervezett kapacitásokat. Ennek nem szabad újra előfordulnia. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy a tüzelőanyag- és energetikaügyi, a gépipari és az építésügyi minisztériumok, tehát mindazok, akik részt vesznek az erőművek építésében, ebben az ötéves tervidőszakban biztosítsák a határidők megtartását és az erőművek építése színvonalának emelését, valamint az eddigi kapacitások jobb kihasználását. A tüzelőanyag- és energiaprobléma elvi és távlati megoldása hazánkban is az atomenergia felhasználá^sa, amelyre a Szovjetunió hatékony segítségével kerül sor. Ez fontos szerkezeti átalakítást jelent népgazdaságunk távlati fejlesztése szempontjából, ezért az atomerőművek építésének kezdettől fogva fokozott figyelmet kell szentelni. Bár a hatodik ötéves tervidőszakban sokat fordítunk a tüzelőanyag- és az energiaforrások biztosítására, a növekvő igényeket csak úgy tudjuk folyamatosan fedezni, ha az energiaforrásokkal minden munkahelyen jól fogunk gazdálkodni. Elvárjuk tehát, hogy az iparban évente legalább 2— 2,5 százalékkal csökkenjen a tüzelőanyag- és az energiafogyasztás. A gépipar gazdasági fejlődésünk stratégiájában kulcsfontosságú ágazat. Termelésének a következő öt évben kb. 50 százalékkal, a gépek és gépi berendezések kivitelének pedig több mint 70 százalékkal kell növekednie. A gépipari export növelésétől függ legnagyobb részt a behozatali költségek fedezésére szolgáló fizetési eszközök biztosítása. A gépipar feladata, hogy minőségileg magasabb szinten biztosítsa népgazdaságunk termelési- műszaki bázisának további kiépítését, felújítását és korszerűsítését, továbbá jelentős mértékben járuljon hozzá a társadalmi munkatermelékenység gyors ütemű fokozásához és a lakosság szükségleteinek gépipari, fogyasztási cikkekkel való kielégítéséhez. Ezért nagy súlyt helyezünk arra, hogy a gépipar termelésének szerkezetével és arányaival alkalmazkodjon az új szükségletekhez, lényegesen emelje a gyártott gépek és gépi berendezések műszaki-gazdasági szintjét a legújabb tudományos és műszaki ismeretek alapján, megoldja a pótalkatrészek, a javítási és a szervizkapacitások hiányával kapcsolatos állandó problémákat, amelyeket gyakran és indokoltan bírálnak. Vezető dolgozóinknak főleg a gépiparban, de más ágazatokban is tudatosítaniuk kell, hogy az ismertetett feladatok megvalósításának legfontosabb előfeltétele a termelés koncentrálásának és szakosításának meggyorsítása, továbbá a gyártott termékek választékának korlátozása. Ehhez a KGST többi tagállamával való együttműködés még aktívabb továbbfejlesztése szükséges. A hatodik ötéves tervidőszakban jelentős anyagi eszközöket fordítunk a gépipar fejlesztésére. Ezeket az eszközöket hatékonyan ki kell használni. A gépipar feladatainak igényessége feltétlenül megköveteli, hogy tökéletesítsük az irányítást és a szervezést, jobban kihasználjuk a meglevő kapacitásokat, s a kohászattal együttműködve jobban értékesítsük a fémeket a termékek gyártása folyamán. Népgazdasági szükségleteink kielégítése szempontjából a vegyipar fejlesztésének is egyre fontosabb szerepe van. Bár ennek az iparágnak a termelése az ötödik ötéves tervidőszakban több mint 50 százalékkal nőtt, nem sikerült minden feladatot teljesíteni a vegyipari beruházások terén, ami komoly nehézségeket és gondokat okoz. Kormányaink, illetékes minisztériumaink, beruházó és kivitelező szervezeteink kötelessége, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban a vegyipari kapacitásokat határidőre, műszaki hibák nélkül és a terveknek megfelelő teljesítménnyel üzembe helyezzék. Az átadott kapacitásoktól függően átfogóan meg kell oldani a petro- kémiai nyersanyagok hatékony feldolgozását, hogy a jövőben jobban fedezzük a népgazdaság szükségleteit, különösen műanyagokból és műszálakból. Népgazdaságunkban fontos szerepet tölt be a mezőgazdaság és az élelmiszertermelés. Büszkék lehetünk azokra az eredményekre is, amelyeket ezen a téren elértünk. Lehetővé tették számunkra, hogy a Központi Bizottság 1974 novemberi ülésén kitűzhettük azt a célt. hogy fokozatosan — néhány éven belül — önellátók legyünk a szemesek termelésében és tovább növeljük az önellátás mértékét az élelmiszer-termelésben. Azt javasoljuk a XV. kongresszusnak, hogy ezt a célt hagyja jóvá és elsőrendű társadalmi feladatként tűzze ki. Teljesítéséhez folytatni kell a mezőgazda- sági termelés dinamikus növelését a hatodik ötéves tervidőszakban 14—15 százalékkal, s egyidejűleg kifejezőbben kell fokozni a hatékonyságot. Mindenekelőtt a növénytermesztést kell fejleszteni. Első helvre tesszük a gabonatermesztési program komplex teljesítését. Ez megköveteli, hogy a gabonatermesztés további intenzív fejlesztése mellett az állattenyésztésben is lényegesen jobban gazdálkodjanak a szemesekkel. Ezért meg kell erősíteni a takarmányalapot, különösen a tömegtakarmányok termesztését, lFolytatás az 5. oldalon)
