Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-13 / 88. szám, kedd
BESZÁMOLD A PADI TEVEKENYSEBERŰL — A TÁRSADALOM FEILŰDESE A GSKP XIV. KONGDESSZOSA OTA ES A PART TOVÁBBI FELADATAI [Folytatás a 4. oldalról] terjeszteni kell a takarmányok begyűjtésének és feldolgozásának progresz- szív módszereit, továbbá hazai forrásokból fokozni kell a fehérjetartalmú takarmányok termesztését. Az eddiginél határozottabban kell megoldani az egyéb növények, főleg a cukorrépa, a burgonya, az olajosnövények, a zöldség és gyümölcsfélék termesztésével kapcsolatos problémákat is. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy megteremtsük az előfeltételeket az állattenyésztés további fejlesztéséhez, szerkezetének javításához, a gazdasági állatok hasznosságának fokozásához és a veszteségek csökkentéséhez. Külön gondot kéll fordítani a szarvasmarha-tenyésztésre, a nagyüzemi technológiák általános bevezetésére, valamint a tej és a hústermelő tenyészetekre való fokozatos áttérésre. A mezőgazdaság tervezett fejlődéséből az élelmiszeriparra is fontos feladatok hárulnak. Kell, hogy ez az Iparágunk idejében, gazdaságosan és magas színvonalon feldolgozza a mezőgazdasági termékeket, és rendszeresen gazdagítsa termékeinek választékát az egészséges táplálkozás alapelveivel összhangban. A következő ötéves tervidőszakban még nem tudjuk megoldani az élelmiszeripar korszerűsítésének és újjáépítésének minden feladatát. Tekintettel a már meglevő és a növekvő szükségletekre, „menet közben“ kell keresni azokat a forrásokat és lehetőségeket, amelyek hozzájárulnak az élelmiszeripar legfontosabb területeinek fejlesztéséhez. Az élelmiszerrel való önellátás fokozásának biztosítása terén nagy felelősség hárul a szállító ágazatokra, mindenekelőtt a gép- és a vegyiparra. A mezőgazdaságnak tervezett szállítmányokat ezeknek az ágazatoknak terv szerint nemcsak a megszabott mennyiségben, hanem minőségileg is biztosítaniuk kell. Fel kell tárnunk és ki kell használnunk a mezőgazdaság belső tartalékait, elsősorban a termőföld, a trágyafajták és a gépi eszközök intenzívebb kihasználásával. Még energiku- sabban kell segíteni a fejlődésben lemaradó vállalatokat és járásokat, és terjeszteni kell a legjobbak tapasztalatait. A tudományos-műszaki fejlődésnek is fontosabb szerepet kell játszania, főleg jobban kell érvényesíteni a kutatás eredményeit a nemesítésben és a törzstenyésztésben. Folytatni fogjuk a termelés koncentrálását és szakosítását, fejleszteni fogjuk a kooperációt a mezőgazdaságon belül, valamint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar között. Ez a termelés és hatékonysága növelésének fontos módja. A mezőgazdaság intenzifikálása elválaszthatatlanul kötődik a szocialista termelési viszonyok elmélyítéséhez, az efsz-eknek és az állami gazdaságoknak, mint fejlett szocialista vállalatoknak a fe'lesztéséhez. Az igényes feladatok megkövetelik a mezőgazdaság irányításának és szervezésének, valamint a mezőgazdasági káderek előkészítésének állandó tökéletesítését. Mezőgazdaságunk eredményei és távlatai a gyakorlatban bizonyítják Lenin szövetkezeti tervének életerejét. Pártunk mezőgazdasági politikája szövetkezeti parasztságunk és a többi dolgozó közötti szociális és gazdasági különbségek állandó csökkentését célozza hogy a szocialista tulajdon két formáját közelebb hozza egymáshoz. Minden feltétel adott ahhoz, hogy az új, igényes feladatokat ezen a téren is teljesítsük. A népgazdaság összes többi ágazatának zavartalan fejlődése a közlekedés minőségétől és folyamatosságától függ. A közlekedés fontossága a népgazdaság és a nemzetközi munkamegosztás fejlődése következtében egyre nő. Ez szükségessé teszi, hogy koordináljuk a közlekedés különböző formáit, korszerűsítsük és ésszerűsítsük a közlekedést, növeljük az utazás biztonságát és kulturáltságát. Ezek a feladatok megkövetelik a közlekedésnek mint egységes rendszernek jobb irányítását, a szállítókkal való együttműködés javítását, és a munkaerők stabilizálása jobb feltételeinek megteremtését ezen a téren. Elvtársak! Népgazdaságunk minden ágazatában. a termelői és a nem termelői szférában egyaránt rendkívül fontos követelmény a munka hatékonyságának, termelékenységének és minőségének javítása. A hatékony és jó minőségű munka korparancs, ez a hatodik ötéves terv teljesítésének és az életszínvonal emelésének fő előfeltétele. Más szóval ez azt jelenti, hogy minden ledolgozott órából, minden tonna felhasznált anyagból, minden kilowattóra energiából, minden gépből és minden beruházott koronából a társadalomnak minél nagyobb haszna legyen. Ez azt is jelenti, hogy ésszerűen kell gazdálkodnunk az élelmiszerekkel és azokkal az eszközökkel is, amelyeket társadalmi életünk bármely területén felhasználunk. A bőségben élés nem jelent pocsékolást. A takarékosságra és a gazdaságosságra, a visszásságok és rendellenességek elleni küzdelemre már felszólított bennünket a CSKP KB 1974 novemberi ülése. A hatodik ötéves tervidőszakban az ipari termelés fokozását 90 százalékban a munka termelékenységének növekedéséből kell fedezni. Az építőiparban ez az arány csaknem 85 százalék, a mezőgazdaságban pedig a termelés növelésével párhuzamosan tovább fog csökkenni a dolgozók száma. A mi viszonyaink közepette a munkatermelékenység növelése szempontjából rendkívüj fontos szerep hárul az álíóalapok, különösen a nagy teljesítményű gépek és gépi berendezések, az új termelési részlegek és üzemek jobb kihasználására. Az állami és gazdasági irányító szervek feladata, hogy a szakszervezetekkel együtt egész sor intézkedést dolgozzanak ki a műszakok száma csökkenésének megállítása és e kedvezőtlen fejlődési irányzat megváltoztatása érdekében. Nem kívánjuk dolgozóink heti munkaidejét növelni, de nem engedhetjük meg magunknak hogy a modern, nagy teljesítményű gépek és gépi berendezések csak heti 42 órát legyenek üzemben. Ezért elkerülhetetlen, hogy bátrabban selejtezzük ki az elavult gépeket és berendezéseket, az így felszabadult munkaerőket pedig az új gépekhez irányítsuk. Gyorsabban kell előrehaladni a termelés gépesítésében és automatizálásában, az üzemen belüli szállítások és azon segédüzemek munkájának az ész- szerűsítésében amelyek aránytalanul sok dolgozót foglalkoztatnak. Mindenütt jobban kell gazdálkodni a munkaerővel, és teljesen ki kell használni a munkaidőt. A munkaerőmegtakarítás a gazdasági irányító apparátusban és a nem termelő szférában is lehetséges és szükséges. A hatékonyság fontos tényezője a tüzelőanyagok, nyers- és egyéb anyagok minél jobb értékesítése. Ez a megállapítás ránk nézve jelenleg kétszeresen érvényes. A fémek, a cement, a vegyi anyagok, az üzemanyagok, egyéb nyersanyagok és az energia fogyasztásának csökkentése, megtakarítása és jobb értékesítése a hatodik ötéves tervidőszakban az egyik legfőbb kritériuma a vállalatok munkája és a kutatómunka értékelésének az egyes szakágazatok és népgazdasági ágazatok fejlődési iránya megtervezésének. Erre kell alapozni az irányítás egész rendszerét, a tervmutatókat, az anyagi ösztönzést és a szocialista munkaversenyt. A hatodik ötéves terv parancsa az árutermelés és -forgalom költségeinek az eddiginél gyorsabb ütemű csökkentése. Ez feltételezi, hogy csökkentsük a veszteségeket, a felesleges kiadásokat és megszilárdítsuk a fegyelmet a rendelkezésre álló eszközök felhasználása terén. Időszerű feladat még, hogy jobban gazdálkodjunk a készletekkel, megszilárdítsuk a termelés folyamatosságát és biztosítsuk a szállítói-megrendelői kapcsolatok zavartalanságát. Az -állami irányító ’szerveknek, a párt-, a szakszervezeti és az ifjúsági szervezeteknek állandóan küzdeniük kell a jó munkaminőségért és az olyan termelés ellen, amely nem felel meg a társadalom szükségleteinek, amely raktáron elfekvő készleteket gyárt. Energikusabban kell eljárni a termelés szerkezetének tökéletesítésében, a koncentráció és a szakosítás véghezvitelében; eszközeinket és erőinket a döntő fontosságú termelési programok megvalósítására kell összpontosítani, és korlátozni kell a nem eléggé hatékony vagy az olyan termelést, amelynek nincs jövője. Ezek bonyolult, politikailag is érzékeny feladatok, de megoldásukat nem lehet haJogatni. Enélkül lehetetlen nagyobb mértékben fejleszteni az ipar műszaki-gazdasági szintjét és a termékek minőségét. Növelni kell azoknak a termékeknek a részarányát, amelyekkel elértük a nemzetközi átlagszínvonalat, különösen pedig azokét, amelyek a világ- színvonal legmagasabb fokát képviselik. A hatodik ötéves tervidőszakban tovább növekszik a tudományos műszaki fejlesztés szerepe, amely a társadalmi munka hatékonysága növelésének, a technológiai fejlődésnek, a nyersanyag és energiaforrások felhasználásának és fejlesztésének, az emberek élet- és munkakörülményeinek legfőbb tényezője. A XIV. pártkongresszus határozataival összhangban pártunk nagy figyelmet szentel a tudomány és a technika minél szélesebb körű érvényesítésének. Az ötödik ötéves tervidőszakban növekedett országunk tudományosműszaki potenciálja, emelkedett a népgazdaság műszaki színvonala. A hatodik ötéves terv célkitűzéseit tekintve azonban lényegesen fel kell gyorsítani a tudományos-műszaki haladást, növelni kell súlyát a gazdaság és a társadalom fejlesztésében. Ennek döntő előfeltétele, hogy jobban összekapcsoljuk a tudomány és a technika fejlesztésének tervét a nép- gazdasági tervvel, amely a gazdaságban az állam egységes tudományosműszaki politikája megvalósításának alapvető eszköze. Sikerrel kell eleget tenni a kutatás — fejlesztés — termelés — felhasználás egész ciklusa követelményeinek. Ehhez egészben véve intenzívebbé kell tenni a tudományos kutatást, összpontosítani kell a rendelkezésre álló erőket és eszközöket a társadalmilag döntő feladatok megoldására. Energikusabban kell továbbá eltávolítani a tudomány és a technika gyakorlati alkalmazásának útjában álló akadályokat és ennek megfelelően kell anyagilag ösztönözni a vállalatokat, a munkacsoportokat és az egyes dolgozókat. Az, hogy termékeink hogyan állják meg helyüket a nemzetközi versenyben, és hogy milyen gyors lesz a gyártmányfejlesztés folyamata, milyen lesz a termelés hatékonysága, nagy mértékben a termelés előtti szakaszoktól függ. Ezekben tehát fokozott gondot kell fordítani a munka színvonalára. Rendkívül felelősségteljes szerepet játszik az alapkutatás is, amely a Csehszlovák Tudományos Akadémián, a Szlovák Tudományos Akadémián és a főiskolákon összpontosul. A XIV. kongresszus után ezen a téren is jó eredmények születtek, de a legfőbb követelmény továbbra is a hatékonyság, a gyakorlat szükségleteivel való kapcsolat szorosabbra fűzése marad. Ezért az alapkutatás kapacitásait a legfontosabb perspektív szakágazatokra és arra kell összpontosítani, hogy a tudomány és a technika haladása megelőzze a termelését. Főképp új energiaforrások és anyagok kifejlesztéséről, a lakosság táplálkozásának biztosításáról, a betegségek elleni küzdelemről, a környezet védelméről és a társadalom továbbfejlesztésével kapcsolatos egész sor más problémáról van szó. Tudományunk és technikánk csak akkor tud lépést tartani a világ tudományos és műszaki haladásával, ha állandóan elmélyítjük és bővítjük a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való együttműködésünket. Egyidejűleg jobban figyelemmel keli követnünk és ki kell használnunk a világ többi részén elért tudományos és technikai eredményeket is, aktívabban kell fejleszteni a licenspoliti- kát. Esszerűtlenség olyasminek a felfedezésére erőt és eszközöket fordítani, amit másutt már felfedeztek. A tudományos-műszaki fejlesztésért folytatott harc pártunk egyik legfontosabb feladata. A kommunisták kötelessége, hogy a műszaki fejlődés érdekében kifejtett erőfeszítésekben az élvonalban haladjanak, sokoldalúan támogassák az új technikai megoldásokat és következetesen harcoljanak a műszaki stagnálás és rutinkodás ellen. A tudományos és műszaki ismereteknek a pvakorlatban való alkalmazásához h < yrulnak azok a racionalizálási erőfeszítések, amelyeket a CSKP XIV. kongresszusát követően a munkások, az újítók, a technikusok és a tudósok ezrei fejtettek ki. Ez értékes kezdeményezés, amelyet sokoldalúan támogatni kell. Az ésszerűsítési mozgalom figyelmét az egyes munkahelyeken belül a szakágazatok és a népgazdasági ágazatok közötti viszonylatban a nem termelői szférában, az irányításban és az igazgatásban egyaránt a tartalékok jobb kihasználására fogjuk irányítani. Tisztelt elvtársak! A népgazdaság folyamatos fejlesztésének biztosítása és az új feladatok megoldása nagy és igényes beruházási program megvalósítását követeli meg a hatodik ötéves tervidőszakban. Erre mintegy 800 milliárd koronát fordítunk. ami 31 százalékkal több. mint az ötödik ötéves tervidőszakban. Ennek ellenére nem tudjuk maradéktalanul kielégíteni az összes követelményt és szükségletet, sokszor még az indokoltakat sem. A beruházások mértéke, amit tervezünk, lehetőségeink szélső határát jelenti. Ezért nagy súlyt kell helyezni a beruházásokról hozott döntésekre és a beruházások hatékonyságának Jelentős növelésére. Nem lehetséges ugyanis eleget tenni a további követelményeknek és elaprózni a rendelkezésre álló eszközöket. Hogy a népgazdaság szükségleteit á nyolcvanas években is biztosítsuk, elkerülhetetlen a beruházási eszközöknek elsősorban a tüzelőanyag- és energiaforrásokra, valamint azoknak a szakágazatoknak a fejlesztésére történő összpontosítása, amelyek bekapcsolják népgazdaságunkat a nemzetközi szocialista munkamegosztásba, növelik kiviteli lehetőségeinket és biztosítják a hazai természeti kincsek jobb felhasználását. Sok beruházási eszközt fordítunk a meglevő termelési kapacitások korszerűsítésére és felújítására. Beruházási politikánknak ezt a fő irányát egyre jobban érvényesítenünk kell. Hogy a beruházások minél nagyobb hasznot hajtsanak, figyelmünket néhány kijelölt termelési szakasz korszerűsítésére kell összpontosítani. Új kapacitások építését csak abban az esetben szabad engedélyezni, ha a termelés növelését nem lehet elérni az eddigi kapacitások kihasználásával vagy rekonstrukciójával, illetve a koncentráció és a szakosítás fejlesztésével. A szövetségi kormánynak, a nemzeti kormányoknak, a tervező szerveknek és a minisztériumoknak egész sor Intézkedést kell foganatosítaniuk, hogy csökkenjen a befejezetlen beruházások száma, megtartsák a határidőket, ne lépjék túl a költségvetési kereteket, és hogy az eszközöket a beruházások gyors befejezésére és átadására összpontosítsák. Ezeket a szempontokat figyelembe véve kell befejezni a hatodik ötéves terv kidolgozását és előkészíteni az 1980 utáni távlati terveket. Minden szinten javítani kell a szakvéleményezés és a döntéshozatal színvonalát, törődni kell azzal, hogy az újonnan megkezdett beruházásokat jól megtervezzék, biztosítsák számukra az építőiipari kapacitásokat, a gépeket, a berendezéseket és a munkaerőt. Ezzel kapcsolatban szeretnék szólni építőipari dolgozóink munkájáról, amelyet már nemegyszer nagyra értékeltünk. Sok olyan művet alkottak, amelyek méltó emléket állítanak ko- -’ak. Észre kell azonban azt is vennünk, hogy több építkezésen fogyatékosságok mutatkoznak a munka irányítása és megszervezése, a gépek és a munkaidő kihasználása, valamint az építés minősége terén. Elvárjuk, hogy építőipari dolgozóink ezeket a fogyatékosságokat leküzdjék, és sikeresen megvalósítsák az új, eddiginél nehezebb feladatokat. A hatodik ötéves tervidőszakban az építőipari mun- előirányzott növekedése 35—37 százalékos. Ez megköveteli az építőipar iparosítását, szerkezeti átalakítását és a kapacitások összpontosítását a beruházások szükségletei szerint. A szocialista közösség megerősödésével, a szocialista országok gazda- 7invonalának kiegyenlítődésével állandóan nő a külső gazdasági kapcsolatoknak népgazdaságunk fejlődésére gyakorolt hatása. A nemzetközi szocialista munkamegosztásba való nagyobb fokú bekapcsolódásunk fokozatosan a hatékonyság növelésének, a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlesztésének elsőrendű tényezőjévé válik. A Szovjetunióval és a KGST többi tagállamával való együttműködés elmélyítése a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk fő irányzata. A szocialista országok hatalmas gazdasági és tudományos-műszaki bázisa lehetővé teszi számunkra, hogy távlatilag is hatékonyan alakítsuk népgazdaságunk szerkezetét, s nép- gazdasági ágazataink fejlesztéséhez megteremtsük az optimális termelési és értékesítési feltételeket. Az együttműködés biztosítja továbbá, hogy távlatilag kedvező és változatlan feltételek közepette oldjuk meg nyersanyag- és energiaszükségletünk biztosításálnak problémáját, s hogy minél nagyobb mértékben tudjuk megvalósítani a termelés és a kutatás koncentrációját és szakosítását. A szocialista gazdasági integráció komplex programjából reánk háruló feladatokat a hatodik ötéves tervidőszakban is maradéktalanul teljesíteni kell. A fejlett tőkésországokkal és a fejlődő országokkal fennálló kereskedelmi. pénzügyi, gazdasági, termelési és tudományos-műszaki kapcsolataink fontos részét képezik külső gazdasági karpcsolatainknak. Ennek során a kölcsönös előnyök elvét érvényesítjük. Érdekünkben áll, hogy ezeket a kapcsolatokat távlatilag különféle formában fejlesszük. (Folytatás a 6. oldalon)
