Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-10 / 86. szám, szombat

S zocialista társadalmunk fejlesztése állt ama sze­mináriumok középpont­jában, amelyeket ezek­ben a hetekben országszerte tartottak az SZKP XXV. kong­resszusa tanácskozásának világ­raszóló jelentőségéről. A Szov­jetunió fejlődése valóban von­zó példa az emberiség számára. A világ első munkás-paraszt ál­lama tette először törvénnyé a békét, valósította meg az egyén, a nemzetiségek és a nemzetek teljes egyenlőségét és szabad­ságát, biztosította sokoldalú független kibontakozásukat és fejlődésüket. A kapitalizmus üres frázisaival és formalizmu­sával szemben a demokrácia fo­galma a Szovjetunióban telítő­dött meg először igazi tartalom­mal, az egyének valóságos sza­badságával, amely a szocialista társadalomért, a közösségért átérzett felelősséggel és áldó zatvťíllalássíil ötvöződik. „A csehszlovák kommunisták és hazánk dolgozói — hangsú­lyozta kongresszusi üdvözlő be­szédében Husák elvtárs — a tanulságok kimeríthetetlen for­rását látfák az SZKP gazdag tapasztalataiban és a XXV. kongresszus tanácskozásában, ez a marxizmus—leninizmus eszméinek alkotó szellemű érvé­nyesítésére, hazánk szocialista építésének forradalmi gyakor­latára ihleti őket.“ Fokozott érdeklődést keltett nálunk a 10. ötéves terv is. Nemcsak azért, mert a nyilvá­nosságra hozott számadatok ki­mondottan lenyűgözőek, hanem, mert a Szovjetunió gazdasági fejlődésével a legszorosabb kapcsolatban áll hazánk gazda­sága, az ottani teljesítmények nagyban kihatnak a mi belső munkánkra, eredményeinkre is. Azok a sajátos tényezők, ame­lyek meggyorsítják az egész gazdaság mechanizmusának át­állítását — tehát az energeti­ka, a vegyipar, az elektronika, a gépgyártás, az automatizálás —, nálunk is a legdinamiku­sabban fejlődő ágazatok közé tartoznak. Nagy érdeklődés előzte meg a tudományos kuta­tásról elhangzottakat is. A kongresszus tanácskozásá­ról szóló beszámolók kiemelten foglalkoztak a szovjet társada­lom politikai rendszerének sok­oldalú fejlesztésével, a szocia­lista demokrácia további kibon­takoztatásával. A Szovjetunió­ban felépült a fejlett szocialis­ta társadalom, amely fokozato­san kommunista társadalommá alakul át. A szovjet állam össz­népi állam, amely kifejezi az egész nép akaratát és érdekeit. A jövőbe vetett szilárd bizalom és a ragyogó távlatok társadal­ma ez. Brezsnyev elvtárs sza­vaival: „Olyan társadalom, amely előtt nyitva állnak a to­vábbi sokoldalú haladás korlát­lan térségei.“ A fejlett szocializmusban va­lósul meg a maga teljességé­ben a munka szerinti elosztás elve, mert e szakaszban veszti el anyagi és erkölcsi értelmét minden olyan tulajdon és fel­halmozott vagyon, amely mun­ka nélküli jövedelem képzésé­re ad lehetőséget. A fejlett szo­cialista társadalomban tovább csökkennek a különbségek az azonos érdekű társadalmi osz­tályok és rétegek között. A munkásosztály vezető szerepé­nek növekedésével erősödik a társadalom egysége, a társa­dalmi osztályok és rétegek er­kölcsi-politikai egysége. A mun­kásosztály önmagát is nevelve- formálva a fejlett szocializmus magasabb követelményeihez, a maga képére alakítja, formálja a vele szövetséges társadalmi osztályokat. Ez az út az osztály nélküli társadalomhoz. Természetesen tovább folyik a küzdelem azért, hogy a társa­dalom tagjainak tevékenységét, emberi kapcsolatait mindinkább a marxista világnézet elvei has­sák át, hogy a marxizmus—le­ninizmus mind általánosabban érvényesüljön, majd egyedural­kodóvá váljon, a tudományos kommunizmus az egész nép gondolkodásának, erkölcsének, műveltségének alapja és megha­tározója legyen. Az előrehala­dás a marxizmus—leninizmus áltanános érvényesüléséhez csakis viták, eszmecserék, meg­győzés útján történhet. A viták­tól, eszmecseréktől azt várjuk, hogy a ma még nem marxisták belső meggyőződésből elfogad­ják a tudományos világnézet •Iveit. A fejlett szocializmushoz va­ló előrehaladás során ugrássze­rűen megnőtt a szocialista or­szágok együttműködésének sze­repe. A kialakult helyzet, a megtett útszakaszok közös elemzése, a kipróbált, bevált és másutt Is alkalmazható megol­dások ismerete minden ország­ban előrelendítő ereje a szocia­lista rend továbbfejlesztésének. Több ország többé-kevésbé azo­nos időben halad előre az em­beriség által eddig járatlan úton. A legmesszebbre a Szov­jetunió ért — ahogy az SZKP XXV. kongresszusán megállapí­tották —, és a fejlett szocia­lista társadalom betetőzéseként a kommunizmus felépítését tűz­te ki célul. S ahogy a hatalom kivívásában, a szocialista ter­melési viszonyok megteremtésé­ben szerzett korábbi, úgy a fej­lett szocialista társadalom épí­tésében szerzett mai szovjet ta­pasztalatok is nemzetközi érvé­nyűek. A szemináriumokon mind az elméletet, mind a gyakorlatot egyaránt érintő kérdések hang­zottak el: mikor kezdődik, med­dig tart a fejlett szocializmus építése? Erre lehetetlen „nap­tári“ határidős választ adni. Annyi bizonyos, hogy a szilárd szocialista hatalom, a szocia­lista termelési viszonyok győ­zelme az egész népgazdaság­ban, a munkásosztály társadal­mi és marxista—leninista párt­jának politikai vezető szerepe, röviden: a szocializmus alap­jainak lerakása és megszilárdí­tása feltétele a fejlett szocia­lista társadalom felépítésének. Husák elvtárs az SZKP XXV. kongresszusán elmondott üdvöz­lő beszédében így utalt erre a kérdésre: „Csehszlovákia Kom­munista Pártja XV. kongresz- szusára készül, amely mérlegel­ni fogja a párt és a társadalom súlyos válságának leküzdése után az elmúlt öt év alatt elért eredményeket, és meghatározza a fejlett szocialista társadalom további építésének feladatait. A szocialista Csehszlovákia törté­nelmében legkiemelkedőbb eredményeket értük el a XIV. kongresszus határozatainak tel­jesítése során a gazdaság fej­lesztésében, a nép élet- és kul­turális színvonalának emelésé­ben és a többi területen.“ A hazánkban folyó szocia­lista építőmunka nemzet­közi feltételeiben a leg­szilárdabb, legmegbízha­tóbb bázis a Szovjetunióval megvalósuló, az élet minden te­rületére kiterjedő együttműkö­désünk, baráti szövetségünk. Összeköt bennünket az alapvető elvi-politikai kérdések teljes azonossága, közös világnéze­tünk, a marxizmus—leninizmus és a proletár nemzetköziség eszméje. Ezért a Szovjetunióval, a szocialista közösség országai­val közös a célunk, egy az utunk. f-th] Kimagasló teljesítmények az országos műszakon 9 Oj arcot öltött a falu ^ Értékes felajáinlások a XV. kongresszus köszöntésére Mintha az időjárás is ked­vezni akart volna a XV. párt- kongresszus tiszteletére szerver zett országos műszak sikeres kimenetelének, a Garain men­tén is kellemes hétvégi, tava­szi reggel köszöntötte a fal­vak, az üzemek munkába indu­ló dolgozóit. Bármerre jártam, mindenütt alkotásvágytól fűtött lelkes igyekezetei tapasztalhattam. Bényben, a Garam alsó folyá­sának népes községében pél­dául asszonyok, fiatalok, idő­sebbek egyaránt „csatasorba" álltak. Kezükben ásó, lapát, ge­reblye.. Lehetnek vagy százötve­nen. — Százötvenen? — adja visz- sza a kérdést Vojnár Károly hnb-titkár, e nagyfokú aktivi­tás egyik buzgó szervezője. — Csak itt a Fő utcán szorgoskod­nak ennyien. A teljes létszám jóval meghaladja a háromszá­zat. Ilyen alkalomkor nincs sok Idő a hosszú eszmecserére. Az állandóan érkező brigádosokat be kell állítani a számukra kijelölt munkaszakaszokra. Ezért nem tartóztatom a hnb titkárát. Terepszemlére indulok a rég ismerős községben. Bevallom, mind a kíváncsi­ság, mind a bizonytalanság egy­aránt keveredett bennem. Az ut­cákon bandukolva igyekszem felidézni a község ellentmondá­sos történetének, sajátságos életének hangulatát. Keresem a régi falut, melynek lakosai oly sokat szenvedtek a második vi­lágháború alatt. Keresem a már új arcot öltő, fejlődő községet, amelyben megtalálhatjuk a csi­nos házakban élő embereket csakúgy, mint a sár- és por­tengerhez szokott alacsony igényszintű polgárokat — még akkor is, ha az utóbbiak mind kevesebben maradnak. Ezerkilencszáznegyvennégy. Bény poros, sáros falu. Romok­ban heverő családi házak. Itt a Garam partján három hónap­nál is tovább tartott a felsza­badításért folyó elkeseredett küzdelem... Hasztalan próbálom azonban a sokat szenvedett falu hangu­latát felkelteni magamban, nem sikerül. Mert ahogy tájékozó­dom az utcákon, beláthatok az elárusítóhelyek zsúfolt kiraka­taiba, a tágas nagy ablakokon keresztül a korszerű családi há­zakba, ahol városi igényeket kielégítő bútorok, szőnyegek, az udvarokon pihenő személygép­kocsik beszédesen igazolják az itt lakók megváltozott életét. — A felszabadulástól eltelt harmincegy év rengeteg válto­zást hozott e tájon az emberek gondolkodásmódjában is. Ezeket a szavakat már Csó­kás Károly elvtárstól, a falusi pártszervezet agilis elnökétől hallom, aki az állomáson rako­dó ifjak munkáját megtekintve szinte észrevétlenül megállt mellettem. — S mi ennek a magyarázata? — Jórészt az is — veszi át ismét a szót —, hogy ma há- romszázhuszonketten vesznek részt a társadalmi munkában. Az asszonyok a parkokat, az utcákat takarítják, a fiatalok pedig az ócskavasat szállítják és rakják vagonokba, a többiek az óvoda körül foglalatoskod­nak. A szövetkezet tagjai a ta­vaszi munkákat végzik. Öreg estébe hajlott az idő, amikor a község vezetői a nap­estig folyó lázas munka ered­ményeinek értékelésére jöttek össze a helyi nemzeti bizottság új épületében. A mérleg? A há- romezerszáznegyvenhét órai társadalmi munka értéke ötven­hétezer korona. Ehhez a siker­hez az ifjúság tízezer korona, a nőbizottság tagjai tizenegyezer, az efsz dolgozói pedig har­minchatezer korona értékű munkával járultak hozzá. — Községünk polgárai — szánja végszónak a pártszerve­zet elnöke — ennél az érték­nél sokkal többet ajánlottak fel a XV. kongresszus köszöntésé­re. Hátra van ugyanis az efsz tagjai számára készülő szociá­lis épület és a kisdedóvó tel­jes felépítése. Ezeknél a léte­sítményeknél százötvenezer ko­rona beruházásával hatszázöt- venezer korona értéket hozunk létre. Mint minden szakaszon, itt is a kommunisták példája serkenti a lakosságot. Ahol a község vezetői, kom­munistái ilyen aktivitás kifejté­sére serkentik a falu dolgozó népét, ott a további feladatok teljesítésekor is könnyen elérik céljukat. SZOMBATH AMBRUS Zilinában tavaly az év végén átadtak egy 28 millió korona be­ruházással épült korszerű, nagy teljesítményű mosodát és tisztítót. Az üzemben naponta 5,5 tonna fehérneműt mosnak ki és több mint egy tonna ruhaneműt tisztítanak. A képen: Helena Havrán- ková (előtérben) munka közben. {Felvétel: V. Gabco — ČSTÍC) Felelősségérzettel A szállítói-megrendelői kapcsolatok — gazdasági fejlődésünk fontos tényezői A népgazdasági ágazatok fej­lődése, a termelés tervszerű ütemének megtartása és növe­lése nagyon sok tényezőtől függ. Ezek közé tartoznak a szállítói-megrendelői kapcsola­tok is, amelyek az egyes üze­mek és vállalatok fejlődésében nagy szerepet kapnak. Ha ugyanis a szállítóvállalat vagy üzem a tőle kért berendezése­ket vagy alkatrészeket idejében — a vállalatok között megkö­tött gazdasági szerződésben rögzített határidőn belül — küldi el a megrendelőnek, ak­kor az késedelem nélkül, terv szerint beiktathatja azokat a termelésbe. Fontos tehát, hogy a szállítói­megrendelői kapcsolatok irányí­tása és végrehajtása minden esetben a szocialista törvényes­ség alapján történjen, mert en­nek a tényezőnek az elhanya­golása csaknem mindig népgaz­dasági kárt okoz. Folyamatos, terv szerinti végrehajtásukban nagy szerep hárul a gazdasá­gi jogra, amely a szocialista törvpnyesség megtartását szor­galmazza és védi azt, vállalati és népgazdasági szinten egy­aránt. Hazánkban a gazdasági kap­csolatok szocialista törvényes­ség alapján történő óvása az SZSZK Állami Döntőbíróságá­nak feladata, amelynek tevé­kenységéről a közelmúltban kétnapos szeminárium kereté­ben néhány vezető munkatársa számolt be a sajtó dolgozóinak. Az előadók nyíltan rámutattak azokra a fogyatékosságokra, amelyekkel gyakorlati tevé­kenységük során naponta talál­koznak, s amelyekről joggal el­mondhatják, hogy a társadalmi fejlődés ütemének fékezői. Dr. Simovlccsal, az SZSZK fő dön­tőbírójával folytatott beszélge­tésből és a különböző előadá­sokból egyaránt leszűrhetjük azt a tanulságot, hogy ezen a területen még nagyon sok ten­nivaló vár az egyes vállalatok dolgozóira, hogy kevesebb le­gyen az elintézetlen gazdasági szerződések révén keletkezett kár. Az egyes vállalatok közötti szállítói-megrendelői kapcsola­tok helyes mederben való folyá­sa elsősorban a vállalati veze­tők és a felelős dolgozók jó munkájától függ. Tehát min­denekelőtt arra van szükség, hogy a vállalatok között meg­kötött gazdasági szerződéseket a vezető dolgozók kommunista hozzáállással és kommunista felelősségérzettel kezeljék. Tisz­tában kell lenniük azzal, hogy a hanyag, munkának, a szerző­dések meg nem tartásának olyan káros következményei le­hetnek a népgazdaság különbö­ző területein, amelyeket köz­vetve vagy közvetlenül vala­mennyien tapasztalhatunk. Ha például a kért technológiai be­rendezést vagy építőanyagot bizonyos építővállalat késve kapta, illetve a tervezővállalat késik a fontos tervrajzok elké­szítésével, az építővállalat dol­gozói rajtuk kívül álló okoü miatt nem teljesíthetik az ütem­tervet. Ha pedig bizonyos terv­időszakon belül be akarják hoz­ni a lemaradást, akkor ez at esetek többségében a minőség rovására megy. Az pedig sen­ki számára sem lehet közöm­bös, hogy az újonnan felépült üzemben a gyártás késve vagy akadozva indul meg, mert a hibák eltávolítása sok időt vesz igénybe. A döntőbíróság gyakorlatában — ahogy a különböző előadá­sokból is megtudhattuk — saj­nos, számtalan olyan eset is van, amelynek nem kellett vol­na a bíróság elé kerülnie. Gyak­ran az ügy látszólag nem „ko­moly“. Beható vizsgálat után azonban kitűnik, hogy az ilyen ügyek végeredménye szintén jelentős kárt okozhat a népgaz­daságnak. Ezek közé sorolha­tók az olyan esetek is, amikor a döntőbíróság elé kerülő ellen­tét „főszereplője“ szinte fillé­r es terméknek számít. Az, hogy olcsó termék, csupán a gyártó vállalatra vonatkozik, mert a számára könnyen előállítható alkatrészek, például a különbö­ző tömítések gyártása nem gaz­daságos. Éppen ezért egyszerű­en leállítja termelésüket, s a filléres termék hiánycikké vá­lik, amelynek beszerzése más vállalatoknál késlelteti a nagy értékű gépek és berendezések komplettizálását, illetve üzem­be helyezését. Ezekben az ese­tekben a döntőbíróság olyan határozatokat hoz, amelyek a népgazdaság, nem pedig az ol­csó terméket gyártó vállalat előnyére szolgáló szempontokat veszik figyelembe. Ezekben a hetekben és na­pokban, amikor a párt vezeté­sével új, az eddigieknél még igényesebb célokat tűzünk ma­gunk elé, minden vállalatban még jobban tudatosítani kell a szállítói-megrendelői kapcso­latok népgazdasági jelentősé­gét. A vállalatok vezető dolgo­zóinak rugalmasabban és úgy kell irányítaniuk a termelést, hogy a tőlük telhető legna­gyobb mértékben kielégíthessék az igényeket. Csak így lesznek teljesíthetők a 6. ötéves terv feladatai. P. G. A magok hasznára - a község javára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents