Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-10 / 86. szám, szombat
EZÜST J A CHA R Bemutató a Magyar Területi Színházban Könözsi István felvétele A tudományos irodalom nemzetközi seregszemléje Könyvkiállítás a CSKP XV. kongresszusa tiszteletére A híres prágai Klementínum (Cseh Állami Könyvtár), mely Csehszlovákia legnagyobb kulturális intézménye, a maga módján — nagyszabású könyv- kiállítással — tiszteleg a CSKP XV. kongresszusa előtt. Az Academia ’76 nemzetközi könyvkiállítás nemcsak méreteivel ragadja meg a látogatót, hanem megrendezésének módjával is. És talán elsősorban azzal. Ugyanis a tudományos irodalom nemzetközi seregszemléjét 1964 óta évről évre megrendezi a Klementínum, az idén azonban különleges gonddal, az eddiginél nagyobb körültekintéssel látott hozzá e jelentős kulturális akció megszervezéséhez. E megkülönböztetett figyelem, e minőségi többlet avatja ünnepivé a kiállítást, teszi alkalmassá arra, hogy méltó előrejelzője, kísérője legyen az ország legjelentősebb politikai eseményének. Az Academia ’76 március 30- án nyílt meg és április 24-ig tart nyitva. Amint az elnevezésből is kitűnik, a részt vevő országok tudományos akadémiájának egyéves tevékenységéről, a nemzetközi tudományos élet jelenlegi helyzetéről és kísérletek eredményeiről kíván számot adni. A 16 országból érkezett mintegy 2000 kötet az utóbbi 1—2 esztendőben született tudományos publikációk legjavát képviseli. A szocialista országokon kívül olyan országok is képviseltetik magukat a kiállításon, mint az Egyesült Államok, Anglia, az NSZK, Svájc, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete. És még tegyük hozzá, az egyes országokat legnevesebb kiadóik képviselik — legjobb kiadványaikkal. További jellegzetessége a könyvseregszemlének, hogy igyekszik átfogni a lehető legtöbb tudományágat, a humán tudományoktól az orvostudományon és filozófián át egészen az asztronautikáig. Következésképpen igényt tarthat a legkülönbözőbb szakterületeken dőlKULTURÁLIS HÍREK 49 Az Internacionálá történetét bemutató albumot jelentetett meg a moszkvai Képzőművészet kiadó. A kötetben közlik Lenin cikkét Eugene Potierről, az ln- ternacionálé szövegének költőjéről. és Thorez beszédét Pisrre Degeyterről, a forradalmi himnusz zeneszerzőjéről. # Kiállítást rendez júniusban Berlinben Arnold Schön- berg életéről és munkásságáról az NDK művészeti Akadémiája. A kiállításon kétszáz kéziratot, dokumentumokat, partitúrákat és emléktárgyakat láthatni majd. Q A párizsi Nagyopera társulata az Egyesült Államok alapításának kétszázadik évfordulója alkalmából washingtoni és New York-1 vendégszereplést vállalt: Verdi Otellóját, Gounod Faustját és Mozart Figaróját adják majd elő. gozó, elméleti és gyakorlati szakemberek, de a laikus látogatók érdeklődésére is. Csak kellő figyelem, türelem és nyelvtudás szükséges hozzá. Mielőtt bemutatnánk néhány arra érdemes publikációt, még megemlíthetjük, hogy a legnagyobb kiállító a Szovjetunió, ugyanis a legtöbb, 13 kiadóval képviselteti magát. Utána Lengyelország következik, majd Csehszlovákia és az NDK. A bratislavai Veda, az SZTA kiadójának publikációi közül a következőket emeljük ki: Az ideológiai harc és a jelenkor kultúrája című gyűjteményt és Martin Katriak A szociológiai kutatás módszerei és technikája című munkáját. A cseh tudományos élet eredményeit elsősorban az olyan művek tükrözik, mint Josef Linhart Tevékenység és megismerés, Vlastislav Hüufer A Cseh Szocialista Köztársaság nemzetiségi viszonyai című könyve, azonkívül a következő gyűjteményes kiadványok: A csehszlovák szovjetkapcsolatok történetének áttekintése (1917—1939), továbbá A szocialista világrendszer formálódása az 1944—49-es években (I—II. kötet). A cseh képzőművészet enciklopédiája és, A világfestészet enciklopédiája. Külön figyelmet érdemel Az építőművészet — a történelmi korok tanúja című publikáció is. Minthogy az autózás már nálunk is virágkorát éli, bizonyára sokan érdeklődnek majd Az autómechanikusok kézikönyve iránt is, mely a Műszaki Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A szovjet kiadók által kiállított anyag rendkívül gazdag és sokrétű. A könyvseregszemlén felvonul a szovjet természet- és orvostudomány, irodalom- és nyelvtudomány, filozófia, csillagászat, technika, űrrepülés és számos más tudományág. Néhány példa: A régi orosz művészet, Ny. K. Gej: Az irodalom művészete; Poétika, stílus, valamint Az űrbiológia és a kozmikus orvostudomány alapjai című könyv. A Magyar Népköztársaságot elsősorban a budapesti Akadémia Kiadó reprezentálja, olyan kiadványokkal, mint a rendkívül szép kivitelű Budapest története (I—III. k.), Az MTA másfél évszázada (1825—1975), Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai című művének 2. kiadása, és a Memoria Saeculorum Hungáriáé sorozat 2. köteteként kiadott, Kardos Tibor és V. Kovács Sándor által szerkesztett igen jelentős fanus Pannonius (Tanulmányok) című publikáció. A különféle szótárakon és lexikonokon kívül figyelmet érdemel Virágos Zsolt A néger- ség és az amerikai irodalom című monográfiája is. Végezetül megállapíthatjuk, hogy az Académia ’76 kiállítással méltóképpen köszönti a Cseh Állami Könyvtár a CSKP XV. kongresszusát. KÖVESDI JÁNOS fán Solovič színműveiről már csaknem lehetetlen valami újat írni. Nemcsak a kritikusok, hanem a nézők is jó ismerősként tartják számon, s ami egyáltalán nem mellékes: kedvelik alkotásait. A miértre viszonylag könnyű a válasz. Solovič rendszerint égető társadalmi és — ebből eredően — egyéni gondról ír, szókimondóan. Az Ezüst jaguár a Meridián folytatása, pontosabban ugyanannak a problémának a felvetése, a korábbihoz képest más szempontból. A Meridián főszereplője egy tisztességes vasutas, aki egykor partizán volt. Ezt a tényt azonban nem akarja „meglovagolni“, nem él vissza érdemeivel. A becsület, az eszme tisztaságának a megőrzése neki sokkal többet ér holmi előnyöknél, ügyeskedéseknél.“ Fia, Ilja, az Ezüst jaguár központi figurája, már „szemesebb“ teremtés: felesége révén kispolgári környezetbe csöppen, és ő is átveszi ennek a családnak, még pontosabban ennek a rétegnek a szokásait, módszereit. A történet néhány óra alatt játszódik, a - kor Ilja, az özvegy édesanyia- val és még néhány családtaggal együtt Prágába készül, átvenni a már elhunyt vasutas magas állami kitüntetését. Őszintén szólva nem hibátlan darab az Ezüst jaguár. A párbeszédek olykor eléggé szétkorgatásokat kellett tompítania, hanem a tévében és több színr házban látott produkció után viszonylag új utakat is kereshetett. A körülményekhez képest jórészt sikerrel oldotta meg a feladatát. Egységes stílusú, aránylag jó ritmusú előadást kreí'^t. Néhány ügyes rendezői ötlettel éreztette a szerző által felvett gondolatok társadalmi súlyát, időszerűségét. így sikerült a nézőt is bevonni az előadásba, s hatni nz értelmére és az érzelmére. Véleményem szerint az előadás előnyére vált, hogy a rendező ezúttal nem akart öncélúan csillogni, hanem a darab erényeire összpontosított, ezeket emelte ki. A színészek néhány pozitív kivételtől eltekintve nem nagyon „törték“ magukat, az átlagos szerepekhez mérten látszottak. Részben emiatt is az időszerű gondolatok nem mindig érték el a művészi szintet, s így gyakran csak a szerző őszinteségét, jó szándékát tudtuk elismerni. Egyéni, színészi pluszmunkát elsősorban Feren- czy Annánál láttunk özvegy Be- nedikné szerepében. Dráfi Mátyásnak (Hála mérnök) is sikerült a szerephez mérten sajátos vonásokat megrajzolnia. A többi szereplő — Petrécs Anna, Pőlhe István, Varsányi Mari, Fazekas Imre és Palotás Gabi — a Jó szövegmondáson és a nélkülözhetetlen megjelenítési Petrécs Anna, Póthe István, Dráfi Mátyás és Fazekas Imre a színmű egyik jelenetében. folynak, mert nincs színpadi szituációjuk. A szerző gyakran megelégszik a felszínnel, avagy csak egy kicsivel több ábrázolással, s így adósunk marad mélyreszántó jellemzéssel, konfliktusteremtéssel, amely drámai, művészi hőfokúvá hevítené a cselekményt. Ezeket a hibáikat azonban legalább részben feledtetni tudja a téma Időszerűsége és a szerző közvetlen problémafelvetése. Takáts Ernőd rendező nem kapott könnyű feladatot, hiszen nemcsak a már említett csieszközökön kívül keveset tett hozzá a szerepekhez. Benedik Ilja figuráia a szövegkönyv alapján simulékonyabbnak, meg- nyerőbb modorúnak tűnik, mint amilyet most láttunk Ropog József alakításában. Platzner Tibor díszletei elsősorban Ilja apósáéknak kispolgári ízlését, világát akarták érzékeltetni. Legalábbis vita tárgya lehet, hogy ezek a masz- szív, századeleji hangulatot árasztó bútordarabok azt jel- zik-e, amit a díszlettervező elgondolt. SZILVÁSSY JÖZSEF Régóta ismerem Lénárt Lászlót, a Királyhelmeci Gimnázium igazgatóhelyettesét. Igaz, az utóbbi esztendőkben alig találkoztunk, legfeljebb egy-egy irodalmi esten, vagy az utcán, ha éppen a városban tartózkodtam. Sietett ő is, én is, csupán any- nyira futotta időnkből, hogy elmondjuk néhány szóban, hogyan élünk, mit csinálunk. Mire felébredtek volna a közös emlékek, már tovább is mentünk. Mint akik előtt sokféle út áll. kérdésekkel, feladatokkal, célokkal. Valamennyin végig kell menni, hogy mindig nyugodt legyen álmunk. * • » Lénárt László megfontolt beszédű, kiegyensúlyozott ember. A keze és szemöldöke azonban gyakran mozdul kísérni szavait, amelyeket nem szór feleslegesen, felelőtlenül. Vigyáz rájuk, mint az anyanyelvűket szerető, igazi pedagógusok. Egy Poprád melletti kis községben kezdett tanítani, 1949- ben. Egyik jó barátja segítségével rövid idő alatt annyira elsajátította a szlovák nyelvet, hogy a tanév végén a legjobb minősítést kapta valamennyi kartársa közül. Esztendő múltán visszatért a Bodrogközbe, Bélyben tanított, amíg be nem vonult katonának. ŐRZI AZ IDŐT Arcképvázlat egy pedagógusról — Annyira örültem, hogy végre anyanyelvemen taníthatok, hogy egy hónap alatt évek mondanivalóját adtam ki magamból. Amit csak lehetett, elmondtam. Katonáéktól főhadnagyi rangban érkezik haza, Királyhel- mncre, ahonnan rövidesen naponta utazik Perbenyíkbe, a híres-neves magyar középiskolába, mint igazgatóhelyettes — egészen 1959-ig. Lénárt Lászlóval és kollégáival együtt, szerte az országban, Lénárt László (Katócs Gyula felvétele) sokszáz diák emlékezik szívesen a perbenyíki évekre, a kastélyt övező hatalmas kert égig érő fáira. — Ott volt az internátus is, élénk kulturális életet éltek a diákok. A ballagások felejthetetlenek; végigballagtunk Hel- mecen is, és szép estéket töltöttünk a Csonka-vár környékén. Hatvanegyben Királyhelmec- re költözött az iskola, amelynek 1966-tól Ismét Lénárt László az igazgatóhelyettese. Tanított magyar irodalmat és nyelvtant, történelmet, az utóbbi időben a polgári nevelési órákat vezeti. — Szeretem ezeket az órákat. Érdekesek, színesek, hiszen különböző politikai, társadalmi, erkölcsi kérdésekkel foglalkozunk; alakíthatom, fejleszthetem a gyermekek élethez és munkához való viszonyát. A magyart is szívesen tanítottam, mert fölhasználhattam történelmi ismereteimet, az irodalmi eseményeket kapcsolhattam a történelmi eseményekkel. — Óráján nem félnek a diákok? — Azt hiszem, nyugodtan mondhatom; nem. Soha nem közeledtem haraggal feléjük. Manapság a legtöbb pedagógus elfoglalt ember; ezer szállal kötik le idejét, erejét. Lénárt László sem unatkozik. Gyakran néz órájára, őrzi a perceket, nehogy megszökjenek. A legutóbbi járási pártkonferencián. amelyben nagy figyelem kísérte felszólalását, ismét a járási pártbizottság póttagjává választották; tagja a városi ideológiai bizottságnak; filozófiát ad elő a marxizmus—leninizmus esti egyetemen; részt vett a kerület kommunistáinak kongresszus előtti tanácskozásán. Irodalmi esteket, író-olvasó találkozókat szervez. A járási pártkonferenciát követő nap estéjén Gál Sándort és Gyimesi Györgyöt mutatta be a királyhelmeci közönségnek. Végezetül kanyarodjunk visz- sza az iskolába; a sok emlék közül legalább egy felidézésére. — Amikor az első érettségiző osztályom búcsúzott, annyira meghatódtam, hogy nem tudtam beszélni. Most az egyszer nem megy — mondtam, és bocsánatot kértem. BODNÁR GYULA
