Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-08 / 84. szám, csütörtök

Belpolitikai kommentár A Michalovcei Gép- és Traktor- állomás, „Az építésben szerzett érdemekért“ kitüntetés hordo­zója, a kelet-szlovákiai kerület egyetlen olyan üzeme, ahol a ZETOR Super típusú traktorok javítását végzik. Az állomás több mint 300 tagú munkakö­zössége a XV. pártkongresszus tiszteletére 630 000 korona ér­tékű felajánlást tett. A dolgo­zók elsősorban a munkaterme­lékenység növelésére, a javítási idő csökkentésére, és anyag­megtakar itásra tettek ígéretet. Felvételünkön ]án Rác /sapká­ban], az egyik szocialista mun­kabrigád tagja, Andrej Polák ipari tanulót oktatja. (Felvétel A. HaSčák — ČSTK) A párt és a tömegek egysége Az elmélet és a gyakorlat kapcsolata A párt egész elméleti és gya­korlati munkájának a forradal­mi energia, a forradalmi al­kotóerő és a tömegek for­radalmi kezdeményezése fej­lesztését kell céloznia. Ezért a párt és a tömegek szoros kap­csolata a lenini munkastílus egyik legfontosabb jellemzője. Ez abból a marxista—leninista tételből következik, mely sze­rint a történelmi fejlődés haj­tóereje a nép, a dolgozók szé­les tömegei. A történelmi fejlő­dés bebizonyította, hogy a párt kapcsolata a tömegekkel a párt létezésének, erejének és mun­kasikereinek objektív előfelté­tele. A szocialista társadalmi rend célja, hogy biztosítsa az összes dolgozó gazdagabb és sokolda­lúbb életét, anyagi és szellemi színvonalának állandó emelke­dését. Továbbra is érvényes Le­nin hagyatéka, hogy a szocia­lizmus a milliós tömegek müve. Ezért küzd pártunk a szektás- ság, a formalizmus, a bürokra­tizmus minden megnyilvánulása ellen, továbbá a nép jogos szo­cialista érdekeinek, igényeinek figyelmen kívül hagyása ellen. A pártnak és tisztségviselőinek mindig szem előtt kell tarta­niuk a nép szükségleteit. Lenin megállapította: enélkül a kom­munista párt nem vezetheti a proletariátust, s a proletariá­tust sem követik a tömegek. A gyakorlat bebizonyította, hogy éppen a pártélet minősége, min­den kommunista tevékenysége biztosíthatja csak a párt haté­konyságát a tömegek körében. A tömegek bizalmát és. támo­gatását nem lehet diktátummal vagy szép beszéddel megnyerni, csak konkrét cselekedetekkel. Ebben rejlik a pártalapszerve­zetek agyik legfontosabb külde­tése, mert ezek a szervezetek ott működnek, ahol az emberek tömegei, az érdeklődési körük­kel és szükségleteikkel kapcso­latos gondok között élnek és dolgoznak és megnyerhetők ar­ra, hogy a CSKP vezetésével a párt programjának megvalósítá­sa legyen a céljuk. Az utóbbi évek tapasztalatai­ból azt a fontos tanulságot vonhattuk le. hogy a dolgozók bizalmát és támogatását a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött program következetes teljesíté­sével nyertük meg. Az emberek saját tapasztalatukból győződ­hettek meg róla, hogy a párt tevékenységében a szavak nin­csenek ellentétben a tettekkel. Nem hagytuk, hogy ismét elő­retörjenek a maradi nézetek, a pesszimizmus, amelyet az ellen­ség igyekezett a nép tudatába beültetni. Ez elvszerű politika volt, amelynek semmi köze sincs a néppel szembeni szek­tás elzárkózottsághoz. Ahogy a CSKP levele bizonyítja, pártunk az évzáró taggyűléseket, pártkonferen­ciákat és kongresszusokat a nyilvánosság előtt, az emberek részvételével és támogatásával készítette elő. A támadás új felajánlásokban, a szocialista versenymozgalomban, a lelkiis­meretes munkában, áldozat- készségben tükröződik. A CSKP KB levele hangsúlyozza: „Mi kommunisták tevékenységünk­ben mindig abból indulunk ki, hogy a szocialista társadalmat nemcsak magunknak, hanem az összes dolgozónak építjük, hogy a szocializmus az egész nép ügye... A XV. pártkongresszu­son kitűzésre kerülő program a népnek, hazánknak, a szo­cializmus ügyének, a szocialis­ta országok közösségének és a világbékének a szolgálatában jog állni.“ Ezért a. jövőben is az összes pártszerv és szervezet, vala­mennyi párttag feladata lesz az emberekkel végzett munka for­máinak és módszereinek to­vábbfejlesztése. Ebből a szem­pontból jobban fel kell hasz­nálni a nyilvános pártgyűlése­ket, a nemzeti bizottságok, a társadalmi szervezetek gyűlé­seit, a termelési értekezleteket, a legjobb dolgozókkal, az újí­tókkal és a fiatalokkal meg­rendezett találkozókat. Lenin ezt tanította: Ahhoz, hogy a tömegek pártjává vál­junk, nemcsak szavakkal, ha­nem a gyakorlatban is, az em­berek egyre szélesebb tömegeit kell megnyernünk a pártügyek megoldásában való részvételre. A politikai munka legfonto­sabb módszere — hangsúlyozta a CSKP KB 1974 novemberi ple­náris ülése — a tisztségviselők­nek és a pártapparátusban dol­gozóknak állandó kapcsolata a dolgozók tömegeivel. Lenin többször figyelmeztetett arra, hogy a pártmunkában az ad­minisztratív módszerek nem célszerűek. A helyes módszer a meggyőzés Lenin többször rámutatott arra is, hogy a tisztségviselőknek különleges adottságokkal kell rendelkezniük. Ezen tulajdon­ságok. adottságok egyike az emberekkel való bánásmód iránti készség, a közös részvé­tel a feladatok megoldásában. Ezzel elejét lehet venni a bü­rokráciának és a papírháború­nak. A tisztségviselőknek a töme­geket kell tanítaniuk, de a té­tel fordítva is érvényes, tanul­niuk kell az emberektől. Csak az győz, és tartja meg a hatal­mát, aki hisz a népben és aki kihasználja a nép alkotóerejé­nek forrását — tanította Le­nin. Szavai ma is nagyon idő­szerűek. A fejlett szocialista társadalom építése megköveteli, hogv a pártkáderek elsajátítsák a leni­ni munkastílust és ezenkívül a lenini típusú vezető tulajdonsá­gaival rendelkezzenek. Ezért a CSKP KB 1974 novemberi ple­náris ülésén hangsúlyozták, hogy nem szabad figyelmen kí­vül hagyni azokat a politikai és erkölcsi követelményeket, amelyek a vezető tisztségek be­töltéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Akadnak még olyan vezetők, akik lenézik be­osztottjaikat, durván és elvtár­siatlanul viselkednek velük szemben, nvárspolgári életmó­dot folytatnak, hajlamosak az önimádatra, az önzésre és a nagyképűségre. Bár kevés az ilyen eset,. nem nézhetjük el az ilyesmit, mivel az ilyen tu­lajdonságok ártanak a pártnak és a társadalomnak, és ellentét­ben állnak a lenini vezető tu­lajdonságaival. Lenin a vezetőt és a tisztség- viselőt a következő fő tulaj­donságokkal jellemezte: igaz­ságszeretet, becsületesség, elv­hűség, szerénység, az eszme szeretete, hazaszeretet, proletár internacionalizmus. Ezekkel a tulajdonságokkal kellene min­den kommunistának, sőt min­den állampolgárnak rendelkez­nie. Az igazságszeretetet, a becsü­letességet, az elvhűséget, mint a vezető legfontosabb jellem­vonásait tágabban értelmezzük. Ez azt jelenti, hogy ezeket a jellemvonásokat nemcsak a sze­mélyes kapcsolatokban, hanem elsősorban a munkásosztály, a kommunista párt és a szocialis­ta államunk irányában is kife- zésre kell juttatnunk. 1968-ban és 1969 ben bebizonyosodott, hogy még a pártban is mennyi volt a kétszínű ember, akik személyes érdekeikért elárulták a pártot, a szocializmust és az internacionalizmus eszméjét. Elvszerű ti enségükkel odajutot­tak, hogv máskéop cselekedtek mint amit hirdettek. Minden párt- és állami tiszt­ségviselő számára fontosak az olyan tulajdonságok, mint a szerénység, a becsületesség és a megértés. Lenin is ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezett. Az emberekkel szemben mindig szerény, becsületes és megértő volt. Ezek a tulajdonságok azonban nem azonosíthatók a liberalizmussal és az elvtelen- séggel, sem azzal, hogy a tiszt­ségviselők engedékenyek a ma­radi nézetekkel szemben. Az igémyesség és a szigorúság az emberekkel való érintkezésben nem jelent érzéketlenséget, tiszteletlensé­get, gorombaságot, tapintatlan­ságot és beképzeltséget. A ve­zető tekintélyét nem nagyképű­séggel, hanem szerénységgel, figyelmességgel, becsületesség­gel, és erkölcsi tisztasággal szerezhetik csak meg. Lenintől tanulni azt jelenti, hogy rendszeresen elsajátítjuk munkastílusát és tulajdonságait, s ezeket a tulajdonságokat a munkásosztály és a kommunis­ta párt ügye érdekében, vala­mint a XV. pártkongresszuson kitűzésre kerülő nagyszerű cé­lok elérésére használjuk fel. Dr. JÁN MACHYNIAK NÉPGAZDASÁGI ÉRDEK Az ötödik ötéves tervidőszakban a lakosság élelmiszer­ellátása lényegesen javult, amit az is bizonyít, hogy ebben a viszonylatban a kiskereskedelmi forgalom a szóban for­gó időszakban évente 6 százalékkal növekedett. Amint azonban a közelmúltban megtartott gazdasági pártaktíván Dezider Goga, az SZSZK belkereskedelmi minisztere és né­hány felszólaló is rámutatott, a gyümölcs- és a zöldség- ellátás terén még sok a fogyatékosság, sok esetben rossz a piacra kerülő áru minősége, aminek objektív, de igen gyakran szubjektív okai vannak. Szlovákiában egy lakos átlagosan 41 kg gyümölcsöt fo­gyaszt évente, holott a szakemberek szerint 55,3 kg volna ajánlatos. Ha figyelembe vesszük, hogy Belgiumban ez az átlag 80, Svájcban 85, az NDK-ban 92, Magyarországon pndit* 120 kg, akkor a hazai fogyasztás színvonalával egy­általán nem lehetünk elégedettek. Természetesen látnunk kell azt, hogy a jelenlegi szükséglet egy része importált gyümölcs, ami devizát igényel. Ennek ellenére a déligyü­mölcs ajánlott évi 15 kg-os fogyasztása helyett csak 13 kg-ot érünk el. Ezért tehát fokozni kell a hazai gyümölcs- termelést, biztosítani a feldolgozást és a raktározást. A vi­taminokban gazdag gyümölcsre az év minden szakaszában szükségünk van. Fokozottan érvényes ez a gyerekekre. A racionális táplálkozás szempontjából Szlovákiában a zöldségfogyasztás elérte a kívánt szintet. Egy lakos évente átlagban mintegy 94 kg-ot fogyaszt. Ugyanakkor azonban Magyarországon, Bulgáriában és Franciaországban az évi átlag 110—140 kg között van. Tehát e téren is van még mit behoznunk. Annál is inkább, mivel nálunk a zöldség- foeyasztás az idényszerűségen alapszik. Az említett meny- tiyiség 8 százalékát, az első, 18 százalékát a második, 47 százalékát a harmadik, 27 százalékát a negyedik negyed­évben vásároljuk, illetve fogyasztjuk. Ebből következik, hugy a téli hónapokban a vitaminhiányt — amely főleg a náthaláz idején érezhető — sokan megsínylik. Szlovákiában a zöldségtermesztésre kedvezőek a feltéte­lek. Az ötödik ötéves tervidőszakban azonban a zöldség­termelés nemhogy növekedett volna, hanem inkább csök­kent. Ezért évente átlagban mintegy 25 000 tonnát kül­földről kell behozni. A mezőgazdasági üzemek inkább a gabonafélék termesztésére fordítják a figyelmüket. Ennek az az oka, hogy a zöldségkertészet munkaerőigényes, idényszerű, és ki van téve az időjárás viszontagságainak. Fékezően hat az is, hogy a felvásárló szervek sok esetben nem rugalmasak és előfordul, hogy míg pl. a déli vidéken züldségtöbblet van, addig északon, például az Orava-vidé- kén, hiány mutatkozik. A CSKP Központi Bizottságának októberi plenáris ülése, amely a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésével foglalkozott, megállapította, hogy a zöldség- és a gyümölcs- ellátás terén nagyok a fogyatékosságok, főleg az ipari központokban. Azt is leszögezte, hogy a megtermelt zöld­ség gyakran nem jut el a fogyasztóhoz, ha igen, akkor megkésve, leromlott minőségben. Ezért szükséges minde­nütt, ahol erre lehetőség van, a termelő és a fogyasztó közötti fölösleges „állomásokat“ megszüntetni, hogy az üz­letekbe közvetlenül a termelő üzemekből kerüljön a zöld- sé? megfelelő minőségben és mennyiségben. A hatodik ötéves terv éveiben, amikor a mezőgazdasági üzemekben az árutermelést 19 százalékkal kell növelni, nemcsak a züldségkertészetek területét kell bővíteni, ha­nem több fóliasátrat és üvegházat szükséges építeni, főleg a nagyobb városok közelében, ahol az üzemek fáradt gőzét fűtésre fel lehet használni. Az említettek mellett azonban a lövőben a felvásárló üzemeknek is rugalmasabban, racio­nálisabban kell végezniük munkájukat, szükséges növelni a raktárak befogadóképességét ás kellően felkészülni a zöldség- és gyümölcsfölösleg feldolgozására is. A gazdasá­gosság, az önellátás, a behozatal csökkentése e téren is népgazdasági érdek. NÉMETH JÄNOS ■ «»•it* •• I •• . / Különös könyvtár Húsz évvel ezelőtt alapítot- ' ták. Ekkor a kötelek száma 14 volt, de nem fért el egy pol­con, mert legaláb 4—5 kg sú­lyú volt egy-egy kötet, és meg­lehetősen terjedelmes. Furcsa, de így igaz, hiszen a vakok könyvtáráról van szó. Báhoüban alapították, húsz évvel ezelőtt, Gejdos ján vezetésével. Főként kézzel írott, illetve pontozott könyvek kerültek a polcra, hi­szen mindegyiket a Braille-féle pontírással, a letapogatható tű- szúrásokkal írták. Azután 1971 januárjában átköltöztették a könyvtárat a vakok levočaí in­tézetébe. Jelenleg 358 pontírásos és 220 magnószalagra rögzített kötettel rendelkezik. Amióta a Rokkantak Szövetsége céltuda­tos tevékenységgel törekszik fejleszteni a könyvtárat, gyara­pítani. annak állományát, sok minden megváltozott néhány év alatt. A pontírásos könyveket nyomda készíti, az úgynevezett magnóskönyveket pedig egy kü­lön stúdió. Kovács Imre, a könyvtáros, főiskolai végzett­séggel rendelkező szakdolgozó. A legutóbbi értékelés szerint a báhonyi időszak említésre mél­tó, ősinek nevezhető, de ez a különös könyvtár igazán könyvtárnak csak azóta nevez­hető, amióta a lőcsei intézet­ben működik. Ma már persze arra törekednek, hogy a könyv­tár a legfejlettebb országok színvonalának megfelelő le­gyen. A nyomda, melyet néhány évvel ezelőtt létesítettek, egy­re nagyobb kapacitással műkö­dik. A korszerűen felszerelt stúdióban már szakok szerint külön-kűlön munkacsoportok foglalkoznak a magnóskőnyvek készítésével, hiszen nemcsak szórakoztató jellegű irodalmi alkotások feldolgozása a cél, hanem ismeretterjesztő és szak­mai tudást nyújtó könyvek ké­szítése is. Egyébként ez « kü­lönös könyvtár hamarosan is­mét költözködni fog: új, önál­ló, csak a könyvtár számára épített, stúdióval, olvasótermek­kel rendelkező, korszerűen fel­szerelt épületbe. haj. A Cseh-Morva-dombság bur­gonyatermesztő vidékein a mezőgazdasági dolgozók ké­szülődnek a tavaszi burgonya­ültetésre. Felvételünkön a Posázaví Efsz új burgonyarak­tára, ahol az ültetéshez szük­séges gumókat raktározzák és osztályozzák. (Felvétel CSTK — J. Šourek)

Next

/
Thumbnails
Contents