Új Szó, 1976. április (29. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-07 / 83. szám, szerda
SZÖVETKEZETI PÁRHUZAMOK A HALADÁS ZÁSZLÓVIVŐI SZLOVÁKIA SZOCIALISTA MEZŐGAZDASÁGÁBAN DÉLEN ÉS ÉSZAKON A köztársasági elnök mindkettőjüket az egyik legmagasabb állami kitüntetésben, a Munkaérdemrendben részesítette. Furinda Rudolfnak, aki több mint negyedszázada ültette el a szövetkezeti gondolat fácskáját a Zeliezowéhez közeli Túrán ITorén), amely 1948 szeptember 28-a óta hatalmas fává terebélyesedett, a mezőgazdaság szocialista átépítésében végzett úttörő munkájáért tizenöt évvel ezelőtt, hatvanadik születésnapja alkalmából tűzték mellére ezt a kitüntetést, fán Blcháč, a Liptovský Ondrej-i Május 1. Efsz, s egyúttal az SZSZK Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának elnöke, aki Liplóban terjesztette Furinda elvtárs kezdeménye- zését, a tavalyi május elseje előtt vette át a Munkaérdemrendet. Ötvenedik születésnapját töltötte be ekkor. Mindketten a szlovákiai szocialista mezőgazdaság zászlóvivői. Furinda a múlt, Blcháö a jelen zászlóvivője. A múlt visszapergetése Ezerkilencszáznegyvennyolc őszén Furinda, Dudás, Boros elv társak és további társaik elhatározták, hogy közös gazdaságot alapítanak. Tizenhét aláírást gyűjtöttek össze a kérvényükre, amelyet először a zse- lízi járási nemzeti bizottságon terjesztettek elő. Innen az útjuk Bratislavába vezetett. A közös gazdálkodás úttörői a Stei- ner-féle földet bérelték, a 70 hektáros földterület megműveléséhez azonban nem volt felszerelésük. A traktorért — régi pénzben számítva — tízezer korona használati díjat kértek tőlük, de a bankban erre sem akartak kölcsönt folyósítani. Nem volt más választásuk, ezért hát gyűjtést rendeztek egymás között, összeadták a szükséges pénzt, hogy legalább a szántást elkezdhessék. Még az volt a szerencséjük, hogy a Zselízi Állami Gazdaság vetőgépet és lovakat kölcsönzött nekik. A vetőmag árát szintén úgy kellett összegyűjteni, hogy Dudás József, Boros János, — Bálint István és Ladislav Hraško 1948 december 31-ig szóló kölcsönt vettek fel a bankból. Amikor közeledett a Szilveszter, összegyűjtötték a szükséges pénzt és az adósságot idejében kifizették. Két évvel később, 1950-ben már az egész község a szövetkezetben gazdálkodott. Valamit az új tagok is hoztak a szövetkezetbe, az állatállomány egy részét pedig megvásárolták. Ebben az időben tíz óra munkáért 80 korona napidíjat fizettek a tagoknak. Aki 12 órát dolgozott, annak másnapra két órát jóváírtak. Fokozatosan áttértek a munkaegységekben való elszámolásra, később pedig bevezették a normák szerinti szilárd javadalmazást. Egyes nézetek szerint az idősebb emberek hajlamosak az irígykedésre. az önzésre, érdemeik kiemelésére. Furinda Rudolfot. Szlovákia első szövetkezeti elnökét, a népszerű Rudi bácsit azonban más fából faragták. Ürömtől sugárzik az arca, ha a mezőgazdasági termelők jelenlegi sikereiről beszél. — Mi elkezdtük ezt a munkát, terjesztettük a szövetkezeti gondolatot, azt tettük, amire képesek voltunk, amit tudtunk — mondia. — A mai fiatalok már többre képesek, sokat tanultak az iskolában és a tapasztalt emberektől, a mai eredmények már az ő munkájukat dicsérik. S valóban jó munkát végeznek! Hiszen az ötvenes években alig termett hektáronként 20 mázsa gabonánk, mert a talajt nem is trágyájuk. 1965-ben a gabona* félék hektárhozama 213 mázsára, a kukoricáé 36 mázsára nőtt. És tavaly — már a kis- és nagysárói szövetkezettel egyesülve — kétszeres hozamot takarítottunk be a földekről. Közben a tejtermelés is növekedett. A közös gazdálkodás kezdetén évente 1200—1500 liter tejet fejtünk egy-egy tehéntől, ma már több mint 3000 literes a tehenenkénti évi fejési átlag. Nyolc évvel ezelőtt hektáronként 468 mázsa cukorrépát termeltünk, tavaly már csaknem 60 mázsát. Természetesen a hektárhozamok és a gazdasági állatok hasznosságának növekedésével együtt a szövetkezeti tagok jövedelme is arányosan nőtt. Azok az emberek, akik huszonnyolc évvel ezelőtt új, ismeretlen útra tértek, megöregedtek, a falu azonban megfiatalodott, megszépült. A szövetkezeti tagok jólétét a becsületes munka alapozta meg. Az idősebb emberek úgy emlékeznek vissza a régi, elmaradott falura, amilyen Tőre is volt, mint a földbirtokosok hatalmúnak borús korszakára. Ki törődött akkor azzal, hogy mi lesz a gyerekekkel, ha az anyjuk a mezőre megy dolgozni?! A szövetkezet egyik első intézkedése az volt, hogy napközi otthont rendeztek be, amivel megkönnyítették a szövetkezetben dolgozó anyák helyzetét. A fiatalok a szövetkezetbe lépés alkalmával stabilizációs juttatást kapnak, a szövetkezet vállalja az esküvő megrendezését, a lakáskérdés megoldását is elősegíti, hogy a fiatalok vidáman, gondok nélkül indulhassanak el a közös élet útján. Tőrén jogosan örülnek annak, hogy a mű, amelyre vállalkoztak, sikerült, s közös gazdaságuk állandóan virul, gyarapszik. Hiszen minden, amijük van, s amit a szocialista társadalomtól megkaphatnak, becsületes munkájuk eredménye. A tőreiek, főleg pedig Furinda Rudolf kezdeményezését és tapasztalatait ma már országszerte gyümöl- csöztetik, kamatoztatják a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben. Pillantás a jelenbe Ha Liptovský Mikuláson át utazunk a Magas-Tátrába, Oko- ličné után alig 5 kilométerre tér el az út Liptovský Ondrej- ba, az ugyancsak nevezetes „Május 1.“ Efsz székhelyére. A mezőgazdasági dolgozók itt a hegyaljai vidék zord feltételei között ésszel és ügyességgel gazdálkodnak, arra kényszerítik a földet, hogy minél bőségesebb termést adjon, s az állatokról is figyelmesen gondoskodnak, hogy a feletetett jó minőségű takarmány minél több hektoliter tejet és sok mázsa húst eredményezzen. Ján Blchácot, a szövetkezet elnökét eszes, tapasztal! vezetőnek tartják, aki a jó gazda körültekintésével vezeti ezt a Tátra-alatti kolosszust a helyes úton. Tavaly a szövetkezet minden mutatóban túlszárnyalta a járási átlagot. Száz tehéntől például 100,9 borjút neveltek fel, ami 14 darabbal jobb a járási átlagnál. Egy anyasertéstől átlagosan 22,8 malacot választottak el, ami 6,3 darabbal jobb eredmény a járási átlagnál. A napi súlygyarapodás terén is magasan a járási átlag fölött vannak, ezt a szarvasmarhánál 12 dekagrammal, a sertéseknél pedig 2,3 dekagrammal szárnyérből. A mi szövetkezetünkben már régen hadat üzentünk a rossz minőségű munkának, minden munkaszakaszon, a mezőkön, az istállókban, az építkezéseknél, a szállításoknál és az irodai munkában egyaránt. Ha valaki azt gondolja, hogy túljár az agronómus eszén, ha sekélyebb barázdát szánt, s ezzel nagyobb teljesítményt, nagyobb munkadíjazfást ér el, az nagyot téved. Ugyanez vonatkozik a fejők munkájára. A mi szövetkezetünkben valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy nem várhatunk pénzjuttatásokra valamilyen csodálatos bankból, s hogy a bevételek egyedüli és biztos forrása a becsületesen elvégzett munka. Olyan munka, amely sikereket hozott a szövetkezeti gondolat úttörőinek Tőrén, s amely sikereket eredményez azok követőinek, közöttük a mi szövetkezetünknek is. VLADIMÍR FAPŠO nyalták túl. Az egy tehénre eső tejeladásban tavaly 327 literrel múlták felül a járási átlagot. 100 hektárra számítva szarvasmarhából 27,5 darabbal, sertésekből pedig 116 darabbal tartanak többet, mint az egész járás átlagában. A szövetkezet 1142 hektár szántón, 655 hektár réten és 1147 hektár legelőn gazdálkodik. Az idén a legelő felszántásával 111 hektárral növelik a szántóterületet, a gabonaféléket, amelyeket azelőtt inkább csak a délebbi vidékeken vetettek, összesen 617 hektáron termesztenek. A többéves takarmányoknak az Idén 321 hektár, a burgonyának 180 hektár, a káposztának 3 hektár jut. Idei termelési tervükben 181 vagon gabona, 352 vagon burgonya, 480 vagon szenázs és silótakarmány, 328 vagon széna, 50 vagon szénaliszt és 14 vagon káposzta szerepel. A növényi termékek jelentős részét az állattenyésztésben használják fel. Ebben az évben a tervük szerint 2 194 000 liter tejet, 5396 mázsa marhahúst és 2895 mázsa sertéshúst termelnek. Az állattenyésztési termékekből és az eladott állatokból 16 611 000 koronás bevételt terveztek. A szövetkezet bruttó termelésének az értéke a 6. ötéves terv első évében szorosan megközelíti a 40 millió koronát, az összteljesítmény értéke pedig az 50 milliót is meghaladja. — A legjobban kidolgozott terv is csak egy papírdarab marad, ha azt nem teljesítik, ha azt nem támasztják alá szorgalmas munkával — mondogatja Ján Blcháő. — A mi szövetkezetünkben ezeket az élettelen számokat élő valóságra váltjuk, minden munkahelyen ésszel és pontos munkával teljesítjük a tervezett feladatokat. A terv teljesítése éppúgy hasznos a szövetkezeti tagok, mint az egész népgazdaság számára. Ezt az egész tagság tudja és átérzi, ami kifejezően megnyilvánul a munkaerkölcs és a munkafegyelem magas színvonalában. Tudatában vagyunk annak, hogy minden felületesség, minden nemtörődömség és tudatlanság a közös igyekezet eredményeit csökkenti, s jókora darabot vesz el a közös keTotiM eretinres imftát! KEDVES ELVTÁRSAK! Engedjék meg, hogy az Új Szó szerkesztőségének egész munkaközössége és a magam nevében is szívélyes elvtársi üdvözleteinket és jókívánságainkat fejezzem ki Önöknek napilapjuk indulásának 30. évfordulója alkalmáb'íl. Lapjuk az eltelt három évtizedben színvonalas, érdemdús munkát végzett a falu szocialista átépítésében pártunk céltudatos mezőgazdasági politikájának és a CSKP történelmi IX. kongresszusa irányvonalának szellemében. A Roľnícke noviny mindig hatásosan hozzájárult a munkás-paraszt szövetség elmélyítéséhez, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés megteremtéséhez és megszilárdulásához, a falu szocializálódásához. Ezzel jelentősen hozzájárult azokhoz a nem csekély sikerekhez, amelyeket szövetkezeti parasztságunk, 3Z állami gazdaságok dolgozói és mezőgazdaságunk valamennyi dolgozója ért el a munkásosztály öntudatos támogatásával, a párt vezetésével. A jövőben kifejtett elkötelezett és céltudatos munkásságukban, elsősorban az erők mozgósításában a 6. ötéves terv feladatainak, az SZLKP ez év márciusában megtartott kongresszusa határozatainak, valamint a CSKP XV. kongresszusán jóváhagyásra kerülő határozatoknak a teljesítésére szívünk mélyéből sok alkotó erőt és sikert kívánunk. Elvtársi üdvözlettel: Dr. RABAY ZOLTÁN, CSc., az Oj Szó főszerkesztője Szlovákia és a méhészet ÜJ UTAKON A MÉHÉSZETI MELLÉKTERMÉKEK HASZNOSÍTÁSA A langyos, tavaszi napsütés a rügyek és a virágok kicsalogatásával egyielőben a méhészeket is cselekvésre biztatja. Megkezdhetik mindennapos munkájukat, amelý-va méhek szorgalmával és a kedvező időjárással társulva sokunk kedvenc eledelét — a finom, édes mézet eredményezi. Ez azért fontos és érdekes számunkra, mert Szlovákia, bár Európa legkisebb területű államai közé tartozik, a méhészet szempontjából világ viszonylatban is előkelő helyen áll. Ezt bizonyították azok az adatok is, amelyeket a Szlovákiai Méhészek Szövetségének vezető dolgozói egy közelmúltban megtartott sajtóértekezleten soroltak fel tevékenységükkel és terveikkel kapcsolatban. Fenti állításunkat, — hogy Szlovákia méhészeti szempontból világviszonylatban előkelő helyet foglal el — jól alátámasztja az az adat, amelyet Do- linský mérnök docens, a Szlovákiai Méhészek Szövetsége KB elnöke mondott bevezető előadásában. Nálunk ugyanis EGY NÉGYZETKILOMÉTERRE TÖBB MINT NYOLC MÉHCSALÁD JUT, ugyanakkor Romániában és Bulgáriában 6—6, az NDK-ban 5, Lengyelországban 4, az Amerikai Egyesült Államokban 1,9, Japánban 0,6, a Szovjetunióban 0,5, Kanadában pedig csupán 0,003 az egy négyzetkilométerre jutó méhcsaládok nyilvántartott száma. Hogy mi ilyen kedvező helyzetben vagyunk, azt elsősorban a kitűnő földrajzi fekvésünknek köszönhetjük. Méhészeink évente több alkalommal kihasználhatják a virágzási lehetőségeket, különösen az akácosok és más „jó hozamú“ növények vi- lágzásakor. A síkságokról fokozatosan átköltöztetik a méhcsaládokat a magasabban fekvő területekre, ahol a különböző növények és fák később virágoznak. Szlovákiában éppen ezért aránylag sok az olyan méhész, akik „vándor“-méhész- kedésre rendezkedtek be. Évente a nálunk levő méhcsaládoknak megközelítőleg 25 százalékát vándoroltatják az éppen jó hozamú területekre. Ahogy a beszélgetés során a továbbiakban megtudtuk, Szlovákiában a múlt év végéig 397 459 méhcsaládot tartottak nyilván, amelyeket az állami gazdaságok, az egységes föld- művesszüvetkezetek, az állami erdőgazdaságok méhészei és a magánméhészkedők gondoznak. A Szlovákiai Méhészek Szövetsége jó szervező munkájának eredményeként A MÉHÉSZEK 94 SZÁZALÉKA SZERVEZETT TAG, részt vesz a szervezet által kitűzött feladatok teljesítésében, s kihasználhatja a szervezet nyújtotta előnyöket. A környező országokkal összehasonlítva ezen a területen szintén Szlovákiáé az elsőség, ami főleg annak köszönhető, hogy a szövetség nagyon sok kedvezményt és segítséget nyújt tagjainak ehhez a szép és hasznos foglalkozáshoz. A jó szervezettség eredménye továbbá az is, hogy csaknem teljesen kiküszöbölték a méhcsaládok különböző megbetegedéseit. Nagyon jó a méhcsaládokról való egészség- ügyi gondoskodás, és ha valahol valamilyen betegség mutatkozik, továbbterjedését gyors beavatkozással akadályozzák meg. A szövetség vezetősége állandóan GONDOSKODIK TAGJAI SZAKMAI TUDÁSÁNAK NÖVELÉSÉRŐL. Szlovákiában több mint 200 az olyan méhészeti szakoktatók száma, akik előadások keretében adják át legújabb ismereteiket az érdeklődőknek. A különböző méhészeti kutatóintézetek dolgozói pedig egyebek közt azt vizsgálják, hogy a méhészkedésből származó melléktermékeket hogyan lehetne hasznosítani. A kutatómunkák eredményét nemzetközi értekezleteken is megvitatják Ezekben a napokban kerül például sor Bratislavában az olyan második nemzetközi értekezletre, amelynek tárgyát az eddig teljesen kihasználatlan méhészeti mellékterméknek, a méhszurok- nak — propolisznak — kihasználása képezi. A hazánkban eddig végzett kísérletek azt bizonyítják, hogy ezt az anyagot a gyógyszeriparban és a kozmetikai szereik gyártásában egyaránt lehet majd hasznosítani. Végezetül még néhány adat, amelyek ugyancsak azt bizonyítják, hogy A MÉHÉSZET „KIFIZETŐDŐ“ IDŐTÖLTÉS és foglalkozás minden méhészkedő és a népgazdaság számára egyaránt. Kedvező időjárási feltételek között ugyanis egy esztendő alatt hazánkban 5000 tonna mézet is kitermelhetnek — ilyen volt például az 1973-as év. Ez azért fontos, mert a kitermelt mézmennyiségnek kétharmadát külföldre, elsősorban a nyugati államokba szállítjuk. (pákozdi) 1976. IV. 7. Ján Blcháč Rudolf Furinda Köszöntjiik a jubiláló Roľnícke noviny szerkesztőségét
